Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-17 / 51. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ December 17, 1953 Régi “amerikások” találkozója Budapesten | J"Járnád ] ÖCSÉM! A Miska. Szomorúan, lehorgasztott orral találtam a minap a 86-ik utcai Horn és Harwardnál és leültem mellé. Bátran tehettem, mert tudtam, hogyha Miska szomorú, akkor van pénze. Ha Miskának pénze van és szompru, az csak onnan lehet, hogy dolgozik a mesterségében. Elta-; láltam. Alig, hogy elhelyezkedtem, máris szidni kezdte a mesterségét. Ha csak vázlatosan is, megpróbálom lehetőleg az ő szavaival visszaadni a siralmait. Káromkodásait, pedig sajnálom nagyon, kihagyom, mert nem nyomdafestékre valók. (Azért mondom, hogy sajnálom, mert a Miska-félékkel ez a "műfaj,” ki fog halni és tudjuk, mily nehéz volt a régi népmondák, népdalok és a népművészetet felkutatni és ösz- szegyüjteni. Miskától kétkötetnyi anyagot tudnánk összekaparni két este.) Miska duplán szomorkodbtt. amikor irigyelve nézte, hogyan eszem a szalonnás babfőzeléket, amit gyomorfekélye miatt ő csak nézhet. "Hát látod, ettől én menten fölfordulnék.” “Pedig azt ne tedd, mert rossz reklám volna a Horn és Hardart babjának.” “Egy rühes festővel kevesebb volna. Mi az, hogy festő? Mázoló. Nem is mázoló, hanem napszámos, aki piszkos, olajos overallban bemaszatol egy tökéletesen szép, fehér gipsz- :alat. Ez a mesterségem. Hej, amikor befestettem hajdanában, danában és nem is danában, hanem Aradon, hogy csak igy példát mondjak, az ezerből a királyi tanácsosék piros és tranyos ebédlőjét és a kegyelmes asszonyságnak úgy megtetszett a munkánk, hogy összeütötte két mellső kézéit örö- nében és úgy gratulált a mesteremnek, az öreg Glücknek is a Karikás Gyurka, akivel együtt csináltuk a munkát és iki a legjobb munkásnak számított Aradon mmdjásf utá- iam, elkezdett éppen hízni az örömtől, ami rá is fért volna, nert az a sok oldalbordája es az egy ádámcsutkája úgy kisálltak, hogy majd átrepesztették a bőrtakarójukat... londom a Glück bácsi csak körülnézett langyosan és aztán agyosan és csak annyit köpött oda nekünk, hogy: “gazem- ierek! Beszappanyozni és átfesteni!” Az ámuló, bámuló he- yelmes asszonynak meg azt mondta, hogy ő a mester és mig ő sajátkeziileg nem mondja, hogy a munka tökéletes, ddíg az nem kész. Tessék türelemmel lenni, a jó munká- oz idő kell. Na, képzeld el ezt New Yorkban, egyezerkilenc- zázötvenháromban. Nemcsak, hogy kölcsönzött alsónadrágán járkelne itt a Glück bácsi, hanem maguk a mesterek írnak ki soraikból legelsőbben, mint árulót. Ma olvastam ppen a szaklapban, hogy három ember két, két, azaz két ra alatt spriccelik be egy öt és félszobás ház összes falait, rénnyezeteit, ajtajait és ablakjait. Hát komám, ez a temesse a festés mesterségének. Ez bűzlik a hullaszagtól. Ma lár nincsenek festőmesterek, csak vállalkozók. Üzletembere vannak, akiknek mindegy, hogy festékkel operálnak-e a, vagy automata mosodával holnap. Egyikhez annyi kőik van, mint a másikhoz. Kémikusok keverik az anyagot épekkel a gyárakban és a kosztümer csak rábök az ujjá- d egy színre a színkártyák közül és a vállalkozó megrende- a kártya alatti szám szerint a készre kevert és színezett stéket, aminek egyrészét a