Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-27 / 35. szám

August 27, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A Wall Street Journal sze­rint 1953 legnagyobb vitája akörül forog, hogy bekövet­kezik-e a közgazdasági visz- szaesés 1953-ban, vagy el lehet kerülni. A lap nem bo­csátkozik jóslatokba, de a hasábjain és más pénzügyi lapokban megjelenő tudósí­tások napról-napra a külön­böző üzemek termeléscsök­kentéséről és a leltárak nö­vekedéséről számolnak be, előrevetve a nagyobbarányu munkáselbocsátás árnyékát. Egyetlen számában, julius 7-én a Wall Street Journal jelentette, hogy egyik “nagy acélvállalat,” a rendelések csökkenése miatt két villa­mos kemencét lezárt pitts- burghi üzemében s hogy az északnyugati fafeldolgozó üzemek közül sokban csak heti négy napot fognak dol­gozni az eddigi 5 helyett. Ugyanaz nap a N. Y. Times azt jelentette, hogy a hajó­gyárakban csökken a munka s hogy az Oliver mezőgazda- sági gépgyár elbocsátott üze­meiből 1,000 munkást, csök­kenti a termelést s a Har­vester társaság 8,500 mun­kást bocsát el üzemeiből La­bor Day-ig. Korábban az összes lapok rámutattak az automobiliparban mutatkozó veszélyre, a termelés és a fogyasztás közötti ür fokozó­dó növekedésére, aminek kö­vetkezménye nagya rányu munkáselbocsátás és a ter­melés csökkentése lesz az üzemekben. Az ilven jelentések mellett “Ismét kisért 1929” nincs szükség külön jósla­tokra, miután azok tagadha­tatlanul a visszaesés első tü­netei. Szavak és tettek A szakszervezeti vezetők állandóan azt, hangoztatták, hogy a magasabb termelés­ért aránylagosan magasabb béreket kell követelni, azon­ban tetteikben nem alkalmaz­kodtak ehhez. A munkások egyéni termelése és vásárló­ereje közötti szakadék egyre nő, ahelyett, hogy csökken­ne. Boris Shishkin, az AFL közgazdasági intézetének igazgatója ezt igy mondja: “Ha egyre több és több gépünk van, melyek több és több árut termelnek, egyre kevesebb munkással, akkor világos, hogy csakis a vírlbdi bérek emelésével remélhet­jük egyenes vonalban tarta­ni közgazdaságunkat s elke­rülni azt, hogy az ország egy másik depresszió viharába sodródjon, mely szenvedést és romokat hagyna maga után.” A CIO azt írja jelentésé­ben, hogy “a termelés foko­zásának uj tempója sokkal gyorsabb, mint a múltban volt.” Ugyanaz a jelentés be­számol arról, hogy a valódi bérek 1949—52 között 6 szá­zalékkal elmaradtak a terme­lés fokozása mögött s ha az emelkedő adókat figyelembe _____;__________._______ zengzetesebb nyilatkozatokat teszi arról, hogy mire volna szükség, de a legszegénye­sebb egyezményeket hozza létre a munkások számára. Ezidén 5 centes órabéreme- ; lést ért el a GM formula j alapján, feljogosítva a társa­ságokat a munkatempó foko­zására. Mig azonban a bér­emelés aránylagosan csak 2 és félszázalékot jelent, az automobiltársaságok 8 száza­lékkal fokozzák az egyéni termelést s Reuther biztatja a mdnkásokat ennek elfoga­dására. és nincs szükségük a béren: lésre, azonban sok üzembí a szakmunkások számára ; — 25 centes órabéremélé értek el, mg a napszámos« számára ugyanakkor 5 cent set. A védekezés lehetősége vesszük, akkor 10 százalék­kal. Hangsúlyozza a jelentés, hogy a szakadékot csak úgy lehet áthidalni, hogy a béremeléseknek magasabb­nak kell lenniük, mint, a ter­melés jelen emelkedése. A helyzet az, hogy az idén még rohamosabban növeke­dett az egyes munkásra eső termelés, mint az előző év megfelelő hónapjaiban. Az acéliparban 10, az automobil iparban 8 százalékos volt a termelés, illetve a munka­tempó fokozása, ami meg is mutatkozott a profit emelke­désében. A General Electric társaság beismeri például, hogy profitja 32 százalékkal növekedett a múlt évihez vi­szonyítva. A szakszervezetek, nagyne- hezen kiharcoltak 7—8 cen­tes béremelést, az automobil­iparban csak 5 centeset, azon­ban ez kevés volt ahhoz, hogy betöltse a múlt hézagját s azóta az áremelkedések telje­sen megsemmisítették. A kormány hivatalának jelen­tése kimutatja, hogy junius 15-ikéig a megélhetési árak uj rekordmagasságot értek el s 12.5 százalékkal maga­sabbak voltak, mint 1950 jú­niusában s azóta nem álltak meg. Walter