Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-17 / 51. szám
December 17, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Irta: I)r. POGÁNY BÉLA j Sokat hallunk és olvasunk a fiatalkorúak bűnözéséről, anélkül azonban, hogy igazi jelentőségéről tjszta képet alkotnánk magunknak. A kérdés minden borzalma akkor döbben elénk, amikor a kérdés számadatait látjuk: Évente 1 millió 10 és 17 év közötti fiatalkorú kerül a rendőrség kezére, vagyis az ország minden 18 gyermeke közül egy. Ezek közül 100 ezer tölt minimálisan egy éjszakát börtönben. 385 ezer kerül évente a törvényszékek elé. Naponta 2,740 fiatalkorú bűnözőt kerít, kézre a rendőrség és közülük 1,100-at visznek naponta az ifjúkornak birósága elé. Itt figyelmen kívül hagyjuk a 17 évnél idősebb fiatalkorú bűnözőket. \ Mit mond a szenátus? Ezeket az adatokat a Robert C. Hendrickson, new j jerseyi republikánus szená-i tor vezetése alatt álló szená-' tusi bizottság jelentéséből( merítjük. Ez a bizottság fog-j lalkozott a 10—17 év közötti; fiatalkorúak bűnözésének kérdésével. Megállapításai kö-! zött a legkicsengőbb, hogy j az e csoportba tartozó fiatal-! korú bűnözők száma 29 szá-| zalékkal növekedett 1948 óta. | Mindezekből arra a követkéz-j tetésre jutott a szenátusi bi-| bizottság, hogy ha az irány-1 zat igy folytatódik, 1960-ban már több mint félmillió ifjú-' kori bűnözőt fognak a tör- j vényszékek elé állítani súlyos bűncselekményekért. Fiatalkorú bűnözés és a társadalmi háttér zül hatnak apja részegeske- dik, soknak az anyja is. Négy közül háromnak megengedik, Rogy akkor jöjjenek-menje- nek otthonról, amikor akarnak. Öt közül három olyan családból, való, ahol a szülők között vizsálykodás folyik. Öt közül négynek olyan szülei vannak, akik nem törődnek, kikkel barátkoznak a gyermeke. Öt közül négy arról panaszkodik, hogy édesanyja! nem törődik vele, öt közül három állítja ugyanezt az apjáról. Sokan közülük széthullott, családból valók és — Glueckék megállapítása szerint — kevesen kaptak bármiféle vallásos nevelést. Glueckék figyelme sok részletre kiterjed és statisztikai adataik számos fontos1 és kevésbbé fontos mozzána-j tot érintenek s ebben a sta- ' tjsztikai, hideg felsorolásban! — azon a központi tényen i kívül, hogy a családi élet tér-' mészetét okolják ez ifjúkori1 bűnözésekért — a döntő tényezőket, ha érintik is, nem hangsúlyozzák kellő nyoma- tékkal. A magunk részéről ehhez még azt a meggondolást fűzhetjük, hogy a valóságban ez; a szám magasabb, mert egy- j részt sok-mindent elnéznek; és megbocsátanak e gyerme-! keknek, másrészt pedig nem az összes bűnöző kerül rendőrkézre. Számos gaztett elkövetőjének nem is jönnek nyomára. Mit mond a jogakadémia Ezzel egyidejűleg hozták nyilvánosságra a Harvard jogakadémia két tagjának, Mr. és Mrs. Sheldon Glueck- j nek a jelentését a fiatalkorú bűnözők e csoportjáról. A jo-j gász házaspár a nagyobb bostoni körzetben folytatta le vizsgálatát» amely a fia-: talkoru bűnözés mélyebb okai-j ra, a családi háttérre s a szü-í lökre irányul, ők azzal a! módszerrel vezették vissza1 családi körülményekre a bü-j nözések okait, hogy ezer esetet vizsgáltak meg: fele j olyan gyermeké, aki bűnözött és összehasonlítás végett, fele j olyanoké, akik nem bűnöztek j s akik mögött tisztes, zavar-! tálán családi élet húzódott meg. Valamennyien ugyanabból a szomszédságból valók. A bűnök, amelyekről szó van ez iskoláskorban levő szerencsétlenek kérdésében: autólopás, fegyveres rablás, lopás, betörés, bandaalapitás, erőszak, vandalizmus, orgiá- zás alkohollal és kábítószerekkel, nemi kicsapongással, más szóval: semmitől sem riadnak vissza, még gyilkosságtól sem. | Glueckék megállapításaii szerint 10 ilyen gyermek kö~-A bajok főoka a hidegháború így például a szenátusi bizottság -jelentésének az az adata, hogy 1948 ót,a kerek számban 30 százalékkal emelkedett ez ifjúkori bűnözők száma, nem egyszerűen hat évi, rövid időtartamot jelent. Ezek a hidegháború válságos évei, amelyeknek előidézői hihetetlen rombolást vittek végbe nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek lelkiségében is, nem szólva arról, hogy e fiatalkorú bűnözők zsenge gyermekkora a második világháború évei alatt zajlót,t le, amikor — ha a véres harcok távoli, nem amerikai