Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-17 / 51. szám
JjL AMERIKAI M-iGYAR SZÓ December 17, Í953 Nemigen van olyan jellegzetes, ismert fűszere a magyarságnak, mint a tengerentúlról ide származott, paprika. Európában a paprikát, mint jellegzetes magyar fűszert ismerik és mindenütt kedvelik, kivéve a németeket, akik a paprikával nem barátkoztak meg. Ugylátszik igaz az a régi szólás-mondás, hogy a paprika a magyar embernek orvosság, németnek betegség. A XV. században már használták a paprikát Európában, Spanyolországban, innen terjedt tpvább. Először cserépben termes ztették, mint a virágot, zölden szárították, azután a kereslet követelményeinek megfelelően kertekbe s kertészetekbe került,. De a paprika magyar múltja a legérdekesebb, mert annak ellenére, hogy talán ide jutott el legkésőbben, most mégis mint magyar fűszernövényt ismerik. A paprika története Török-bors kerti-bors Magyarországon török-bors néven ismerték a paprikát a XVI. században és Szenczy Molnár Albert 1604-ben megjelent szótárában igy említette meg. “Uj füves és virágos magyar kert” cimü könyvében Csapó József 1775-ben már török-bors, kerti-bors, paprika néven ismerteti. Innen kezdve az egykori Írásokban mint török-bórs bukkan fel. Majd elmaradt a török-jelző és hosszú ideig csu-j pán kerti-borsnak nevezték, j Azonban csak tudományos! könyveinkben találkozunk a kerti-borssal, illetve a paprikával, mert szakácsainkat akkor még nem hódította meg a paprika. De ott a Peieskei nótárius, akinek a hortobágyi gulyás ; borsoshust főzött — leg- j alább igy irja meg gróf Gva-| dányi József 1787-ben, tehát neki sem volt szerencséje a paprikához. Nem is beszélve. Rontó Pál keresztelői lakomájáról, ahol 1793-ban ugyancsak kitesznek magukért, sütnek-f őznek, a rengeteg fűszer között, van bors, fokhagyma, gyömbér, kapor, majoránna, rozmaring, sáfrány, tárkony, torma, zsálya, de a paprika egyik nevén sem található. A tudós és kiváló ételismerő Szirmay Antal jegyezte fel 1807-ben, hogy a gulyáshus fűszerezéséhez ánizs, bors, hagyma szükséges. A paprikáról is hallott, de csak egy csikóstól, attól is csak dalban, hogy: jó paprikás húst eszik bográcsból. , ' A csípős bestia Tehát másfél század előtt ■ j már nótába került a paprika. ■! De páter Ubaldusz kapucinus még mulatságosabban vetette papirosra azt, amit magyar vidéken tapasztalt. A férfiak állatbőrökbe (bundába), az asszonyok tarka pokoli szinti, kenderszövetekbe öltözve járnak (bizonyosan háziszőttest látott a jó páter) szárított és füstölt hallal élnek és nyers zsírral (ami nem lehetett más, mint szalonna.) Ételük fűszere valami vörös bestia — igy irja — s úgy hívják, hogy paprika, és csip mint az ördög. De boruk jó! Azonban nemcsak Ubaldusz pátert csípte a paprika, hanem gróf Hoff- mannsegget is, aki a XVIII. század végén járt Magyarországon. Valami húst evett és azt tanácsolták, hogy errej török-paprikát tegyen. “Eme j török-borsot, mint itten pap-! rikának nevezik; most kós- i toltam meg először — irja 1 — éspedig káposztatölteléke volt vele fűszerezve. Borzasztóan csip, de nem sokáig.” Ebből az időből, ,a XVIII. század végéről való Veszel- szky Antal “A növényplánták’” cimü könyve, amelyben a paprikáról, vagy törölc- | borsról azt irja, hogy a mi j tájunkon a fótiak, palotaiak, i kesziek legtöbbet termeszte- j nek. Gyümölcseit megszárit- I ván, küllőkben apróra megtörik s jó áron eladják. Az or-j vosi füvészkönyvben Diószegi 1813-ban török-paprikának nevezi és paprikás ételt javasol gyengegyomruaknak. Némely helyeken — jegyzi meg — a paprika teáját háziorvosságnak tartják, minden rázó hideglelések ellen. Lassanként elmaradtak a különféle elnevezések és csak a paprika név ment át az utókorba. A paprika a latin piper-ből alakult ki. De miért volt egykor török-bors, ez is érthető, mert nem a törökbors volt az egyetlen, amely a török jelzővel azt hirdette, hogy a növény déli vagy tengerentúli származású. Ma is mondják, hogy török-buza, török-bab, török-borostyán, mint ahogy volt