Reuther, az UAW és a CIO elnöke az a szak- szervezeti vezető, aki a leg­George Meany, az AFL el- í nöke 1929-el hasonlította össze a jelen helyzetet, rá­mutatva, hogy a termelés akkor is állandóan növeke­dett, anélkül, hogy a bérek is növekedtek volpa s figyel­meztetett, hogy- ha ez igy folytatódik, ugyanaz követ­kezik be, ami 24 évvél ez­előtt. Ugyanakkor azonban az AFL 1953-as egyezményei is elégtelenek ahhoz, hogy valóban emeljék a munkások vásárlóerejét, kitöltve a ter­melés és a vásárlóerő közötti szakadékot. Másrészt az egyezmények olyan formá­ban történnek, hogy a legki­sebb keresetű munkások szá­mára juttatnak legkeveseb­bet, akiknek legnagyobb szük­ségük volna javításra. Ez nem jelenti azt, hogy a szak­munkások nem érdemlik meg Sok szakszervezet tags ga már tisztában van vei hogy a jelen helyzet hói vezet. A Ford Lokál és mi autógyári szakszervezett követelik a 30 órás műnk hét bevezetését a jelen, < órás hétnek megfelelő mu kabér mellett, hogy igy bi tositsák önmagukat a mu káselbocsátás ellen. Ugya akkor azonban a legfőbb v zetők, akik zengzetesen b szélnek, semmit nem tesznt ebben az irányban, sőt W* tér Reuther elitéli a 30 ón munkahét követelését szembehelyezkedik azzal. Egyelőre a haladószellen vezetés alatt, álló Mine, M and Smelter Workers Unit az egyetlen, amely mozgalm; indított, hogy a valódi bér két olyan magaslatra emi jék, hogy azok biztosítsák munkásság életszínvonalán* fenntartását. A társasági elutasították a követelést a szakszervezet tagságán* 89 százaléka sztrájkra szav zott, amit még nem kezátí meg. (Több kongresszusi fc zottság sietve bejelenteti hogy vizsgálatot, indít “kommunista” befolyás ala álló szakszervezet ellen.) Már a koreai fegyverszü­net aláírása előtt világos volt, hogy béke helyreállítá­sával megindul a verseny a Kínával való kereskedelemért, amit Washington kétségbe­esett erőfeszítéssel próbál megakadályozni. Ugyanakkor azonban még a Wall Street lapjainak vastagbetüs címei­ből is kitűnik, hogy elkerül­hetetlen a kereskedelmi kap­csolatok újbóli felvétele a ka­pitalista és szocialista orszá­gok között. Az egymást követő roha­mos fejlemények arra mutat­nak, hogy Washington teljes kudarcot vall alapvető, hi­degháborús céljában, hogy közgazdaságilag megfojtsa a szocialista országokat, miköz­ben a profitrendszer aratást húz a háborús közgazdaság­ból. Verseny a Nyugat-Kelet közötti kereskedelemért simában: Malenkov jelenté­se “igen figyelemreméltó az U. S. számára. A Szovjetunió szocialista ipari közgazdasá­ga igen jól működik, növeke­désének aránya felülmúlja a nyugati hatalmakét, még az US-t is beleértve.” Törések a kereskedelmi tilalomban Az US vezetői által elren­delt kereskedelmi embargó megtiltja mintegy 1,500 “stratégiai” áru, közöttük a női nylon nadrág szállítását a szocialista országoknak. — Mindazonáltal a szocialista országok közgazdasága fejlő­dik és virágzik, miközben a nyugati háborús közgazdaság fölött egyre vészesebb felhők kezdenek gyülekezni. Peter Wiles, az oxfordi egyetem közgazdásza már 1952 júliu­sában azt irta a nagy pénzér­dekeltségek Foreign Affairs cimü magazinjában, hogy a szovjet közgazdaság “olyan rohamos fejlődést mutat, ami felülmúl minden nyugati re­kordot.” Malenkov szovjet miniszterelnök e hónapban tartott beszédével kapcsolat­ban igy ir Ned Russel, a NcYr Tribune <, augusztus 134ki A helyzet ma az, hogy az U. S. kapitalista szövetsége­sei ki akarnak szabadulni a Washington által rájuk erő­szakolt kényszerzubbonyból. Egész csomó kereskedelmi szerződési tárgyalás van fo­lyamatban, a Szovjetunió, Hollandia, Egyiptom, Argen­tina, Görögország, Francia- ország és Dánia között. A tárgyalások sok esetben már be is fejeződtek. A Szovjet­unió és Argentina között létrejött 180 millió dolláros kereskedelmi szerződés a leg­nagyobb, ami eddig létrejött a délamerikai országokkal. Franciaország ebben az év­ben 34 millió dollár értékben exportál a Szovjetunióba, a- mi háromszorosa az eddigi kereskedelemnek a két or­szág között. (Nemrégiben lét­rejött egy 28 millió dolláros kereskedelmi szerződés Kina és több francia üzletember között.) Hírek