munkás rákeni vagy ráspricceli falra, vagy az ajtókra mig a másik részét beleheli a tűdébe és lenyeli a gyomrába. És ezt nem kell négy évig tanul- , csak el kell olvasni a használati utasítást a kannán. Veink büszke müipar és egyszerű gyáripar lettünk. Müiparos Jtam, napszámos lettem. ..” ÖCSÉM! Körülbelül igy hangzott Miska ez esti siralma éppen csak a káromkodásokat hagytam el. (Helyette, ta- 1 nem is tehetek róla, kevéske akasztófahumort tettem, írt azért mégse szeretném, ha a Miskán sírva fakadnál) Két megjegyzésem volna a dologhoz, bár lehetne több Az egyiket csak neked mondom, a másíKat ott helyben rzsöltem Miska orra alá. Először is: nem csodálom, hogy Miska utálja a mesteriét, amikor százmilliók utálják a saját mesterségüket, •mcsak munkásokra gondolok, akik nehéz fizikai, vágj' moton gyári munkát végeznek, üzletemberek reszketnek holnaptól és ezért igyekeznek oly mohón megszerezni, dt lehet ma és verik el mohón szerzett pénzük egy részét indában. Orvosok fáradtan kelnek, unják a pacienseket saját beteg szivüket lesik, ami azért beteg, mert fiatal- •ukban, amikor még lelkiismeretesek voltak, sokat érez- : együtt a betegeikkel. Ügyvédek irigykedve -és vágyakoz- néznek a Wall-streeti trösztök és bankok felé, mert azok svédjeiknél nemcsak furfang a szerszám, hanem országát mozgató, vagy ringató agyafúrtság. És utálják a husz- láros eseteiket. De hogy ezrek s ezrek valamit is csinálja- c, ami kielégíti önmagukat, “Hobbyt” csinálnak vasárnap, égy kizárólagos amerikai intézmény, ami óriási mérték- y növekszik és annál jobban terjed, mennél több ember Íja a mesterségét a hétköznapokon. (Erről érdemes volna jd egyszer külön is írni.) A fiatalság a nyavalyatörésnek beillő táncnak nevezett a-bugrálásba, zenének elnevezett zsivajba, a marianába i hereinba menekül. (Erről meg egy egész regényt kelle- irni, ha iró volnék.) Miska, tehát nem csodálom, hogy a ítékbarlangba menekül. A másik megjegyzésemet Miska sirámaihoz, magához *— Magyarországi riport — , Az Egyesült Államokból ésj Kanadából hazatért honfitár- i saink egy része november 21- j én, délután baráti találkozóra I gyűlt össze a Magyarok Vi-j iágszövetsége helyiségében. Mintegy ötvenen beszélgettek el a fehér asztal mellett, olyan kitűnő hangulatban, hogy szinte észre sem vették az órák múlását. Régi barátok, küzdőtársak látták viszont egymást ezen a találkozón. Mindegyiküket érdekelte, mi történt a másikkal, hogyan él, mivel foglalkozik, jól boldogul-e? Végé-hossza nem volt a kérde- zősködésnek és a válaszok azt mutatták: hazatért honfitársaink megtalálták helyüket [ az óhaza napról-napra szépü-j lő uj életében. Jól érzik itthon j magukat, szeretik munkájú-: kát, szívesen és lelkesen dől- j goznak, mert látják, hogy most érdemes dolgozni, hogj" az ország most már nem az “uraké”, hanem a dolgozó népé, — az övéké is. A fiatalok kivételével vala- mennyiüket az a kilátástalan nyomor üldözte annakidején! világgá, ami a régi Magyar-1 országon munkásnak, pa- i rasztnak osztályrészül jutott. I Soha, egy percre sem szün-1 tek meg szeretni hazájukat, akár jól ment a soruk, akár! nem. Gyötörte őket a honvágy, de hazatérésre egyikük sem gondolt addig, amig Horthyék és társaik bitorol-! ták az