török-köles, (ez ma rizs), aztán törökszilva (datolya). A régi világban, ami a tengerentúlról érkezett, arra leggyakrabban at/ mondották, hogy török. Még csak azt kellene tudni, hogy miért lett az idegenből áttelepített paprika olyan magyar? Hiszen más országban is termesztették. Azonban máshol, még déli szomszédainknál is, a feltiizött s megszáritotf paprikát egészben tették a készülő ételbe, mig Magyarországon már másfélszázad előtt is, küllőkben, famózsarakban törték, majd pedig őrölték. Ez a törött édes- és csípős paprika magyar találmány. A törött, illetve az őrölt paprika hódította meg a külföldet, ezért, ha bárhol paprikáról van szó, akkor Magyarországra gondolnak. A felfűzött, szárított csöves paprika csak addig volt keresett és kelendő, a- mig Magyarországon nem tökéletesítették a paprikaőrlés tudományát. iiiiiiiMimiiiHatiuimmiiiiiimiiitittiiiiiiiiiiiimiuiiiiiii Fájó szívvel ugyan, de kivonjuk katonaságunkat Európából, ha Francia- ország nem irja alá az európai katonai egyezményt, mondta Dulles külügyminiszter Párisban. “Nem annyira az érdekel ben- I nünket — mondta az ájtatos háborús uszító —, hogy német katonákat kapjunk, mint az, hogy megakadályozzuk, hogy Franciaország és Németország öngyilkosságot kövessen el. De ha mindenáron öngyilkosságot akarnak elkövetni, akkor köves- ! sék el egyedül.” Amiből azt kell érteni, hogy ha Franciaország nem egyezik bele Németország újrafegyverkezésébe, az “öngyilkosság”-nak I fog számítani és akkor Wall Street “csak” Angliából és Spanyolországból — nos meg a marokkói, líbiai, saudi arábiái, pakisztáni, okinawai és japán bá- I zisokból fogja “megvédeni” a ! nyugati civilizációt .. a további j szovjet árleszállítások és ipari ! fejlődés veszélyétől. A bécsi bútor Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Zsuzsi néni kofa volt. Paprikás kofa a Nagypiacon. Ott szokott árulni a Csapó-utca szeglet- jin. Hát bizony keserves egész nap ott ülni, de nem egészségtelen, meghízik és megokosodik at- tul az ember. Zsuzsi néni is már olyan okos, hogy többet tud az eszmél. Hogyne, mikor csak úgy olvassa az újságokat egyre-másra, mer mindenik kofa vesz valami újságot, osztán az kézrül-kézre megy, Zsuzsi néni mind elolvassa az utolsó betűig, mán akár érti, akár se. Egyszer csak nagy dolgot lel az újságban, valami pesti újságban, ott, ahol az igazán érdekes olvasni valók vannak, hátul, a hirdetések közt, Valami bécsi gyáros egy egész bútorzatot kínál, asztalt, széket hatot, díványt, siffont kettőt, ágyat kettőt, de még éjjeli szekrényt is, meg még sok mindent, szóval egy teljes berendezett hálószobát_és ebédlőt tizenhat forintért. Zsuzsi néni elolvasta először duruzsolva, azután egészen fennhangon, utoljára a szomszédasszonyának torka szakadtából kijgbálva. — Hallottak-e mán, ilyet, pedig nyomtatás nem haduvál: Tizenhat forintért ennyi meg eny- nyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek érte, lám, az a belga nyelvű Kappan Győrify csak egyfiókos ládáért elkér mai időben Öt pengőt! Mindenki csudálta a dolgot s egész délelőtt erről beszéltek a paprikás kofák, egy-egy szót átka jdászva egymásnak. — Jó von e nekem, ha mernék hinni a nimetnek! — mondta Zsuzsi néni s nagyon bólogatott hozzá. , —Bizony hallom, hogy a gyalog szarka, gyalog sátán má megjárta az útját! — mondta a jobbkézfelőli szomszédasszony. —- Jaj, galambom, túl vagyunk mán azon, vasárnap kihirdetik az ispitály templomba a gyerekeket, — vallotta be Zsuzsi néni, mert a komen- dáló asszonyokat hijják Debrecenben gyalog szarkának, gyalog sátánnak. — Most már csak azt von jó tudni, hogy leheti ez valóság! Ez a bútor história, mer azt jó vón tudni! — Nagy a világ, minden megeshetik! — mondta a balkézfelőli szomszéd. — Még e csak a tubák! ha ezt én megvenném a jónyomnak, egy gyermekemnek! De ha el nem sül, akkor megráz engem az én uram, mint Krisztus a vargát. — Nem kell elibe tálalni neki, csak ha mán meg is vette kied. Akkor aztán bá bika veres bornyu! így tárgvalgatták a dolgot, mig déliéra