Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-27 / 35. szám
August 27, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A Wall Street Journal szerint 1953 legnagyobb vitája akörül forog, hogy bekövetkezik-e a közgazdasági visz- szaesés 1953-ban, vagy el lehet kerülni. A lap nem bocsátkozik jóslatokba, de a hasábjain és más pénzügyi lapokban megjelenő tudósítások napról-napra a különböző üzemek termeléscsökkentéséről és a leltárak növekedéséről számolnak be, előrevetve a nagyobbarányu munkáselbocsátás árnyékát. Egyetlen számában, julius 7-én a Wall Street Journal jelentette, hogy egyik “nagy acélvállalat,” a rendelések csökkenése miatt két villamos kemencét lezárt pitts- burghi üzemében s hogy az északnyugati fafeldolgozó üzemek közül sokban csak heti négy napot fognak dolgozni az eddigi 5 helyett. Ugyanaz nap a N. Y. Times azt jelentette, hogy a hajógyárakban csökken a munka s hogy az Oliver mezőgazda- sági gépgyár elbocsátott üzemeiből 1,000 munkást, csökkenti a termelést s a Harvester társaság 8,500 munkást bocsát el üzemeiből Labor Day-ig. Korábban az összes lapok rámutattak az automobiliparban mutatkozó veszélyre, a termelés és a fogyasztás közötti ür fokozódó növekedésére, aminek következménye nagya rányu munkáselbocsátás és a termelés csökkentése lesz az üzemekben. Az ilven jelentések mellett “Ismét kisért 1929” nincs szükség külön jóslatokra, miután azok tagadhatatlanul a visszaesés első tünetei. Szavak és tettek A szakszervezeti vezetők állandóan azt, hangoztatták, hogy a magasabb termelésért aránylagosan magasabb béreket kell követelni, azonban tetteikben nem alkalmazkodtak ehhez. A munkások egyéni termelése és vásárlóereje közötti szakadék egyre nő, ahelyett, hogy csökkenne. Boris Shishkin, az AFL közgazdasági intézetének igazgatója ezt igy mondja: “Ha egyre több és több gépünk van, melyek több és több árut termelnek, egyre kevesebb munkással, akkor világos, hogy csakis a vírlbdi bérek emelésével remélhetjük egyenes vonalban tartani közgazdaságunkat s elkerülni azt, hogy az ország egy másik depresszió viharába sodródjon, mely szenvedést és romokat hagyna maga után.” A CIO azt írja jelentésében, hogy “a termelés fokozásának uj tempója sokkal gyorsabb, mint a múltban volt.” Ugyanaz a jelentés beszámol arról, hogy a valódi bérek 1949—52 között 6 százalékkal elmaradtak a termelés fokozása mögött s ha az emelkedő adókat figyelembe _____;__________._______ zengzetesebb nyilatkozatokat teszi arról, hogy mire volna szükség, de a legszegényesebb egyezményeket hozza létre a munkások számára. Ezidén 5 centes órabéreme- ; lést ért el a GM formula j alapján, feljogosítva a társaságokat a munkatempó fokozására. Mig azonban a béremelés aránylagosan csak 2 és félszázalékot jelent, az automobiltársaságok 8 százalékkal fokozzák az egyéni termelést s Reuther biztatja a mdnkásokat ennek elfogadására. és nincs szükségük a béren: lésre, azonban sok üzembí a szakmunkások számára ; — 25 centes órabéremélé értek el, mg a napszámos« számára ugyanakkor 5 cent set. A védekezés lehetősége vesszük, akkor 10 százalékkal. Hangsúlyozza a jelentés, hogy a szakadékot csak úgy lehet áthidalni, hogy a béremeléseknek magasabbnak kell lenniük, mint, a termelés jelen emelkedése. A helyzet az, hogy az idén még rohamosabban növekedett az egyes munkásra eső termelés, mint az előző év megfelelő hónapjaiban. Az acéliparban 10, az automobil iparban 8 százalékos volt a termelés, illetve a munkatempó fokozása, ami meg is mutatkozott a profit emelkedésében. A General Electric társaság beismeri például, hogy profitja 32 százalékkal növekedett a múlt évihez viszonyítva. A szakszervezetek, nagyne- hezen kiharcoltak 7—8 centes béremelést, az automobiliparban csak 5 centeset, azonban ez kevés volt ahhoz, hogy betöltse a múlt hézagját s azóta az áremelkedések teljesen megsemmisítették. A kormány hivatalának jelentése kimutatja, hogy junius 15-ikéig a megélhetési árak uj rekordmagasságot értek el s 12.5 százalékkal magasabbak voltak, mint 1950 júniusában s azóta nem álltak meg. Walter