Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-04 / 9. szám

JJL

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Mi újság Magyarországon ?

NAGYECSEDI NÓTACSOKOR

— Magyarországi riport —

|7GY lelkes tanitó dolgozik Nagyecseden. Danes Lajosnak hívják. Nemcsak a kicsinyeket neveli, hanem kutató, szorgos munkával a nagyecsedi felnőttek örömével, bánatával is törődik. Népdalodat gyűjt. Olyan népdalokat, amelyek ot születtek valamikor a mocsárral, hináros láppal; övezett sziget-falucskában, a Báthoryak régi fészkében,! Nagyecseden. Ezekből a népdalokból kötünk most össze egy' csokrot.

“Nagyecsed határában a Sárvár dombján kutató törté-; neszek a neolit-kor emberének nyomaira bukkantak”, —j írja tanulmányában Danes Lajos. — “A honfoglaló magyarok Sál-váron már várat találtak. Az első irás 1217-ben em-! lékezik meg Kesédről. 1291-ben a Báthory-esalád ősei Eese- ( det megerősítik. A mi számunkra izgató kérdés: milyenek] lehettek azok a dallamok, amelyeket ebben az időben énekel- j tek községünkben. írásos emlékünk erről sajnos nem maradt] fenn. Hála azonban gazdag néphagyományunknak, Bartók és Kodály népzenei kutatómunkájának, ma már biztos támpontokkal rendelkezünk e kor népzenei hagyományainak felismerésében is.” Egyes nagyecsedi dalokban feltűnnek a magyar népdalok régi stílusárnak jellegzetességei. Ilyen dal a következő is:

Lovam, lovam, ne menj olyan sebesen.

Mátós vagyok, bánat nyomja a szivem.

Simulj hozzám barna babám, kedvesem.

Bubánatom véled elfeledem.

Gazdag, nagyon gazdag Nagyecsed népdalkincse. Legények, lányok ajkán szerelmes nóták csendülnek.

»

Fekete fellvgbó'l esik az esó',- Sose voltál igazi szivü szerető,

Meri ha igazi szivü szerető volnál,

Közel lakói, sűrűén meglátogatnál.

Nem lehet csodálat nélkül hallgatni azokat a dalokat sem, amelyekben hősi történelmi múltúnk elevenedik meg.; A kuruc dalköltészetnek értékes gyöngyszemeit őrizte meg' Ecseden a néphagyomány. Ilyen például a közismert kuruGl balladának, Bezerédi nótájáénak ecsedi változata. Utolsó versszaka igy hangzik:

Kél a szél, a tájat vígan legyinti,

Kurucokat az isten is segíti.- Országunkat még egyszer felépiti.

Német ebtől valahára megmenti. t

Régi ecsedi családok őrizték meg kegyeletes emlékükben Rákóczi Ferencet. Egy szájhagyomány, legenda elevenedik meg ebben a dalban:

Ny iregy h áza kő fa lába,

Megbotlott a lovam lába.

Azért botlott meg a lába Rákóczi van odazárva.

Börtönajtó repedjél meg.

Rákóczi, te szabadulj meg.

Hallom az erdő zúgását,

Meg az anyám jajgatását.

A Rákóczi szabadságharc leverése után Ecsed az áruló Károlyi Sándor birtoka lett. A nagyecsedieknek vitézségükért privilégiumjuk volt. Ezt a Károlyi-család el akarta venni tőlük. Elkeseredett harc indult meg az ecsediek és a Károlyi-család között. Szombeszálltak a szolgabirákkal. Megjárták Bécset. Halálos áldozata is lett a pernek. A megye határdombokat állított fel az ecsedi földeken, jelezve, hogy az urasági birtok. 1793-ban a szegényparasztok széthányták ezt. Katonák jöttek a községbe és Tóth Istvánt agyonlőtték. Ott temették el a határdomb tövében és fejfájára azt Írták: ■“Minden útonálló tekincs e fejfára, ifj. Tóth Istvánnak nyugovó halmára, e határ halált okozott, engem a földbe taposott.” Szép népdal őrzi az ecsediek küzdelmét a hatóságokkal.

Károly felől jön agy fekete hintó,

Abba ül a járási szógabiró.

Gyertek fiuk, fordítsuk fel a hintót Rázzuk meg a járási szógabirót.

Károly felől jön egy nagy sereg páva.

