Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-27 / 35. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 27, 1953 A csukcs nép a legelmara- i dottabbak közé tartozott a I cári Oroszország területén élő népek közt. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom előtt a nép valósággal kiha- i lófélben volt. A szovjethata- ' lom talpraállitotta a pusztu­lásnak indult csukcsokat, em­beri életet biztosított szá­mukra és a kulturális fejlő­dés útjára vezette. Ritljeu, az első csukcs iró 22 éves, a leningrádi egye- j tem hallgatója. Már 1950-ben j több müve jelent meg. A te- I hetséges fiatal iró elbeszélő- j seiben hiven mutatja még a | népe életében végbement nagy változásokat. Gemauge, a csukcs | csontfaragó" művész egy estje; barátjával, Nemil vadásszal beszélgetett munka közben. Akkor hallott először az ame­rikai indiánok ősi szokásáról. Ha különféle törzsek tagjai, találkoztak és elszivták a bé­kepipát, többé nem harcoltak egymás ellen, hanem békében, egyetértésben éltek. — Nagyon jó szokás! — mondotta Gemauge. Nagyon jó, csak kár, hogy Ameriká­ban már elfelejtették... Hogy a szokás, amelyről Nemil beszélt, az indiánoké volt s nem egész Amerikáé, az elkerülte Gemauge figyel­mét. Talán éppen az öreg Nemil volt, ennek az oka, vagy a leánya, Tegrine, aki nem elég pontosan mondta el apjának egy költemény tar­talmat. De hiszen, ha egy történet szájról-szájra száll,! rendszerint változik is köz-, ben. Erről az ősi szép szokásról Nemil már régebben beszélt csontfaragó barátjának — még mielőtt Tegrine a‘ “Haj- nal”-kolhozból elutazott Ha­barovszkba. Gemaugenak talán eszébe sem jutott volna azóta a bé­kepipa története, hiszen öreg vadász annyi regét mondott már barátjának, mint a bor- jufókán a szőrszál. De egy­szer Nemil arról beszélt, hogy a béke hívei konferenciára gyűlnek össze, s erre a konfe- renciára Csukotka lakossága A BÉKEPIPA a szomszéd kolhoz hírneves rénszarvastenyésztőjét, Et,uv- git jelölte küldöttnek. Késő este volt, hogy Nemi elment, de Gemauge még sokáig töp­rengett, Forgolódott az ágyá­ban, reggelig sem tudott el­aludni. — Békepipát faragok és elküldöm Etuvgival, határoz­ta el az öreg csontfaragó. Olyan lesz ez a pipa, amilyet még soha senki sem látott# olyan, hogy méltó lesz a ne­véhez. És faragok rá... Az öreg elábrándozott, s mint minden igazi művész,! maga előtt látta azon az éj­szakán, amit a pipán ábrá­zolni szeretett volna. Reggel felé már csak az nyugtalaní­totta, lesz-e elég ideje, be tudja-e fejezni a faragást, mig a küldött útnak indul. Gemauge még arra is rá­szánta magát, amire régesrég nem volt, példa. Elutazott a szomszéd faluba, hogy meg­ismerkedhessen Etuvgival és kitudakoljon mindent részle­tesen a békeutazás felől. Etuvgit nem találta ott­hon. A rénszarvastenyésztő valahol messze, a tundrák mé­lyén legeltette nyáját s csak egy hét múlva várták vissza. A konferenciára egy hónap múlva fog elutazni — leg­alább is igy tájékoztatta Ge- mauget a kolhoz vezetősége. Az öreg megnyugodva tért, haza. Egy hónap elegendő lesz, hogy úgy csinálja meg a pipát, ahogy elgondolta. Nemcsak pipát, meg pipato­kot készifhet, hanem lesz még ideje egy dohány szelen­céhez is. Ez különösen fontos, mert a tokra és a szelencére sok mindent ráfaraghat, ami a pipára már nem fér. Gemauge lement anyag után. Kannáj, a “Lenin” esz­kimókolhoz vadásza még né­hány év előtt hatalmas roz­márt ejt,ett el. A rozmár agyaráról legendákat mesél­tek. Gemauge még akkor megvásárolta a szerencsés vadásztól az egyik agyarat. Óh, ez az agyar nagyszerű célt szolgált ám! Gemauge olyan képet faragott rá, hogy most Moszkvában a Sztálin 70. születésnapjára küldött ajándékok múzeumában dí­szeleg. - Most is Kannáj hoz kell fordulnia. Gemauge elküldte hozzá a fiát, hogy megvegye az esz­kimó vadásztól a hatalmas rozmár másik agyarát is. A fiú azonban harmadnapra üres kézzel tért vissza. ■' — Igen, a második agyar megvan még, de Kannáj a vi­lág minden kincséért sem adja oda. A szán elé fogott kutyák rövid pihenőt kaptak s utána Gemauge tüstént maga in­dult el a