Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-27 / 35. szám
August 27, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AZ ANTIFASIZMUS ÁLRUHÁJÁBAN Különös cikket közölt a buenos airesi magyar zsidók cionista hetilapja, a “Hatikva”, amelynek USA magyarjai közt is számos olvasója akad. A különös cikket Bállá Erzsébet irta “A magasztosság álruhájában” címmel és az volt a célja, hogy leleplezze a külföldre szökött magyar nyilasok legújabb szemérmetlenségét. A “hungarista mozgalom” hivatalos lapja, az “Ut és Cél” ugyanis gyászkeretben emlékezett meg Szálasi Ferencről, akit “a krisztusi világnézet meghirdetőjének” magasztal és társairól, “akik az uj világ krisztusai közösségéért áldozták életüket.” A magyar történelem e legaljasabb gyilkosainak ez a szemérmetlen, malasztos felmagasztalása jogosan váltotta ki az írónő méltatlankodását. Bállá Erzsébet helyesen bélyegzi meg a szemforgatókat, amikor azt írja válaszul: “Náluk senki nem áll távolabb attól, (Krisztustól) akire hivatkozni merészelnek s kinek tiszta palástjába csimpaszkodva szeretnék véres világukat feltámasztani. Meggyilkolt kisdedek százezreinek sötét árnyéka örök időkig mesélhetne arról, mily méltatlanok ők anna'k nevét még ajkukra is venni, aki azt mondotta egykoron: “Engedjétek hozzám a kisdedeket.” Bállá Erzsébet csak a kisdedek százezreinek legyilkolá- ■sát hányja a nyilasok szemére, noha mégemlithette volna a lemészárolt ártatlan férfiak és nők százezreit, sőt akár a náci szövetségeseik által lemészárolt zsidó vértanuk millióit is. Ez a mulasztása feltűnőbb, amikor a főhangsulyt a nyilasok egy másik aljasságára veti és ezt írja róluk: “Mellüket döngetve vallották magukat antibolsevisták- nak, holott a felszabadulás első napján nyomban piros karszalagot és kokárdát öltöttek, orosz kucsmát nyomtak fejükbe s tolongva iratkoztak be a kommunista pártba azok, akik megszökni nem tudtak. Percek alatt alakultak át s néhány hét leforgása alatt az eltűnt hitler-bajuszokat rengeteg egyforma kis Lenin szakáll váltotta fel”. Ha az ember megáll és elmélyed egy kissé az ilyen szellemesnek ható megállapítás olvasásánál, megdöbbentő felfedezéseket tehet. Az, hogy az elszökni nem tudó nyilasok egy része, ha másképpen el nem bújhatott, belépett a kommunista pártba, mert azt remélte, hogy nem fognak rájönni nyilas voltukra, jellemző gyávaság és bitangság volt tciiik. Ámde Bállá Erzsébet megjegyzése nem ezt rója fel bünükiil, hanem azt látszik szemükre hányni, hogy behódoltak az uj “konjunktúrának”, vagyis elsietve azonosítja a nyilasokat a kommunistákkal. Ezt egy ügyes újságírói fogással, azzal a kétértelmű, de a képzeletet megragadó hasonlattal fejezi ki és fájlalja, hogy “egyforma kis Lenin szakállt” növesztettek, ami nyilván képletes hasonlat is lehet, de úgy is hangzik, mintha valóban áttértek volna a szakállra. Itt van a baj. Abban, hogy engedve a reakciós és imperialista sajtó szovjetellenes propagandájának és hidegháborús uszításainak, azokkal azonosítja a bestiális gyilkosokat, akik ezeket a fenevadakat éppenséggel ártalmatlanná tették. Bállá Erzsébet súlyos tévedésének árnyéka rávetül arra az uj kormányra, amely a felszabadulás után megteremtette a magyar népi demokráciát és egyik első kötelességének tekintette, hogy a leghirhedtebb és légbtinösebb nyilas tömeggyilkosokat, a magyar zsidók rettenetes tragédiáinak okozóit és végrehajtóit, gaztetteikért kivégezze. Bállá Erzsébet a cikke tanúsága szerint sajnálatos és megdöbbentő eszmezavarban szenved és ezért nem képes az általa felvetett kérdést helyesen és tárgyilagosan megközelíteni. Ha olyan bűnösnek tartja a nyilasokat, mint amilyennek azok valóban, akkor csak helyeslpie kellene azt a rendszert, amely a büntetéseket kiszabta, nem pedig ellene fordulni. De akkor, amikor a magyar népi demokráciára eregeti nyilait (és ez nem akar olcsó