Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-27 / 35. szám

August 27, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A Mount Everest meghódítása JAMES ALDRIDGE: A DIPLOMATA Évtizedes harc után győ­zött az ember: két hegymá­szó meghódította a földke­rekség legmagasabb hegycsú­csát. a 888 méter magas Mo­unt Everestet. Ezt a hegyet, melyet a Himalája népei a ‘világ tetejének” neveznek, 1841-ben mérte fel George Everest angol földrajztudós, India akkori térképészeti in- ;ézet vezetője, s róla nevez­ték el a csúcsot. A nepáli ha­táron elterülő hegyóriás jel­képpé növekedett a világ hegymászóinak köreiben és próbaköve lett az emberi erő1 lek és kitartásnak, ügyes­ségnek és bátorságnak. Egyik expedíció a másik után kísérletezett a hegy meghódításával, de a Mount, Everest sorra visszaverte a támadókat. Emberéletek so­rát követelte a harc: 1922­hen hét bennszülött t/eher- aordót sodort el egy lezúduló uógörgeteg, 1924-ben két an- jol hegymászó, George Le- igh-Mallory és Andrew Irvi­ne már néhányszáz méter­nyire megközelítették a csú­csot, társaik távcsövén át ki­sérték útjukat, amikor felhő aorult a csúcsra s mire el­vonult, a két hegymászó irökre eltűnt. Brit és svájci ostromokat izöt.t vissza a hegy, de min­ien egyes expedíció újabb lé­péssel vitte előre a támadó ember végső győzelmét. Uj ’elszerelések, uj módszerek születtek a harc során. Sovi- liszta vetélkedés helyett rállvetett, szolidaritás jelle- nezte a “világ tetejének” neghóditását. A tavalyi svájci expedíció fedezte fel például azt a déli útvonalat, ímelyen a svájci Raymond jambert, és a nepáli Ten­zing Bhutia egészen 150 mé- ernyire a csúcs alá jutottak ■1 Az idei angol vállalkozást I. C. J. Hunt angol ezredes 'ezette. Háromszázhatvan eherhordó vitte a nepáli íatmanduból a felszerelést a iangbocsei buddhista kolos- orhoz. Itt 5000 méteres ma- ,'asságban gyakorolták a brit legymászók a legújabb mü- zgrek, oxigén-légzőkészülé- ,ek használatát, s innen in- 'ultak tovább válogatott és úpróbált bennszülött serpák ársaságában., (A Himalája épeinek hegyi törzseit gyüj- önéven serpáknak nevezik.) ízek az izmos, edzet.t hegy- ikók nemcsak a felszerelést Zállitják táborról-táborra, anem kitűnő és nélkülözhe­ssen hegymászó baj társak 5. Nélkülük sohasem sike- ijlt volna a hegy legyőzése. Ugyanakkor Tenszing Bhutia, ki hetedszer ostromolta meg ^ “világ tetejét” s a legjobb ;akértője volt az útvonal­ak, nem több mint napi 1 ollárnak megfelelő bért ka- őtt az angoloktól. A Mount verest, hőse feleségével s két islányával a legnyomorusá- hsabb körülmények között _ egy rozsdás bádogviskó­in, Dardzsilingben. Hőstet- i elismeréséül az angol és a jpali uralkodóktól minden- íetre kapott már kitünt/eté- ket: Gvörgy-keresztet és a épal Csillaga rend csillogó- llogó nagy kereszt j ét... Hatezerméteres magasság­ban, a Kumbu-gleccser tövé­ben ütötték fel az exedició 1. számú táborát. Létrák és kö­telek, hágóvasak és jégcsáká­nyok segítségével küzdötték át magukat a jégár sokszáz méter mélységű rianásain és beásták az örök hóba a 2-es számú tábort 6300 méter magasságban. A következő táborhelyen kezdték használ­ni az oxigénpalackokat, hogy a ritka levegőben ziháló tü­dőket tehermentesítsék. A 