Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-04 / 9. szám

March 4, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 ban s jelezték, hogy a konferencián felvetik a kérdést. Éj Brit Guiana szószólói is rámutattak mar Uatinamerika valóban nagy problémájára: a gyarmatosításra, akár nyílt, akár burkolt, gazda­sági, kulturális, vagy politikai és katonai formá­ban jelentkezik is. Ennek a mozgalomnak elfojtására választotta például a fasisztabarát venezuelai katonai pa­rancsuralom a konferencia előestjét újabb politi­kai razziák megejtésére. Újabb áldozatokkal sza­porították azokat az ezreket, akiket már legyil­koltak vagy koncentrációs táborokba küldtek Rockefeller Standard Oil-jának e pribékjei. Ép­pen ( ezek a gyalázatos események bizonyítják, hogy teljesen igazoltak ,az AFL, a CIO, a vas­utasok szakszervezetei és US több szószólójának tiltakozásai az ellen, hogy a nagy konferenciát Caracasban tartsák meg. Hazánk minden dolgozó férfiénak és nőjének is fontos, hogyan végződik a délamerikai népek szabadságküzdelme a nemzeti függetlenségért. Március 12-én a Manhattan Plazában (66 E. 4th St.) lesz alkalma az amerikai népnek arra, hogy kifejezésre juttassa véleményét és Dullesnek is tudtára adja, mint^ vélekednek beavatkozási cél­jairól. Semmi kétség, hogy minden gondolkodó ember tiltakozik a Guatemala megtámadására tervezett összeesküvés ellen és hogy Délamerika munkásaival és földművelőivel érez együtt. Egy bankár tanácsot ad Japánnak Herbert y. Prochnow, a chicagói First National Bartk alelnöke előadást tartott az ottani kereske­dők és üzletemberek egyik konferenciáján. Elő­adásának témája Japán volt. Japán bajban van, állapítja meg Mr. Prochnow. A baj abból áll szerinte, hogy Japánban nagyobb a behozatal, mint a kivitel, annak ellenére, hogy az amerikai kormány az elmúlt években 8—900 millió dollárt költött Japánban — hadiszerekre a koreai háborúval kapcsolatban. De a koreai lövöldöző háborúnak vége van és gz egyedüli portékára, amit a Wall Street megen­gedett, hogy Japán exportálhasson, a hadiszerek­re, egyelőre nincs szükség. Japán igy lassankint megfullad a saját zsírjában. Mert Prochnow urés Wall Street-i kollégái megtiltották Japánnak, hogy kereskedelmet folytasson legjobb vásárló­ijával, a.475 milliós kínai néppel! Ez utóbbit persze- nem említette Mr. Prohnow. A bankár ur an-a vezette vissza Japán bajait, hogy még mindig igen “drágán termelnek.” En­nélfogva ajánlotta nekik, hogy “csökkentsék a termelés költségeit.” A tőkések szótárában ez azt jelenti, hogy — vágják mélyebbre a béreket! Nos, olvasóink tudják, hogy~az egész világon a gyarmatokon, azok között is Indiában, Egyiptom­ban, az afrikai angol és francia birtokokon és Ja­pánban a legalacsonyabbak a bérek. Nem beszélve arról, bőgj’ Japánban súlyos a munkanélküliség is. A japán munkásoknak csaknem az éhenhalás színvonalán mozgó béreinek levágását javasolja a “szabad világ,” a “nyugati civilizáció” eme osz­lopos képviselője, Prochnow, chicagói bankár. .^ki egymaga valószínűleg többet keres évente, mint ezer japán munkás! Hogy el akarják-e őket pusztítani... nem tudjuk, de az eszüket biztosan elvették... A clevelandi Warner & Swasey cég hirdetései­re már több alkalmunk volt rámutatni. Ez a szer­számgépgyár ugyanis hirdetéseiben nem saját portékáját dicséri^ hanem politikai “nevelésben” igyekszik részesíteni tőkés társait. Ezek a poli­tikai ieekék aztán valóban épületesek! Legújabb hirdetésükben megmagyarázzák az olvasónak, hogy tulajdonképpen kik is az igazi kommunisták. íme a szerszámgépgyáros urak magyarázata: Kommunisták a következők: “Az olyan politikusok, akik pártolják a terme­lés eszközeit a kormány tulajdonában. "Azok, akik azt ajánlják, hogy ne ‘ingereljük’ Oroszországot, csatlósaikat, támogatóikat, bará­taikat. hanem ehelyett igyekezzünk ‘megférni’ velük. “Azok a. kapzsiak, akik azt mondják, hogy ‘az állam nevelje és etesse őket és biztosítson szá­mukra biztonságot ellenszolgáltatás nélkül.” Hát ime, egy tökéletesen eszétvesztett pénzes zsák mániákus fejében ezek szerint mindenki “kommunista” aki: 1. .Helyesli azt, hogy a nemzet vizienergiáját a kormány erőmüvek építésére használja fel, a termőföld megjavítására, a farmerek villannyal való ellátására stb. 2. -Akik azt javasolják, hogy éljünk békében a éilág többi népeivel? 