hadszíntereken dúltak is -— otthonok és közösségek kizökkentek a rendes kerékvágásból és megbomlott az életfolyam szokásos fegyelme. Utána következett a koreai háború s a vele idehaza párhuzamosan futó politikai üldözés a velejáró lélekromboló hisztériával, a mozi, a sajtó, a rádió és televízió rontó ha- társaival; a figyelemelterelésre irányuló btintörténetek szexuális izgatás, erőszak és durvaság kultuszával. Az iskolákkal is sok baj van. A nevelés, tanulás és fejlődés helyes eszményeit gyakran bizony félrevetik. Az iskola padjai közt atomgyakorlatokat végeztek és hisztériás ijedelmekhez szoktatták ezt az ifjúságot: igaz tudomány helyett arra oktatták őket, hogy kell kivonulni, óvhelyre menekülni, hogyan kell újságpapírba csomagolni a fejüket, ha jön az atomháma- dás. Az otthonok biztonságának, anyagi megmaradásának ingadozó érzését tetézték a lehetséges atomháború folytán minden percben bekövetkezhető hirtelen pusztulásnak, a létbiztonság fokozódó megszűnésének érzésével. És ez nem állt meg az iskola padjainál. Volt, itt még más is. Bevezették & kötelező sorozást. A háború izgalma ben- nene vibrált az idegekben. Diákemberek tudták, hogy az iskola padjai után nem további tanulás, nem mesterség vaiasztás és kenyérkereset következik, hanem — kaszárnya, s amögötf a háborúk emberölő véres malmai rémlettek fel előttük ismeretlen, de annál nyomasztóbb borzalmakkal. Nem lehetett terveket készíteni a jövőre, nem lehetett célokat kitűzni maguk elé. Életük horizontja csak a kaszárnyakapuig vezetett. Ez a jövőjétől megfosztott ifjú nemzedék. Ez vonatkozik mind a fiukra, mind a lányokra is, akik tudták, hogy ha elmennek a fiuk, magukra maradnak. Nem láthattak maguk előtt semmit, a jövő nem kecsegtetett semmivel, mert még ha remélhették is, hogy dolgozhatnak, de sokuk előtt a géprészekké zsugorodott munka, a hivatásszépségétől megfosztott, másokkal helyettesíthető robot, kilátása lebegett, éhbérek és nyomor integetett. Miért vállaltak volna mindezért fegyelmet, munkát, gondot, erőfeszítést, unalmat ? Csábítóbb volt a szórakozás, az izgalom, az olcsó bűn, az élet ösztönös kiélése, a rövid jelen kiaknázása. Hogyne engedtek volna csábításnak, ígérgetésnek, romlottabb társaik rábeszélésének! Hiszen mindez éppen abban a fogékony életkorban érte őket, amikor a bűnözés vonzóerejének a legkevésbbé tudnak ellenállni ... A család sem felelős A jóakaratu Glueck-házas- pár is meglehetősen olcsó módszerrel adja meg a választ, amikor az ifjúkori bűnözésért a családot okolja,! vagyis a családi háttérben! akarja megtalálni a választ; erre a roppant, nagy horderejű problémára. Csak nem képzelik komolyan, hogy a család felelős mindenért ? j Hát nem áll-e a család mö-1 gött az egész társadalmi berendezés, a termelési rend-! szertől végig fel a lelki beállítottság részleteiig? Felelős-e a családapa, akinek nemcsak egy mindent leromboló atomháborútól kell rettegnie, hanem rettegnie kell még ezenkívül megélhetése bizonytalanságától is? Állása elvesztése a maga elsülyedé- sét is, családja széthullását is előidézheti. A pénzre, az anyagi értékelésre épített tőkés társadalomban nagyon sok házasság és családi élet csak hajszálon függ. A legkisebb m e g r á zkódtatásra szétbomolhatnak otthonok és ki tudja, hány szülő származott hasonló okok miatt már megingott vagy összetört családokból. A felnőttek, a szülők milliói éppenolyan gondolati káoszban, anyagi és lelki ku- száltságban vergődnek, mint gyermekeik. Előttük is elmosódtak a jövő láthatárai; elveik, az életről és az erkölcsről vallott *felfogásaik ellentmondóak és összegabalyodot- tak. Bensőjükben a fennálló-rend minden zűrzavara kicsinyített alakban megismétlődik. Maguk is céltalanul hányódnak az életben. Hogyan tudnák hát, milyen irányban I neveljék gyermekeiket? Hol | van már egyébként is a szü- ! lői tekintély, amikor tudott i dolog, hogy gyakran az iskolából kikerült gyermek első keresete több lehet, mint idő előtt öregnek nevezett szülők agyonredukált és egyre értéktelenebb keresménye és ha a pénz mennyisége, a kereset nagysága az ember testi és lelki mivoltának értékmérője? j Fejlői bűzlik a hal A fasiszta irányzatú hideg- I háború mindezeket a válságo- ! kát kimélyitette. A fasizmustól eltérő gondolkodású