Lenin-kolhozba Kannáj hoz. — Ahá! Úgy látom nagyon rákivántál a második agyar­ra — fogadta őt Kannáj. Mit akarsz készíteni belőle ? Gemauge nem szeretett ter­veiről előre beszélni. Még a fiának, meg a legjobb barát-' jának, Nemilnek sem árulta el, hogy békepipát akar fa­ragni. Kikerülte hát a felele­tet és igyekezett rávenni a fókavadászt, hogy adja oda a csodálatos rozmáragyarat. De az csak csökönyösen megtagadta. Odavezette Ge- mauget a szobában, ahol az a nagyszerű agyar a falon függött. —No, nézd, it,t van. Csak­hogy ez nem eladó. Ha egy másikat akarsz, tessék. Van nekem bőven. » — Ugyan, mi hasznod van abból, hogy ott függ a falon? — mondotta Gemauge hara­gosan. — Hiszen jó pénzt adok érte. Mondd csak meg az árát. Nem mondod? Na jó, majd megmondom én! — Nem Hfell! Nekem nem kell a pénzed, megmondtam: nem eladó. Emlék, érted? Az öreg Gemauge a vadász hiúságára akart hatni: — Értem, — mondotta. — Megértem, hogy egy ilyen szerencsés vadászat nagy­szerű zsákmányát még egy mesteri vadász is szívesen megőrzi, de... — Nem jól értetted a sza­vaimat — mosolygott, Kan­náj. — Egészen másról van szó... — Nem a szerencséről van itt szó, tudom én. Ezt csak úgy mondtam. A bátorságod­ra, a vadászmüvészetedre cé­loztam ezzel. — Nem. így sem találtad el. Nem vadászemlék ez. Ez az agyar a párjára emlékez­tet, amelyből Sztálin 70. szü­letésnapjára faragtatok aján­dékot. Mikor dolgoztál rajta, a népek barátságára gondol­tál és te magad vétettél a barátság ellen. Az eszkimók­ra nem gondoltál. Kifizetted az agyarat és azzal elinté­zett,nek vetted a dolgot. Ha tudtam volna, mire kell ne­ked az az agyar, azt hiszed pénzért adtam volna? •— Igazad van, Kannáj, — gondolkozott el Gemauge. De hidd el, nem akartalak meg­bántani, de az már olyan ré­gen volt, nem szabad ilyen soká haragudnod rám. S hogy hibámat jóvátegyem. .. fiam, Anadirba utazik, meg­mondom, hogy vegyen egy va­dászkést, amely a legjobb acélból készült. Gyönyörű csontnyelet faragok neked hozzá. — Köszönöm, Gemauge, de én erre az ajándékra nem szolgáltam rá. Nagyon jó csontfaragó vagy, de na­gyon rossz emberismerő. Vannak emberek, akiknek a jelleme keményebb még a csontnál is. Gemauge elgondolkozott. Kannáj pedig büszkén nézte a hatalmas agyarat, amely tompán fénylett a falon. — Igazad van, ha szemre­hányást teszel — bökte ki végre Gemauge. — Mindig csak otthon ülök a munkám mellett, kevés embert látok. De azért, ritkán csalódom ás emberekben. Megértem a sé­relmedet,, Kannáj, és erős jellemedben sem kételke­dem. Megértettelek és éppen ezért biztos vagyok benne, hogy jó barátokként válunk el. És Gemauge elmondotta mi a célja az agyarral. Ekkor Kannáj maga vette le a falról az agyarat és maga vitte ki Gemauge ku­tyafogatához. — Jól teszed — mondta búcsúzóul, — ha békepipát faragsz és leviszed Etuvgi- hez. De mondj el neki min­dent úgy, amint történt. Hadd mondja el a konferen­cián, hogy a Szovjetunió minden népe, a kicsinyek ugyanúgy, mint a nagyok, a béke' mellett állnak. A nagy orosz nép is, a kis csukcs meg az eszkimó nép is. így mondd el, Gemauge. . . És ne hálálkodj, fűzte hozzá Kan­náj, amikor látta, hogy az örge csontfaragó mennyire meghatódik. — Ha ez az agyar tiszta ezüstből volna, akkor sem sajnálnám odaad­ni ilyen szent cél érdekében... liiliiiiiiimimititttimimmiimiiiiiidHiiiiiiimiiiiiMiiiia LAPUNKÉRT ! John Veres által, Hillside, N- J. — D. Newman $3 — Aleé Papp $1 Petrái Pál, N. Y. C. fenntartó alapra $3 Deák Zoltán, Bronx, N. Y. $lo J. S. Peninsula, Calif. $20 S. Cs., Chicago, 111. Kocsis Pé­ter tiszteletére $10 Theresa Halmi, Gary, Ind. $3 Egy jóbarát, N. Y. C. $100 J. Bozsnyák, Brooklyn, N. Y. 10 dollár Egy astoriai jóbarát, a Ma­gyar Szó részére, Weiszék által 5 dollár Vincent 'Santo, Fairmont, W. Va. 3 dollár M. F., New York $5 Jos. Weiss, New York City. Fennt. Gárda jut., aug. $10 M. Rosenberger, Long Island City, N. Y. koszorumegváltás fe­lesége halála alkalmából $25 Emery Borona, Bridgeport, Conn. $2 ^ John Nagy, Perth Amboy, N. J. Fennt. Gárda $2 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai