Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-13 / 33. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 13, 1953 ; Politikai közömbösség - politikai halál Irta: EÖRSI BÉLA Ha az amerikai politikaUéletet vizsgáljuk, érthetetlen kérdésekre kell válaszolni. Hogy van az, hogy az amerikai nép több mint fele a jövedelme után ítélve szükségben él és mégis a gazdagok és igen gazdagok képviselik őket a politikai életben. Az amerikai nép legnagyobb része elitéli McCarthyt és mégis ez az ur diktálja a politikai életet; az amerikai nép egy nagy részének szülei vagy nagyszülei idegenszármazásuak és mégis McCarran-íéle törvényeket lehet hozni. . . Mi magyarázza meg ezeket az ellentmondásokat? .Sokan rámutatnak az amerikai iskolákra, ahol hamis életgondolkodást tanítanak, ahol az ifjúság abban a hitben nevelkedik, hogy előttük szabad a világ, hogy mindenki lehet a nagyvállalatok elnöke, hogy csak szakadatlanul iparkodni kell, amig a szegény ember végén szívbajt kap (a legfőbb amerikai haláltokozó) vagy azt hiszi, hogy neki nincs meg az életre szükséges tulajdonsága és végül magábazárkó- zik és bonldogtalan ember lesz. Sokan rámutatnak továbbá, nogy az amerikai újságok 90 százaléka a nagytőke kezében van és Hitler szerint, ha egy hazugságot igen sokszor ismételnek, mindenki hinni fog benne. Ezek a lapok, főként a sárga lapok (McCormick, Hearst lapok) hamis hazafiságot hirdetnek, amelynek lényege a gyűlölet. Sokan rámutatnak a társasági körök hatására, amelyek az egyéni felemelkedés illúzióját terjesztik. Az ilyen körök mindig kizárnak valakit, (a nem sikerűiteket, zsidókat, négereket, az újonnan jöttékét). Sokan rámutatnak, hogy az amerikai nem ér rá élni, élvezetei az úgynevezett pénzzel vett szórakozások, a gyorshajtás, a bár italai — és elfelejtik a kényelmes otthon, szép ikép, jó könyv, kellemes társaság és más könnyen elérhető szórakozások örömeit, mert annyira elfárad a mindennapi kenyér és a törlesztési összegek megszerzésében. Szerintem mindezek igazak és kifejlesztik a politikai fásultságot. Mi olyan fáradtak vagyunk az élettől és any- nyira undorodunk a politikától, hogy a politikai élet meg-J szűnik reánk nézve és átengedjük hivatásos, nem mindigi becsületes politikusoknak. A mi politikai édettségeinket legjobban a szavazásban: való részvétellel lehet mérlegelni. így mi felhasználjuk a michigani egyetem tanulmányainak eredményeit (az 1948 elnöki választás adatai alapjain). Ezekből a következőt láthatjuk: A férfiak jobban érdeklődnek, mint a nők a politika iránt. A férfiaknak csak 31 százaléka nem szavazott, a nők-| nek pedig 41 százaléka. A fehér ember könnyebben szavaz és jobban érdeklődik .a szavazás eredményei iránt, mert úgy érzi, a szavazata1 jelent valamit reá nézve, csak 34 százalék nem szavazott, A színeseket megakadályozzák a szavazásban, igy 1948-ban 64 százalék nem szavazott. | A fiatalok igen közömbösek a választással szemben, a legjobb szavazó az idősebb ember. 21-től 34 évig 45 százalék nem szavazott, 35-től 44-ig 34 százalék, 45-től 54-ig 25 szá- százalék. 55 éven felül már újból emelkedik a nemszavazók száma 37 százalékra. Itt reánk óriási munka vár. Nekünk hatni kell a fiatalabb generációra és rábirni, hogy ne legyen közömbös az önön sorsa iránt. Minél műveltebb az ember, annál inkább megy szavazni.; Elemi iskolát végzettek 44 százaléka nem szavazott. —1 Középiskolát (High School) végzettek 33 százaléka, mig az \ egyetemet végzettek közül csak 20 százalék nem szavazott. Minél jobb vagyoni és kereseti viszonyok között él egy ember, annál jobban tudja megvédeni az érdekeit. $2,000-en aluli igen nagy szükségben élők között 53 százalék nem szavazott. — .