Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-31 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ A______ December 31, 1953 KÖZGAZDASÁG Bridgeport, a hadiipari gócpont a magyar háborús uszítok egyik föfészke Szorítja a kapca az amerikai kisiparosokat Tudvalevő, hogy a hadiipar legnagyobb részén néhány nagy vállalat osztozkodik. Ezek a kisebb vállalatoknak alamizsnaként a munka egy részét átadták. A nagytőke erősödésével a kormányzat a nagytőke képviselői kezébe került. (A párt neve nem fontos.) A N. Y. Times adatai szerint a nemzetnek 4,043,000 vállalata van, ebből 92% kis- vagy középvállalkozás. Az ipari termelésben 89% gyár, 100 munkásnál kevesebbet alkalmaz. A gazdasági válság előszele már ez évben 10,000 vállalatot söpört el a gazdasági élet porondjáról és ez mind kisvállalkozás volt. Mindez csak a kezdet. Pedig rossz kilátás van a kisvállalkozásokra. Első oka, hogy a nagytőkét képviselő kormány erősen megszorította a hitel lehetőséget és azokat belehajszolja az uzsorások karjaiba. Ha a bank nem hajlandó hitelt adni egy kisebb vállalkozásnak, az a privát leszámítoló intézetekhez megy, amelyeknek a kamatai legtöbbször 17%-ra rúgnak. A másik ok, hogy a hadiipari szerződések 1950-ben a nagyiparosoknak kezében az összes szerződések 75%-a, 1951-ben 79%-a, 1952- ben 83%-a és 1954-ben 84%-a volt. Vagyis a kisebb vállalatok része 25%-ról (egy negyed) 16% (egy hatod)-ra csökkent. A háborús készülődések elősegítik a tőke összpontosítását. A hitel elvonása és megnehezítése gyöngíti a kis vállalatokat. Azok kénytelenek több risk-kel (kockázattal) járó uj cikkel próbálkozni, de a gazdasági válság előszele meg- gyöngitette a belső fogyasztási piacot és igy a kockázat esélye még inkább emelkedik. KISVÁLLALKOZÁSOK SORSA Ha Amerika utcáin végig megyünk mindenütt látunk nagy felírásokat: “Grand Opening” (óriási üzletnyitás), de két lépésre rá “Closing Out Sales” (liquidálási eladás)', kiírás látható. Tanulmányozták a kisvállalkozók életét és a következő eredményre jöttek: 100 kis emberből 20 bezárja üzletét vagy műhelyét egy éven belül, 50 három éven belül és 83 tiz éven belül. Csak minden hatodik él 10 évig, vagy hosszabb ideig. Vizsgáljuk meg ezeket a kisvállalkozásokat a megbukott vagy megszüntetett tiz kisvállalkozó között. Hatnak nincs alkalmazottja. Ezek rendszerint proletárok, akik kis tőkét összeéheztek és elvontak maguktól mindent és belekezdtek egy kis műhelybe vagy üzletbe. Tulajdonképpen ezek munkások maradnak, csak saját magukat zsákmányolják ki. Láttam ilyen — volt----jólkereső munkást, aki hét napot dolgozók 10—12 órát egy nap, csak azért a kis dicsőségért, hogy ő “saját magáért” dolgozik. (Abban a reményben, hogy egyszer majd neki is lesz lehetősége másokat alkalmazni és azokból nagyobb jövedelemre szert tenni.) Ha ez az ember többet keres, mint az átlag munkás, az rendszerint a túlóra megfizetésében áll. iviTíithogy minden hatból csak egy marad csak meg ilyen vállalkozás, még abban sem lelheti vigaszát, hogy munkája biztosítva van. Ez igaz háború vagy nagy éhínség idején, de nincs jobban biztosítva megélhetése rendes körülmények közt és a gazdasági válság idején vagy 16 órát dolgozik fele munkabérért és ezáltal konkurrencia a legitim munkásnak, vagy becsukja kis üzletét vagy műhelyét és elveszíti egész életének megtakarított centjeit. A gazdasági élet menete halad, a kisvállalkozások tönkremennek, a nagyok — nagyobbakká nőnek. A tőke összpontosítását kevés vállalkozó kezébe meg nem lehet állítani, még meglassítani sem. Eörsi Béla George Meany, az AFL elnöke (balról) kezet fog Walter Reuther CIO elnökkel, miután aláírták az egyezményt