Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-13 / 33. szám
August 13, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZo 11 Vihar egy kulturházban (SZATÍRA) (Megjelent az “Utunk”-ban, a románai magyar irók Kolozsvárt megjelenő hetilapjában.) Hogyan kerültem én abba a bizonyos kulturházba előadónak? Ez az, ami még ma is homályos előttem. Úgy tudom, hogy az eredeti előadó megbetegedett és megkért valakit, aki megint megkért valakit, hogy ha már nem tud elmenni, akkor legalább kérjen meg valakit, hogy menjen el. Ez utóbbi voltam én, szombaton délután hat, órakor, egy Gogoly- ról szóló előadás-vázlattal a kezeifiben. A kulturházon először nem láttam semmi gyanúsat. Úgy mentem be,' mint Edward király, hogy körötte csend, a- merre ment, és néma tartomány. Én — őszintén szólva zajosabb fogadtatásra voltam elkészülve, de bent a teremben tüstént megértettem, hogy mindennek egy oka van: a terem szivettépően üres. Hát leültem és vártam, hogy legalább én legyek ott. Negyedhétkor aztán megjött a kulturfelelős és örömmel újságolta, hogy rövidesen mozgósítás tárgyát fogja a hallgatóság képezni, de addig is küszöböljük ki a holtidőt. — Elvtárs — mondta 'jelentőségteljesen — most lesznek hallgatók! Mindenki le van értesítve és be van szervezve. Ha most, sem jönnek, akkor megérdemlik, hogy üljenek odahaza. Én kételkedve nézhettem reá, mert egy kis időre eltűnt és kezében egy tintafoltos füzettel tért, vissza. “Ezt nézze meg — mondta. — Ez tudja mi? Ez a kulturkönyv. Ebben minden benne van.” Kezembe vettem és rövid idő alatt meggyőződtem arról, hogy ha a felelős t.uloz is egy kicsit, de csakugyan sok minden van benne. Az elején volt valami régi árjegyzék a disznó-, marha- és borjúhúsról, azután az egyik utca lakóinak névsora, végül pedig egy tartalmi kivonat Hans Fallada valamelyik könyvéről. — Lapozzon csak tovább mondta a felelős és a szeme csillogott. — Ez még semmi! Csakugyan a továbbiakban rubrikák következtek. Bennük címek, dátumok és megjegyzések, ilyenszerüen: “Vita az égető kérdésekről. Hozzászóltak kilencen. — A “Szél fuvatlan nem indul” megbeszélése — javaslata volt kettőnek, ellen javaslata egynek, a többi tartózkodott.” — Szép — mondtam, mert még nem értettem, miről van szó — de hogy állunk a kul- turmunkával? — Elmosolyodott. — Én csak két hónapja vagyok itt, de azóta fölfelé lendül a fejlődés tendenciája, gyűléseket tartunk és nem túlzók, ha azt mondom, egy- egy ilyen gyűlés horribilis. — Már hogy-hogy ? — kérdeztem ijedten. — Hát elvtárs, mennyiségileg meg minőségileg. Most ugrunk rövidesen a minőségbe. , Kissé türelmetlenül néztem az órámat. Hét óra. És még egyelőre mennyiség nincs. —- Itt lesznek — mondta — legyen nyugodt az elvtárs. Rosszul tennék, ha nem lennének itt. Negyednyolcig vártam és akkor kinyílt az ajtó. Bejött hat fehérkötényes leány, két szigorú tekintetű férfi és egy egész elemiiskola. — Na, nem megmondtam? — kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon és máris fönntermett a pódiumon. — Elvtársak! — kezdte. — Üdvözöljük szeretett, körünkben elvtársunkat, izét és fölkérjük, hogy tartsa meg előadását a viharról és mennydörgésről. Mindenki figyeljen oda, a végén szóljon hozzá és mutasson rá arra, amire rá kell mutatni! Kissé zavarban voltam. A vihar és a mennydörgés a derült, égből csapott rám. Megköszörültem a torokomat és közben gondokoztam, hogy mit is csináljak tulajdonképpen. A felelős hozzám hajolt és csak ennyit súgott még: “Elvtárs, ne legyen túlságosan magasröptű! A viharról, egyszerűen. Ne járjunk, elv- társ, a fellegekben!” Én hirtelen elhatározással Gogolyról kezdtem beszélni. Elmondtam, hogy mikor született, aztán röviden a munkásságát akartam ecsetelni. Itf már némi sikert is arattam, mert valahányszor ki- mondtam, hogy “Csicsikov”, a fiatalabb hallgatóság harsány kacagásban tört ki. A felelős tűrte egy darabig, ‘aztán egy cetlit t,olt elém. “Mondtam, ne legyen magasröptű. Mondja meg egyszerűen, hogy mi a vihar és harcoljon a babonák ellen.” Némi köntörfalazás után, miután megkaptam a második cédulát, amelyik már jóval kategorikusabban követelte a villámot, mennydörgést, sőt már a földrengést is — a felhőképződésről kezdtem beszélni. A felelős kissé megenyhült, de egy perc múlva most már rúgni kezdett és azt suttogta: “Fejezzük be.” Én aztán egy villámlással befejeztem. A hallgatóság egy perc múlva ocsúdott fel, amikor is fölfedezte, hogy a pódiumon történhetett valami. Tapsorkánnal üdvözölték távozásunkat, sőt a gyerekek egyenesen üvöltöttek. A felelős visz- sza akart kényszeríteni, hogy meghajtsam magamat, de itt már csökönyösen kitartottam eredeti elhatározásom mellett. Lementünk az emelvényről, egyenesen az egyik mogorva férfi karjába, aki gratulált, azután félrevont .