Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-13 / 33. szám
A.’eilst 13, 1953 AMEf - Mi MAGYAR SZÓ BÉKE ÉS MUNKA Eisenhower elnök a választási kampányban tartott beszédeiben újból és »újból megismételte a kijelentést: az országnak prosperitásra van szüksége, ami nem függ már a háborútól, illetve fegyverkezéstől... A kijelentés helyes és! kifizetődő volt, szavazatokat hozott. A kérdés azonban most már az: mit fog tenni az elnök, hogy megvalósítsa kijelentését? A másik kérdés az: mit fog maga a nép tenni annak érdekében, hogy békés munkát biztosítsanak számára, hogy elkerülje a nagyobbarányu közgazdasági visszaesést? Mindezideig csak bizakodó mellébeszélés hangzott élj úgy a kormány tagjai, mint a nagyipari vezetők részéről, a koreai fegyverszünet aláírása óta. Többen például azt hangoztatják, hogy a csoda máris megtörtént: a Wall Street tőzsdéjén a fegyverszünet után nem következett be pánik s a részvények árfolyama aránylag csak keveset esett, miután a fegyverszünet megkötése előtt, előzetesen már a nagy áresések egész sorozata következett be. A nagyipari vezetők büszkén mutatnak rá erre a rendkívüli jelenségre, melyet a jelek szerint tervszerűen készítettek elő, amolyan lélektani fegyverképpen, annak bizonyi-j fására. ho<*y a nagyipar nem akar háborút, hanem igenis: békét akar. Miközbeh azonban az iparbárók bizakodó szavakat han- ■ goztatríak, azok mögül kiérzik az idegesség, amit igen nehéz elnyomni. A bizakodó kijelentések nem azt jelentik, hogy a békés termelés fokozására számítanak, hanem arra, hogy az Eiseréiower-kormány továbbra is folytatni fogja a háborús vonalat, illetve a fegyverkezést s a fegyvergyártásban nem következik be nagyobb arányú csökkentés. A közgazdasági visszaesés, illetve a depresszió vész jelei azonban már jóval a fegyverszünet aláírása előtt mutatkozni1 kezdtek a láthatáron. Ezek a jelek egyre sokasodni fognak s a fegyvergyártás nem fogja megállítani azokat. Nem^állit- ják meg őket a bizakodó beszédek sem, melyek a “szabad vállalkozás” dicséretét zengik. A valóság az, hogy az ország legnagyobb iparában, az automobiliparban máris erős tulter-! meló- mutatkozik. A televíziós készülékeket és hütőszekré-^ nyékét az árengedmények ellenére is egyre nehezebb eladni. A fe. Halmozódott raktári érték rekordmagasságot ért el s fogyasztók adóssága egyre veszedelmesebb méretekben emelkedik. A kormány ^részéről olyan lépésekre volna szükség, melyek megakadályozzák, vagy csökkentik a közeledő depresz- sziót. Ezek helyett az Eisenhower-kormány sajátmaga is közelebb hozta a válságot azokkal az intézkedéseivel, melyek célja a profit növelése a tömeg vásárlóerejének rovására. A bankkamatlábakat fölemelték, hogy megnehezítsék a lakóházakat vásárolni akaró kisember helyzetét. Az adókat magasan tartják, a profit rekordmagasságban van, miközben a munkaadók nem hajlandók megfelelő béremelésben része- siter.i munkásaikat. A depresszió megakadályozására arra volna szükség.! hogy a kormány éppen az ellenkező irányban haladjon, mint | eddig. i Mindenekelőtt szükség van a külkereskedelem kiterjesz-| tésére a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus or-| szágó kkal. Szükség van rá, hogy béremeléssel növeljék az ország munkásainak vásárlóerejét. Szükség van az adók leszállítására, iskolák, kórházak s erőmüvek építésére fegyverek gyártása helyett. Mindenekelőtt azonban szükség van arra, hogy maga a munkásmozgalom dolgozzon ki egy ilyenirányú, egységes programot, mely mögött csatlokazzanak az összes szakszervezetek. Amennyiben ez nem történik meg, a munkásság leszállított életszínvonallal, munkanélküliséggel s sok eset-! ben valóságos éhezéssel fog fizetni mulasztásaiért. A kormánytól semmit nem várhatunk s nem is fogunk kapni, ha az amerikai munkásság, a néppel egyesülten nem sürgeti teljes egységben a depresszió megakadályozására irányuló követelések teljesítését. liiiiiiiMf. tMHiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiHiiiiimimiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiimnimmiiimimHiiiiminiiii) NÁCIBÉRENCEK AMNESZTIA-TÖRVÉNYE HOGYAN CSÖKKENTHETI A MUNKÁSSÁG A DEPRESSZIÓ HATÁSÁT PARIS. (Agerpres.) — A France Presse hírügynökség közli: A francia nemzetgyűlés kormánypárti többsége másodszori