arra nézve, hogy egyik szervezet sem fog erőszakkal tagot toborozni a másik szervezet tagjai közül. Bridgeport, akárcsak a környező New Jersey-i vái'osok, New York ipari külvárosának tekinthető. Ipari termékei között ott található a textil és viiianyipari béremelésekhez szükséges finom alkatrészektől kezdve a nagy szerszámgépekig, automata gépekig, az amerikai technológia számos vívmánya.. Mint minden más amerikai ipari városban, a pangás első jelei keményen sújtják az ipari munkásságot. Amikor pedig “prosperitás” van, legyen az hadiprósperitás, vagy hidegháborús prosperitás, akkor “jól megy” a munkásoknak. 1950-ben és az azt megelőző években a depresszió előszelei fujdogáltak Bridge- porton. A koreai háború aztán meghozta a “jólétet” a városba. Volt munka rogyá- sig. A munkások túlórázhattak, amennyit akartak. Csak egy bibije volt a dolognak. A bérekkel együtt mentek, mendegéltek, sőt mondhatni, rohantak felfelé a megélhetési költségek is. Sőt, az utóbbiak egykettőre túlszárnyalták a bérek emelkedését. A munkásoknak, akik a “prosperitás” első jeleire szaladtak TV-ket, autókat vásárolni, később, hogy fizetni tudják adósságaikat, és táplálni, ruházni tudják családjaikat, hamarosan “mellékjövedelem” után kellett néz- niök. Nincsen statisztika arról, hány bridgeporti munkásanyának kellett munkát vállalnia, hogy a családot együtt, tarthassák, de egyéni vizsgálatok azt mutatják, hogy igen soknak. Sok munkás, a gyárból való haza jövetel után kisebb- nagyobb időtartamra extra munkát vállalt. A társadalmi jóléti intézményeknél (social agencies) az érdeklődőknek kijelentik, hogy az utóbbi években rendkívül módon megszaporodott a segítséget és tanácsot kérők száma. Ott ahol úgy az apa, mint az anya dolgozik, sőt némelyikük két helyen is, ott rendkívül nehézzé válik a gyermekek nevelése, otthontartása. Tragikus helyzet És itt már olyan terepre lépünk, ahol a statisztika alátámaszthatja megállapításainkat. Bridgeporton, Amerika egyik fontos “háborús pros- peritási” városában a koreai háború kitörése óta 10 százalékkal megnövekedett a fiatalkorú bűnözők száma, sőt Bridgeport városa az egész országban a harmadik helyre került. Az elhagyott gyermekek száma, ugyancsak a koreai “prosperitás” kezdete óta 15 százalékkal növekedett és e tekintetben szintén a harmadik helyre került Bridgeport az országban! Erről a tragikus helyzetről szól Connecticut állam 1952. évi “Juvenile Court Report.”-ja: “1952-ben ép annyi háziasszony keresett munkaalkalmat saját otthopán kívül, mint az előző évben, nyilvánvalóan azért, hogy kipótolják saját jövedelmüket. Ugyancsak tanúi vagyunk annak, hogy más államokból állandóan érkeznek családok, akik Connecticut hadiiparában keresnek anyagi bázist megélhetésükhöz. A megoldatlan ellentétek családok anyagi és társadalmi szükségleteik között súlyosan érintik őket és a legtöbb esetben a fiatalok válnak e konfliktus áldozataivá. Az ifjúkori bűnözések száma megdöbbentő módon emelkedett és emelkedik tovább is a városban Ez a helyzet arra a példátlan fejleményre vezetett, hogy Bridgeport városa kénytelen volt zárórát elrendelni a 15 éven aluli gyermekek számára! íme, ezt, hozta — többek között — a “háborús prosperitás” egy amerikai város számára. Nem hisszük, hogy más háborús konjunkturás városban más volna a helyzet. A bridgeporti magyarság Most pedig egy néhány szót Bridgeport magyarságáról. Bridgeport egyike a legrégibb amerikai magyar kolóniáknak. Értelmes, tanult ipari munkások laknak ott túlnyomó részben. Régi, nagyszerű hagyományai vannak a progresszív magyar mozgalomban. Volt idő, amikor több mint 500 olvasója volt, a magyar munkáslapnak. Az utóbbi