dolgozó szülőket politikai üldözés céltábláivá tették. A Smith-törvény, a mccarthyz- mus, a McCarran-törvény, a külföldiszármazásuak ellen tett intézkedésék végeredményben irtózatos pusztítást visznek végbe családok életében is: elszakítják a szülőket gyermekeiktől, nagyszülőket fiaiktól és unokáiktól, szétdobálják és elpusztítják a családokat és a megmarad- takba beleviszik a holnapok rémét. Munkásoktól és tudó-l soktól, kis alkalmazottaktól ] és hires professzoroktól meg- j vonják, megvonatják a munkát, a megélhetést, állásaik-; ból kidobatják, ha politikai; meggyőződéseikért» a múltban kifejtett társadalmi tevékenységükért görbe szemmel néznek rá az imperialista érdekek hivatalos emberei. Leütnek apákat, anyákat És miközben a Wall Street fasisztái a külföld felé azzal áltatják a világot, hogy ők a demokrácia, a szabadság védelmezői, az emberi jogok apostolai, itt bent az ország-; ban megdöbbentő • módon folyik a jogtiprás, az alkotmány megszegése, a törvény betűjének és szellemének kicsavarása, a hagyományos jogok folytonos megtépázása. Egyre nyilvánvalóbbá válik széles rétegek öntudatában, hogy a hidegháború és az! igazolására forgalomba pro- pagandázott maszlagos jelszavak leple alatt egy maroknyi imperialista profitjának kedvéért tapossák el társadalmi csoportok szabadságjogait és érdekeit. A belső harc. a szakszervezetek robbantása! után maguknak a szakszerve- vezeteknek elpusztításáért folyik. Pedig hát az a munkás vagy munkásnő, aki például! a piketvonalba áll, egy csa-j Iádnak fenntartója, gyermekek éltetője — s amikor leütik vagy megsebesitik, börtönbe vetjk vagy deportálják, a hatósági öklök egy családot zúznak szét. A pike- telő nemcsak magáért, hanem családjáért, a gyermekeiért is piketel, hisz vég-' eredményben az a munkás és j munkásnő — apa és anya s amikor a sajtó és rádió a sztrájkoló munkások ellen szit közhangulatot, szülők és családok ellen agitál. Elmebajosok milliói A különös csak az, hogy bár a tőkés rendszernek az országpusztitó gazdasági válságot, ugyan sikerült némelyest eltolnia, világháborúval, hidegháborúval és koreai háborúval s ezzel ideig-óráig csökkentette a nagyobb arányú munkanélküliséget, azaz családok millióinak nyomor- badöntését és szétrombolá- sát, de azért aránylag látszat szerint még mindig nagyobb a társadalom egységeinek, a családoknak romlása, mint kellene lenni, fűzzel együtt azonban a hidegháború hozta ránk a könyörtelen áremelkedések átkát, az áremelkedések mögött messze kullogó béreket, a pénz vásárlóerejének ijedelmes zuhanását és fokozta azt a körülményt, hogy nagyon sok esetben úgy az apának, mint az anyának dolgoznia kellett, hogy a rozoga lábakon tántorgó családot úgy ahogy fenntarthassák. A hidegháború hozta a dolgozó emberek embertelenségig fokozott kizsákmányolását. Csoda hát, ha hihetetlen mértékben növekszik az ország kibillent lelkű egyéneinek, a lelki zavarokkal küszködő személyeinek, idegbajosainak s elmebetegeinek a száma, amely jelenleg már elérte a 10 milliót? Nem lehet csakis a szülőket, a családokat felelőssé tenni mindezért. A családot ezen túlmenően az egész társadalmi háttérrel, társadalmi összefüggéseiben kell magyarázni — és orvosolni. V Mi ez orvoslás? Nyilvánvaló, hogy a Wallstreet! imperializmus és fasiszta szellem miatt beteg ez a társadalom, felnőttek és fiatalkorúak egyaránt,. Ha mi meg is vagyunk győződve, hogy ezt a kolosszális nyavalyát gyökeresen csakis a szocializmus gyógyíthatná meg., egyelőre azonban azonnali segítségre van szükség, legalább annyira, amit a tőkéi társadalom még idejekorár megtehet, még mielőtt a ba jók, az ellentmondások, t pusztító rákfene egyeteme: katasztrófába dönthetik a: országot-világpt. Ez az or voslás a hidegháború mint' előtt történő megszühtetést a világ vezető nagyhatalma; nak békés célú összeülése fennforgó nézeteltérések rer dezésére, a béke intézményt sitése, az alkotmányos joj viszonyok visszaállítása, világkereskedelem szabadd: tétele, az alkotmány szellemi sértő törvények eltörlése, nép jogos törekvéseinek tis teletbentartása, a dolgozó nt kenyerének biztosítása. I ilymódon megtalpalt uj \ lágban ismét megerősödne család és visszafejlődne az i jukori bűnözések jelenlegi f lelmetes, aggasztó irányzat s