3. Akik hisznek a társadalmi biztosításban, ab­ban, hogy 40—45 évi becsületes munka után egy embernek joga van szerény aggkori nyugdíjhoz. Hát erre már igazán nem tudunk mást mon­dani, mint azt a régi mondást idézni, hogy akit az istenek el akarnak pusztítani, annak előbb az eszét veszik el! Vermont régi dicsősége AZ UNIÓT megalapító első 13 állam után Ver­mont volt az első, "mely lecsatlakozott az Egye­sült Államokhoz — 1791 március 4-én. Vermont független köztársaság volt. mielőtt 14-ik államként felvettek volna az amerikai unió kötelékébe. Ez a különállás nem Vermont kíván­ságára történt, mert Vermont képviselői már 1772-ben kívántak csatlakozni a “Confederation”- bgz (a többi 13 gyarmathoz), amelyek függet­lenségüket követelték. Vermont csapatai, a “Zöld Hegyek Fiai” több csatát nyertek az angolok el­len, a kontinentális kongresszus mégis elutasí­totta felvételi kérvényüket, mert New York ál­lam igényt emelt olyan területre, amelyet Ver­mont magáénak tartott. 4 vermontiak tehát egyedül kiáltották ki függetlenségüket, alkot­mányt szóvegeztek meg és kormányzót válasz­tottak. A vermonti alkotmány különös nyomatékot he­lyez az emberi jogok biztosítására. Kifejezetten eltiltja a rabszolgatartást és általános szavazati jogot ad minden férfinek, tekintet nélkül vagyo­ni vagy4 jövedelmi követelményekre. A többi 13 eredeti állam a szavazati jog gyakorlását bizo­nyos vagyonhoz vagy jövedelemhez kötötte, az alkotmányban hangsúlyozott egyenlőség ellenére is. E követelményeket később ők is eltörölték és Vermontot — mint első csatlakozó államot — fel­vették az unióba, miután 1789-oen Név Ycftk- kal békésen intézték el a területi vitát. Megalakulásakor tehát Vermont a legszabad- ságszeretőbb amerikai államok közé tartozott. A régi progresszív hagyományai azonban azóta már csak muzeális különlegességekké váltak. Az utóbbi, évtizedekben Vermont polgársága követ­kezetesen republikánusokat küld a kongresszus­ba, aminél lesujtóbbat csak Alabamáról s Missis­sippiről, nos meg Georgiáról, Dél- és Észak-Karo­lináról, valamint Floridáról tudunk mordani, akik ugyanolyan következetességgel — burbon de­mokratákkal képviseltetik magukat. Penelope Bryant emlékére E sorokat a te emlékedre ii'juk kicsiny Pene­lope Bryant, akit sohasem láttunk, akiről soha­sem hallottunk mindaddig, amig nyolchónapos korodnan el nem szálltál ebből az árnyékvilágból. Úgy éreztük, hogy Írnunk kell neked és rólad, aki miről sem tudó, gügyögő kicsiny áldozatszim­bólumává váltál annak a “gördülő visszaigazodás- nak”, amellyel Humphrey pénzügyminiszter ur gazdasági helyzetünket jellemezte s amely sze­rinte nem komoly, mert tavaszra véget ér. De te, piciny kis Peneiope, nem tudtad meg­várni a tavaszt. A meleg szülői otthonodat egy sötét éjszakán egy hideg autóval kellett felvál­tanod, ahova anyáddal, apáddal, négy testvérkéd­del együtt kiűzött nagyapád, aki valószínűleg az­nap irta alá a Free Europe nyilatkozatát az em­beri mé'tóság védelméről. Érzékeny, gyenge tostecskéd csak egy éjsza­káig bírta a hideget és másnap már más gördülő alkalmatosságon vittek a kápolnába. Te persze nem tudtad, hogy agóniáddal te is válaszoltál Nagy Ferenc urnák, aki az automobi­lok sokaságában a jólét és boldogság mértékét véli felfedezni. Te megmutattad neki, hogy az autó hideg sírboltjává is válhat az amerikaiak­nak, miként Wall Street atommániája a nemzet máglyájává. Vörös Kereszt hónap Március havában országos gyűjtés van a Vörös Kereszt javára. A statisztika szerint minden 38 amerikai család közül egy részesült valamilyen támogatásban a Vörös Kereszt részéről. A Vörös Kereszt tehát megérdemli a támogatást. Megérdemli a támogatást nemcsak a nép, .ha­nem a kormány részéről. Egyetlen elavult atom­bomba árából a kormány duplájára,fokozhatná a Vörös. leereszt áldásos működését. Ez