Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-27 / 35. szám

AMERIKAI MAGYAR SZŐ

August 27, 1953

Editorial Office: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y,

Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Cänada $7.00 Foreign $8.00 per year

ublished weekly by the Hungarian Daily Journal Assoc., Inc. (P*84 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — AL 4-0397—0398

McCarthy é a sajtó

McCarthy szenátor uj módszert akar életbeléptetni azok lien az újságok ellen, melyek kritizálni merészelik miiködé- ét. Meg akarja fosztani őket a kedvezményes postai szálli- ástól. A szenátor levelet intézett Arthur E. Sommerfield öpostamesterhez, kérdőre vonván, hogy mennyi esik a posta 40 millió dolláros deficitjéből a Daily Worker, a konzerva- iv Washington Post és a Wall Street Journal szállítási ked- ezményére. A szenátor, mint levelében beismeri, semmi ki- ogásolnivalót nem talál a Wall Street Journalban s azt puszin demagógikus célból vette be a listába. Haragja a Daily Porker és a Washington Post ellen irányul, mely cikkeiben s vezércikkeiben többizben rámutatott arra, hogy a wiscon- ini szenátor célja elnémítani minden sajtóorgánumot, mely em hajlandó helyeselni fasiszta módszereit. A Washington ’őst kritikája a New York Post szerkesztője ellen indított ajszából indult ki s a lap kiadója elnöke volt annak az uj- ágkiadókból és szerkesztőkből álló bizottságnak, mely meg- llapitotta, hogy McCarthy támadása a szabad sajtó meg- ojtására irányul.

A módszer, amit McCarthy ebben az esetben is alkal- laz, nem újkeletű, hanem Hitlertől tanulta azt. Egy kalap Iá veszi a Daily Workert, konzervatív polgári lapot (Wash- ígton Post) és a Wall Street Journalt, hogy ezzel úgy tűnéssé fel, mintha “pártatlan” volna. Azt hangoztatja, hogy aragja a volt demokrata kormány “pazarlása és korrupció- a” ellen irányul, ami megvalósul az újságok kedvezményes ostai szállításban. 1932—33-ban ugyanezt a módszert al- almazták a nácik is Németországban, tiltakozva a demo- ratikus “pazarlás” ellen. A valóság az, hogy a “pazarlás és orrupció” csakugyan meg van Washingtonban, azonban IcCarthy számára ez egyáltalán nem okoz fájdalmat. A de- lokrata kormány korrupciója sokkal kisebb volt, mint az, mit McCarthy és társai vezettek be az amerikai nép tulaj- onának elajándékozásával a pénz és nagyipari érdekek zámára.

McCarthy a Wall Street Journalt is beveszi levelébe, de lég a vak is látja, hogy tulajdonképpeni célja a munkásajtó ellen irányul s azt akarja teljesen elnémítani. Második ülja minden polgári forrásból eredő kritika elnémitása. Azt angoztatja levelében, hogy nincs semmi kifogása az ellen, a a posta az olcsó szállítással olyan lapokat “szubvencióim”, melyek az “igazságot” írják. Nyilvánvaló, hogy Mc- árthy számára az “igazság” azt jelenti, hogy a lapok tel jeni az ő fasiszta hajszájának eszközei legyenek és tartózkod- tnak minden kritikától.

A McCarthy és általában a fasiszta módszer “kommu- isták”, vagy a “kommunisták segítőjének” megbélyegezni dndenkit, aki szembefordul velük s bármiben is ragaszko- ik a demokratikus formákhoz s ugyanakkor a hazugság dnden eszközét felhasználni, tökéletesítve Hitler és Göb- els politikai gengsztermódszerét. A McCarthyk számára em elég az, hogy a sajtó segíti őket a hazugságokon alattié vöröshajszában, hanem teljes behódolást követelnek.

Hát hónapja múlt, hogy a szenátus albizottsága nyilvá- Dsságra hozta McCarthy sötét pénzügyi manővereit. Mc- árthy mindent elkövet, hogy elnyomja ezt a jelentést s íjtóperrel fenyegeti a lapokat, melyek azt közzéteszik. Jndazonáltal az amerikai nép egyre szélesebb rétege vesz idomást arról és egyre inkább követelik az igazságügymi- isztériumtól, hogy indítson esküdtszéki vizsgálatot Mc- arthy ellen. Ez a vizsgálat azonban mindaddig nem törté- tk meg, mig az összes szakszervezetek, a nép széles réte- íivel egyetemben testületileg nem fogják azt követelni.

miiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiuiiiimiiiiiliiliiiiiiimtiliiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiMimiiiiiimiiitiiiiiiuiiiiiiiiiiitil

ÁZITó MESÉK A HADIFOGLYOKRÓL

(Folytatás a 2-ik oldalról)

m érezni a “lélektani hadviselés” igazgatóinak irányitó izét és parancsát. Csak olyan katonák és altisztek nyilat- izatait közölték a sajtóban, akik felháborító kijelentéseket ttek. A san franciscoi “Call-Bulletin” például a követkeiket irta: “Egyes intervjukat hatósági cenzorok gyakran Ibeszakitottak. A katonáknak nyilván megmondták előre, )gy bizonyos témákról nem beszélhetnek...” Még áprilisul azt irta John Walters, a London Daily Mirror koreai idósitója, hogy “Óvakodjunk a Koreából kiszabadult szö- ‘tséges katonáknak tulajdonított, túlzott rémtörténetektől. z Amerikában terjesztett mesék némelyike koholmány.”