$2,000—2,999 — a szükségben élők között 39 százalék, az általános módban élők (3,000— 1,900) 26 százaléka nem szavazott. Igen érdekes az, hogy az ember foglalkozása szerinti weg lehet Ítélni, hogy miként viselkedik a politikai kötelezettségeivel szemben. Tó szavazók: A professzionális és igazgatói elemek 25 százaléka nem- szavazott. Irodai alkalmazottak (ez a csoport legöntudatosabb) 18 százaléka. Tanult és. félig tanult munkások 29 százaléka nem szárazott. gén rossz szavazók: Napszámos és nem tanult munkás 50 százaléka nem szavazott. Farmer 58 százaléka nem szavazott. (Itt Van ami teen- lőnk, ezeket rábirni, hogy szavazzanak.) Sajnos a farmer szavazata van a legjobban elhanyagolja és megszervezve. Ez érthetetlen, hisz az uralkodó osztály •endszerint (Horthy időkben Magyar-országon) a falura tá- naszkodik. De oly nejiéz őket a szavazó urnához hozni, hogy i földművelési területeken 60 százalék nem szavaz. Kisiparosok 39 százaléka nem szavaz és csak a nagyváHárom év után itthon Joseph Clark, a Worker volt moszkvai tudósítója, aki három évi távoliét után most; tért vissza az Egyesült Államokba, a következőkben válaszol a hozzáintézett kérdésekre, hogy milyen változásokat lát hazánkban, a hosszú távoliét után: A fizikai változásokkal csak röviden folga lkozom. New York és Detroit, a két város, | melyben időm legnagyobb ré-j szét töltöttem, mielőtt kül-' földi tudósító lettem, körülbelül ugyanaz maradt. Az East Kiver mellett épült UN székház némileg megváltoztatta a vonalakat, de még nem tudtam eldönteni, hogy szépiti-e azokat. Mindenesetre különleges építmény. Ami Detroitot illeti, a Grand River mellett felszedték a villamossíneket, mióta utoljára jártam ott. A lakásokban, melyeket meglátogattam, a televízió képei nagyobbak lettek* Történt azonban valami az országban e három évben, ami mindennél fontosabb. Az Egyesült Államok kiesett a világból. Ezalatt azt értem, hogy el vagyunk különítve a világ többi részétől. Egyetlen nagyobb hatalommal sem történt hasonló valami a gőzhajó és a táviró feltalálása óta. Évek óta arról beszéltünk,! hogy mennyire összezsugorodott a világ. Mégis az idegen országokról olyan keveset tud az amerikai nép, mintha azok nem is ezen a bolygón, hanem a Marson volnának. A nagy hazugság . Vegyük például korunk legnagyobb eseményét és nagy hazugságát. Az ember visszajön Amerikába és azt látja, hogy még mindig vannak emberek, akik elhiszik, hogy a Szovjetunió támadással fenyeget; Az újságok, a rádió és televízió még mindig be tudják adni az orosz veszély koholmányát. Feleségemmel egy étkezőben ültünk a lower East Sideon. A meleg pastrami éppen olyan ízletes volt, mint a múltban, de nem értettük, hogy mit jelent az “óvóhely” felirat a falon s a nyil, mely mutatta az utat feléje. Hamarosan aztán a lakásunkban ülve meghallottuk a sziréna bugását. 3 és féléves kislá-. nyunk sírni kezdett. Egy pil-l lanatig tűnődtünk, hogy mi lehet, aztán megértettük,' hogy légvédelmi gyakorlatról van szó. A három év alatt, amit a! Szovjetunióban töltöttünk, so-J ha nem hallottunk hasonló, figyelmeztető hangokat. Sem Moszkvában, sem másutt nem láttunk légvédelmi óvóhelyeket. Még az amerikai követség sem tudott ilyesmit felfedezni, pedig a Kreml szomszédságában volt, ablakai a vörös téglafalakra néztek. Nem tudtak azonban azokból mást felfedezni, mint azt, hogy munkások dolgoznak a Kreml régi templomai falainak és freskóinak visszaállításán. Vájjon mikor avulnak el az öreg lemezek a szovjet támadásról ? Emlékszem, hogy 1951 augusztusában az Alsop fivérek aktuálisan megnevezték 1952-őt, mint a szovjet támadás dátumát. Ugyancsak emlékszem, hogy Moszkvában olvastam a Newsweek 1950, december 25-iki számának vezércikkét, melyben a szerkesztő ezt kérdezte: “Vájjon ez lesz az utolsó békés karácsony a földön?’’ Mindjárt meg is válaszolta: “Igen.” Most visszatértem az Egyesült Államokba s látom, hogy a hamis próféták továbbra is űzik munkájukat. Hazavezető utunkban megálltunk Helsinkiben, Finnországban, Stockholmban, Svédországban és Londonban. Mindenütt több napot töltöttünk, de sehol nem láttunk légi támadás elleni óvóhelyeket, nem hallottunk szirénákat, pedig azok ott vannak a szovjet határ közelében. A tény az, hogy még a kommunizmust leghevesebben ellenző konzervtiv középosztáiyu- ak és szociáldemokraták között sem akadtunk össze egyetlen olyan emberrel, aki pillanatra is hitt a szovjet támadás veszélyében. A nyugateurópai konzervatív országokban igen kevés szovjetellenes gyűlöletet láttunk s