és a fülemhez hajolt. — Elvtárs — mondta — maga egy értelmes ember! Kár, hogy nem lehetett az előadását, hallani. Azonkívül vigyázzon az egészségére, mert — ne sértődjön meg — szerintem ön sovány. Na viszontlátásra ! A felelős már hajkurászta a gyerekeket. Egy riporter bemutatja a “szabad sajtói” 4 — Himpellérek — kiáltotta — miféle pionírok vagytok ti, hogy zajongtpk, amikor komoly dolgokról, tudósokról, Gogolyról, meg a viharról.beszélnek? Kell nektek tudomány, egy nyavalyát! No, majd azt lássátok, mit kaptok, mert most se tudjátok, mi a vihar, hogy csapna belé-, tek a mennykő! A gyerekek nagy bűntudattal sómfordáltak kifelé, a felelős pedig hozzám jött s még mindig haragosan reám mordult: “Mit, akart avval a! Gogolylyal, amikor az én tervemben a wihar van benne? El akarja rontani a tervemet?” — Aztán béküléke-j nyebb hangon tette hozzá. • j — Ilyenek ezek! Nem kell, itt a műveltség, az ember kiteheti a lelkit.-— De mondom — ezek 8 esztendős gyerekek. Talán. . . A felelős dühös lett: — Nyolc esztendő, handa- banda! Én nyolc esztendős koromban már majdnem olyan müveit voltam, mint most! Azzal odament a “kultur- könyv”-höz és beírta a mai előadást,: “Gogoly és a mennydörgés, a kerületi énekkar fölléptével.'’ — De... hol .-volt itt az énekkar ? — kérdeztem reménytelenül. — Az énekkar? Hát az elvtárs nem látta? Lent ült, a nézőtéren! Itt volt az egész énekkar, de az előadásra való tekintettel elhalasztottuk a próbát! Majd a jövő héten nézze meg! Mert akkor énekelni is fognak! Bajor Andor. UtOIKtlIIKtlIimiUllUIIIIMIIIIIIMHItlIIIIIHIIIIMIIIHIIIIIIIl A bíró felmenti a sztrájkolókba gázoló gyárvezetőt Két héttel ezelőtt Arthur Crowder, a long islandi Anna Corporation egyik vezetője autójával belegázolt a gyár előtt. piketelő sztrájkoló munkásnőkbe, kettőt közülük megsebesítve, I hogy kórházba kellett szállítani1 őket. A sztrájkolok szándékos legázolása olyan felháborodást, keltett, hogy a gyár engesztelő-! sül bejelentette: hajlandó tárgyalást kezdeni a munkásokat képviselő CIO villamossági mun-1 kasok szakszervezetével, amit korábban megtagadott. A sztrájk meg mindig tart s a republikánusok által kinevezett Manuel Levine biró elejtette a gyárvezető ellen emelt szándékos emberölési vádat s teljesen felmentette azt a vád alól. A szak- szervezet tiltakozott a bírói ■ döntés ellen s követeli, hogy az esküdtszék elé vigyék az ügyet. “Stop the Press”, George Marion könyve. Fairplay Publishers, New York Napjainkban már nem létezik olyan ember, aki arrój álmodozna, hogy sajátmagi. létesít egy kis automobil gyárat, melyben erős munkává, és újításokkal versenyre kelhet Forddal, vagy a General Motors gyáraival. Mindenk. tudja, hogy az automobil ipái meglehetősen-zártkörű társa ság tulajdona, melyben az uj vállalkozónak semmi reményt nem lehet. x Az ország legnagyobb ipar-/ ágai a monopóliumok kezében vannak, azonban napról napra halljuk a mesét az amerikai “szabad sajtóról.” — Amennyiben valaki elhiszi a szabad sajtó meséjét, amint azt a népszerű kiadványok, a rádió és televízió szünet nélkül terjeszti, azt kell hinnie, hogy az ország minden rendőrhivatalában van egy külön szoba riporterek számára, a- melyben a szemfüles újságírók mohón várják az eseményeket, hogy a legfrissebb híreket egymás elől elkapa- rintva versengjenek. Valóban léteznek ilyen szobák a riporterek, illetve a sajtó képviselői számára. A szobákban asztal van és székek s jóformán szünet nélkül folyik azokon a kártyajáték, hogy gyorsabbá tegye az idő múlását. Természetesen az’ újságírók kimennek a hely- j színre, ha valami nagy esemény történik, amelyről j szenzációs címekkel, fényké-! pekkel kell beszámolni. Te-| gyük fel azonban, hogy a | rendőrségi rádió, melynek j hangszórója állandóan nyitva áll, tüzet jelent a város valamelyik részéből. A riporterek nem ugranak fel az asztal I mellől, egyik feláll, a telefonhoz lép és pontos felvilágosítást kér, majd eltávozik. Hamarosan kiábrándultán visz- szatér és beszámol: “Egy vénasszonyt beszállítottak a kórházba. A petroleumkályha robbant fel. A Pennsylvania és Main Street fekete negyedében. Játsszunk tovább! Ki oszt?” A riporterek még csak telefonon sem hívják fel a szerkesztőséget, hogy bemondják az esetet. Miért hívnák fel? Csupán egy néger öregasz- szonyról van szó. A kalmársajtó számára ez érdektelen. Miért nem érdekes az ilyesmi a sajtó részére? George Marion válaszol könyvében a kérdésre, illetve nagyrészben válaszol. Elmondja például, hogy a tipikus amerikai ri-} porter egyáltalán nem a közügyek, a közérdek bajnoka, amint azt a népszerű regények és a lapkiadók szeretnék feltüntetni. Az Associated Press riportereinek napjai unalmasak s abban telnek főleg, hogy összeszedjék a különböző kormány és egyéb hivatalok információs kiadványait a sajtó számára, ezeket dolgozzák fel. A különböző információkat összeegyeztetik s miután az egy csomó kézen keresztül ment, a végső, szokásos stílusban megírva az ország majdnem minden reggeli napilapjában kinyomtatják. Az amerikai sajtó teljes egyöntetűségét az átlagos -olvasó nem fedezheti fel, legfeljebb azok vehetik észre, akik sokat utaznak egyik városból a másikba, az ország különböző részeiben. Marion, aki a múltban a newyorki Daily Mirror munkatársa volt, elmondja könyvében, hogy az összes amerikai lapok egyetlen hatalmas hír- szolgálati és két kisebb ügynökségtől kapják legtöbb híranyagukat és kész cikkeiket. Ez vonatkozik jóformán az ország összes napilapjaira. Mint Marion kifejti könyvében, a hírszolgálat teljes monopolizálása azt jelenti, hogy a nagy lapokban meg1 véletlenül se kerülhet be olyan cikk, mely a munkásság érdekeit szolgálná és azok szempontjából van megírva. Az országban nincsenek független napilapok, mert sokmilliós tőkebefektetésre vau szükség egy napilap fenntartásához. Mint azonban Marshall Fields próbálkozása bizonyítja, még ha milliók állnak is egy független lapot kiadni akaró személy rendelkezésére, nem tud versenyezni az amerikai sajtó uraival s az AP egész világra kiterjesztett hírszolgálatával. Az Associated Pressről azt hirdetik vezetői és tagjai, hogy a sajtószabadság legnagyobb bástyája. A valóság az, hogy az AP segítségével, annak tagjai lehetetlenné teszik egy versenylap megindítását, illetve fennmaradását kerületükben. Közben az AP úgy van megalkotva, hogy min - össze néhány ember, a legnagyobb lapkiadók irányítják azt s ezeknek az akarata teljesül. Ilyen lapkiadóknak ugyanis sok esetben 41 szavazata van egy személyben $ a sok szavazattal rendelkezők határozzák meg a hírszolgálat teljes politikáját. George Marion könyve sok kívánnivalót hagy maga utá l, de érdemes és becsületes próbálkozás. A “Stop the Press’' megvásárolható papirkötéi- ben 1 dollár 50 centért. Durkin elégedett Az AFL lapjában megjelent egy vezércikk, kritizálva az Ei- senhower-kormány hat hónapos működését. A vezércikk megállapítja, hogy a kormány igen jól szolgálta a nagyipar érdekeit, de semmit nem tett a munkásságért. Durkin munka- gyi miniszter, aki az AFL bádogosipari munkások szakszervezetének elnöke volt, mielőtt a kormányba került, sietve sajtó- értekezletet hivott össze, kijelentve, hogy igaztalannak tartja az AFL kritikáját s hogy nagyon meg van elégedve a kormány működésével. Külföldi születésűek figyelmébe! A Külföldieket Védő Bizottság magyar osztályának irodája: uZ East 17th Streetről 130 Ea-t 16th Streetre lett áthelyezve. í FÉRFIRUHÁK j ; Alig használt neves gyártmá- I nyu, sok rendelésre készült j ; $100 és magasabb értékben j : $12.75 és feljebb kapható. \ Louis Sanders 1541 First Avenue, N. Y. C. jj Telefon: RE 4-5043 a 80 és 81-ik utcák között j E- hirdetés felmutatója a vá- J sárolt ruhával fehér inget 2 kap ajándékba! SUNNYSIDEON VlAGYAR BORBÉLY S. CSÖMÖR & E. BARABÁS 4505 QUEENS BOULEVARD ■ 15 46. St közt. B ‘Bliss’ állomásnál Hajvágás nők és fél fiák száméra JÖJJÖN EL EGYSZER É8 ÁLLANDÓ VENDÉGÜNK LESZ! «UNNYSTDE. L. I- N. Y.