4-es, 5-öt és 6-os táborok ut­iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiii •ONE MORE TO SCALE" uiiiiiimiiiiimiimii Iliim I mini mn ■11111111111 in un iiniii' vonala mentén felküzdötték magukat a Mount Everest déli csúcsához, ahonnan éles gerinc vezet fel a 8888. mé- terhz, a végső győzelmet je­lentő csúcshoz. A 7-es számú táborba már csak tizenegyen törtek előre és innen tett kí­sérletet május 26-án Charles Evans és Tom Bourdillon a csúcs felé. Sikerült tuljutni- ok a svájciak által tavaly el­ért legmagasabb ponton, de az oxigénhiány és a szélvihar visszaverte őket. Az expedí­ció vezetője, Hunt ezredes, május 28-án egy utolsó kí­sérletre szánta el magát: öt ember tört előre a 7-es tá­borból, mindegyiküknek 22 kilós terhet kellett a hátán vinni (sátrat, hálózsákokat, műszereket, gyorsfűzőt, élel­met, fényképezőgépet, st,b.), közel nyolc és félezer méte­res magasságban! A két leg­erősebb: az ujzélandi E. P. Hillary és a nepáli Tenszing Bhutia estére megvetette a lábát a gerincen, néhány­száz méterrel a cél alatt,. Jég­csákánnyal fekvőhelyet bá­nyásztak, sátrat feszítettek a gödrök felé, a ponyva alatt oxigént lélegeztek be s mi­alatt három társuk vissza­tért a 7-es táborba, irtózatos szélviharban, mínusz 27 fo­kos fagyban vészelték át a május 29-re virradó éjsza­kát. Hajnali hat, órakor indul­tak tovább. Oxigénkészülékük percenként négy litert adott. Órákon át haladtak, egymást váltva, kötéllel összekapcsol­va, mélyen előregörnyedve és zihálva csákányozták a jégbe a lépcsőfokok százait.. .Egy­szerre azt vették észre: a gerinc most már lefelé haj­lik! A csúcson voltak. 1953 május 29-én délelőtt 11 óra 30 perckor az ember meghó­dította a föld legmagasabb hegycsúcsát, legyőzte a Mo­unt Everestet. Tizenöt percig maradtak a “világ tetején”. Tenszing Bhutia kitűzte jégcsákányán az angol, indiai és nepáli lo- bogócskákat, valamint, az Egyesült Nemzetek zászlócs­káját. Hillary levetette há­rom pár kesztyűjét és fény­képezett, ameddig a fagy en­gedte. Aztán néhány két- szersültet ettek, Tenszing egy darabka csokoládét ásott el a hóba, a hegyek egysze­rű, irniolvasni nem tudó fia “áldozatot mutatott be a hegy szellemének”, majd visszain­dultak. Oxigénkészülékük már veszedelmesen leapadt és csak a tavalyi svájci expe­díció elásott és most hazaté­rőben megtalált, oxigénpa­lackjai tették lehetővé, hogy visszatérhessenek a 7-es tá­borba. , A nemzetközi szolidaritás legyőzte a földkerekség leg­magasabb hegycsúcsát. iiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiimiiiimiiimiimiiiiiiiiuiir Mi a radárkészülék? A Radar név a Radio De­tecting and Ranging Appa­ratus első betűinek összevo­násából származik (Rádiós földerítő és mérő készülék.) Azon alapszik, hogy 1 mm körüli és még rövidebb hul­lámhosszú rádióhullámokat (mikrohullámokat) jól lehet irányítani, és meghatározott terjedési sebességük (másod­percenként 300 ezer km) van. A készüléknek két lényeges része van: mikrohullámú adó- és vevőberendezés. Az adó másodpercenként néhányezer igen rövid (milliomod másod­perc) ideig tartó jelt ad. Eze­ket antennája tetszőleges, de jól meghatározott, irányba sugározza ki. A gyakorlatban az antenna mozgatható és igy az egész égbolt “letapogatha­tó.” Ha,a jel egy repülőgépbe ütközik, arról — mint egy tükörről — visszaverődik. A visszavert hullámot a vevő antennája fogja föl. — Lé­nyeges alkatrésze a készülék­nek a katódsugárcső. Ennek fluoreszkáló ernyőjén a kisu­gárzott és a felfogott jel egy- egy éles vonal alakjában egymás mellett jelenik meg. A két vonal távolsága azzal az idővel arányos, ami a jel kibocsátása és visszaérkezése közt telt eh Ebből könnyű ki­számítani, milyen messze van a repülő a Radartól. Ha pél­dául egy ezredmásodperc idő telt el, akkor a gép 150 kilo­méterre van, mert a jel a re­pülőig és onnan a készülékig 300 kilométer utat futott meg (300,000X1000.) A re­pülő irányát az adó és vevő antennáinak irányításából le­het megtudni. — Radarral annál kisebb testeket lehet észrevenni, minél rövidebb hullámhosszat alkalmaznak, így meg lehet találni a bu- várhajónak a viz színére ki­nyúló periszkópját is. Különböző anyagok külön­bözőképpen verik vissza, a mikrohullámokat. Ezért más­más anyagról visszaérkező je­lek erőssége is különböző. Ezen az alapon olyan készü­léket is építenek, amelynek adóantennájával nagk terüle­tet “letapogatva” a fluoresz­káló ernyőn a terület “Ra­dar-térképe” jelenik meg. így tökéletes sötétségben vagy ködben is tájékozódhat a re­pülő. Radarral a Holdról vissza­vert jeleket is felfognak. Az elmúlt, napokban és hetekben Iránban lezajlott nagyjelentőségű esemé­nyek rendkívül időszerűséget i és érdekességet kölcsönöznek i az alanti könyvismertetésnek. Bozorg Alavi iráni iróv*al beszélgettem, röviddel az­után, hogy nemzetközi béke­aranyéremmel tüntették ki. Mi sem természetesebb, hogy James Aldridge ugyancsak nemzetközi béke-aranyérem­mel kitüntetett “A diploma­ta” cimü könyvéről kérdez­tem. Mit szól az iráni iró az angol iró iráni tárgyú köny­véhez ? —A könyv nemcsak szép, hanem igaz is. Azt mondhat­nám, hogy iráni vonatkozású részének csaknem minden so­rát átéltem. “A diplomata” nekünk, iráni hazafiaknak is nagy segítségünkre volt. Miről szól ez a könyv, a- meilyel Írója, az akkor har­minckét éves ausztráliai szár­mazású James Aldridge né­hány hónap alatt a haladó angol irodalom élvonalába ke­rült? A könyv tartalma dióhéj­ban: 1941 nyarán Észak­Iránt szovjet, Dél-Iránt angol csapatok szállták meg, hogy felszámolják a hitlerista ügy­nökök aknamunkáját. A szov­jet csapatok jelenléte lehe­tővé tette a sötét és korrupt feudális erők ellen küzdő né­pi mozgalom erősödését. — Észak-Iránban, Azerbajdzsá- ban 1945 végén demokrati­kus kormány alakult, föld­osztást és más reformokat hirdetett. Ezek az előzmények. Az angol kormányt megrémítik az iráni események, mert félti iráni pozícióit és min­denekelőtt az iráni olajat, az évi kilenc millió font tiszta nyereséget. Ezért küldi telj­hatalmú megbízottját, Lord Essexet Moszkvába. Essex fenyegetéssel, zsarolással, és “szovjet beavatkozásról” szaj­kózva próbálja Moszkvában “megszüntetni” az iráni nép jogos törekvéseit. Amikor diplomáciai síkon csúfos ku­darcot vall, Iránba utazik. Felméri a helyzetet, a ké­sőbbi angol beavatkozás le­hetőségeit, Nyugat-Iránban kurd törzsfőnököket próbál megvásárolni az azerbajd- zsáni demokratikus mozga­lom vérbefojtására. Vissza­térve elhatározza, hogy