Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-08-06 / 32. szám

Még nem voltam tizennégy éves s máris nehéz munkával ke­restem meg a kenyerem. Akko­riban nem úgy volt, mint most. Ma már minden gyermek isko­lába járhat s az lehet belőle, amihez esze van: vasesztergá­lyos, traktorista, tengerésztiszt, pilóta, méfnők, orvos, vagy ép­penséggel miniszter. Akkor azonban pénzbe került s csak az vehetett magának iskolát, akinek pénze volt rá. Mi olyan szegények voltunk, hogy csak napszámosok lehet­tünk. Maltert hordtunk, követ fejtettünk, vagy földet lapátol­tunk. Azon a nyáron földmunkán dolgoztam bátyámmal együtt. Ö tizenhat éves volt, én tizennégy. Vasúti töltéshez csákányoltuk az agyagos földet. Nem gyermeknek való munka volt. A szerszám nyelétől meg- kérgesedett s az eleven húsig hasadt tenyerünkön a bőr. Es­ténként, munka után, mint ér­zékiden fadarabok hevertünk a priccsen, nem egyszer vacso­rázni sem tudtunk a fáradt­ságtól. Reggelenként pedig szin­te recsegett a derekunk az első nekihajolásnál. A munkafelügyelő minket is éppen úgy hajszolt, akárcsak a felnőtteket, fizetéskor azonban csak fele napszámot kaptunk. Gyermekek vagyunk, mondták. Dehát kénytelenek voltunk dol­gozni, ha enni akartunk. Dol­goztunk is volna nagy-nagy buzgalommal s egész éven át, ha szeptember végére meg nem szűnik a munka. Csakhát elké­szült a töltés s mi ott marad­tunk kereset nélkül. Jártunk hát munka után, mint a han­gyák. Felmentünk a kőbányá­hoz, az erdei utépitéshez, a kő­zúzó malomhoz, az ölfavágatás- hoz, de nem vettek fel sehol. Akkoriban minden tizedik em­ber munka nélkül volt ebben az országban s igy mindenhová százával akadt jelentkező. Már benne voltunk október­ben is s még mindég nem akadt munka. Törtük a fejünket, hogy mit tudjunk csinálni. Apám Brassóban kőmüveskedett és minden két hétben egyszer jött haza. Ilyenkor ő is mind keve­sebbet keresett, s annak is fele ráment a kosztjára, a szállásra. Már csak egy kevés krumpli volt a háznál. Tavasszal, és nyáron még lehetett evvel-avval egy kis , pénzt keresni. Például össze le- ! hetett fogni egy csomó még szá- I ja nem nyilt békát: levágni a hátulsó lábukat; egy vederben becipelni Brassóba s ott elad­ni az előkelőbb vendéglőknek, ahol aztán lisztben, tojásban kirántva adták el az Ínyenc ét­vágyú uraknak. Nyáron gom­bát, epret, málnát, szedret le­hetett szedni. — Dehát mit szedjen s adjon el októberben az, akinek se kertje, se földje. Hiszen ilyenkor csak a kökény, a vackor, s a galagonya terem meg vadon s mindezt csak a szegény ember gyermeke szokta megenni, az meg nem ad pénzt ilyesmiért, szed ő magának, ha rákényszerül. Meg voltunk hát akadva na­gyon. . . Járkáltunk, kaptattunk, mint a téli egér. Végre egyik délután bizakodva jött haza bá­tyám. • — Ne búsuljon, megvan már, hogy mit csinálunk... Lesz ke­nyér elég... — vigasztalta anyámat. Anyám gyanakodva nézte, is­merte bátyámat, túl gyorsan, lel­kesedett az mindenért. — Hörcsögöt ásunk . . — je­lentette ki bátyám. — A zajzo- ni románok s a tatrangi csán­gók is ezt csinálják ilyenkor. Kiássák a hörcsögöt. — magya- I Asztalos István elbeszélése A HÖRCSÖG rázta. — Annyi búzánk lesz, amennyit akar — biztatta újra s elmondta bőbeszédüen, hogy mennyi töméntelen gabonát össze gyűjt magának télire ez a zsugori állat. A Débora nén’ ura, — akitől hallotta s aki oly kergesd oda napszámos ember volt a nagygazdáknál, — egyik ősszel öt, véka búzát ásott ki egyetlen hörcsög fészkéből. Egyéb sem kellett nekünk. Egész délután lázban égve ké­szültünk a holnapi hörcsögásás­ra. Ásót, csákányt kerítettünk és zsákot — a búzának. Bá­tyám már ki is számítottá: — Ha egy nap alatt kiásunk négy hörcsöglyukat .. Jó, na, vegyünk csak hármat. Ennyi oiztosan lesz. — Akkor az há­romszor hat véka búza... Jo, mondjuk, csak öt véka... Az .s tizenöt véka búza naponta. Kell ahhoz legalább három zsák. — jelentette ki határozottan s mivel egy már volt, küldte anyá­mat, menjen s kérjen kölcsön még két zsákot. — De minek elárulni, hogy annyi búzánk lesz?... Sok az .rigy, fiam... Mindenki tőlünk fog kölcsön kérni, — aggódott .lőre anyám. Végül is, hogy megnyugtassa, oátyám úgy határozott, eleg lesz az az egy zsák is, úgyis van még agy átalvető, abba is belemegy .egalább két véka. Mikor tele iesz a zsák, a kertek alatt ha­zahozzuk, kiürítjük, s hamar megyünk a többi után. Elma­gyarázta még, hogy a búzát meg kell majd mosni, a padláson megszántam, csak azutan vi- netjük a malomba. Továbbá ki­számította, ha egy egész hétig mind csak hörcsögöt ásunk, ak­kor kilencven véka búzánk lesz s igy annyi kenyerünk, hogy oőven kitart a jövő ilyenkon 'nörcsögásásig. Sőt, akár el is adhatunk abból a rengeteg sok Duzából. —Jaj, fiam, csak tavaszig ki­tartson — vetette közbe anyam. — Dehogy is adom el én a bú­zát ... De biztos ez a hörcsög­dolog? — tört ki belőle a kétel­kedés. Bátyám felháborodva nézett rá. — Ugye, hogy milyen? Min­dég elveszi az ember kedvét... Nem érdemes semmit sem kita­lálni ... Úgy, hogy anyám végül nyug­talankodni sem mert hangosan, nemhogy kételkedni a hörcsög­ásás sikerében. MÁSNAP reggel aztán elin­dultunk, ki az októberi határra. Bátyám vitte a csákányt, én az ásót s a zsákot. Kora reggel voit. Hideg ülte meg már a letarolt földeket. A dombok hajlata mögül vörösen gőzölögve éppen kelt fel a nap. A fekete szántóföldeken ökör­nyál csillogott, mintha keresz- tül-kasul ezüst szálakkal lett volna tele hímezve a határ. A dülőut szélén kecskerákó piros- lott, legfelső ágán nagy komo­lyan egyensúlyozta magát egy szarka. Mi letértünk az útról, rá a kékesen párolgó őszi tar­lóra, s kerestük, kutattuk a hörcsöglyukakat. Nágy megrökönyödésünkre egész nap egyet sem találtunk. Pedig könnyű felismerni. "Na­gyobb, mint az egérlyuk s a környéke tele van pelyvával, maghüvellyel. A lyuk szélét meg annyit mind dörzsöli a testével, hogy az valósággal fénylik. Ilyen lyukakat kerestünk, de pockos egeren s alvó tücskön kivül semmit sem kaptunk. — Keressük csak, elég, ha na­ponta egy hörcsög-lyukra aka­dunk — biztatott bátyám. — Az is hetenként már hatszor öt vé­ka búza, az. összesen harminc véka .. — számította ki hamar s én ujult erővel ástam tovább Kezdett már szürküledni, mi­kor abbahagytuk a keresést. — Nem lehet mindjárt az el­ső nap... — magyarázta ott­hon anyámnak bátyám. — Néz­ze meg holnap. Azonban hiába kerestük, ástuk össze a határt, másnap sem kap­tunk egy fia hörcsögöt, sem har­madnap, sem a negyedik napon Bátyám ekkor már azzal vi­gasztalta az egész családot, hogy hetenként, az ugye öt véka búza havonként meg húsz véka. — Másnap reggel újra elindultunk hát hörcsögvadászatra. Ez volt szombaton. Este hazajött apám Brassóból s felvilágosított, hogy a hörcsögök ilyenkor betömik már a folyosóikat földdel s téli álomba merülnek. Hiába keres­sük hát a hörcsöglyukakat. Bátyám elkeseredve hallgatta, de azért nem tudott véglegesen lemondani a hörcsögök búzájá­ról. Még egyszer próbáljuk meg. Hátha vagy egy hörcsög elfelej­tette betömni a lyukját. Holnap úgyis vasárnap, hiába is men­nénk másfelé munkát keresni így hát vasárnap reggel újra elindultunk, ki a határra. Ketten kétfelé, egymástól úgy húsz lépésnyire kerestük a lyu­kakat. Csípős volt a reggel, egyre cserélgettem vállamon az ásót, fázott a kezem nyele. A harmat­tól felázott szántóföldeken nagy papucsok ragadtak bakancsaink­ra. Lassan eltelt a délelőtt s már délfelé lehetett, mikor egyszer csak izgatottan integet s kiabál felém bátyám: — Megvan! Itt van!... Gyere hamar! Botladozva rohantam át hozzá keresztül egy friss őszi szántá­son. Szó nélkül egy jókora lyukra mutatott, amelynek fényes volt a széle s mellette régi pelyvával, vegyes földkupac puposodott. Kétségkívül hörcsöglyukra akad­tunk. Egy darabig néztük áhítattal, aztán elvette tőlem az ásót s ásni kezdett szaporán. Alig tett azonban két-három ásóvágast, hirtelen felegyenesedett s rám­meredt: — A másik lyuk! Mindég két lyukja van... Maradj itt, ne­hogy kijöjjön — mondta, azzal lecsapta az ásót s keresni kezdte a másik lyukat. Meg is találta hamar. Az már egész meredeken vezetett le a földbe. Ez volt a hörcsög bejárata. A csákány nyelét jó mélyen beienyomta, visszajött hozzám s ásni kez­dett tovább. Hát volt mit ásni azon a lyu­kon. Félméterre, majd egy mé­terre leástunk s mégsem értük a feneket. Felváltva dolgoztunk, egyikünk ásott, a másik figyel­te a lyukat. Már másfél méterre is leás­tunk s még nyoma, sem volt a hörcsögnek. őszintén szólva, annyi ásás után már le is lo­hadt a kedvem s biztosra vet­tem, nemhogy hörcsögöt, de egy fia egeret sem lelünk ab­ban a lyukban. Hát egyszer csak, amikor ép­pen adom át az ásót bátyám­nak, hogy ő ásson tovább, hir­telen tompa és dühös morgást hallok s abban a pillanatban kiszökik a lyukból egy kis vas­tag, sárga pof áj u és roppant mérges állat. Jön egyenesen ne­künk. Úgy ugrottunk hátra, mint két szöcske s néztük ijed­ten. ö volt az, a hörcsög. A fo­gát csikorgatta, csattogtatta es szökött neki az elébe tartott ásónak.' Hörgött, morgott, odá­ig volt haragjában. — Hogy mertek betörni az én tulajdonomba s szemet vet- ii az én drága vagyonomra, ouzámra?! — Mintha csak ezt fújta, hörögte volna. Csakhogy ekkor már bátyám -S felocsúdott az ijedtségből, negforditotta hamar az ásót > a nyelével olyant húzott a nörcsög fejére, hogy annak .gyszerre elmúlt a haragja. El­nyúlt élettelenül, megdöglött. Örvendezve néztük. — Látod, hogy igazam volt, — ujjongott bátyám. — Him hörcsög, lesz ennek búzája, ne félj!... Ujult erővel fogtam hát neki újra az ásásnak. S nem is kel­lett most már sokáig ásnom. — Hé, megállj! — kiáltotta bányám, mert máris kiomlott elénk a finom szalmával és pelyvával bélelt hörcsögfészek. — De hol a búza? — néztem a bátyámra, a fészekben egy szem búzát sem láttam. — Áss tovább a folyosók men­tén — biztatott. A fészekből pontosan négy folyosó vezetett tovább a földbe. Ástam nagy buzgalommaL ' Az egyik, a bejáró folyosója üres volt, a másik három azon­ban néhány ásóvágás után ki- szélesedett s hát csak úgy öm- , lőtt ki belőle a drága sok búza. Kettő búzával, a harmadik plé­dig kukoricával és különféle gyommagvakkal volt tele töm­ve dugásig. Majdnem egy mázsa gabonát szedtünk össze a három élés­kamrából. Ennyit harácsolt ösz- sze ez a zsugori állat. Majdnem megtelt a zsák búzával s az átalvető kukoricával. Hü, de boldogok voltunk! — Ugye mondtam!... Ugye, megmondtam! — hajtogatta! mindegyre bátyám. A csákányt, az ásót eldugtuk ott, betakartuk földdel, hogy majd visszajövünk értük. Az ' átalvevőt s a döglött hörcsögöt, reám bízta bátyám, hogy vi- i j gyem, ő meg a zsák búzának | fogózott neki. Alig bírtam a i vállára segíteni. Bár tizenhat. j éves korában is erős volt már, J mint egy fiók-medve, olyan ne- ! héz volt a zsák, hogy csak tán­torogva, botladozva vitte. De ha még egyszer olyan nehéz lett volna sem engedi meg, hogy se­gítsek neki. Egyedül akarta ö azt hazavinni s odatenni anyám elé. Késő délután volt már, mire betérhettünk a dűlő útra. On­nan vagy két kilométer volt [ hazáig. — Ha minden héten ennyi j búzát lelünk — nyögte bátyám j a zsák cipelése közben — ak­kor Várj, leteszem egy ki­csit s kiszámítom, mennyi bú­zánk lesz, mire leesik a hó... S bár félénken megjegyeztem, addigra minden hörcsög betömi a lyukját, s alszik mint a bun­da, — ezt is milyen nehezen, s j csak véletlenül találtuk — j ügyet sem vetett rám, minden ■ hús:- 1* pésre megállt pihenni s tovább számolta, szorozta és sokszorozta a hörcsögöket s a véka búzákat. Az egyik pihenőnél utóiért egy ember. Cirmes Bálint, aki a legnagyobb gazda volt a fali­ban. Két szolgát is tartott, öt- ven hold földje volt, ökrei, csép­lőgépje, jóformán azt sem tuc- ta, mije van. Kis vastag ember volt, a szemével mindég álmo­san pislogott. Máskor szóba sem állt az ilyen gyerekecskékke., most azonban felénk biccentett ■a fejével s a kezemben lévő hör­csögre nézett. — Most ástátok?... Szép ál­lat. — Morgott még valamit, az­tán odajött s megtépdeste ujjai­val a hörcsög bundáját, hogy nem hull-e a szőre. Majd a zsá.c búzát méregette a szemével. — Van jó három véka — mondt:-. Bátyám bosszankodva nézett a zsákra. — Van ott négy is, — vetette oda. — Abban meg kukorica... mutatott az átalvetőre. — Ott ástátok? — kérdezte Cirmes s maga mögé intett. — Nem. Ott arra, — mutatott bátyám a kiásott lyuk irányá­ba. Cirmes köhintett, aztán még- egyszer a zsákra nézett, dörmc- gött valami köszöntésfélét, av­val elment. —Három véka! — nézett utá­na mérgesen bytyám. — Itigy- li, ez az ő baja — mondta. Végül is vállunkra vettük a zsákot, az átalvetőt, s elindul­tunk mi is a falu felé. De ala­posan megizzadtunk, mire a kertek alá értünk. Már be is fordultunk a hozzánk vezető ösvényre, mikor csak latjuk, hogy két szuronyos csencW jön felénk keresztül a kerten- a kt- pár, fekete ágú szilvafák ke^öt". Rögtön megálltunk s leteltük a zsákot, meg az átalvetőt. bar magunkat semmiben vé »késnék nem tudtuk, de ahogy csendőrt láttunk, mindjárt erőt vei: raj­tunk a félelem. A csendőrök odaértek hozzánk s egyikük a kezemben levő hör­csögre mutatott: — Ti ástatok hörcsögöt? — Igen, de azt szabad, — igyekezett bátyám bátornak mutatkozni. A csendőr azonban csak maga, elé intett a fejével. — Lóduljatok előre! — szólt ránk szigorúan. — Dehát mit csináltunk? — kérdezte bátyám. A csendőr levette hirtelen a fegyverét s a tusával mellbe taszította bátyámat. — Előre! — parancsolta. — Vedd csak a zsákot is! S vállunkon a zsákkal, az atal- vetővel bekísértek az őrsre. A kertek alatt vittek, hirt sem tudtunk adni anyámnak, apám­nak. Bátyám még egyszer megprc- bálta kivenni a csendőrbő , hogy miért visz az őrsre, de 3.3 csak siettette durván. Végül : 5 ráförmedt: — Megtudod te mindjárt. Meg is tudtuk. Mikor beléptünk az őrs Írod: - jába, az őrmester ott ült 3 3 asztal mellett s mellette ott ült Cirmes Bálint is. A zsákot s átalvetőt le kelletett tegyük az asztal elé s a zsákra rá a hörcsögöt. Az őrmester Cirrr.ej Bálinthoz fordult. — Ezek voltak? Az lustán bólintott: — Ezek. Láttam. Az én földe­men ástak, az én tulajdonomon. Az én drága búzám. Bátyám clképpedve meredt rá. — Hogy? A maga földjén? Ez a maga búzája?.. . H.­ivtatás a 14-ik oldalon) i i

Next

/
Thumbnails
Contents