Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-04 / 9. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZő March 4, 1954 UJSÁGIRófCÉPZÉS A SZOVJETUNIÓBAN A Rosenberg házaspár levelei magyarul (Budapesten, a Szikra kiadásában megjelentek könyvformában a Rosenberg-házaspár levelei, amelyek egy része magyar fordításban a mi lapunk hasábjain is megjelent. A magyar kiadáshoz, az amerikai magyarság körében többek által ismert Tamás Aladár, a Szikra könyvkiadó vállalat igazgatója írt szép előszót. Ebből közöljük az alanti részleteket. Itt jegyezzük meg, hogy a hideg háború következtében jelenleg nagy nehézségekbe ütközik magyar könyvek importálása Amerikába. Amennyiben valamely amerikai magyar könyvárusitó vállalatnak sikerül a Rosenberg-könyvekből importálni, értesíteni fogjuk olvasóinkat erről, valamint a könyv áráról. — Szerk.) ★ Az első levelek többségét Ethel irta. Nyugtalanság, vágyakozás hatja át ezeket az Írásokat. De még sehol sem tükröződik vissza bennük az elkövetkezendő rettentő megpróbáltatásoknak és még rettentőbb sorsnak csak sejtése, lehetősége sem. Olyan természetesen szövik át a kívülről, a szabadról behozott hétköznapi kérdések, aprólékos napi gondok megbeszélése.ezeket a leveleket, hogy úgy tűnik: írójuk nem is gondolhat másra, minthogy a letartóztatás, a börtön fatális véletlennek összejátszása, aminek hamarosan vége lesz és folytatni lehet mindent ott, ahol abbamaradt. Bizakodók ezek a levelek, biztatnak és erősítenek. Határtalan szeretet, tudás, emberi méltóság és a dolgok megértése hatja át soraikat. íróik szeretik az életet. Annak kicsi, hétköznapi örömeit, do- munkáját is. Ugyanakkor a szenve- délyésségig őszinték és nem hallgatják el igazságtalanságtól felszított érzéseiket sem. Letartóztatása után a következőket Írja Ethel: “Éppen ezért nincsenek illúzióim ügyünket illetőleg, mert tudom, hogy csakis a pép szervezett nyomása menthet meg bennünket, csak ez leplezheti le a gaz politikai koholt vádat, amelynek alapján meg akarnak gyilkolni két ártatlan embert.” Az egymással váltakozó levelek feltárják előttünk, hogy a házaspár megértette, miért került ártatlanul a siralomházba. A haymarketi bombamerénylet-provokáció, a Tom Mooney-pör, a Sacco—Vanzetti-ügy és egy sor más, igazságot és1" emberi életeket lábbal taposó amerikai “igazságszolgáltatási” eset megmutatta, hogy a provokációs eszközök kelléktárának amerikai eredetű találmányai is voltak. A Rosenberg-házaspár pőrét és halálos ítéletét az amerikai reakció igen kiterjedt területeken kívánta kamatoztatni. A nem teljesjogu állampolgárok, a négerek és zsidók megfélemlítésére, a sok csorbát kapott amerikai felsőbbrendüségi érzés helyreállítására: hadd magyarázhassák úgy a Szovjetunió atombombáját, hogy ahhoz az amerikai előállítási “titok” megszerzésére volt szükség. Az amerikai háborús uszítással szembeszálló és egyre növekvő amerikai békemozgalom megbénítására is fel akarták használni. ' A házaspár levelei végigvezetnek bennünket egész életükön. Egyszerű, kisigényű, egymást végtelenül szerető emberpárt ismerünk meg, amilyen millió és millió élhet Amerikában, akik szeretik az igazságot, a népet, az emberi haladást. Ezért voltak hívei a spanyol köztársaságnak, ellenségei á fasisztáknak, támogatták a világháború alatt a második front megnyitását. Élétigenlésük, életszeretetük szinte megrázó. “Még igy is, még a botrányos bebörtönzés és hihetetlen Ítélet ellenére is—írja Julius— elmondhatjuk, hogy életünk szép és termékeny volt,” Keményen, szinte emberfeletti erővel harcolnak életükért. Egy csepp félelmet sem éreznek. Nem elnéAz ujságirószakkal rendelkező szovjet egyetemek felvételi bizottságai sokezer kérvényt kapnak nyaranként, amelyekben az akkor érettségizett fiatalok felvételüket kérik ere a nagyszerű, sokat ígérő szakra. A leningrádi Zsdánov Egyetem ujságirószaka a filológiai