országot. A felszabadulás ut,án hazatértek, hogy hozzájáruljanak munkájukkal a boldog, szocialista Magyarország felépítéséhez. A beszélgetésekből kitűnt, hogy nem bánták, meg ezt a lépésüket. Sok örömet találnak jól végzett munkájuk elismerésében, de mindennél jobban örülnek annak, hogy gyermekein tanulhatnak, szabadon választhatnak pályát, tehetségük nem kallódik el, hanem minden segítséget megkapnak az államtól annak] kifejlesztéséhez. Erről beszél a két fiatal közgazdász: Hric István és Juhász György. Az egyetem elvégzése után tehetségüknek, tudás uknak megfelelő állás várt rájuk s jó munkájuk alapján gyors előmenetel. A Kanadából hazatért Tót,h István boldog, hogy egyetlen fia egyetemre járhat és ott jól tanul. Balogh Sándor elmondja, hogy évek óta kollégiumi lakást és teljes e’látást kap ingye í az államtól s ezt a nagy segítséget igyekszik jó tanulással meghálálni. Vicián Klárinak sokan gratulálnak a sportban elért sikereihez, melyekről az újságok is megemlékeztek. Orosz'János és Tomaniczka Kálmán a Magyar Államvasutak tiszti egyenruhájában jelentek meg. Mindketten kitűnő beosztásban dől goznak a vasútnál. Gárdos Emil a vegyipari technikum igazgatója, Bukrics Antal vállalatvezető, Hirsch Fei'enc egy szabó kisipari szövetkezetben dolgozik. Valameny- nyien büszkék eredményes munkájukra. Mák Nándor elmondja, hogy az Ikarus-gyárban, ahol a világhírű magyar autóbuszok készülnek, már többiz- ben kitüntették és megjutalmazták újításaiért. Türk Mi- hályné felidézi a régi közös harcok emlékét. Férjével és gyermekeivel most kevesebb áldozattal, de ugyanolyan lelkesedéssel harcolnak az uj Magyarország építéséért és a békéért. A beszélgetésekből kitűnik, hogy nemcsak a fi italok tanulnak. Az idősebbek között is alig van, aki az utóbbi években ne végzett volna valamilyen szakmai tanfolyamot, ne tökéletesítette volna tudását. Az orszáeréDitő munka során természetesen nehézségekkel is találkoztak. Nyíltan és őszintén beszélnek ezekről is. Szinte egyöntetű az a megnyilatkozásuk, hogy nem számítottak itthon azonnal Alföldi paradicsomra”, tisztában voltak ázzál, hogy a boldog, jómódú, szocialista Magyarország megteremtéséért dolgozni és harcolni kell. Szívesen vállalták ezt, a munkát és vállalják a jövőben is. Megható és szivet melegítő érzés volt hallani, milyen büszkék hazatért honfitársaink az ország gazdasági és kulturális eredményeire és mennyire áthatja őket az a biztos meggyőződés, hogy Magyarországon napról-napra szebb és jobb lesz a dolgozó nép élete. A hangulatos, szép találkozó belenyúlt a késő esti órákba és befejező akkordjaként, a vendégek kifejezték óhajukat, hogy máskor is és minél gyakrabban legyen alkalom ilyen összejövetelre. .Iniiiiiiiiiiiim imiimiiiiiiii mimiiiii in imiiiiímcimii in iimiiiiiiiiiliiniimiiiiimii in iiiniiuiHiiiuiniiiiiiiiiHiiiiiiiiiimmiii mim um iiiiiniii Miskához intézem. “A gyáripar tümegprodukciót jelent. A tömegalkotást tömegek vásárolhatják. A házak, amely ;k tömeggyártással készülnek, a ruhák, amelyek gyárilag készülnek húszezer,] vagy kétszáz dollár helyett ötezerbe é3 a ruhák harminc] dollárba kerülnek, mig ha az a ház “müipari” alapon, vagy i az a ruha mértékutáni “kéziipari” módon lenne készítve, ötször