Belegázolt a rozmaring-táblába.

Gyertek lányok, kergessük el a pávát,

Le ne törje a rozmaring virágát.

Az 1809-as években tovább éleződött a feszültség. 1818- ban egy Németi György nevű községi jegyző ajánlatot tett az uradalomnak, hogy megfelelő állásért átadja az uraság- aiak az ecsediek kiváltságlevelét. Az ecsediek a jegyzőt télviz

SZUKÁI I í§U I HflESHAZAI HATÁRUK!

,— Magyarországi riport — ,

Himesháza, Baranyá m. — j Háromféle nemzetiség —( magyarok, horvátok, németek! élnek, örülnek, bánkódnak, | ahogy az idő hozza — dolgoznak együtt a mohácsi járás dimbes-dombos északi csücskében. Háromféle? Az a fehér, harisnya-nadrágos-, nagy- i kucsmás mokány kis emberi törökbuzának mondja a ku-j koricát és es-nek az és-t; hinnéd : Erdélybe keveredtél,

mintha Háromszékben járnál. Az a másik — kék köténves, fekete pörgekalapos gazda | jóízűen á-t kever a szavakba “a” helyett, valahogy ilyenformán: Jáó tákármányt ád! a fenyer, kedvelik a már-1 hák”. Ha csak őt hallod, Nóg-j rádban érzed magad: Balas-j sagyarmrat vidékén, még fent Szécsénynri, Tarján környékén fakad igy a szó.

Aki nem tudja — ne találgassa. Negyvenötben a volks- bundisták helyére települtek a hontalanul Bukonivába, majd Bácskába szórt csángók, itt találtak uj otthonra a tőkésbérenc Benes-kormány által kitelepített Jpoiv-men- tiek. Már gyökeret eresztettek. Egyes tipusu csoportjukat is igy keresztelték: Uj Otthon:

■ Áz uj otthon —* Himesháza 1 csendesen fekszik a déli nap i fényében. Köröskörül a doni-1 bokon, a szűri, geresdi, gör- csönydobokai határban már I leapasztotta a havat a meleg]

— házak teteje is nedves-fe-j ketén párázik. Üres az utca, j ebédjüknél ülnek az emberek.

—Éppen jókor jöttem — nyit be Andics József tanácselnök Wald Gáspárékhoz, felzavarva a padlóra eső fény-1 ben nyujtozkodó macskát.

— Nem, nem ülök le, hanem te Gáspár, rendben van a szelektor ?

Azért mégis leül, megvárja, mig a házigazda elfogyasztja a levest, aztán kimennek az udvarba. Ott áll a fö'dmü vessző vetkezet gépe, az eresz alatt, védett helyen, kitakarítva, olajozva akkurátusam — Wald figyeli, elégedett-e az elnök, amikor lát-! ja, nincs hiba, kimondja:

— Zólyomi, a János Lajos, meg a Mátyás Bernát már érdeklődött, hozhatják-e az árpát ?

—Hogyne hozhatnák, jöjjenek csak! Kezdjék időben, mert mire a két csoport is elkezdi, nem győzi ez az egy: gép. 'll

Vidámult szemmel int a felhőtlen ég felé: “Jön a tavasz Gáspár, pár hét és vetünk”!” Az rábólint, és amikor az elnök kifordul a kapun, visszasiet a tésztához. |

Az alvégen Mátyás Bernát-) hoz nyit be. Kitudakolni —-J ugyan, rendelt-e műtrágyát?] ő a legjobb gazda a székelyei között, amit csinál, csináljf a többi is.

—Épp a szekeret egazétoü tarn es ott fentem essze magam — mentegetőzik a fe hér harisnya-nadrágos gazda. Mátyásné éppen'mos, há a kezeszárát fogja meg pa rolaként Andics. Pár szó utár > megmondja, miért jött. Meg hallgatják, tiszeséggfil, aztán; Mátyásra kerül a szó:

—Adok én még a törökbuzának es, kanalanként a fészkibe. Veszek én most es, csak kaphassak.

A túlsó oldalon most kanyarodik be egy .szánkó Zólyomiék udvarára.

— Vilmos- fordul az Uj Otthon e 1 n ö ^helyetteséhez Andics, — mi van a géppek- kel.? Rendbe tették?

— Hogy gondolja?! Készen< van az, akár most is foghatnánk elé, csak tartaná a föld I Kis büszkeséggel hozzáfűzi: j Ne féltsen minket, felvidékié- j két.