az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy annál több gyűlölettel találkoztunk Amerikával szemben. Néhány nappal a koronázás előtt Angliában tartózkodtunk, ahol többezer amerikai turista tartózkodott, akik közül sokan hallották a felszólítást: “Menjetek haza, ahonnan jöttetek!” A nyugateurópai amerikaiellenes gyűlölet közös eredetre vezethető vissza. Az emberek egyszerűen megunták azt, hogy visszaélnek a szovjet támadás meséjének hangoztatásával s hogy a külgyminisz- térium, az U. S. katonai intézményei és a Voice of America rá akarják kényszeríteni a nyugateurópai országokra, hogy azok is a világon ■»uiUMiftiitMMimiiiimiiiiiiiiiiitiiiiiiitimiiiiiHiiituMiiiiiiiiiiininiiiiiiitiiiimiiiiiiiMiiiiiM rosokban van igazi szavazás, mert minden 5 szavazóra csak egy nemszavazó esik. Vallásra vonatkozólag a legrosszaijJj szavazó a protestáns 43 százalék nem szavaz, a katolikusok 21 százaléka nem szavaz. Az egyik oka, hogy az amerikai katolikus hívők legna- gyobbrésze városokban lakik, mert ők akkor érkeztek, amikor az amerikai nagyipar adott a leggyorsabb kenyeret. A zsidók jó szavazók, ugyanebből az okból, minthogy a legtöbbje nagy városokban lakik. A szakszervezeti munkás elég jó szavazó, de nem oly jó, mint az irodai alkalmazott. Még az unión tagból is 27 százalék nem szavaz, igaz hogy a nem szakszervezeti tag 30 százaléka nem szavaz. Jó tudni ezeket. Látjuk, mily nagy munka áll előttünk. Főként a tanulatlan munkásság, az ifjúság és nők képezik a politikai köbömbös elemeket, ezeket kell rábírni, hogy a saját érdekükben résztvegyenek a szavazásban. * kívül éljenek, a szovjet támadásról hangoztatott mese alapján. Békekövetelések Olyan időben tértem haza, mikor az ugynezevett szovjet békeoffenzifa meggyőzte még Anglia., Franciaország és Olaszország legkonzervatívabb pártjait is, hogy ideje tárgyalást kezdeni a Szovjetunióval, mikor a koreai fegyverszünet jóformán csak aláírásra várt s képzeljék el, hogy mit éreztem mikor a rádiót kinyitva a kommentátorokat hallottam, akik veszélyesnek mondták a fegyverszünetet. A Moszkvában töltött utolsó estén nagy sétát tettünk a Gorkij utcán, mely a város főútvonala, a Majakovszky- tértől a Vörös-térig. Megálltunk a tele üzletek előtt, ahol az emberek bőségesen vásároltak élelmiszereket. Megálltunk a borüzletek előtt, melyekben 3 rubelért ittunk egy pohár pezsgőt. Utolsó napunkat Lenin- grádban töltöttük a Szovjetunió területén. Kihajtottunk Puskinoba, amit azelőtt Tsar- skoje Selo néven ismertek. Itt építették a cárok gyönyörű nyári palotáikat, hatalmas parkkal a tó és a folyók mellett. A nácik szétrombolták a palotákat, de részben már újjáépítették őket s a park tele volt munkások és parasztok ezreivel,’ akik a májusi napfényt élvezték. A Szovjetunióban teljes nyugalom és normális élet van, de itt azt hirdetik újságjaink, hogy “összecsapások” rázkódtál ják a Szovjetuniót. Senki ne értékelje alá annak a fontosságát, amit egy magas hivatalban felfedezett áruló jelent, azonban senki ne engedje magát megtéveszteni és beleringatni az illúzióba, hogy mákszemnyi alapja is van a “válságnak” és “zavarnak”, • amiről a lapok kiabálnak. Ezek a lapok igen messze vannak az igazságtól nemcsak a Szovjetunióval, de a népi demokráciák életével kapcsolatos híradásaikban, melyekben a népeknek végtelen hite van abban, hogy a béke erői hatalmasabbak, mint a háborús erők. Itthon vagyok szülőhazámban s még^mindig folyik a játék a nagy hazugsággal. — Azanban mégis az én hazám ez, annak a Lincoln Ábrahámnak az országa, aki azt mondotta: “Vannak emberek, kiket mindig bolonddá lehet tenni és minden embert bolonddá lehet tenni egyszer- kétszer, de nem lehet mindig bolonddá tenni mindenkit.” Lincoln szavainak igazsága láthatóvá vált abban, hogy az amerikai nép a rádió és a sajtó minden félrevezetése ellenére is egyre hangosabban követelte a koreai háború befejezését. És a nép vissza fogja vezetni hazánkat a világba, hogy együtt éljen annak más népeivel. fiamiiiiaittiatiiiiaaiiiiiiaiaiiamaaaiaaaimattaiatatataHaimfaitt ÓHAZÁBÓL lárért! Olvassa, el szenzációs ajánlatunkat a 16-ik oldalon!