szójáték lenni) és perbe száll vele akkor akarva-nem- akarva belesodródik mindazok táborába, akik ugyancsak perbe szállnak a népi demokráciákkal, vagyis egy követ fújnak a reakcióval, az imperialistákkal, a szovjetellenes bajkeverőkkel, a hidegháború hisztériásaival. Hogy hát ez miért volna baj ? Azért, mert éppenséggel ezek az elemek azok, akik meggátolták a fasiszta háborús bűnösök megbüntetését, ezek ázok, akik ahol csak tehetik, talpra akarják állítani vagy a tényleges hatalomban akarják tartani a levitézlett reakciós erőket; ezek azok, akik Nyu- gat-Németországban a volt nácikat, a zsidók tömeges kiirtásának miiivét végrehajtó személyeket, és általában mindenütt a világon a rejtőzködő vagy pöffeszkedő reakciós érdekcsoportokat támogatják fegyverrel, pénzzel s ha kell, haderővel. Szövetségest látnak minden népellenes, maradi, antiszemita országban, kormányban vagy a háttérben lapuló kulákban. Ezek nemhogy megtorolnák a zsidóüldözések vagy zsidó vértanuk halálát, ellenkezőleg: a maguk embereinek tekintik -a reakciós törekvések képviselőit. Bállá Erzsébet tévedése megtévesztheti azokat, akik közvetve vagy közvetlenül áldozatai a nyilasok és fasiszták gaztetteinek, de akiket ez a téves beállítás ugyancsak azok táborába juttat, akik jó szemmel nézik a vértanuk közelmúlt tragédiáit és abban az irányban csörtetnek, ahol megismételnék vagy folytatnák a nyilasok és nácik által megkezdett mészárlásokat. Az ilyen írástudók voltaképpen az igazi ellenség által serényen készített uj vágóhidakra hajtják követőiket. És ezt az áldatlan, szörnyű munkát éppenséggel az antifasizmüs álruhájában hajtják végre. Ezen csak egy módon lehet segíteni: meg keli érteni, ki az igazi ellenség és szét kell hasogatni a reakciós propaganda burkát. McCarthy és olajmilliomos barátai Paul Daggett, a Nation munkatársa kissé mélyebben belepillantott, hogy mi van Joseph McCarthy szenátor gyakori texasi látogatásainak hátterében s amit felfedezett, I a legszemlélhetőbben illusztrálja nemcsak az olaj királyok, de a legreakciósabb nagyiparosok kapcsolatát a fasizmus amerikai lovagjaival. Ami McCarthy szenátort illeti, a szenátus választásügyi bizottságának hosszú jelentéséből világosan kiderül, hogy szenátori hivatalát törvényellenes pénz szerzésre használta fel s erre a célra fordította még a “kommunizmus elleni harc’*' céljára hozzájuttatott pénzt is. Normális időkben már kisebb visz- szaélésekért is törvényes el- ( járást indítottak a hivatalukkal visszaélő törvényhozók ellen, azonban az Eisenhower- kormány álláspontja nyilvánvalóan az, hogy a törvény j nem vonatkozik az amerikai J fasizmust megszemélyesítő wisconsini szenátorra. Megtudjuk Daggett cikkéből, hogy McCarthy texasi utazásainak egyik célja az volt, hogy barátainak segítségével egy működő olajforrást szerezzen. Ez a célja eddig még nem sikerült, de az olaj királyok bőven osztogatják számára a pént. Clint Murchison, egyik! texasi olajkirály nyíltan kijelentette a New York Post j munkatársa előtt, hogy Mc- r Carthy olajforrást akart tő-! le, de nem kapta meg, azon-! ban 25,000 dollárt adott szá- j mára, hogy azt Millard Tyd- i ings marylandi és Beuton j connecticuti szenátor megbuktatására fordítsa, aki vizsgálatot követelt eliene. H. R. Cullen houstoni olaj- milliomos 5,000 dollárral járult hozzá McCarthy multévi választási kampányához. Természetesen hasonló összeget j adott a republikánus pártnak,1 sőt a demokratáknak is. McCarthy frontszervezet H. L. Hunt, aki a leggaz- j dagabb texasi olajkirály hírében áll s kinek vagyonát 600 millió dollárra becsülik, ugyancsak egyike McCarthy fő támogatóinak. Hunt “r acts ! Forum” címen egy “nevelést szolgáló” rádió és televíziós programot pénzel, amit 115 rádióállomás és 30 televíziós leadó közvetít. A “nevelésügyi programot” McCarthy szenátor előadása nyitotta meg. A program egy másik támogatója Robert E. Wood tábornok, a Sears Roebuck elnöke, aki a Hitler-barát America First csoport elnöke volt annakidején s minden fasiszta mozgalmat támogat. A cél az volt, hogy a “Facts Forum” támogatói elnevezéssel helyi “nevelő” csoportok alakuljanak a városokban. A texasi Dallas városban is megalakult egy ilyen csoport, melyről Joseph A. Dear, aki vezető, szerepet töltött be abban, elmondta, hogy a közvélemény megtévesztésére használták fel, a legreakciósabb érdekek szolgálatában. így például a “Facts Forum” olyan kérdőíveket küldött ki a csoport tagjainak, melyek célja McCarthy szenátor “vizsgálatainak” támogatása volt. Dear előadta, hogy tudomása volt arról, hogy a csoport többsége sok esetben nemmel szavazott a kérdőívekre, azaz szembehelyezkedett a McCarthy t támogató társasággal, de a rádión bejelentett eredményekből mindig úgy tűnt ki, mintha helyeselték volna McCarthy működését. Az ilyen eredményeket aztán vastagbetüs cimekkel kinyomtatták az összes lapokban. Mikor McCarthy Dallasba érkezett, hogy beszédet tartson, Dan Smoot, egy volt FBI ügynök mutatta be a hallgatóságnak. H. L. Hunt,, az olaj mágnás kimentette magát és sajnálkozását fejezte Jd, amiért nem tudta személyesen üdvözölni a “nagy amerikait”. Dear elmondta a Madison Capital-Timesnek adott intervjuban, hogy k pett az úgynevezett Fí Fórumot támogató szerve: bői, mikor rájött, hogy McCarthy szenátor frc szervezete. Az olajkirályok Eisenhower mögött állnal Nemrégiben McCar Texasba és Mexkóba utaz hogy meglátogassa Clint M chison olaj milliomost. A h gatás után annak fiy< Frank Marchison azt hanp tatta, hogy McCarthy céljt volt, hogy kapjon vala Clint Marchison 281 mi dollárjából. (Ennyire becsi vagyonát a Fortune ma zin). Marchison nagy szt pet játszik a politika háttc ben s pénzügyi érdekelts igen kiterjedt. Egyaránt mogat demokrata és repu kánus politikusokat, azon! az utolsó választásban a publikánusokat támogatta talmas összegekkel. Közeli rátja Sid Richardson ft worthi olajmilliomos, 1952-ben Párisba utaz Eisenhower akkori főhs szállására s kijelentette Eis howernek, hogy hajlandó millió dollárt áldozni ai hogy elnyerje az elnökség A két olajmilliomos ugj mindent elért a Truman-k mánytól is, amit akart,: Eisenhowertól még töb reméltek. Meg is kapjál partmelléki olajat. Hat látogatás Ne egymástól raboljunk tagoltat! Szervezzük meg a szervezetlen munkásokat! McCarthy szenátor a m évben hat látogatást t Texasban, melyek egy rés ről írtak a lapok, másik ré csendben történt. Egyik ih látogatásának célja az vi hogy vizsgálatot indítson kormány erőmüveket ellen ző hivatala ellen, a Tex Ohio Gáztársaság panaszá A texasi politikusok szer McCarthy és az olajmillior sok barátsága még csak forró állapotban van. Ame: nyiben az olajmilliomo: úgy látják, hogy Eisen wer kormánya, az általa nevezett miniszterek nem 1 nek fel erősebben a “komn nizmus” ellen, mint Trun emberei, akkor a követk elnökválasztó kampányl McCarthy szenátort fog, előtérbe helyezni. Marchi olaj király elmondotta, h< McCarthy javaslatára 10,' dollárt adott Tydings sze tor ellenfele, Butler megb tatására. Arra a kérdéí hogy igénybe veszi-e McC thy szolgálatát Washingt ban, ezt válaszolta: “ olyan emberem van a Ko resszusban, akiknek jobb vük van, mint McCarthyn Ott nincs szükségem az ő folyására.” És Németországban voltak jobbnevü demagój 1932-ben, mint Hitler. pénzkirá(yok nem válogí sak... mii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif um mi un ni ni ii ii in mi in ii ii SZERZETT már egy uj olva a Magyar Szónak? A Mag Szó minden száma a felv: gositás kincsestára. — A szomszédja kezébe! RT *>1*és, nse Zó <XHÍ :i3. D»U 504 hí 929 tan on; O. ak. [IO 363 no« nd is. dnes 7»* 421 ha ÍO ain lesi ira. . O. lázió seit 564 két idei o* WSAJcfc N Bic; enough I Both of w Sat ÜS/ j ^ I_ /|őü5üiii r TH£ i i ! mumm ( I L