Reuther, az UAW és a CIO elnöke az a szak- szervezeti vezető, aki a legGeorge Meany, az AFL el- í nöke 1929-el hasonlította össze a jelen helyzetet, rámutatva, hogy a termelés akkor is állandóan növekedett, anélkül, hogy a bérek is növekedtek volpa s figyelmeztetett, hogy- ha ez igy folytatódik, ugyanaz következik be, ami 24 évvél ezelőtt. Ugyanakkor azonban az AFL 1953-as egyezményei is elégtelenek ahhoz, hogy valóban emeljék a munkások vásárlóerejét, kitöltve a termelés és a vásárlóerő közötti szakadékot. Másrészt az egyezmények olyan formában történnek, hogy a legkisebb keresetű munkások számára juttatnak legkevesebbet, akiknek legnagyobb szükségük volna javításra. Ez nem jelenti azt, hogy a szakmunkások nem érdemlik meg Sok szakszervezet tags ga már tisztában van vei hogy a jelen helyzet hói vezet. A Ford Lokál és mi autógyári szakszervezett követelik a 30 órás műnk hét bevezetését a jelen, < órás hétnek megfelelő mu kabér mellett, hogy igy bi tositsák önmagukat a mu káselbocsátás ellen. Ugya akkor azonban a legfőbb v zetők, akik zengzetesen b szélnek, semmit nem tesznt ebben az irányban, sőt W* tér Reuther elitéli a 30 ón munkahét követelését szembehelyezkedik azzal. Egyelőre a haladószellen vezetés alatt, álló Mine, M and Smelter Workers Unit az egyetlen, amely mozgalm; indított, hogy a valódi bér két olyan magaslatra emi jék, hogy azok biztosítsák munkásság életszínvonalán* fenntartását. A társasági elutasították a követelést a szakszervezet tagságán* 89 százaléka sztrájkra szav zott, amit még nem kezátí meg. (Több kongresszusi fc zottság sietve bejelenteti hogy vizsgálatot, indít “kommunista” befolyás ala álló szakszervezet ellen.) Már a koreai fegyverszünet aláírása előtt világos volt, hogy béke helyreállításával megindul a verseny a Kínával való kereskedelemért, amit Washington kétségbeesett erőfeszítéssel próbál megakadályozni. Ugyanakkor azonban még a Wall Street lapjainak vastagbetüs címeiből is kitűnik, hogy elkerülhetetlen a kereskedelmi kapcsolatok újbóli felvétele a kapitalista és szocialista országok között. Az egymást követő rohamos fejlemények arra mutatnak, hogy Washington teljes kudarcot vall alapvető, hidegháborús céljában, hogy közgazdaságilag megfojtsa a szocialista országokat, miközben a profitrendszer aratást húz a háborús közgazdaságból. Verseny a Nyugat-Kelet közötti kereskedelemért simában: Malenkov jelentése “igen figyelemreméltó az U. S. számára. A Szovjetunió szocialista ipari közgazdasága igen jól működik, növekedésének aránya felülmúlja a nyugati hatalmakét, még az US-t is beleértve.” Törések a kereskedelmi tilalomban Az US vezetői által elrendelt kereskedelmi embargó megtiltja mintegy 1,500 “stratégiai” áru, közöttük a női nylon nadrág szállítását a szocialista országoknak. — Mindazonáltal a szocialista országok közgazdasága fejlődik és virágzik, miközben a nyugati háborús közgazdaság fölött egyre vészesebb felhők kezdenek gyülekezni. Peter Wiles, az oxfordi egyetem közgazdásza már 1952 júliusában azt irta a nagy pénzérdekeltségek Foreign Affairs cimü magazinjában, hogy a szovjet közgazdaság “olyan rohamos fejlődést mutat, ami felülmúl minden nyugati rekordot.” Malenkov szovjet miniszterelnök e hónapban tartott beszédével kapcsolatban igy ir Ned Russel, a NcYr Tribune <, augusztus 134ki A helyzet ma az, hogy az U. S. kapitalista szövetségesei ki akarnak szabadulni a Washington által rájuk erőszakolt kényszerzubbonyból. Egész csomó kereskedelmi szerződési tárgyalás van folyamatban, a Szovjetunió, Hollandia, Egyiptom, Argentina, Görögország, Francia- ország és Dánia között. A tárgyalások sok esetben már be is fejeződtek. A Szovjetunió és Argentina között létrejött 180 millió dolláros kereskedelmi szerződés a legnagyobb, ami eddig létrejött a délamerikai országokkal. Franciaország ebben az évben 34 millió dollár értékben exportál a Szovjetunióba, a- mi háromszorosa az eddigi kereskedelemnek a két ország között. (Nemrégiben létrejött egy 28 millió dolláros kereskedelmi szerződés Kina és több francia üzletember