csakugyan azt mondta Zsuzsi néni, hogy: — No hát egye meg a Mándoki uram fenéje, én megpróbálkozom a nimettel! Nem is kárhoztatom én az embert előre, nem vadítom, nem mérgesítem, majd csak lesz, ahogy lesz. Elküldöm postán a pizt,- osztán csak nem kél lába! Törvinyes világot élünk mán. Úgy is tett. Attól kezdve mindennap erről beszéltek a paprikás kofák. — Aj, az isten áldja meg aztat a nimetet, — mondta Zsuzsi néni, — még a hótt csonttyát is, hogy az ilyen jól kisegíti a szegény embert a csávábul. Tudom, fognak szájat tátani a débre- ceni nipek, ha meglátják az én jányom bútorát, mégpedig “mindent a legfinomabb kivitelben”. Otthon nem szólt egy árva szót se, csak mosolygott a szája szegletiben, mikor bútorral, miegymásról beszéltek. Hát egyszer csakugyan jön ám a postáról az irás, hogy megérkeztek a bútorok. Teremtő egy isten, milyet fordult egyszerre Zsuzsi nénivel a piac. Majdnem teleszórta örömi- ben minden emberfiának a szemit-száját veres paprikával. Bezzeg most sietett ám haza, megmutatni a levelet az urának, meg a gyerekeinek. Világos, hogy örült mindenki a szerencsének, de kivált Julis majd kibújt a bőriből, hogy neki olyan nem ilyen-amolyan bútora lesz. Lett is tanácskozás, nagy, hogy hozzák haza. Andrisnak, a vőlegénynek mindenesetre ott kell lennyi, a sógornak is van talyigája, hát a három talyigán majd csak hazahordják. Fel is pakoltak mindjárt a talyigákra s meg %sem álltak a postáig. Csak a sógor ne lett volna olyan irigy kutya, egész utón bökögetett holmi piszkáló szókat. Hiába, nyakóc ember volt, az ilyenektül meg az isten őrizzen. De András mindig odasózott, nem hagyta a napát. — Vasúton kék annak gyiinni — mondta például a sógor. — Ki fene hallott még ilyet, postán annyi bútort! — Csakhogy nem parasztbutor a, hanem úri jószág! — kente oda Andris, amire néni is volt mit mondani. Bekászálódtak á posta udvarára. Zsuzsi néni. meg Julis, meg Andris, meg az apjpk, no meg a sógor. Egész deputáeié. i Hát egy postás beigaziti őket valami szűk rácsos helyre, hogy ott megkapják, amit keresnek. Zsuzsi néni büszkén dugja be a rácson a céduláját, csak a sógor pusmogott. — Megeszem én azt a bútort, ha annak haj iga kell! — Ugyan, ne izgágáskodjék ke, — szólt rá nagyralátin Andris, hátrul van valahun a komo- rába! Kacagtak egyet a nagy bizalmunk, a postás csak felemel egy csomagot a földről s elébük teszi... — Ez a maguk csomagja. — Csomag! A nyavalya álljon bele, nem cso- magir gyüttünk mink,' hanem butorir! —• Hátsz az van benne. — Mi? — Rá van írva, hogy bútor van benne! — Miféle bútor? — Olvassa el: bababutor! — Az. Úgy megnémultak mindnyájan, de még a sógor is, mintha megsimitotta volna őket egy kis lapos guta.’ Az apjuknak jött meg először a szava, az is csak annyit mondott: :— A nyüstyit neki! Asszony! Gyere csak haza! Elkuljogtak szégyenszemre, mintha mindnek az orravére folyna. Julis fogta a csomagot s cipelte a kétszoba bútort könyvedző szemmel. Zsuzsi néni azonban mindenekelőtte hazament volna, aholott is menthetetlenül várt rá a bot, a görbe, a nagyerdőn nyesett; ment elébb a piacra, hogy ha mán a szégyen megvan, legalább ne más kárálja ki a nagyvilágnak! Ne a sógor, aki úgyis elhireli még ma, az isten tegye a villahaj- tóba. Hát inkább ő maga tette csípőre a kezét s megeresztvén a hangját, az egész piacnak kitálalta a keservét szivének: — Hej, a Krisztus pofozza fel a büdös nimet- jit, kibánt az énvelem: törje ki a happáré, egye meg a féreg, hűljön rá a bür! Küldött a nekem bútort: az isten istene ne^legyik, nyakvas ájjon belé, a rossz verje meg. De micsoda bútort, fusson ki a szeme, törjön el a bokája, száradjon le a kezeszára! Bábunak való bútort, rogyassza rá az isten az eget, akassza keresztül benne a karótt boriccsa gyászba a fekete fenével! az én tizenhat forintomért, geboggyeri meg, szivemből kivánom, törjön ki a nyaka, fusson ki a szeme! Az én drága tizenhat forintomért íiadzik bele a kutya a lelkibe, az isten lüjje fűbe, a fene essik hasra vele az. én tizenhat forintomén
