Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-08-13 / 33. szám
I \ I A DULLES-RHEE EGYEZMÉNY A BÉKE UJABB VESZÉLYEZTETÉSE ■ — Vezércikk — • John Foster Dulles külügyminiszter négynapos tárgyalást folytatott Koreában Syngman Rheevel s a végén aláírtak egy titkos egyezményt, mely leszegezi, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea csak 90 napot engedélyeznek a politikai tárgyalásra s amennyiben azt eredménytelennek látják, felrobbantják a további tárgyalást. Néhány nappal ezelőtt Washingtonban bejelentette-a kormány, hogy a Koreába csapatokat küldött országok washingtoni képviselői egyezményt fogadtak el, melynek alapján kötelezik magukat a háború folytatására, amennyiben Észak-Korea, vagy Kina megsértenék a fegyverszünetet. Pénteken Mark Clark tábornok az újságírók kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a fegyverszünet megsértése esetén javasolja az atombomba, azáz minden rendelkezésre álló fegyver alkalmazását. A Dulles-Rhee egyezmény, melyet kölcsönös védelmi szerződésnek neveznek, nem nyugtatja meg azokat, akik remélték, hogy Koreában véglegesen megszűnik a vérontás, ami az első lépés lesz a világ békéjének helyreállítása felé. A Dulles-féle egyezmény a kölcsönös engedményeken alapuló békés egyezmény helyett ultimátumot jelent Észak- Korea és Kina számára, figyelmeztetve azokat, hogy ha 90 napon belül, a politikai tárgyaláson nem teljesitik Rhee és Dulles követeléseit, akkor a vérontás és rombolás folytatása s Clark tábornok szavaiból Ítélve, annak fokozása és Kínára való kiterjesztése következhetik. Úgy tűnik az egyezményből és a kijelentésekből, hogy Dulles és társai eleve meg akarják akadályozni, hogy a politikai tárgyalás eredményesen végződhessék, ha egész Koreát nem egyesíti a vérszomjas Rhee kormánya alatt'. Ezúttal azonban már nemcsak arról van szó, hogy az •amerikai fiatalság vére továbbra is ömlene Koreában, de a háború folytatása minden bizonnyal a harmadik világháború kezdete lenne. Amennyiben a Szovjetunióval szövetségben álló Kinára ledobnák az első atombombát, azzal nemcsak a legbrutálisabb háborút indítanák meg, de olyant, ami végeredményben öngyilkosságot jelentene minden abban résztvevő ország számára. Most már nem lehet többé hangoztatni, hogy az Egyesült Államoknak sokkal több atombombája van, mint a Szovjetuniónak. A szakértők szerint a mennyiség egyáltalán nem számit, miután már nemcsak atombombákról, de a sokkal pusztitóbb hidrogénbombákról van szó. Ugyanabban a beszédben azonban, melyben Malenkov bejelentette, hogy a Szovjetuniónak is van hidrogénbombája, a következőket hangoztatta: “Határozottan állítjuk, hogy ebben a pillanatban nincs olyan ellentét, melyet az érdekelt országok közötti kölcsönös tárgyalással, békés utón el ne lehetne intézni.” V’ol. II. No. 33. Thursday, August 13, 1953 r^w"Yórk, N. Y. Egyes szám ára 15 cent Entered as Second Class Matter Dec. 31. 1952 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 2. 187». Országos sztrájkokkal küzd jogaiért a francia munkásság Mara, csütörtökre, tetőfokára hág a franciaországi sztrájkmozgalom, miután' a szocialista, a katolikus és a baloldali szakszervezetek által folytatott sztrájkok óriási sikerének láttára a szociáldemokrata Force Ouviere szervezet kedd éjjel felszólította Franciaország 850,000 orvosát, fogorvosát, ügyvédjét, banktisztviselőjét, újságíróját, biztosítási társaságát és hajózási vállalatát, hogy csatlakozzanak a sztrájkokhoz csütörtökön. A sztrájkhullám a vasúti munkások sztrájkjával kezdődött, majd csatlakoztak hozzájuk a bányászok, a gáz- és villanygyári munkások, továbbá a kormány- és közalkalmazottak és a posta-, telefon- és táviratszolgálatok munkásai. Cstüörtökön mindezt betetőzi a földalatti és