olvasásban megszavazta az amnesztia-törvényt. A törvény értelmében közkegyelemben részesül a Franciaország felszabadulása után eltávolított 11,000 tisztviselő, 22,000 elitéit nácibérenc és mintegy 300 parlamenti képviselő — köztük több volt 1940-es miniszter —, akik teljhatalmat szavaztak a vichy-i kormánynak, így tehát a vichy-i kormány volt tagjai és azok a parlamenti képviselők, akik 1940- ben teljhatalmat szavaztak Pét&innek, újra jogosultak arra, hogy parlamenti képviselőkké válasszák őket. Közkegyelemben részesülnek azok is, akik gazdasági téren együttműködtek a nácikkal. Csak azok nem részesülnek közkegyelemben, akik vallási okokból megtagadták a katonai szolgálat teljesítését. A hadügyminiszter volt az, aki sikraszállt ezen intézkedés mellett, mondván, hogy “meg kell védeni az országot az ilyen emberektől.” 11111111111111111 iiitiimi in mii mi mii min tiiHif at ii ATLANTIC CITY RALEIGH HOTEL 16 So. Brig-hton Avenue Free parking, grermaji cuisine. TV. Verandas. All rooms with 2 beds and private bath. Rates: Breakfast and Dinner incl. $7.50, 8 and 9 per person daily. Weekly $50. 55 and 60. Ocean right at the door. TeL 5-»l*2 Chaa. Wirtschaft*» A szakszervezeteknek na- gyob politikai és közgazdasági nyomást kell gyakorolniuk,* ha meg akarják menteni a munkásokat az ország legrosszabbnak ígérkező depresz- sziójától... Ez a véleménye azoknak a washingtoni, szak- szervezeti közgazdászoknak, akik nem dőltek be a kormány halk hangú “jó időket” ígérő kiadványainak, hanem ehelyett komoly számításokat végeztek, felmérve a lehetőségeket. A szakszervezeti közgazdászok többsége megegyezik Dr. Edwin K. Nourseval, Truman elnök közgazdasági tanácsadó bizottságának volt fejével, hogy az ország életében “megvan a dpresszió minden kelléke.” Mindezideig nincs semmi jel arra, hogy a kormány va-' lamit is tenni készül a depresszió ellen, hogy enyhítse annak hatását. A levelet, melyet Walter Reuther a CIO elnöke küldött Eisennowernek | figyelmeztetve, hogy súlyos] munkanélküliség következik, í amennyiben a kormány nem tesz megelőző intézkedéseket, elraktározták a Fehér Ház gyűjteményébe. Egyes hirek szerint Arthur W. Burns, Eisenhower közgazdasági tanácsadója ‘tanulmányozza” a helyzetet. Mint köztudomású, ugyanaz a Burns elfogadja azt az elméletet, hogy nincs semmi, ami elárulja a közeledő depressziót, illetve egyáltalán nem léteznek ilyen jelek. — Ugyanakkor az a felfogása, hogy a depresszió enyhítésére nincs semmiféle eszköz, ha már egyszer beütött. Mindebből ugv tűnik, hogy az Eisenhower-kormány visz- szatér a régi, Hoover féle elmélethez, melyszerint a depresszió ellen a nagyipar és a bankok profitjának növelésével kell harcolni, hogy legyen elég tőkéjük, amit hajlandók megkockáztatni. Ez az elmélet csődöt mondott Hoover éveiben s most még veszedelmesebb, még károsabb, mint a múltban volt. Teljesen figyelmen kívüli hagyja ugyanis azt a tényt, hogy ha a belső és külső piac együttvéve nem tudja felhasználni a mezőgazdasági és ipari termékeket, akkor túltermelés, illetve gazdasági váság következik be. A kezdődő visszaesés jelei máris mutatkoznak s minden valószínűség szerint sokasodni fognak. Termelés és fogyasztás A teljes ipari termelés ugyanazon, egyenes vonalban maradt az utolsó négy hónapban. Mégha ezt az egyenes vonalat fenn tudnák is tartani, akkor is bekövetkezne a munkanélküliek gyarapodása, a felnövekvő fiatalokkal, akik munkát akarnak. Azonban a termelési index nem maradhat sokáig ugyanazon vonalon, vagy felfelé kell mennie, vagy esni kezd. Igen kevesen vannaJt olyanok, ha egyáltalán léteznek, akik a termelési index növekedését jósolják, i A békés közgazdaság egyik legfontosabb tényezője az automobil, azonban máris túltermelés mutatkozik ebben az iparágban. Még a használt autókat is nehéz eladni, nembeszélve az újakról. A számítások szerint 70 százalékkal több automobil van felhalmozva a raktárakban, mint ami normális volna. A kisebb gyárak már megkezdték a munka leállítását, vagy csökkentését és általános a félelem, hogy a nyár végével a nagy társaságok is követni fogják példájukat. Természetesen az automobiliparban történő visszaesés megfelelő arányban befolyásol már iparágakat. Az automobilipar az ország acéltermelésének 20, a gfumiterme- lés 80, és az üvegtermelés 60 százalékát használja fel. — Amennyiben kisebb az acélfogyasztás, az maga után vonja a máris nehéz helyzetbe jutott szénbányászat még- nagyobb visszaesését. Az automobilipar az ország legfontosabb, tartós cikkeket termelő ipara, azonban a kereskedelmi minisztérium szerint “lényeges visszaesés” mutatkozik a rádió és televízió készülékek, valamint j egyéb villamossági eszközök termelésében. A nem tartós I cikkeket készítő iparban mari évek óta mutatkoznak a gyengeség jelei. Mindezekhez hozzávehet]ük I azt, hogy a lakóházak épité-j seben is visszaesés mutatkozik, annak ellenére, hogy a lakáshelyzet alig javult vala-| mit a második világháború befejezése óta. A kormány által kiadott utolsó jelentés szerint az építkezésben második hónapja visszaesés mutatkozik. A mezőgazdaságok jövedelme nagyarányú visszaesést j mutat, annyira, hogy a kormány meg akarja szabni a búzával bevethető területek mennyiségét, holott a világnak igen nagy szüksége van kenyérre. A sötét kilátások fő oka az, hogy az embereknek nincs elég vásárlóereje. A Federal Reserve Bank bizottságának kimutatása szerint az 1952-ben termelt automobilok 68 százalékát az egész nép 26 százaléka vásárolta meg, azok, akiknek jövedelme meghaladjaj az évi 5,000 dollárt. Ha hozzáadjuk ezekhez azokat akik évi négyezer doll áron felüli jövedelemmel rendelkeznek, • akkor összesen a lakosság 41 százalékát alkotják s az uj automobilok 81 százalékát vásárolták fel. A fennmaradó 59 százalék, melynek évi jövedelme 4,000 dolláron alul van, mindössze az uj automobilok 10 százalékát vásárolta meg. Hasonló a helyzet az építőiparban és más területeken. Mindezt pedig súlyosbítja az a tény, hogy a vásárlók eladósodása minden idők csúcsmagasságát érte el. A munkáscsaládok egyre nehezeb* ben kaphatnak hitelt s ha . kapnak is azt, egyrfe nehezebb lesz számukra a részleteket fizetni. A kivitel állandóan csökken Az ipari és mezőgazdasági termékek kivitele, mely a háború után nagyobb szerepet játszott a közgazdasági életben, mint bármikor a múltban, a fegyverszállítások ellenére is állandó visszaesést mutat. Ennek fő oka a Nyugat-Kelet közötti kereskedelem megszorítása, mely 800 millió embert elzár az amerikai piacról, holott a normális kereskedelem felvétele többszázezer amerikai munkás számára biztosítaná a kenyeret. Ez a megszorítás megakadályozza a nyugateurópai országokat is, hogy^ több amerikai terméket Vásároljanak és megfojtással fenyegeti azok közgazdaságát is, annyira, hogy egyre inkább kezdenek fellázadni az amerikai tilalom ellen és fokozni akarják kereskedelmüket a népi demokratikus országokkal és a Szovjetunióval. Általában véve felhősnek látszik a közgazdasági láthatár. Idejében van azonban, hogy olyan lépéseket tegyenek, melyek segítségével enyhíteni lehet a fejleményeket, ha nem is" lehet visszafordítani azokat. Egyik ilyen lépés a Kelet-Nyugat közötti kereskedelem újbóli megindítása. A második lépés a munkásság összefogása kell legyen egy közös program mögött. A Walter Reuther által Ei- senhowerhez intézett levél magában foglalta e program elemeit: a béremelés és adó- leszállitás szükségét a kis és középkeresetüek számára, a kormány által pénzelt, hatásos házépítési programot és az általános egészségügyi biztosítást. Ahhoz -azonban, hogy a munkásság bármit is elérjen a jelen Kongresszustól, a legegységesebb fellépésre van szükség úgy a vezetők, mint a tagság részéről. Mint a közelmúlt «példái igazolják, távolról sem elegendőek a szépen hangzó nyilatkozatok a i szakszervezeti vezetők részéről, hanem a munkásságnak : a legszorosabb egységbe kell formálódnia a béke programjának követelésével, hogy hangja valóban ntfeghillga- tásra találjon a választott washingtoni tör vényhozók előtt. A jugoszláv sajtó a túlnépesedést okolja a nyomorért A jugoszláv sajtó abban a tö- vésében, hogy elterelje a nép figyelmét nyomorúságának iga-, zi okairól, a malthusianizmust hirdeti. A jugoszláv sajtó azt állítja, hogy a jelenlegi helyzet “a túlnépesedés következménye.” így a Belgrádban megjelenő NIN című lap ezt irta: “A faiu túlnépesedése a jugoszláv mezőgazdaság elsőszámú problémája. i A lakosság gyors növekedése I egyre nagybbb nyomást gyakorol a megélhetési eszközökre.” 3»