annyiba kerülne és csak a gazdagok számára volna elérhető. Az az automobil, amit ma újonnan kétezer dollárért meg lehet venni és millió munkásnak, akik a tömegiparban dolgoznak, van automobiljuk, ha csak kéziipar volna, még húszezer dollárért se lehetne előállitani és egész biztos, hogyr egyetlen kézi iparos, vagy müiparos se vehetné meg még a sárhányóját sem. És ha azt kivánjuk, hogy mégtöbbünk- nek légyen háza, automobilja és kellő ruházata, akkor nem a kézi ipar, vagy a möipar a megoldás, hanem a mégfejlet- tebb “TÖMEGIPAR.” “A kapitalizmus — és ezért -hála neki — megindította a tömegtermelést, de egy bizonyos fokon túl, a profitrendszere miatt nem képes azt fejleszteni. Megáll, válságokba kerül, visszaesik, háborúk révén visszaránthatja az emberiséget a barbárizmusba. Tehát melyik az a rendszer, amelyik a tömegtermelést a végtelenségig tudná fejleszteni? A szocializmus, amely nem profitra termel.” “Ez a jövő zenéje,” kapott belém Miska! “És ezt a beteg gyomrom, sem a szivem már nem fogják élvezni. Engem ebben a percben az érdekel, hogy a lovaim befutnak-e holnap. A dögök. Azok is sok pénzzel tartoznak nekem.” “Pedig erről a témáról egy egész könyvet tudnék neked zenélni.” “Majd máskor,” válaszolta kézlegyintéssel, jóindulattal Miska. “Majd máskor,” mondtam neki én is. I RÖVIDEN LINCOLN elnök 1862-ben aláírta a Homestead Act nevű törvényt, amely szerint bármely 21 éven felüli amerikai polgár teljesen ingyen kaphatott 160 acre földet, ha hajlandó volt azon legalább 5 évig élni és azt művelni. • EISENHOWER elnök 1953-ban aláirt egy törvényt, amely a nemzet tulajdonában levő dús olaj forrásokat odaajándékozta a nagy olajtársaságoknak, akik nemcsakhogy óriási profitot csinálnak rajta, hanem a kitermelt olaj nagyobb részét még nagyobb nyereséggel U. S.-nek magának adják el. Ha mindez legalább kinyitná az amerikai nép szemét és a jövő választásokon eszébe jutna, hogy miért ajándékoztak az olaj bárók nehéz milliókat a mostani adminisztráció beválasztására ! • A NAGY LAPOK hírei között eldugva találjuk, hogy Brownell igazságügyminiszter két uj törvényt javasol a telefonon való magánbeszélgetés kihallgatását jogossá tenni. A besúgóknak teljes bünbocsánatot adni, bármit követtek is el. Oh, boy! Micsoda törvények? Micsoda igazságügyminiszter? !!! • A NATIONAL Ass. of Home Builders (a nemzeti építőmesterek szövetsége) besurranó szocializmusnak nevezte a kormány bármely lépését, amely segíteni akart bárkinek ahhoz, hogy otthont szerezzen magának. Most, mikor az adminisztráció intézkedése folytán a jelzálog és egyéb kölcsönök kamatjait fölemelték, abból a célból, hogy ez által több kölcsönző akadjon és ezzel éppen az ellenkezőjét érték el, mert a kölcsönzők avval a gyanúval éltek, hogy a pénz bizonytalanná vált, még jobban visszahúzódtak a köl- csözéstől. Az építészek el vannak keseredve üzleteik esése miatt és követelik, hogy ha muszáj a kormány közvetlen kölcsönöket folyósítson azok számára, akik otthont építtetni akarnak. Hát ez (creeping) micsoda?? Egyébiránt a helyzet ezen a téren most az, hogy ha például valaki 10,000 dolláros jelzálogkölcsönt kap és ennyiért ir alá még a nagyobb kamatok mellett is csak 9,200 dollárt adnak neki 10 ezer helyett.