Ennek a nagyszabású népbolonditásnak az a célja, hogy yan hangulatot teremtsenek, amely lehetővé tenné John oster Dullesnek és Syngman Rheenek, hogy katonáinkat i ry még .véresebb háborúba kergessék. I

A felnőtt gyerekek játéka

Irta: BÓDOG ANDRÁS

Nem is volt az gyerek, aki sose látta ezt a játékot. Ha nem is volt nagyon szép, legalább megbocsáj tható, mert 4—5 éves gyerekek szokták játszani. Már tudniillik az, amelyiknek van egy darab cukor ja, a másiknak meg nincs. Úgy kezdődik, hogy a Pista gyerek markában tart egy nagy darab medvecukrot, most, kapta éppen, odamegy a Janihoz, mutogatja neki nagy kérkedve és csu- fondárosan énekeli hozzá: Nézd, nekem van, neked nincs, He, nekem van, neked nincs.

A másik gyerek pedig, akinek nincs medvecukor ja, erre el kell hogy sírja magát, ha nincs több esze és szalad az édesanyjához, sírva elpanaszolja, hogy:

“A Pista csúfol és van neki cukor ja, de nem ad”, mire a mama vagy leszidja a Pistát, vagy megvigasztalja fiát egy darab kockacukorral, a- mely utóbbi esetben a gyerek még csupa nedves arccal és csurgó orral, de már ragyogó szemekkel visszatekereg a Pistához és mutogatja neki nagy büszkén a már félig elszopogatott kockacukrrot: “Hé, nekem is van, nekem is van” és ezzel az ügy véget ér arra a napra. Egy másik változata ennek a játéknak, hogy a gyerek, ahelyett,, hogy anyjához rohanna panaszkodni, rimánkodva visszaénekel a Pistának: “Agyjál nekem egy kicsit, agyjál nekem egy kicsit.” A Pista nem ad. A rimánkodás folytatódik. Végül a Pista gyerek szive megenyhül: “Mit adsz érte, ha adok egy kicsit?” kérdi. A Jani felajánl egy golyót, szabadkézből, de a Pista kevesli és a rongylabdát, akarja, meg egy ólomkatonát cserébe a falat medvecukorért. Végül a félórás alkudozás után két katona ellenében a Pista gyerek lefarics- kál egy kis törmeléket az agyonnyálazott medvecukorból és nagylelkűen átnyújtja a Janinak. Hosszú hallgatás következik ezután, mialatt a két gyerek versenyt csámcsogva forgatja szájában a fekete csemegét.

Én csak azt tanúsíthatom, hogy igy játszották ezt a 4-5 éves kismiskák az én gyerekkoromban falu és városszerte, de meg merem kockáztatni azt a feltevést, hogy ez ép olyan divatos volt másfelé is szerte a világban a ha- sonkoru és hasonszőrű keleti és nyugati, északi és déli Misigyerekek között. Azt azonban még legmerészebb álmomban se képzeltem volna, hogy az efajta móka be- lejátszon a államférfiakat és ország rengető politikusokat játszó felnőtt gyerekek világába most a háború után. A háború és az utána való világ és emberiség történelmének nagy eseményei és mérhetetlen tragédiái mind csak háttér, ürügy és alkalom, amely arra ösztökéli a testileg felnőtt, de szellemileg gyermeteg kormányférfiakat, hogy egyebet se lehessen tőlük hallani, mint négyesztendős korukból megtartott csufondáros éneklő rigmust, hogy: “Nézd, nekem van, neked nincs, hé nekem van, neked nincs.” És mutogatják a medvecukrot, ézek a felnőtt gyerekek most nem ólomkatonákkal, hanem a valódi dologgal játszanak, nem márványgolyókkal céloznak, hanem ágyukkal és bombákkal, az emberség életével és boldogságával hin- tapalintáznak, de nemde sajnos, nem csinált belőlük szellemileg felnőtt és felelősség- teljes embereket.

Példának okáért vannak népek és országok, amelyekről enyhén szóvá is, annyit elmondhatunk, hogy jobban megszenvedték az elmúlt háborút, mint mások. ' Anglia több mint három évig állandó bombázás tárgya volt. Franciaország északi része pusztult el a háborúban és amit tűz és robbanás el nem vitt, azt évekig tartó német megszállás rabolt el. Magyarország egy teljes nemzedéke veztette életét, Budapest félig elpusztult, egy hídja nem maradt, három letört, mozdony és egy féltucat vasúti kocsi az, amit jó hazafiai el nem vittek nyugatra való menekülésük alkalmával, az ország nagyobb fele romhalmazban maradt. A szovjet államokból akkora darab, mint az egész keleti része az Egyesült Államoknak az Atlanti . óceántól Michiganig, romhalmozzá vált és közel 30 millió dolgos emberélet veszett el. Ezzel szemben az egész amerikai földrészre egyetlen bomba nem hullott, egyetlen ablak be nem tört a háború következtében és a hatalmas Egyesült Államoknak embervesztesége nem volt nagyobb, mint például a pirinyó kis Magyarországé.

Amikor egy ország elpusztult, lakóházak százezrei romokban állnak, gyárak leégve, bányák beomolva, gépek felrobbantva hevernek, állat- állomány kiirtva, földek, erdők fel vannak dúlva, utak, vasutak, hidak tönkretéve — az újjáépítés munkáját sokféle módon lehet elvégezni. Egyik módszer az, hogy a vállalkozó tőkének korlátlan haszon lehetőségeket engednek, a munkabéreket pedig törvényileg a lehető legalacsonyabb nívón megtartják. Korlátlan haszon és korlátolt munkabér tőkét’ csábit az országba. így próbálták ezt Francia- és Olaszországban. A nagy eredmény meg is lett, mert ez a módszer úgy gazdagít meg egy országot, hogy a gazdag gazdagabb lesz és a szegénytől senki el nem veszi azt az alkotmányos jogát, hogy szegény maradjon. A másik módszer az, hogy az ország népe nekiveti a vállát a munkának, hidat épit, vasat önt, gépet szerel, házat épit, búzát arat, kórházat, iskolát és könyvtárakat rendez be. Ennek a módszernek az a nagy hátránya, hogy a tegnapelőtti idők Nincstelen Jánosaiból Országos Jánosok lesznek és

| azt a téves eszmét veszik a I fejükbe, hogy övék az ország és az nem Gróf Piripu- tyi örökös hitbizománya.

Persze, amikor hajléktalanokból haj lékosokat, írástudatlanokból könyvolvasókat s éhezőkből jóllakottakat, rongyosokból ruhásokat kell csinálni, akkor lakóházak, gyárak, gépek, vasutak, hidak és traktorok jönnek először, nem pedig fényűző szállodák, mulatók, és cigányzene mellett mulatunk hajnalig és siratjuk a szegény hazát. Televízió, százlóerős luxusautók, ét.elmaradékőrlő masinák is várhatnak egy kicsit, amig a tüdőbetegkórházak, iskolák és kulturházak felépülnek. Nem kell sok ész az ilyet belátni, mégis minderre csak az töténik újságokban, beszédekben, p o1i t ikában, hogy az immáron állítólag felnőtt és megszemüvegesedett Pista gyerekek kórusban énekleik a négyesztendős koruk- beli csufondáros rigmust: “Nézd, nekem van, neked nincs, nekem van, neked nincs.” Nekem van televízióm, tele szamárságokkal, neked nincs, hé.... nyújtogatják a nyelvüket és mutogatják a medvecukrot. Persze neki van, a nagy kérdés az, hogy kinek van még őrajta kívül. De az ilyen illetlen megjegyzésre a Pista gyerek oda se bojszit, csak énekeli széltibe-hosszába megállás nélkül, mint egy másina: “Nézd nekem van, neked nincs.”

Ami most már a Jani gyerek szerepét illeti, azt mostanában másképpen is játszák néha. Az egykori Nincstelen Janiból felnőtt, országos János rá se hederit a csufolko- dásra, ő tudja jobban, amit tud. Erre meg a Pista gyerek éktelen dühbe gurul, csúnyán káromkodik, kavicsokat hajigái, meg azzal fenyegetőd- zik, hogy fej bevágj a a nagy káposztáskővel, ami ott van a kápszfasavanyitó hordó tetején. “Olyan nekünk is van ám” — mondja a Jani egyszerűen és faképnél hagyja.

De olyan ország is akad ám, ahol néhányan ráéheztek egy kis medvecukorra. Persze annyi nincs, hogy mindenkinek jutna belőle, de mi az ördögnek egyen mindenki feketecukrot. így hát a belga, olasz és francia, török, görög, meg hasonló bankárgyerekek kórusban énekelik vissza: “Aggyal egy kicsit, aggyál egy kicsit, adunk ér-* te katonát, igazit,.” Katonát, igazit olcsóbb adni, mint ólomból valót, mert az pénzbe kerül, amig a szegény Já-^ nosokat ingyenből be lehet sorozni katonának, meg hasznos is, úgyis sokan vannak.

Erre aztán a Pista gyerek mit, csinál? Hazamegy és odahaza nagyokos nyilatkozatokban és vezércikkekben elmagyarázza az adófizetőknek, hogy kellene pár százmillió dollárral több a szegényeknek, mert a belga bankárnak, meg az olasz bankárnak nincs pénze uj nadrágra, a régi nadrágnak meg

(Folytatás a 8-ik oldalon)