szerint folyamatban van egy angol-szovjet, keres­kedelmi szerződés megkötése, mely nagyobb, mint a Szov­jetunió szerződése az összes nyugati országokkal együtt­véve. A múlt hónapban a Szovjetunió a platina világ­piacán a legnagyobb megrö­könyödést keltette a bejelen­téssel, hogy hajlandó 3,000 ounce platinát az angol piac­ra bocsátani 90 dollárjával ounceonként. A platina egyike az úgynevezett igen fontos stratégiai anyagoknak s a bejelentés után egyik wall st.reeti közgazdasági iró meg­jegyezte, hogy a bejelentés­sel a Szovjetunió azt hozta tudomására nyugati szövet­ségeseinek, hogy “valóban békét akar.” , Két hónappal ezelőtt több angol gyáros 15 millió fontos (50 millió dollár) kereskedel­mi egyezményt irt alá Kíná­val, amit 1954 júniusáig le­szállítanak. A kínai kormány kereskedelmi bizottsága ki­dolgozott, egy programot, melynek alapján az Anglia és Kina közötti kereskedel­met azonnal évi 50 millió font sterling értékűre emel­nék, a kereskedelmi tilalom enyhítése után. kormány ugyanakkor még mindig erős féket alkalmaz a kereskedelemmel kapcsolat­ban' s tartja magát Washing­ton embargójához. A helyzet az, hogy az an­gol gyáraknak szükségük van megrendelésekre. Ezen gyárak egy része a két világ­háború között szovjet meg­rendelésekből élt s szükségük volna a szovjet nehézipari, hajó és textilrendelkezésekre. Ugyanakkor az angolok tisz­tában vannak azzal, hogy sok amerikai cég kijátssza őket. Bizonyítékok vannak rá, hogy ezek az amerikai cégek máris kereskedelmi kapcsola­tot folytatnak Kínával, ame­rikai tőkével fenntartott né­met és japán vállalatokon ke­resztül. Ugyanezen érdekelt­ségek ausztriai és svájci vál- lataikon keresztül más szo­cialista országokkal is keres­kedelmi kapcsolatot tartanak fenn. mális nemzetközi kereskeá lembe megindítana egy k reskedelmi virágzást. A fa tós béke már hosszú idő ó' feltétlen szükséglete a kö gazdaságnak.” Micsoda áldozat! Mint a Washington Dal News irta: R.ger Kyes, a Ge: eral Motors alelnökéből lett h lyettes hadügyminiszter panas kcdott, hogy milyen sokat k( szenvednie a washingtoni forr ság miatt. Amig léghűtéses h vatalában tartózkodik, a Pent: gonban, minden nagyon j de az autóban mely lakásáról h vatalba szállítja és vissza, nini léghütés, mint az ő személyi , tulajdonát képező autóban, helyettes hadügyminiszter szí mára igen nagy ádozatot jele: a meleg autóban való utazás hivatalig. Nem igy tervezték Eisenhowerék Amerikai játék Az angol kereskedelmi mi­nisztérium múlt, hónapban ki­adott kimutatásából kiderül, hogy az Anglia és Kina kö­zötti kereskedelem az év első 5 hónapjában többszöröse volt a megelőző évinek. Ugyanak­kor London kijelentette, hogy McCarthy szenátor minden kiabálása ellenére is folytat­ni fogja a kereskedelmi kap­csolatot s ki akarja fejlesz­teni a nem stratégiai keres­kedelmet más szocialista or­szágokkal. A N. Y. Times ju­lius 21-iki számában, az an­gol bejelentéssel foglalkozva, hozzátette, hogy az angol A megfigyelők szerint Washington a koreai tárgya­lást is fel akarja használni arra, hogy kereskedelmi nyo­mást gyakoroljon Kínára, azonban nem fog ezzel célt érni és miközben a nyugati világ közgazdasági helyzete rosszabbodni fog, sajátma­gának árt, ha erőszakoskodik az embargó fenntartásának követelésében. Ezt -most már kénytelenek beismerni a Wall Street közgazdászai is és Brendan M. Jones, a követ­kezőkben foglalta össze a N. Y. Herald Tribuneben: "A hatalmas kommunista területek, nyersanyagok és piacok visszahozatala a nor­Az Eisenhower által Berlini küldött élelmiszercsomagok iné: gáti részében lévő munkanélki is utat találnak a Berlin nyi liekhez, kis kerülővel. A e® magokat a város szovjet körit tében lévő Sportarénában ősz ják szét a nyugatberliniek szí mára. így többezer nyugatba: lini munkanélküli ismét elöjöi lőtte a keleti városrészt, de e úttal nem voltak ablakbetör; sek, hanem azokkal az éleim szercsomagokkal távoztak, ir.f lyekből a U. S. hatóság nem vo hajlandó a nyugati éhezők síi mára juttatni. A svéd kormány 35 millió dollár hitelt kért ' parlamenttől atombombáméi [tes fedezékek építésére.

Next

/
Thumbnails
Contents