fakultáson működik. Öt évfolyama van. A tantárgyak jelentős része — egybeesik az irodalmárok tananyagával. A “szovjet, sajtó elmélete és gyakorlata” tárgy keretében a hallagtókhárom és fél éven keresztül tanulják a sajtó elméleti kérdéseit, a szerkesztőségek apparátusának felépítését, az egyes rovatok munkáját ,külö-külön tanulmányozzák az egyes műfajok Írását, A gyakorlat szoros kapcsolatban áll az elmélettel. Pl. a KI. éves diákok hallgatnak néhány előadást a tudósításról. Ezután gyakorlatra mennek leningrádi üzemi lapokhoz, s az ezekben megjelent tudósításaikat az egyetemi szemináriumokon megvitatják. Mikor a sajt,ótechnikát tanulmányozzák, a hallgatók hétről hétre bejárnak az egyetem nyomdájába, laptíik- röket készítenek, s végül önállóan tördelnek egy ujságol- dalt. Aki ezt a feladatot nem oldja meg —- nem is vizsgázhat. A speciális kolégiumok és szemináriumok abban különböznek a többi tantárgytól, hogy szabadon választhatók. A IV. éven három ilyen kollégium, közül lehet választani. A két ujságirótanszéken állandó és meghívott tanárok Mrs. Sophie Rosenberg a két kis üldözöttel: a hat éves i Robert t el és a 11 éves Miehaellel JV • :* v. 1 ' ••• * zést, kegyelmet várnak, hanem az igazságot akarják kiverekedni. Nem kertelnek és a legcsekélyebb aggodalom nélkül bírálják az igazságszolgáltatás szerveit, amelyektől pedig életük függ. Megállapítják róluk, hogy “a nácik is ilyen trükkökkel dolgoztak.” Szivbemarkoló az a féltő törődés, amellyel két kis fiuk, a letartóztatásuk idején hároméves Robbie és hétéves Michael életével, sorsával foglalkoznak. Aprólékosan megbeszéli leveleiben a házaspár, miképpen fogadják a börtönbe látogatásra érkező. fiukat, miről beszélgessenek. Megrázó nyíltsággal kívánnak megértetni velük mindent — amennyiben szükséges — egészen a kivégzés módjának közléséig, ★ Olvasva ennek a nagyszerű emberpárnak leveleit, meg-, nyilatkozásait, lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy menynyire-kiválthatták ezek a kötetlen, szabad, fenkölt szellemű írások a reakciós amerikai igazságszolgáltatás hivatalnokainak dühét és rémületét. Erő és hajlithatatlan szabadságszeretet áradt e levelekből akkor is, amikor az évszakok változásáról, időtöltésükről, avagy emlékeikről Írtak. Véleményüket soha nem rejtették véka alá, bátran megírták, amit gondoltak. “Hogyan is merték, hogyan is bátorkodtak ezek az aljas, semmirekeló emberek — irta Etheh— piszkos kezüket a mi tiszta, szép családunkra emelni? És ti, amerikai nőtestvéreim, mit gondoltok, meddik élnek férjeitek, gyermekeitek biztonságban, ha némán, tiltakozás nélkül tűritek azt a bűntettet, amit ellenünk elkövetnek?” Döbbenetes erejű és szépségű Ethelnek az a levele, amelyet 1952 február 26-án irt, amikor arról értesült, hogy a fe- lebbviteli bíróság jóváhagyta a halálos ítéletet. Legelső, ösztönszerü gondolataival gyermekeit félti a hir hatásától és férjét buzdítja. “Vérzik a szivem a gyermekek miatt. Ma már elég nagyok ahhoz, hogy maguk is értesüljenek a történtekről, és hiába küzdők magiammal, az agyam is megrendül. amikor a gyerekek rémületére gondolok. Leginkább miattuk nyugtalankodom, és mélységes aggodalommal várom a híreket arról, hogyan fogadták ezt a fordulatot. Drágaságom, legalább Téged tudnálak megerősíteni és megvigasztalni! Hiszen annyira szeretlek!” Férje egyidejűleg megállapítja: “Életünket a megnemalkuvó emberek terrorizálása érdekében akarják feláldozni.” Ebben az időben, levelezésük vége felé, Ethel ritkábban nyúlt a tolihoz. Természetszerű, hogy súlyosan hatott rájuk a kivégzés időpontjának közeledése. De életkedvük nem tört meg. Az élet és az emberek szeretete, igazságba vetett hitük még ekkor is képessé teszi őket arra, hogy a legegyszerűbb jelenségektől, a börtön homályán átütő egy-egy halvány fénysugárból, egy kedves üzenetből erőt, kitartást merítsenek. Egy madár dala, az