csalán 'letérői) Copyright 1952 Harper Bros E regény eredeti ,;ime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. Brooklynban bűvös napokat hozott mindig a karácsony. Jó előre érezni lehetett ,a levegőben. Első jel az volt, hogy Mr. Morton karácsonyi énekeket tanított sorra az összes iskolákban. De a karácsony közeledett az áruházak kirakatai mutatták a legbiztosabban. Csak a gyerek tudja, milyen csadálotosak azok a babákkal, szánkókkal s mindenféle játék­kal telezsúfolt kirakatok! És ebben a csodában ingyen, lehet gyönyörködni! Elnézegetheti a ki­rakatüvegen át a játékokat, amig kedve tartja; ez majdnem annyit ér, mintha valamennyit meg­kapta volna ajándékba. Franciét óriási izgalom fogta el, valahány­szor a sarkon befordulva egy újabb üzletet pil­lantott meg, karácsonyi kirakattal. Ó, hogy-fény­lik a ragyogóan tiszta, szép kirakatüveg! ,S a ki­rakat alján az aranycsijlámmal telehintett fehér vattaszőnyeg! Kenderszőke babák állnak a; kira- v katban. Franciénak azonban jobban tetszenék á barna,babák, amelyeknek tejeskávésziiúi-a-^ajak, • Arcuk olyan mint a rózsa s a ruhájuk... ! Fran­cié ilyen ruhákat még nem látott. A babák egye­nesen álltak, mindegyik a maga fényes karton­dobozában. A doboz fenekén, a baba nyakánál s a bokájánál apró lyukakon két zsinór volt átfőz­ve s ez tartotta őket. Ó, milyen szép sötétkék szemük van ezeknek a babáknak! Sürü szempil­láik alól egyenesen belenéznek a kislány szivébe s nyújtják feléje apró kezecskéiket, hivják, kö­nyörögnek: “Légy te az én mamám!” Francié­nak sosem volt még babája. Vagyis egy mégis volt, egy kis kéthüvelyknyi. nagyságú, ötven centbe került. És a szánkók! Mennyei álom... s ime, most valóságban megjelent a szeme előtt! Csupa uj szánkó. Az ülőkére csodálatos virág van festve — sötétkék virág, világoszöld levelekkel — s az ébenfeketére festett talpak, a sima. keményfá­ból készült kormányrúd! S az egész ragyogóan ki van fényezve! S micsoda nevek vannak ráfest­ve! Az egyik “Rózsabrmbo”, á másik “Magnolia” és a “Hómezők Királya” s a. “Repülő”! Francié azt gondolta magában: — Ha, én megkaphatnám az egyik szánkót, többé semmit sem kérnék az Istentől. Fényes nikkelből készült görkorcsolyák is voltak a kirakatban, jó barna bőrszíjjal s ezüstös könnyen járó kerekekkel: csak úgy feszültek, elég lett volna ráfujni s forogni kezdtek volna, amint egymáson feküdtek, angyalhajjal meghint­ve a felhőző vattaágy an. ,- \: Sok csodálatos dologi volt? még a kirakatban. Francié Agya nem tudta ezt».«íkféle holmit mind- ^befogadni. -Szédült a feje 'a «ok nézéstől;-forgott­vele a világ. Egymást kergette a sok benyomás s a játékokról annyi mindenféle történetet talált ki, hogy már összezavarodott benne minden. Karácsony előtt egy héttel jelentek meg a környéken az első lucfenyők. A szép, terebélyes ágak kötéllel voltak összekötözve: igy biztosan könnyebb szállítani. Árusok béreltek helyet a jár­da szélén, valami üzlethelyiség előtt. Kötelet von­tak körül s annak támasztották neki a karácsony­fákat. Naphosszat az illatos, eldőlt fák előtt jár­káltak föl-alá, fújták fagyos, kesztyütlen ujjúkat s hol kétkedve, hol reménykedve pillantottak a fák előtt megálló járókelőkre. Akadt itt-ott vala­ki, aki fát rendelt s félretétette az ünnepre. Má­sok alkudoztak, nézegették a. fákat s tanakodtak megvegyék-e? Legtöbb csak azért, állt meg, hogy megérintse az ágakat s titokban szétdörzsölte ujja között a tüleveleket és beszivta az illatát. A mozdulatlan hideg levegő megtelt a fenyőfák és a mandarinok illatával. Mandarint csak kará­csonykor lehetett látni a boltokban. A nyomorú­sága« utca mesébeillően szép volt ezekben a napokban. A korácsonyfák égy részét sosem sikerült eladni. Ami a szentestéig nem kelt el, arra már nem akadt vevő. EzzfeLkapcsrJatban egy kegye t­len szokás dívott ezen a.környékén. Volt egy jnoi dás Brooklyjiban, hogy aki addig yár,' annak nei kell k^ráncsonyfát venni, annak.'“ingyen'dobjá utána’’., pz . ázószerint jgv is í; (Folytatjuk) •***>•'«&.:• A: ?•>;v •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents