Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-31 / 52. szám
December, 31, 1953 A clevelandi Szabadság- dec. 23-iki számában joggal megkritizálja azt a ‘rajzot, amely Cleveland legnagyobb napilapjában, a Plain Dealerben megjelent és amely a polgárosított amerikait úgy ábrázolja, mint' aki besározza a Szabadság - szobrot. De ugyanakkor, amikor a Szabadság — végre valahára — egy becsületes lépést tesz — máris megsemmisíti annak hatását, értékét, sőt őszinteségét, amikor a bevándoroltak “védelme” közben egy minősíthetetlenül aljas rágalmazást követ el Amerika sokmilliónyi olaszszármazásu fia ellen. “Ilyen alapon az egész olasz eredetű lakosságot vád alá lehetne helyezni — fecseg a Szabadság — mert a gengszterek javarésze olasz származású.” Ez aljas, gecstelen és inkodolatban támadás nemcsak az olasz nép, hanem minden bevándorolt ellen, akiket a Szabadság vezércikkében védelmezni akar. Ezt a gonosz általánosítást használta és használja a világ minden zsarnoka és reakciósa, köztük Hitler és Göbbels. Hitlerék szerint a bűnözők, uzsorások javarésze zsidók voltak. A déli burbonok szerint a négerek a bűnözők. New Yorkban a reakció sötét propagandája a porto- rikóiakra tol minden bűnt. És most jön a Szabadság, maga is egy sokat rágalmazott s “hun- ky”-nek gúnyolt kisebbség szócsöve és szajkózza a legveszedelmesebb ellenségeinek vádját és szennyes rágalmakkal illeti az olaszokat. Hogy meri a Szabadság állítani, hogy az olaszok között van a legtöbb gengszter? Mivel támasztja alá, honnan vették statisztikájukat? A bűnözés sem itt sem más országokban nem követ faji, vallási vagy nyelvi határokat. A bűnözés ott üti fel a fejét, ahol pusztít a nyomor, ahol feldúltak a szülői házak, ahol a fiatalok nem válhatnak a társadalom hasznos tagjaivá, ahol el vannak előttük torlaszolva az utak a társadalomba való beilleszkedés és a tisztességes kenyérkereset felé. Századunk legaljasabb egyéni bűnét, a szerencsétlen kis Greenlease gyermek meggyilkolásását egy “angolszász” pár követte el. Mely józan embernek jutna eszébe emiatt az angolszászokat gyilkos fajnak nevezni? Századunk legnagyobb kollektiv bűnét a német nép követte el, amikor fiainak százezrei váltak a legaljasabb hitleri tömeggyilkosságok eszközeivé. De tisztánlátó, becsületes emberek nem hívják a német népet gengszter népnek. Az feem titok, hogy a magyar nép közül is ezrek meg ezrek váltak Szálasi borzalmas gyilkosságéinak társaivá és végrehajtóivá. Hogy szeretné Gombos ur és a Szabadság ha valaki ezen az alapon az egész magyar népet rágalmazná! Itt az ideje, hogy a.Szabadság és a hasonszőrű reakciós amerikai magyar lapok beszüntessék a népek, fajok közti egyenetlenségek szitását más népek rágalmazását! Visszaélnek a nép jótékony szivével Az amerikai népnek közismerten jó szive van. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a jószívűség milyen elképesztő dollárösszegeket áldozott nemes célokra 1953-ban: 4 billió dollárt!! Az amerikai nép bőven adakozott a rákbetegség, a gyermekparalizis gyógyítására, szegény gyermekek, rokkant veteránok istápolására és egy sereg társadalmi nyomorúság enyhítésére. Szivrepesztő jelszavakkal, könnyfacsaró szólamokkal értik a módját, kogyan bírják adakozásra a hihetetlen kemény munkaigába tört amerikai nép soha el nem kérge edő szivét. Országos megdöbbenést keltett tehát, amikor néhány nappal karácsony ünnepe előtt köztudomásra hozták, hogy sok a csalás és visszaélés az amerikai nép nemesszivüsége körül, hogy lelketlen gazemberek óriási vagyonokat harácsoltak össze, sőt tények merültek fel, hogy sok jótékonysági intézmény is vagy egyenesen meglopja a népet vagy pedig alaposan lefölözi magának a szerencsétlenek számára küldött adományokat, az üzelmeket leplező törvényesség látszatával. A hazafias nevű Rokkant Amerikai Veteránok szervezetének néhány vezetője három év leforgása alatt 21 és félmillió dollárt koldult össze, ebből egy megveszek ed ett dollárt sem adott oda a rokkant hősöknek. Ugylátszik a hatóságok rettenetesen el voltak foglalva másfelé, többek között, ártatlan emberek üldözésével, nyomozásával és modern hit-’egék tanulmányozásával. Az Országos Gyermek-J Lnitvány odaadó szélhámosai öt év alatt 4 miHiő dollárt facsartak ki érzékeny zsebekből s eh' ől mindössze 3( 0.000 dollárt kegyeskedtek a -“egény gyermekek javára fordítani. K'vncs (Aév YitVvvnk felsorolni mindezeket a “jótékonysági" intézményeket, de hadd epj^ AMERIKAI MAGYAR SZÓ még a nemlétező Országos Rák-kórház esetét. A csalók több mint 1 év alatt 630,000 dollárt fakasztottak az amerikai nép ráktól való féléiméből és ebből 435,000 dollárt saját zsebrákjuk gyógyítására használtak fel. Ez sem volt közönséges vállalkozás. Újszerű fogásokkal dolgoztak: papoknak és apácáknak öltöztették ügynökeiket és a maguk számára megcsapolták a hivatalos vallásos szervek által hiszékenységre edzett nemes lelkeket. A trükk gyönyörűen bevált. Takaróul köztiszteletben álló politikai kiválóságokra hivatkoztak, akiknak fogalmuk sem volt, mire használják fel neveiket . . . Se vége, se hossza a jótékonysággal űzött gengszterkedésnek, különös azonban, hogy hivatalos szerveink pont annak a spanyol menekültse- gélyző szervezetnek döftek kést az oldalába, mely becsületesen segítette Franco fasiszta diktatúrájának áldozatait. Bajok vannak a kréta körül. Arról nem is beszélünk, hogy a jótékonyság banditái milyen károkat okoznak korrekt szervezeteknek, amelyek tiszteségesen ellátják feladatukat. A mi alapmeggyőződésünk mindenkor is ellenezte ezt a Wall Street nagyvállalatainak méreteivel rendelkező jótékonysági üzletet, mert mi nem hiszünk abban, hogy a társadalom sebeit magán jótékonykodással lehet gyógyítani. Más annak a gyógyszere, de ha már az illetékesek erre illetéktelenek, legalább annyit meg kellene tenniük az amerikai nép védelmére, hogy a szövetségi kormányzat vegye kezébe a rák, a polió és más országpusztitó betegségek orvoslását jó és megfelelő törvényekkel. Legalább ennyit! Ez sem oldaná meg társadalmunk tragikomikus ellentmondását, hogy mialatt a betegségek roncsolo átkától próbálnák megóvni a népet, évente 50-60 billió dollárt költenek halált- hozó fegyverekre. Terjesszük ki a jóakaratot másokra is! A United JPress jelenti Berlinből, hogy Hitler életben maradt cinkosai a spanduai fegyházban karácsonykor pulykapecsenyén lakmároztak “hála az Egyesült Államoknak.” A spandaui börtönt tudvalevőleg a négy nagyhatalom katonái őrzik, akik havonkint felváltják egymást. Amikor úgy hozta a kalendárium, hogy decemberben szovjet katonák az őrök, akkor a hitleri háborús bűnösök karácsonykor is- csak a szokásos kásalevest, tésztát, krumplit,,' káposztát és árpakávét kapták. Ezzel szemben az idén karácsonykor a nácik reggelire gyümölcslét, tojást szalonnával és kávét kaptak, mig az ünnepi ebédjük hal, pulykapecsenye, főzelék, narancs vagy más gyümölcs volt. Amint látjuk, az amerikai hatóságokban igy karácsony táján erőt vesz az evangéliumi buzgalom és ugyancsak érvénybeléptetik azt, hogy “az emberekhez pedig jóakarat.” Mi nem vitatjuk abbeli jogukat, hogy ezt a jóakaratot, ilyen, meglehetősen feltűnő módon érvényesítsék. Az a forró kívánságunk, hogy ez a jóakarat valamivel túlterjedjen a spandaui borítón lakóin. Amerikában is vannak börtönök és e börtönökben amerikai munkás vezérek, második világháborús hősök ülnek, akik politikai meggyőződésükért vannak elitélve. Karácsony szelleme azt sugallja, hogy itt az idő ezek számára is a “jóakaratnak”, az amnesztiának. Truman polgártárs meghazudtolja Truman elnököt “Nem hiszem, hogy az országot bármiféle kommunista felkelés fenyegetné,” mondta Truman volt elnök egy intervju során, amely a “U. S. Television News” című folyóirat hasábjain is megjelent, még mielőtt múlt vasárnap a Los An- geles-i és a Kansas City-i televízióállomásról leadták. Az interv jut egy TV-riporterrel folytatta le Truman Kansas City egyik utcája járdáján. Truman nyilatkozatai meglepő ellentétben állnak a volt elnök nézeteivel, amelyeket akkor vallott, és gyakorolt, amikor hatalmon volt, hiszen a Truman-kormány indította el a hajszát és a politikai üldözéseket. Truman nevezte ki a legfelső törvényszék élére Vinson főbírót, aki 1949- hen a I$P vezetői ellen folytatott tárgyalások során jóváhagyta a pártvezérek elitélését a Smith- törvény azon elmélete alapján, hogy “a világos és jelenvaló veszély” vádját ki kell terjeszteni arra a “szándékra” is, hogy “alkalomadtán a kormány meedötését hirdessék.” Ilyen alapon aztán számos ártatlan embert börtönöztek be, most pedig ugyanez a Truman csufolódva beszél a politikai hisztériáról és a vörös veszélyről. így beszélne-e, ha ma is ő volna az elnök? Kimondaná-e ma is az igazságot, vagy folytatná az általa kezdett népámitást? Azért támadja-e a mesterségesen táplált izgatást a munkásság pártja ellen, mert ezzel a. demagógiával próbál visszarugni a republikánus kormányba, amely belerúgott és Tru- man saját bunkójával vágta fejbe a volt elnököt? Azért-e, mert tapasztalja, hogy az ország népe fokozódó megvetéssel kiséri a közalkalma- zottként bérelt tanuk segítségével folytatott bo- szorkányüldözést? ,, “Ha ismer valakit, élcelődött Truman a ripot> terrel, aki ismer egy kommunistát, küldje el hozzám, mert szeretném látni, hogy néz ki.” ,4 A riporter azt is megkérdezte Trumantól, veszélyben érzi-e alkotmánybiztositotta, személyes szabadságjogait, amire azt a választ kapta, hogy; “Lehet, hogy fenyegetik azokat, de nincsenek veszélyben.” Milyen megnyugtató érzés — volt elnöknek lenni, aki érzi a fenyegető veszedelmet, de nem hisz benne. Sajnos, nem mindenki volt elnök, nem mindenki volt nyolc évig az ország legfőbb tisztviselője, vezetője. Mit mondjanak azok az ártatlan emberek, akiket jogtalan vádak, semmiségek, vagy becsületesen végzett munkásmozgalmi tevékenységükért fosztottak meg jogaiktól? Ezek aligha éreznek kedvet humorizáláshoz. Truman hivatkozott az ország történelmében lezajlott azelőtti politikai üldözésekre és hangoztatta, hogy íme, azok is valamennyien elmúltak. “A jelenlegi üldözések is el fognak múlni.” Igen. Trumannak igaza van, el fognak múlni és a munkásosztály végül is győzni fog. “Béke-papok” nem prédikálhatnak Az “Amerikai Magyarság” cimü bridgeporti úgynevezett magyar újságban olvassuk, hogy a protestáns egyházak 1954-ben Amerikában tartandó világkongresszusára idekészül jönni a magyarországi református egyház három képviselője. A kilátás, hogy három magyarországi református pap idejöhet és az amerikai közvélemény előtt tárgyilagosan beszámolhat a magyarországi állapotokról, nem tetszik a bridgeporti lapnak. (Erről az újságról egyelőre csak annyit jegy- zünk meg, hogy “elnök-kiadója” — akár hiszik, olvasóink, akár nem — senki más, mint a new- yorki magyarság által oly “előnyösen” ismert... SZÉKELY IZSÓ! — De lesz még más megjegyzésünk is e lapról.) Fogait vicsorítva ront neki a három református magyar papnak és Péter püspöknek s Békéii nyíregyházi esperesnek. A legnagyobb “vád” amit felhoz ellenük az, hogy ez a három pap a “béke-papok” csoportjához tartozik. E szerencsétlen újság szerencsétlen tulajdonosainak ezt üzenjük: Kedves atyafiak, elmúlt már az ideje annak, amikor p béke megátalkodott ellenségei úgy adtak kifejezést háborús mániájuknak, úgy rágalmazták a béke eszméjét, hogy idézőjelek közzé tették. Ma már, ha vannak önöknek szemeik és maradt valami piciny józan eszük, észrevehetik, hogy a béke (peace) szavakat már az önök Wall-streeti gazdái sem teszik idézőjelek közé. Sem a békepapokat. Tudjuk ezt nehéz önöknek megérteni. Önök, kétségkívül idézőjelekbe tették volna a béke hercegének a nevét is, ha történetesen Jézus Krisztus idejében éltek volna. önöknek, bridgeporti urak, evangéliumi idézetekkel fenegyerekeskedni a béke igazi, őszinte hívei eilen időtlenség, hogy enyhén fejezzük ki magunkat. Az evangélium tudniillik arról is ir, hogy a béke hercege korbáccsal verte ki a pénzváltókat és uzsorásokat a templomból. Azoknak, akiknek oly közvetlen kapcsolatai vannak a pénzváltókkal és a VÁLTÓKKAL, helyesebb lett volna, ha békét hagytak volna ugv a béke hercegének, mint a béke papjainak.Offenziva Indokínában Indokina népe több mint hét év óta harcol szabadságáért és függetlenségéért a francia imperialisták zsoldos hadserege ellen. E háborúban, hol a nemzetek, hol a gyarmato- sitók indítanak kisebb nagyobb offenzivát. Jelenleg ép a nemzetiek vannak támadásban. A Wall- streeti háborús uszitó sajtó, amely keresve-keros ürügyet a berlini négyhatalmi külügyminiszteri konferencia meghiusitására, most ebbe kapasz- - kodik bele és a Szovjetuniónak tulajdonítva az offenzivát (hiszen a világon mindenért a szovjet a felelős, a repülőtányéroktól a fenyegető depresszióig) követeli a konferencia lemondását. Ezért a nagy hiü-hó a kalmársajtóban az fnd£~‘ kínai helyzettel kapcsolatban. ■9