ég kéksége, egy-egy szép könyv és mindenekfölött egymás iránt érzett szerelmük ujult erővel, kitartással tölti el őket és a legutolsó pillanatig bizakodással tekintenek a jövőbe. Az utolsó pillanat pedig villámgyorsan közeledik. Kaufman biró 1953 junius 18-ra tűzi ki az ítélet végrehajtását. Júliusnak feleségéhez irt sorai döbbenetesek: “Ahogy kézbe veszem a tollat, egy kérdés mered elém. Mit mondjon az ember egy annyira szeretett valakinek, amikor szembe kell nézni azzal a könyörtelen valósággal, hogy 18 nap múlva, házasságunk 14. évfordulóján, mind a kettőnket megölnek? Megpróbáltatásunk legsötétebb pillanata közeledik.” Ezután már csak a búcsúlevelek írása következhetett, gyermekeikhez és barátjaikhoz. E levelek, melyek mintegy megkoronázzák az eddigieket, a nemesség, az emberi méltóság dokumentumai. Példamutatásukat, tiszta, szilárd jellemüket soha nem lehet elfeledni. A szabadságra és boldog életre törekvő emberek igen gyakran fognak Ethel és Julius szép életére és mártírhalálára gondolni. És erőt, hitet és bátorságot merítenek példájukból ahhoz a küzdelemhez, amelyet a békés emberiség nevében vívnak a monopoltőkés reakció ellen. adnak elő. Az előadók jelentős része a leningrádi napilapok szerkesztőbizottságainak tagjaiból kerül ki. Ismerkedjünk meg egy negyedéves, nem-orosz nemzetiségű hallgatóval. Kurbán Ali- jev középtermetű, göndörhaju fiú, a kaukázusiakra jellemző sasorral. Dagesztánból érke zett Leningrádba. Nemzetiségére nézve dargin, vagy darginyec (nem is tudom, hogyan Írjam helyesen, mert azt hiszem, ennek a nemzetiségnek neve magyarul legfeljebb ha etnográfiai munkákban látott napvilágot.) A dargin nemzetiség egyike azoknak a dagesztáni hegyi. törzseknek. amelyek az Októberi Forradalom előtt főként nomád állattenyésztéssel foglalkoztak. Kurbán nagyapja szent, ember volt: mullah, azaz mohamedán pap. De a fiú apja — Ibrahim Alijev már a szovjet hatalom éveiben — uj, megváltozott viszonyok között — serdült férfivé. Egészen más ember, mint az apja volt: tagja a kolhoz elnökségének. Maga Kurbán már nem üt el többi évfolyamtársától, legfeljebb ab- l ban, hogy idegen kifejezéssel beszél oroszul, no meg falán aban is, hogy amikor egy nagy ‘ évfolyammulatságon, a jó hangulat kellős közepén az orosz fiuk rákezdnek a “gug- t gólos” táncokra, Kurbán szájába kapja az első kezeügyé- be eső kést és_ á körbenállók nagy tapsa középé'tte eljárja valamelyik dargin nemzeti táncot. A fiatal újságírók képzésében ángy szerepet játszanak a III. és IV. év utáni nyári gyakorlatok. Ilyenkor a hallgatók köztársasági vagy területi (megyei) lapok szerkesz- I tőségében dolgoznak egy-két I hónapig, rendes munkástárs- : ként. A nyári gyakorlat — különösen az első — nem gyerekjáték. De mire letelik a gyakorlat ideje, az uj ságirójelölt már nem csak azt tudja, mi- ! lyen elvek alapján kell megírni egy elemző tudósítást, hanem meg is tudja Írni. Ezf mutatja a tavaly végzett hallgatók példája. Tagadhatatlan tény, hogy a nagy városokban tanuló szovjet egyetemisták egv' része nem szívesen megy tanulmányai befejezése után falura. (Ez egyike a múlt tipikus csökevényeinek, amelyet az utóbi időben számos szatjra ostorozott.) Tavaly, mikor a leningrádi egyetem végzős ujságirószakos hallgatóinak elosztására került a sor — éppen fordítva történt. Arra a kérdésre, hol akarnak dolgozni, az V. évesek ilyen válaszokat írtak a kérdőívekre. . “Szahalinban”, “északon”, I akármilyen városban vagy községben, amely 3000 kilométernél távolabb fekszik Le- ningrádtóí”. S az elosztó bizottság aba a szokatlan (de kellemes) helyzetbe került, hogy arra kellett rábeszélnie néhány végzős hallgatót: maradjon Leningrádban. . S Szahalinba, vagy északra ugyanaz vonzza a fiatal újságírókat, ami 5 évvel ezelőtt az ujságirószakra hozta őket : a merész, esetleg nehéz, dé érdemes munkával teli élet. J^önijuAzemle