már annál is ajánlatosabb lenne, mivel a növekvő munka- nélküliség körülményei között alig várható, hogy a nép be tudja tölteni a rája kivetett kvótát. Késő, de nem tulkéső ráeszmélés A Californiai Magyarság c. hetilap február , 26-iki számában olvassuk eme épiiletés — és for­rását figyelembevéve szerfölött meglepő — meg­állapításokat: abból az alkalomból, hogy kótyagos mccarthysta fasiszták még Warren, Supreme Court főbíró, volt californiai kormányzó ellen is feljelentést tettek “felforgatás” vádjában: “A különböző kongresszusi vizsgálatok hiszté­riájába hódítót t országban rosszhiszemű és fél­bolond egyének állandóan feljelentésekben és besugásokban utaznak, amivel pillanatnyi nyil­vánosságot biztosítanak maguknak.” A Californiai Magyarság megállapításaival ed- digelé nem volt alkalmunk egyetérteni. De a fentiekkel egyetértünk. Szeretnénk azt hinni, hogy e kijelentés annak bizonyítéka, hogy a lap szerkesztője ha a 11-ik órában is, de talán mégis ráeszmélt, hogy hazánkat a vörösfalás leple alatt az anarkia és reakció meredekének szélére sodor­ták. Vajha e felismerés elindítaná a California Ma­gyarság szerkesztőjét azon az utón, a szabadság és béke védelmezésének utján, amelyen még sok, igaz és jó szolgálatot tehet fogadott hazánknak. Ezen az utón nemcsak a californiai, hanem az egész amerikai magyarság osztatlan jókívánsága es támogatása kisérné. GROSS BÉLA ötödik évfordulója e héten annak, hogy eltá­vozott körünkből Gross Béla, az amerikai magyar munkássajtó egyik legjobb newyorki építője. Gross Béla egyike volt legkiválóbb előfizetés­szerzőinknek és laptámogatóinknak. A szó tel­jes értelmében százakat nyert meg lapunk olva­sójának és előfizetőjének. És nem volt olyan gyűjtési kampánya a lapnak, amelyben nem lett volna a legtöbbet gyűjtők között. Gross Béla nincs többé velünk, de szelleme to­vább is itt van közöttünk és beszél lapunk ha­sábjain az amerikai magyai Sághoz. És fog is be­szélni mindaddig, amig lesz sajtónk, de még azontúl is. Élni fog ő a békés, boldog Amerika intézményeiben, amelyek megalapozásában a mi kicsiny mozgalmunk kivette és mindvégig ki is fogja venni részét. * Akik nem látnak tovább orruknál NÉPEK felé azzal a megokolással magya­rázza Dulles és Eden a németek ujrafel- fegyverzésének ‘fontosságát”, hogy meg kell vé­denünk a “szabad világot” a szovjet támadás ve- veszélyétől. De ha közelebbről vesszük szemügyre a tőkés világ e szószólóinak érveléseit, akkor más érde­kes megállapításokra juthatunk. ' Vegyük Eden angol külügyminiszter beszámo­lóját a berlini konferenciáról. Az angol diplomata, beszédet tartva a parlamentben azzal indokolta meg a németek felfegyverzésének támogatását, hogy arra szükség van “Európa szempontjából.” Hát “Európa szempontja” fontos ugyan az an­gol nagytőkének, de a saját profitjuk még fonto­sabb. És a téren az a helyzet, hogy az angol nagy­tőke már erősen érzi a német sógor konkurrenciá- ját. Mindenütt túrják ki az angol árukat. Mert olcsóbban és jobban tudnak termelni. Eden kitért tehát a megokolásában arra, hogy az angol parlamentnek és a mögöttük álló nagy üzletérdekeltségeknek már csak üzleti okokból Í3 pártolni kell Németország újrafegyverkezését. Eden rámutatott arra, hogy jelenleg Németor­szágra nem nehezedik sem az újból való fegyver­kezéssel járó improduktív költségvetés, se mpedig nem kell behívnia a munkaerejük teljében levő fiatalokat, vagyis nem kell elvonni őket az ipari termeléstől, amint Anglia kénytelen tenni. Eden tehát azzal a sugalmazással kecsegtette a konzervatív tőkés érdekeltségeket, hogy ha másért nem, hát azért kell megengedni a néme­teknek, hogy fegyverkezzenek, mert ez lekötné tőkéjüket, munkaerejüket, és ipari termelésüket a saját maguk használatára yaló fegyverek gyár­tására szorítaná és kevesebb gondot tudnának fordítani olyan hasznos cikkek gyártására, ame­lyeket exportálnak külföldi piacokra. Mennyi sze­mérmetlenség van egy ilyen elgondolásban. Meny­nyi akaratlan bevallása az angol ipari termelés (Folytatás a 11-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents