Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-13 / 33. szám

August 13, 1953

AMERIKAI MAGYAR SZu

“Nagy korszakban élünk”

A népi hatalom Bulgáriában is átalakítja a természetet, dús termőföldet csinál az aszálysujtotta vidékből.

i.

MIT JELENT AZ OLCSÓ GYARMATI MUNKAERŐ A “SZABAD VILÁG” SZÁMÁRA

Sabla falu közelében egy domb j tetején háromszöglelési pont emelkedik. Két végtelennek tűnő síkságra nyílik innen kilátás: a tengerre és Dobrudzsa sztyeppés földjére. Mindkettő oly egyformán sik, egészen a látóhatár széléig, hogy csak a színükről lehet megkülönböztetni őket. A tenger kéken tündök- lik a napsugai-ak gyémántos fé-i nyében, de a föld — különösen nyáron — már tarkább. Aranyos az érett búza és a rozs, ezüstsszinü a zab, kék a virágzó len, zöldek amott a kukorica és a napraforgó levelei. Csak a iák sötétzöldje hiányzik p dob- rudzsai földről. A sztyeppe fát- lan, s a távoli falvak közelében lévő kis facsoportok apró foltocskáknak látszanak rajta.

A háromszögelési ponthoz vezető utón barátságosán mosolygó kis öregember jött elénk,, a régi kukoricaszárakból és szalmából készített tető árnyékából. Vállára vetette puskáját és felvehetett bennünket a háromszögelési ponthoz. *

A háromszögelési pont tor- nyocskája aratás idején a tűzvédelmi szervek megfigyelőhelyéül- is szolgál. Az öreg figyelmes pillantással végigmérte utitársamat, aki hóna alatt ösz- szesodort térképet hozott.

— Mi járatban van, polgártárs?

Utitársam kiterítette a térképet.

— Eljöttünk, hogy szétnézzünk a magaslatról .. Megnézzük, hogy merre nőjenek az erdők ’. Merre fordítsuk a folyókat, me- lyékriék fláj'danában itt volt a medrük. Szabad?

— Csak tessék: ilyen 'célért nagyon is szabad!

A zidén jó volt a termés. A jó termés azonban ritka dolog errefelé. Gyakrabban vannak olyan esztendők, mint pédául az 1950-es, amikor jön a “fekete szél” és kiszárítja a gabonát, még mielőtt megérne. Olyankor nincs is aratás; a nép kalászonként szedi össze a megmaradt termést. És vannak olyan evek is, amikor télen heves szélviharok jönnek északról, elsöprik az egész-havat és a csupaszon maradt vetés elfagy. Ilyenkor tavasszal nem zöldéinek a szántóföldek. hanem sárgák, mint a gyomnövényekkel benőtt üres telek.

Dobrudzsát najaanaDan úgy énekelték meg a népdalokban, mint az “aranyos földet”. Területe 8 millió dakár, s földje oly termékeny, hogy ha jó a termés, biztosíthatja az egész nép gabonaszükségletét. S mégis, a felszabadulásig egyike volt az ország legsivárabb területeinek, amelyet a 'kapitalista rendszer kifosztott. Az egykori évszázados erdőségeket nagyrészt kivágták. elsatynyult cserjék maradtak csak a helyükön. A dús legelők, amelyek egykor még a Sztara Planina hegyi pásztorait is odacsábították, felperzselt, kiszáradt talajú pusztasággá változtak, amelyből számtalan lu- kacscs kő meredezik elő.

11.

— Szóval vizet akarnak szerezni. hm? — csóválta a fejét az öreg. — Van egy legenda arról, hogy ahol már egyszer folyt víz, ott újra fog folyni. Csakhogy a mi Dobrudzsánkban ez nem lehet igaz. Amióta az eszemet tudom, mindig ilyen száraz veit ez itt — mutatott- a tenger felé kanyargó, kiszáradt, régi

tiszta réztartalma csak 1 százalék. Afrikában, — inja í lap, — az ilyen ércet neu tartják érdemesnek feldolgozni s a kongói Elisabethvilh városban a II. Lipót belga királyról elnevezett szálloda tulajdonosa olyan kövekké rakatta ki az uccát, mélynél réztartalma 2 százalék.

folyómederre. \

A földművelésügyi minisztérium vízügyi tervező igazgatóságának erdőmérnöke, Konsztan- tin Hrisztov a térképre nézett, j aztán a mezőre mutatott:

— Itt, Szurgun helységben, a , tenger közelében lesz az uj viz- J tároló A kutatások azt mutat- \ ják, hogy ott hatalmas mennyi- j ségü talajvíz van. A sabla£ör- nyéki 80,000 dekár föld megön- j cözésére elég másodpercenként két köbméter viz. A vizet villamos szivattyúk segítségével hoz- i zuk majd fel, s innen magatói1 folyik le a csatornákba.

A térképre egyenes és kacska- ringós kék vonalakkal rárajzol- öák az egész öntözőrendszert. A csatornák közelében zöldszinu köröket látunk. Ezek a védö- jrdő-övezet körbefutó sávjai. A nagyobbakat a csatornákat vélik, a kisebbek az egyes táblákat. . .

A bonyolult geodéziai, erdészeti, geológiai, agrotechnikai, me- .eorológiai stb. kutatások eredményei Úgy tarkállanak a térképen, mint valami furcsamin- áju hímzés. Az öntözőrendszer /idékén létesülő védőerdő-öve- eteknek megvannak a maguk -.ajátosságai. Először is a föcsa- ornákat és a másodrendű csa- ornákat végig erdősávval kell 'édeni, ezek a. sávok határozzák neg az egész vidék mezovédö ■rdősávjainak elrendezését.

Az egyes falvakhoz tartozó kisebb erdősávokon kivül itt á közelben létesül a kilenc nagy állami erdősáv egyike is. E- sózok mindegyike száz méter széles és együttvéve nyolcszáz kilo- néter hosszan húzódnak majd. \z állami erdősávok ültetését nár csaknem befejezték, s a környékbeli termelőszövetkeze- ek az erdőövezeteken belül már ilietik is a maguk szőlőit és gyümölcseit. Több mint 17 millió gyümölcsfa nő majd itt.

A Szovjetunió tapasztalataiból köztudomású, hogy rendes időjárás mellett a mezővédő erdő- cávok átlagosan 25—30 százalékkal növelik a termésátlagot, mig a rendkívül száraz években nosy máüs termést biztosítanak.

elnevezett óriási kísérleti intézet, a talajjavítással kapcsola- . tos kísérletek és a gyakorlati munka megvalósítására.

IV.

— Nos, Jamandi apó, még mindig úgy gondolod, hogy Dobrudzsára nem vonatkozik az a legenda, hogy ahol egyszer már folyt viz, ott újból folyni fog? — kérdezte Hrisztov mérnök a háromszögelési pont öreg strá- zsáját. — Azelőtt a folyók arral folytak, amerre nekik tetszett és az emberek ehhez alkalmazkodtak. Vadon nőttek az erdők, is. Most pedig a folyók arra I folynak, amerre mi akarjuk és | a mi akaratunk szerint nőnek i az erdők.

— így van ez jól! — bóloga-j tott elégedetten az öreg. — Ügyi lesz, ahogy mi akarjuk. A hata- j lom a népé és a nép tudja, hogy; miképp a leghelyesebb . Csak i igyekezzünk, hogy mindez mi-! előbb meglegyen s én is megér- i hessen mindezt a sok jót.

Meglesz-e hamarosan?

Hrisztov mérnök, a Vízügyi' Tervező Hivatal képviselője 1952 - julius 2-án érkezett Sablába,' hogy a helyszínen ellenőrizze! a kidolgozott tervek helyességét. Augusztus 8-án odagördült a sableni tó síkságára egy hernyótalpas óriási gép ezzel a fel-’j irattal: “Glavekszkavátor. Di- mitrovói ekszkavátorgyár, 1951”.1 A gép vasfogaival elkezdte ásni az első vízgyűjtő csatornát. Vájta a földet és egyidejűleg rászórta egy futószalagra, amely távolabb vitte.

Hamarosan tapasztalt mesterek érkeztek a sablai öntözö- fendszer építkezéséhez: ekszka-' vátorkezelők. motorszivattyu- technikusok, földmérők.

Nikola Jankov és Hriszto Lazarev ekszkavátorkezelők két műszakban kerek 24 órát dolgoznak. Gépük fordulatonként 700 kilogramm földet emel ki. Az eddig két kilométer hosszan kiásott vízgyűjtő csatornán több nyilasból bőségesen folyik a talajvíz.

A csatornák építésével egyidejűleg megkezdődött egy hatal- ! más villa'moserőmü építése. Ez | a központ energiát ad a szivaty- i tyuállomásoknak és ellátja vil- ■ lamosárammal a jövendő várost és iparat. Alig -három hónap alatt épült fel a villamoserömü 1 épülete. A gépek már akkor megérkeztek, amikor az ‘épület ! alapjait rakták és szerelésük ; az építkezés befejezése előtt vé- I get ért.

Az öntözőrendszer építésének i vezetői, Ivanov Vikutr Anasz- taszov és Ivan Sztafanov mérnökök a munkaerő problémájával birkóztak meg a legnehe-J zebben. Bulgáriában oly lázas j épitőmunka folyik, hogy jnin- j denütt munkáshiány van. A nép | azonban a kormány intézkedéseit a saját legbenső ügyének tekinti. A sablai öntözőrendszer építéséhez szakadatlanul érkeznek vörös zászlókkal díszített szekerek és teherautók, tele daloló emberekkel: a 17 környék-j j beli faluból érkező önkéntesek. |

1 Már az első 25 nap alatt 7,292 J köbméter földet ástak ki a jórészt köves talajból. Napi 2.4 I köbméter norma mellett egy-egy 1 önkéntes munkás átlagosan 3.08 ! köbmétert ásott ki, egyesek pe- ! dig 8 köbméteres eredményt ér- tek el.

A sablai öntözőrendszer építői [vállalták, hogy 1953 május 1 tiszteletére befejezik a földmunkákat és még az idén tavasszal! megkezdik az öntözést. Május i

Kiderül a tudósításból, hogj a rhodesiai bányák fele a; Anglo-American Ltd. névéi

szereplő részvénytársaság ke zében van s ugyancsak erői érdekeltsége van az amerika tőkebefektetőknek belga Kon gó bányáiban. Megtudjuk be lőle, hogy az afrikai bányái« melyek aránylag kis körzet ben feküsznek, de hatalma területet foglalnak el, a vilá; összes réztermelésének egy harmadrészét szolgáltat] ál

Belga Kongá réztermelésé Lüijesen az Union Miniere ne vü belga monopólium irányil ja, mely azonban a valóság oan a Tanganyika Concessio Ltd. angol társaság leányvá lata s melyből néhány évvé ezelőtt nagy részt megvásí rolt a Ladenburg, Thalma and Co. Wall-streeti bankhá: valamint a Lazard Freres n< vü, hasonló pénzintézet.

Az évek folyamán egyi fokozták a kongói és rhodí siai bányák termelését s £

1953-as és 54-es előirányzí további fokozást jelent.

III.

A Szovjetunióban folyó nagy j természetátalakitó munka pel- : dájác követve, a bolgár-kormány két évvel ezelőtt hatéves tervet készített Dobrudzsa átalakitasá- ! ra. A terv az aszály ellen védő ! állami edősávok és mezővédő er- dőhalózat létesítésén kivül a következőket irányozza elő:

Biztosítják Dobrudzsa 400 városának és falujának teljes vízellátását. öntözőrendszert léte- i sitenek a Duna és a Batova-fo- ’ lyó mentén, valamint sableni ' és blatnicki tavaknál. Egész .Dobrudzsában számos tavat létesítenek. A duna-brisljani ön- i tözőrendszer már elkészült, öntözőrendszere már elkészült. A sableni öntözőrendszert most építik és jövőre megkezdődik a munka a Biatnicki-tónál is. — 1954 végére el kell látni villanyárammal Dobrudzsa össze lakott helyét.

A terv értelmében 1024 kilométer u.i országút. 800 kilométer összekötő ut és két uj vasútvonal épül. A terv azt is előírja, hogy 1953-ban a mezei munkák 80 százalékát gépesíteni kell. Tavaly nyáron már ezer kombájn dolgozott Dobrudzsában!

Sabla -falu közelében megkezT dődött egy uj tengeri kikötő és egy uj város építése.

General-Tosevo falu közelében megnyílt a Viko Cservenkovról

Ha valaki választ akar a kérdésre, hogy miért akarja1 a nyugati kapitalista “szabad világ” megőrizni a gyarmati statusquot és miért nyomja el a bennszülött népek függetlenségi mozgalmait, az alábbiakból nagyrészben megkapja a választ. A gyarmati olcsó, majdnem rabszolga- munka nemcsak a tőkebefektetők profitját növeli, de ugyanakkor közvetve felhasználható arra a célra, hogy leszorítsák segítségével a tőkebefektetők hazai munkásaik életszínvonalát is.

E tétel egyik legjobb igazolása a Wall Street Journa augusztus 5-iki számában megjelent cikk, mely arró számol be, hogy a gazdag kongói és rhodesiai (Afrika) rézbányákból egyre több rezet szállitanak az Egyesült Államokba. Az első ilyen szá1- litmány a lap beszámolója szerint a Phelps Dodge Cor poration számára érkezett, mely egyike a leghirhedteb- ben szakszervezetellenes ame- í ikai vállalatoknak. Hogy pontosan milyen mennyiségben szállitanak afrikai reze az Egyesült Államokba, azt nem hozzák nyilvánosságra, de a lap megjegyzi, hogy “meglehetősen nagy mennyiségben, ami egyre növekszik.”

Az afrikai szállítmányok eredményeképpen egyik társaság azonnal leszállította há- j romnegyéd centtel, majd ké-| sőbb ismét fél centtel á ré' árát, melyet most 28 és fél j centért árusít fontonként.

Ameiinyiben a Wall Streetj lapját veszi valaki csupán fi-j gyelembe. abból úgy tűnik' ki, hogy az afrikai gyarmatról történő szállításoknak nincs egyéb célja, csak a hogy az amerikai fogyasztó, olcsóbb rézhez jussának. A kongói és rhodesiai banya, j ugyanis sokkal gazdagabbak, | mint az amerikaiak s a munkaerő összehasonlíthatatlanul J olcsóbb, annyira, hogy aj gyarmati társaságok, melyekben természetesen az amerikai tőkebefektetőknek is érdekeltsége van, még akkor is hasznot húznának, ha a rezet nem 28 és fél, hanem 13 centért kellene árusítaniuk.

Ugyancsak kiderül a cikk-| bői, hogy az amerikai társaságok részéről “jótétemény” a gyarmati réz megvásárolá- sa, mert a nyugal német országok nem tudják tüiibé megvásárolni az afrikai bányák termékeit. A belga Kon- | kában lévő bányák különösen gazdagok s a kibányászott érc £—12 százalékban tartai- ; máz tiszta rezet, mig a rhodesiai érc 4—9 százalékig s az U. S.-ben (főleg a nyugati államokban) kitermelt érc

elsejére befejezték az építkezést.

Jamandi Bogdanov apó 10 hónappal ezelőtt még ábrándnak tartotta, hegy megérje az időt, amikor a száraz síkságon viz 'folyik majd ott, ahol az ember akarja; erdők zöldéinek majd 1 ott, ahol a nép szükségesnek [ tartja. Úgy tűnt neki, hogy ez i az idő nagyon távoli. És máris | elérkezett ez az idő.

! Mi azonban nagy korszakban élünk, olyan időben, amikor a | valosag nem marad el az ábrán., I dók mögött.

Hogy milyen munkabért f zetnek a gyarmati bányák bennszülött munkásaiknál arról hallgat a Wall Sti\:< Journal, azonban a New Yor Times nemrégiben köbölt eg cikket, mely beszámol am hogy a fiatal rhodesiai műi kásokat kényszerítik szerz dés, aláírására s amennyibe megszöknek munkahelyükre a rendőrség összefogdosi őket s börtön, valamint pén büntetés mellett még kén szeritik őket, hygy akarati ellenére dolgozzanak az ülte vényeken és az üzemekbe Ugyancsak beszámol a la hogy a bennszülött munkási havi bére valamivel több mi 5 dollár amerikai pénznél ben, meglehet, hogy a hány szóké 1 dollárral több.

Mindezekből nemcsak következik, hogy a tőkebefe tetők hatalmas profitot hl nak a bennszülött munkás véres verejtékéből, de ugya akkor az afrikai olcsó r megmagyarázza azt is, ho az.Anaconda Copper, a Phel Dodge és egyéb amerikai ti saságok miért zárják le i kább egymásután bányáik; semmint az amerikai munl soknak emberséges munl bért fizessenek s miért ak; ják megsemmisíteni az ily bérért harcoló szakszerve: tét.

A Szabolcs-Szarmái megyei Nép'ap Írja:

Magy község a felszabac lás óta villanyt, furottkut postát kapott. Az iskoláb háromszorannyi nevelő v; mint a múltban. Uj bútort szertartási felszerelést is 1 pott az iskola. A napokt 160 lakóházba vezették be vezetékes rádiót.

7