években változás következett be a bridgeporti magyarság politikai és társadalmi életében. A magyar társadalom azon elemei, amelyek az óhazsban a mindenkori oralkodó osztály hü szolgáinak szerepét töltötték be, egyre jobban összpontosították erőiket Bridgeport magyarságának “megdolgozására.” Hogy ezen irányzatnak csak egyik jellegzetes mérföldkövére mutassunk rá, Bridge- porté volt az a kétes dicsőség, hogy ott adták ki egy ideig az egyetlen amerikai magyar náci lapot, az Egyetértést, mindaddig, mig az amerikai magyarság felháborodása és a Roosevelt alatti liberális amerikai közvélemény ezt a náci pestisgócot meg nem semmisítette. A nácilap utóda De az Egyetértés munkáját s célkitűzéseit tuljónak találta az amerikai magyar reakció vezetősége. Ezért burkolt formában, más nevek alatt és némi módosítással folytatják azt az uszító, reakciós, munkásellenes politikát, amely az Egyetértésnek volt fémjelzése. Jelenleg egy volt pesti újságíró ad ki ot,t egy lapot az amerikai magyarság által oly alaposan ismert és a Horthy ék kiszolgálásában New Yorkban úgy lestrapált Székely Izsó közreműködésével. El lehet képzelni, hogyv e “párosodásból” milyen lap született! A lap magábanvéve még nem tudott volna olyan destruktiv munkát végezni a bridgeporti magyarság szellemi életében. De a nagy egyletek vezetősége szintén odaadta magát a hidegháború kiszolgálására. N é m e 1 y ek nyíltan, némelyek burkoltan, farizeuskodva. . ■ Miként Bridgeport népe — mint vázoltuk, máris szörnyű árat fizetett a hidegháború “prosperitásáért” fiatalsága elzüllésében és azon tulmen- ve szabadságjogai aláásásá- ban, akként Bridgeport, magyarsága is súlyos árat fizetett máris, és fog fizetni a jövőben. A reakciós egyleti vezetők uj politikájukkal homokra építették fel egyleteiket. Érkezzen csak meg annak a szélnek a vihara, amit a hidegháború képviselői és támogatói vetettek és az amerikai magyarság keservesen fogja tapasztalni, hogy mit jelentett egyletei érdekeit a háborús uszítok szekeréhez kötni. • Ezeket tartottuk érdemesnek megemlíteni egy tipikus amerikai hidegháborús pros- peritásos város, Bridgeport leírásában. •iiiiiinuiiiiu««ii2umiiiiiiiiiiiiiiuii,Minin, IIMIIIIIIIIIIILF Detroitban van a legtöbb munkanélküli A chicagói Federal Reserve Bank jelentése szerint' az amerikai nagyvárosok között Detroitban van a legtöbb munka- nélküli, számszerint 75,000. Ez több mint 50,000-es emelkedést jelent junius havához viszonyítva, amikor csak 20,000 munka- nélküli volt a városban. A bank szerint a munkaviszonyok, különösen az úgynevezett ‘egy.ipari’ városokban romlottak le. Ezzel szemben egyes szakmákban, mint például szer- számkészitésben, még mindig nagy a kereslet gyakorlott munkások iránt. QiiiiliiimiiiiiiiiiiiiitiimnTTfiiiiiiimiiiiiiiiiiiiMiimiiimi Fontos tudnivaló munkanélküliek számára A legtöbb államban fennálló munkanélküli biztosítási törvény szerint a munkából elbocsájtott munkásnak képesnek és hajlandónak -kell lenni munkavállalásra. Ezenfelül bizonyítania kell, hogy szorgalmasan néz munkaalkalom után. Ha a hivatalban megkérdezik, hol és merre járt, meg kell neki nevezni a gyárak vagy üzemek ci- meit, ahol próbált munkárt kapni. Ha valaki ezt mondja,, hogy beteg' volt és ezért nem járt munkát keresni, ez egyértelmű a munkanélküli segélye elvesztésével. Azok a 65 éven felüli munkások, akiket elbocsájtanak a munkából, azok kaphatnak társadalmi biztosítást is a munkanélküliségi biztosításon kívül. iililiiiilliiiiiiiii nun iiiiiíiiii ti in ■■ in inni mi mi in iiiiiiira Melvindale, Mich-ben bezárták a Kropp Forge Ordnance Co. hadiipari gyárat. — Több mint 500 munkás vesztette el munkáját.