autóbuszvállalatok munkásainak huszonnégy órás sztrájkja. A sztrájkok indító oka a következő: A fegyverkezési hajsza és az indokínai háború, valamint a toronymagasságba szökött élelmiszerárak és magas házbérek miatt mélypontra sülyedt a francia munkások életszínvonala. A Laniel-kormány, a h e lyett, hogy a munkásság helyzetén enyhített volna, a parlamenttől nyert rendelet kibocsátási hatalommal élve úgynevezett takarékossági politikát kezdeményezett, még mélyebbre nyomva a munkások életszínvonalát azzal, hogy felemelte a nyugdíjazási korhatárt és csökkentette a közalkalmazottak állásainak számát, vagyis szemérrhetlenüi a munkások bőrén akart további megtakarításokat elérni. Ez háborította fel a munkásokat annyira, hogy a sztrájk fegyverével voltak kénytelen védekezni. A sztrájkok további terjedése a Laniel-kormány bukására vezethet s axkor csakis oly koalíciós kormány találhatná meg a kivezető utat, amelyben a munkásság képviselői is benne lennének, akik az ország óhajához képest véget vetnének az indokínai háborúnak s felemelnék a munkásság életstandardját. Kettős félrevezetés Az utolsó öt évben a hivatalos vezetők azzal az állandó magyarázattal bújtak ki a Szovjetunióval való béketárgyalás alól, hogy az túlságosan hatalmas. Azt hangoztatták, hogy a tárgyalás lehetetlenség mindaddig, amig a hatalmi “egyensúly” helyre nem áll, azaz mindaddig, amig a U. S. az “erő alapján” nem tárgyalhat. Azt hangoztatták a vezetők, hogy nem a tárgyalást ellenzik, hanem az olyan tárgyalást, amelyben az Egyesült Államok mögött nem áll elegendő katonai, közgazdasági és politikai erő. Ezzel magyarázták az Atlanti paktum létrehozását s Németország újbóli felfegyverzését. Az Eisenhower-kormány pontosan követi a Truman és Acheson által megkezdett vonalat, azonban nagy csendben teljesen megfordították a régi érvelést. A Dulles-Eisen- hower magyarázat a béketárgyalás elkerülésére az, hogy a Szovjetunió túlságosan gyenge, kormánya bizonytalan s keleteurópai szövetségesei a bomlás szélén állnak. Ilyen helyzetben lehetetlen a tárgyalás. Azt hangoztatják, hogy tárgyalás helyett a lélektani háborút kell alkalmazni, aláásni a szocialista kormányokat, a “szovjet birodalmat” belülről kell megbuktatni. * Nem valószínű, hogy sokan vannak, akik észrevették a propaganda vonalának megváltozását, mert a valóságban semmi nem változott, csak a logika, amit tetszés szerint lehet csavarni. A béketárgyalást ellenzők álláspontja pontosan ugyanaz maradt. A propaganda vonalának megváltoztatását elsősorban a népek követelése tette szükségessé, az Anglia é§ Francia- ország felöl jövő követelés, a nagyhatalmak legfőbb vezetőinek tárgyalására. A második ok az a tény, hogy nem lehet , többé a régi propagandát hangoztatni, mely szerint előbb ( meg kell teremteni a szükséges katonai erőt. Miután a fegyverkezés elérte az “erő” méreteit, most fordítanak a vonalon s azt hangoztatják, hogy a keleteurópai szocialista országok úgyis összeomlás előtt állnak, tehát miért tárgyaljunk. Az érvek hamisak Ha ezeket az érveket valóban az a vágy vezetné, hogy helyreállítsák a világbékét, ha igaz volna a “szovjet gyengeségről” hangoztatott propaganda, akkor ez csak eggyel több érv volna amellett, hogy leüljenek a tárgyalóasztal mellé. Azonban a nép felé hangoztatott érveket soha nem vették komolyan a U. S. politikájának irányitói és nem volt szándékukban, hogy a Szovjetunióval bármilyen körülmények között tárgyaljanak. Mikor tárgyalásról beszélnek, nem a (Folytatás az 5-ik oldalon) Miért kell az imperialistáknak háború Indokínában ? Az indokinai háborúval kap-[ csolatban igen érdekes ada-| tok kerülnek napvilágra Ray; Cromley, a Wall Street Jour-j nal washingtoni munkatársé- j nak tollából. Mindenekelőtt kiderül, hogy a Dulles féle politika: minden áron megakadályozni a háború tárgyalás utjáni befejezését, még abban az esetben is, ha Indo-; kina uj Koreává változna át, közvetlen U. S. katonai beavatkozással. Cromley szerint azonban ez a legutolsó lehetőség, aminek elkerülésében reménykednek Dullesék, de számolnak az eshetőséggel. Egyelőre Washington fő célja, hogy elegendő pénz, illetve fegyversegéllyel életben j tartsa és fokozza a francia imperialisták háborúját. A hivatalos bejelentés szerint a kormány 400 millió dollárt kért az indokinai háború céljaira. Cromley cikkéből kitűnik, hogy máris évi 700— 900 millió dollárt költ U. S. az indokínai háború céljaira s a jövő évben még ezt az összeget akarják megtoldani többszáz millióval. Dullesék, a tudósítás szerint nyomást gyakorolnak a franciákra, hogy nagyobb “önállóságot” adjanak az indokínai államoknak: Cambo- dianak, Laosnak és Vietnamnak. Engedjék át például a bennszülöttek irányítása alá a bíróságokat, hogy azok ítélhessenek a törvény ellen vétő franciák és kínaiak fölött is. “Ezzel azt az érzést keltenék a bennszülöttekben, mintha ők maguk irányítanák országukat, talán akkor nagyobb támogatást adnak a háborúban, mint most.” A mondat teljes beismerése ; annak, hogy a “szabad világ” apostolai mit ertenek az önállóság és függetlenség alatt: apró látszati engedményeket, miközben az országok közgazdászai és politikai irányítása továbbra is szigorúan a gyarmatosító imperialisták kezében maradna. Dulleséknek egyetlen nagy félelme van. Mint a Wall St. Journal Írja: ez a félelem abban áll, hogy a franciák belefáradtak az indokinai háborúba. “Franciaországban igen erős az érzés, hogy a háborút meg kell szüntetni, a vörösökkel való tárgyalással, vagy teljesen ki kell vonulni. A jelen francia kormány a háború mögött áll, de a háború támogatása a kormány bukását eredményezheti.” A lap azzal fejezi be, hogy a U. S. vezetői azt remélik, hogy háborúban tarthatják a franciakat, fegyverküldeménnyel és dollárokkal, megfelelő időben. Mi van a háttérben? Eisenhower elnök a múlt héten beszédet tartott Seatt- leban, az állami kormányzók értekezletén s kijelentette, hogy “igen baljóslatú” fenyegetés az a tény, hogy Iran népé támogatja Moszadik miniszterelnököt az olaj nemzeti tulajdonba veceici.ek ..erdősében. Ugyanabban a be(Folytatás az 5-ik oldalon) FOLYIK A HADIFOGLYOK KICSERÉLÉSE. VÁDAK ÉS FENYEGETÉSEK U. S. ReSZeF.cL Panmundzsonban a fegyverszüneti egyezmény előírása alapján minden fennakadás nélkül folyik a hadifoglyok kicserélése. A hadifoglyok közül eddig többszáz amerikait cseréltek ki. Közben a pekingi rádió bejelentette, hogy a UN parancsnokságának beismerése iszerint 8,440 északkoreai és kínai hadifogoly meghalt a táborokban. A kínai rádió “borzalmasnak” minősítette ezt a számot, hangsúlyozva, hogy közben az amerikai sajtó és rádió azzal van elfoglalva, hogy hamis hírekkel traktál ja a közönséget a “vörös kegyetlenkedésekről.” — Az északkoreai parancsnokság ugyancsak jegyzéket adott át a UN parancsnokságnak, több mint 1,000 hadifogoly nevével, akik Északkoreában meghaltak a fogságban. A kicserélt amerikai hadifoglyok közül néhányan azt hangoztatták, hogy EszaK- Korea visszatartja azokat az amerikai hadifoglyokat, akiket különböző vétségekért börtönbüntetésre Ítéltek. Erre John Foster Dulles külügyminiszter azonnal kijelentette, hogy U. S. követeli ezen hadifoglyok kicserélését is, mert ellenkező esetben vissza fog tartani bizonyos számú északkoreai és kínai hadifoglyot. Ugyancsak néhány kicserélt U. IS. hadifogoly jelentése szerint a fogságban az amerikai katonák egy része megbarátkozott az északkoreaiak- kal és “progresszívvá” lett. vannak olyan amerikai hadifoglyok is, akik nem akarnak önként visszatérni az Egyesült Államokba.