között.) Hírek szerint folyamatban van egy angol-szovjet, kereskedelmi szerződés megkötése, mely nagyobb, mint a Szovjetunió szerződése az összes nyugati országokkal együttvéve. A múlt hónapban a Szovjetunió a platina világpiacán a legnagyobb megrökönyödést keltette a bejelentéssel, hogy hajlandó 3,000 ounce platinát az angol piacra bocsátani 90 dollárjával ounceonként. A platina egyike az úgynevezett igen fontos stratégiai anyagoknak s a bejelentés után egyik wall st.reeti közgazdasági iró megjegyezte, hogy a bejelentéssel a Szovjetunió azt hozta tudomására nyugati szövetségeseinek, hogy “valóban békét akar.” , Két hónappal ezelőtt több angol gyáros 15 millió fontos (50 millió dollár) kereskedelmi egyezményt irt alá Kínával, amit 1954 júniusáig leszállítanak. A kínai kormány kereskedelmi bizottsága kidolgozott, egy programot, melynek alapján az Anglia és Kina közötti kereskedelmet azonnal évi 50 millió font sterling értékűre emelnék, a kereskedelmi tilalom enyhítése után. kormány ugyanakkor még mindig erős féket alkalmaz a kereskedelemmel kapcsolatban' s tartja magát Washington embargójához. A helyzet az, hogy az angol gyáraknak szükségük van megrendelésekre. Ezen gyárak egy része a két világháború között szovjet megrendelésekből élt s szükségük volna a szovjet nehézipari, hajó és textilrendelkezésekre. Ugyanakkor az angolok tisztában vannak azzal, hogy sok amerikai cég kijátssza őket. Bizonyítékok vannak rá, hogy ezek az amerikai cégek máris kereskedelmi kapcsolatot folytatnak Kínával, amerikai tőkével fenntartott német és japán vállalatokon keresztül. Ugyanezen érdekeltségek ausztriai és svájci vál- lataikon keresztül más szocialista országokkal is kereskedelmi kapcsolatot tartanak fenn. mális nemzetközi kereskeá lembe megindítana egy k reskedelmi virágzást. A fa tós béke már hosszú idő ó' feltétlen szükséglete a kö gazdaságnak.” Micsoda áldozat! Mint a Washington Dal News irta: R.ger Kyes, a Ge: eral Motors alelnökéből lett h lyettes hadügyminiszter panas kcdott, hogy milyen sokat k( szenvednie a washingtoni forr ság miatt. Amig léghűtéses h vatalában tartózkodik, a Pent: gonban, minden nagyon j de az autóban mely lakásáról h vatalba szállítja és vissza, nini léghütés, mint az ő személyi , tulajdonát képező autóban, helyettes hadügyminiszter szí mára igen nagy ádozatot jele: a meleg autóban való utazás hivatalig. Nem igy tervezték Eisenhowerék Amerikai játék Az angol kereskedelmi minisztérium múlt, hónapban kiadott kimutatásából kiderül, hogy az Anglia és Kina közötti kereskedelem az év első 5 hónapjában többszöröse volt a megelőző évinek. Ugyanakkor London kijelentette, hogy McCarthy szenátor minden kiabálása ellenére is folytatni fogja a kereskedelmi kapcsolatot s ki akarja fejleszteni a nem stratégiai kereskedelmet más szocialista országokkal. A N. Y. Times julius 21-iki számában, az angol bejelentéssel foglalkozva, hozzátette, hogy az angol A megfigyelők szerint Washington a koreai tárgyalást is fel akarja használni arra, hogy kereskedelmi nyomást gyakoroljon Kínára, azonban nem fog ezzel célt érni és miközben a nyugati világ közgazdasági helyzete rosszabbodni fog, sajátmagának árt, ha erőszakoskodik az embargó fenntartásának követelésében. Ezt -most már kénytelenek beismerni a Wall Street közgazdászai is és Brendan M. Jones, a következőkben foglalta össze a N. Y. Herald Tribuneben: "A hatalmas kommunista területek, nyersanyagok és piacok visszahozatala a norAz Eisenhower által Berlini küldött élelmiszercsomagok iné: gáti részében lévő munkanélki is utat találnak a Berlin nyi liekhez, kis kerülővel. A e® magokat a város szovjet körit tében lévő Sportarénában ősz ják szét a nyugatberliniek szí mára. így többezer nyugatba: lini munkanélküli ismét elöjöi lőtte a keleti városrészt, de e úttal nem voltak ablakbetör; sek, hanem azokkal az éleim szercsomagokkal távoztak, ir.f lyekből a U. S. hatóság nem vo hajlandó a nyugati éhezők síi mára juttatni. A svéd kormány 35 millió dollár hitelt kért ' parlamenttől atombombáméi [tes fedezékek építésére.