Nem is azért, jó gazdák,

meg keli hagyni, értik a föld minden csinát-binját, deháti jó tudni, nincs-e valami baj. Lám-lám!

Amikor elmegy, az öreg Zólyomi meg a fiariÜsszenéznAc. Jó gazdája a falunak a tanácselnök! Nem mondják ki —de benne van a nézésükben.

Kezetráznak, ki-ki megy a a dolgára. Andics végigbaktat a napsütötte oldalon, elmegy Vondra doktor • háza, aztán a tanács előtt — -ebédelni. Me^izolgált érte!

...A határban olvad a hó. A hap' fénye, az enyhe levegő kicsavarja belőle -a vizet

— szomjasan nyeli a nyár óta száraz talaj. Még hideg, de ha közelhajolsz hozzá — érzed a szikkadó föld tava- szias, részegitő illatát. Már nincs mesze az idő és Mátyás Bernát lucern amagot — ahogy ő mondja —- fényért hint bele, Zólyomi Vilmos nagy kedvvel, széles lélekzet- tel nekiereszti a vetőmagot. Még négy-öt hét és vet itt mindenki, székely és német, felvidéki és őshonos. Vetnek

— mint minden tavasszal —

de most nagyobb kedvvel, uj örömmel. Újra érzik a gazdái kodás jó izét —- kenyeret adnak, nagyobbat is, féhért b- bet is az országnak. , ■

Szikkadnak a földek a hi-~ mesházi határban...

Oroszlán Imre

ánp! és amerikai irák reives a Szovjetunióban

A szovjethatalom évei alatt az országban több mint kétszázötmillió példányszámban adták ki a külföldi klasszikus és haladó Írók müveit.

A Szovjetunióban összesen 218 angol iró könyveit adták ki a szovjet népek több mint •50 nyelvén, összesen 34 millió 500 ezer példányban. A szovjet gyermekek már az iskolában megismerkednek az angol irodalom remekműveivel, köztük Shakespeare drámáival, Byron, Shelley költeményeivel, Scott, Dickens Thackeray regényeivel.

A szovjet könyvkiadó vállatok hatalmas példányszámban adták ki Galsworthy, Shaw és sok más angol iró müveit. A Szovjetunióban Shakespeare müveiből például több mint 200 kiadás jelent meg a szovjet népek 25 nyelvén, összesen 2 millió 310 ezer

idején kutágashoz kötötték és addig locsolták vízzel, mig a katonaság ki nem szabadította. Azóta éneklik minden disznótoron Nagyecseden:

Kétszer egy kettő Huncut a jegyző.

Hát a biró hogyne volna,

M.kor a jegyző tanítja.

Végnélkül lehetne sorolni, idézni a szebbnél szebb ecsedi dalokat. Ma már eldőlt a nagy per. A föld, a ház, a hatalom és az öröm, a jókedv véglegesen a nagyecsedi dolgozó parasztoké lett. S azóta sz§4szar vidámabban csendül a nóta Nagyecseden.

példányban. Defoe “Robinson Crusoe” cimii regénye 124 kiadásban 35 nyelven, több mint 2 millió példányban jelent meg.

Dickens a legkedveltebb angol Írók egyike a Szovjetunióban. Tizenhat nyelven megjelent müveinek együttes példányszáma meghaladja a 3 és fél milliót.

A szovjet emberek tisztelik az amerikai és az angol irodalom demokratikus hagyományait. jCooper, Jack London, Whitman, Dreiser, Twain könyvei megtalálhatók minden szovjet könyvtárban.

A Szovjetunióban csaknem 2400 amerikai könyvet adtak ki öszesen több mint 44 millió példányban. Ezek a könyvek a Szovjetunió népeinek több mint 50 nyelvén jelentek meg.

Az utóbbi években a következő müvek kerültek kiadásra: Howard Fast: “Az utolsó határ”, “A szabadság útja”, “Elbeszélések Amerikáról” cimii müvei, Gilbet: “Zsákutcában”, M. Wilson: “É’et a homályban” cimü regénye.

A Szovjetunióban több amerikai költői antológia jelent meg.

A MAGYAR SZŐ A BÉI.E. HALADÁS,

DEMOB«-*CIA SZAVA!

k-- \ sßMarch 4, 1954