ha­mis jelentést terjeszt a Biz­tonsági Tanács elé az “iráni szovjet beavatkozásról.” Ez­zel kettős célt akar elérni: megszerezni az UN támoga­tását egy Irán elleni angol intervencióhoz és fokozni a Szovjetunió elleni hazugság- és rágalomhadjáratot, elmé­lyíteni a hidegháborút. Essexet MacGregor, a fia­tal geológus kiséri el útjára. MacGregor, a talpig'becsüle- ts és tisztességes ember, las­sanként meggyőződik —mert meg kell, hogy győződjék—, az iráni küldetés sötét, nép­ellenes indítékairól, Lord Essex csillogó diplomáciai köntösbe burkolt aljasságá­ról. MacGregor Londonba visszatérve,, leleplező cikket ir egy angol lapba, az iráni küldetés kudarcba fullad. Hiába fenyegetik MacGre- gort börtönnel, hiába tárgyal­ja “hazaárulási bűnét” az angol parlament, az igazára- talált férfi mindvégig kitárj az igazság mellett. A könyv nagy érdeme az angol imperializmus iráni cselszövéseinek leleplezés. De nem ez a legnagyobb érdem. Aldridge Lord Essex alakjá­nak megformálásával lelep­lezi az angol imperializmus egész népellenes politikáját, szemfényvesztő diplomáciá­jának lényegét. A regény tulajdonképpen hatalmas pár­viadal a rablást, hazugságot, leigázást jelképező Lord Es­sex és a józan, becsületes emberészt szimbolizáló Mac­Gregor között. E párviadal izgalmasságát fokozza éppen az a háború utáni nemzetközi helyzet, az az ország, amely­ben a regény cselekménye játszódik. Lord Essex, ahogy Aldrid­ge könyvéből megismerj ük, jóképű, szellemes, talpra­esett ember, az évszázadokon át kinevelt birodalmi angol diplomatakaszt fajtiszta pél­dánya. Valódi “diplomata”, az imperializmus hivatalos küldöttje — és sokkal fino­mabb eszközökkel tevékeny­kedik, semhogy saját kezé­vel gyilkoljon, raboljon és fosztogasson. Ám szüntelenül leleplezi magát tetteivel, a- melyek kibújnak a szép sza­vak alól: gyilkolás, rablás és fosztogatás, az agresszió szol­gálatában áll, de a ranglétra magas fokán. Aldridge nem állóképet rajzol róla, a deres- homloku, finom diplomata lépésről lépésre, feladatai tel­jesítése közben, kudarcok so­rozatát vallva, a szovjet dip­lomatákkal, az iráni haza­fiakkal szembenállva válik előttünk ocsmánnyá és gyűlö­letessé, a színlelés, a képmu­tatás megtévesztő s épp ez­ért rendkívül veszedelmes mesterévé. MacGregort — és hozzá­tehetjük, a maegregorok ez­reit és tízezreit — elkábitot- ta a hazugság propagandája, tanácstalnul áll szemben ko­ra nagy kérdéseivel és jó­idéig megtévszti Lord Essex külseje és modora. Mivel gon­dolkozó ember, az események alaposan próbára teszik agyát: mi az oka annak, hogy Moszkvában a szovjet diplomaták az egyszerű és kézzelfogható igazságot kép­viselik, mig Lord Essex csür- nicsavarni, h a 1 a n d zsázni kénytelen, olyan frázisokat használni, amelyekről maga sincsen meggyőződve ? MacGregor ézt mondja Es- sexnek utolsó összecsapásuk végén: “Mindennek vége lesz. Vége lesz az olajnak, a ha­talomnak és a befolyás utolsó csepp j ének. Gyűlölnek ben­nünket és ez olyan csatának a kezdetét jelenti, amelyet nem lehet megállítani a Biz­tonsági Tanácsban.” A könyv, “Ar diplomata” folytatását azóta már a tör­ténelemben irta az iráni nép, (Folytatás a 15-ik oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents