Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-12-17 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 17, 1953 Mi újság a szakszervezetekben? .------------------------- ■ ■. -----------------------------------------------------rí? OAW-SIO harcra késiül a mmka hlztosISásáérS Az automobilipari munkások CIO szervezete a múlt héten országos értekezletet tartott Washingtonban, hogy programmot dolgozzon ki a munka biztosítására s a depresszió megakadályozására. Az ország minden részéből 1,000 szakszervezeti delegátus vett részt az értekezleten, melynek célját egy iowai mezőgazdasági gépgyári munkás fejezte ki legjobban, mikor a következőket mondta felszólalásában: “Mikor azt mondják nekem, hogy nincs depresszió, hát akkor én azt válaszolom, hogy igenis van. Már két hónapja benne élek és istenemre mondom, hogy nem akarok mégegy- szer főtt makkot enni.” A delegátus, aki elmondta, hogy hat gyermeket kellett eltartania a múlt depresszió idején, a szakszervezet legerősebben sújtott helyi szervezetét képviselte. A depresszió azonban igen gyakran megismételt kifejezés volt minden felszólaló ajkán, akár az automobil, repülőgép, vagy mező- gazdasági gépgyárak munkásait képviselték. Még annak a néhány üzemnek kiküldöttei is beszéltek róla, melyekben még mindig túlóráznak. Tudják, hogy a munkáselbocsátás már nincs messze ezekben a gyárakban sem, a depresszió szele a levegőben van s most kell tenni valamit megállítására. A delegátusok majdnem mindegyike kifejezésre juttatta, hogy az amerikai munkásság nem fog mégegyszer eltűrni egy nagy depressziót. Az értekezlet programmot javasol Az értekezleten hozott határozati javaslat leszegezett egy politikai és közgazdasági programmot a depresszió elleni harcra A határozat ezeket követeli: Emeljék fel évi 1,000 dollárra az egyes személyek jövedelmi adó alól mentes keresetét. Minden formában akadályozzák meg a forgalmi ad'ót és a meglévőket szüntessék meg. A nagyipar túltengő jövedelmét továbbra is adóztassák meg, ahelyett, hogy eltörlik ezt az adót. Szüntessék meg az adózási kibúvókat, melyeket a gazdagok élveznek, akik igy körülbelül évi 6 milliárd dollárral kevesebbet fizetnek, mint ami megilletné őket. A törvényhozás emelje fel a minimális órabért 1 dollár 25 centre. Emeljék fel az országos munkanélküli biztosítást a he-1 tibér 65—85 százalékára. Emeljék fel a Társadalmi Biztosítás által fizetett aggkori nyugdíj összegét havi 200 dollárra és terjesszék ki! azokra a csoportokra is, melyek eddig nem részesültek abban. Kezdjen a kormány kiterjedt építkezési programmot, melynek keretében évi kétmillió uj lakásegységet garantáljanak. A kormány biztosítson segítséget a dolgozó farmerek számára. A törvényhozás tiltsa meg11 a faji megkülönböztetést a munkások alkalmazásánál, úgy országos alapon, mint az egyes államokban. Adjanak haladékot a részletfizetéses adósságok törlesztésére azon munkások számára, akik saját hibájukon kívül elveszítették munkájukat. Biztosított évi bér A határozat, mely Walter Reuther, az UAW és a CIO elnökének személyes felügyelete alatt jött létre, hangsúlyozza, hogy a depresszió leküzdésére irányuló programmra feltétlenül szükség van a “kommunizmus elleni” harcban. Ugyanez a téma nagy szerepet játszott Reuther bevezető beszédében, azonban teljesen hiányzott a delegátusok felszólalásából. A delegátusok teljes mozgósítást követeltek a depresszió elleni harcra, rámutatva, hogy a szakszervezet 250,000 tagja máris elveszítette munkáját, vagy csak a hét er// részében dolgozik. Reuther azonban elérte, hogy a határozati javaslatba bevettek egy szakaszt, mely ellenzi a katonai, stratégiai anyagok és gépek szállítását a Szovjetunióba és más szocialista országok számára. Ugyanakkor azonban igen sok helyi szervezet, közöttük a 600-as Ford lokál a kereskedelmi korlátok csökkentését követelték, amire azonnal szüksége volna a mezőgazdasági gépiparnak. Walter Reuther főleg a biztosított évi munkabér szükségéré fektette a hangsúlyt. Jelentéséből kitűnt, hogy a szakszervezet az acélmunkások vezetői által kidolgozott tervet akarja magáévá tenni, melynek célja, hogy a munkaadók fizessenek be bizonyos összeget egy .alapra, amiből kiegészítenék az állami munkanélküli segély összegét. Ameny- nyiben a munkanélküli segély összegét emelnék, azzal arányban a munkaadók hozzájárulását leszállítanák. Carl Stellato, a 600-as Ford lokál elnöke hangsúlyozta beszédében, hogy a szakszervezet egységben követelje a. munkahét lerövidítését, mint a legjobb eszközt a munka biztosítására. A Ford lokál 30 órás munkahetet javasolt, ami a delegátusok helyeslésével találkozott. Maga Reuther is kijelentette, hogy nem ellenzi a 30 órás munkahét bevezetését. Stellato azonban kifejtette beszédében, hogy a szak- szervezetnek minden erejét összpontosítani kell, hogy ezt elérjék, még mielőtt az üzemekkel fennálló szerződés lejár, ami 1955-ben következik be. Rámutatott, hogy 1955A Bethlehem Steel bethlehemi telepén, magán értesüléseink szerint 5,000 munkást bocsájtottak el ideiglenesen az elmúlt hetek folyamán, a Automation, egy uj szó a szótárban, amiről egyre több szó esik az autcmobilipari, acél, olaj és rádióipari szak- szervezetekben. Az automation egy egészen uj módszert jelent az iparban, villamos, robotgépek alkalmazását, melyek ezer és ezer munkás kenyerét veszélyeztetik. Az automobilipari raanká sok washingtoni érteke zletén egyik delegátus előadta, hogy Ford clevelandi gyárában, mely ilyen automata gépekkel van felszerelve, 48 munkás 1,100 motorfejet készít 8 óra alatt, mig a múltban többszáz emberre volt szükség a munka elvégzéséhez. Az olajiparban, a jelentések szerint, egyik munkát, melyet a múltban 800 ember végzett, most egyetlen ember végez automata gépek segítségével. A RAGYIPAR VISSZATÉR A KÉHREBBSZERHEZ A Wall Street Journal december 1-i számában beszámol róla, hogy az úgynevezett magándetektív ügynökségek és az ipari vállalatok között egyre virágzóbb üzleti kapcsolat, folyik. A nagyipar évi 150 millió dollárt fizet ki ezen ügynökségek számára s az összeg 30—40 százalékát aj négy legnagyobb magándetektív ügynökség kapja, melyek között még mindig első helyen állnak a William J. Burns és a Pinkerton-vállala- tok. Az iősebb munkások még emlékeznek ezen ügynöksé- I gek hírhedt működésére. Szerepük az volt, hogy magánhadsereget állítsanak fel a nagyiparosok számába és minden eszközzel, ha kell vérontással akadályozzák meg a munkások szervezkedését. Még a New Deal alatt is, mikor a Wagner-törvény biztosította végre a munkások szervezkedési jogát, a ma-/ gándetektiv-ügynökségek em- ] béréi ott rejtőztek az üzemekben s feladatuk az volt, hogy megakadályozzák, vagy megnehezítsék a szervezkedést, hogy neveket gyűjtsenek s hazugságokat terjesz- szenek a munkások között a szakszervezetekről. — Több esetben előfordult, hogy ezeknek az ügynököknek sikerült bejutniuk még a szakszervezetek ^vezetőségébe is. Az 1937-ben lefolytatott szenátusi vizsgálat, melyet La- Follette vezetett, jelentésében a következőket, irta: “Körülbelül 2500 a társaságoknak a száma, melyek kémszolgálatot kapnak ezektől az ügynökségektől. A listát általában az amerikai ipar névsorának lehetne nevezni.” A General Motors egyedül 1 millió dollárt fizetett ki a munkásellenes kémkedésért 1934 januárjától 1936 júliusáig. A General .Motors a hir- . hedt, Pinkerton-ügynököket alkalmazta, hasonlóan a Bethlehem Steel Co., a Campbell Soup Co., a Montgomery Ward társaság, a Pennsylvania vasúttársaság, a Shell és a Sinclair olajtársaságok. Mint mbst a Wall Street Journal Írja: John O. Camden, a Pinkerton ügynökség alelnöke, egyike a magándetektív ügynökségek vezetőinek, akik elmondták, hogy újabban erősen megnövekedett, a nagyiparosok számára végzett szolgálatok száma, “a kommunisták és felforgatok” felderítése az üzemekben és hivatalokban. (Az 1953-as McCarthy-féle mérték szerint “kommunista, vagy felforgató” minden öntudatos szakszervezeti tag.) “Az ipart egyre inkább nyugtalanítja a kommunisták beszivárgása az üzemekbe és hivatalokba,” mondta Camden a Wall Street munkatársának. “Kell is, hogy nyugtalanítsa. Elég, ha elolvassuk a jelentéseket a General Electric ügyéről.” (A kitétel McCarthy boszorkány- üldözésére vonatkozott, amit Schenectjadyban és Lvnnben folytatott a GE munkásai között.) • Egyik magándetektív ügynökség vezetője, akit a Wall Street Journal nem nevezett meg, ezzel hencegett: “Az utolsó öt> évben titkos emberem van egyik brooklyni társaság minden fontosabb pontján, hogy őrködjön a vörösök ellen.” Ezután bejelentette, hogy ebben a hónapban irt alá szerződést egy nagy társasággal s ügynököket helyez el annak tennes- seei üzemében, “ahol lelassult a munka és géptörések ’ történtek, amik igen gyanúsak.” Egy másik ügynökség vezetője elmondta, hogy ügynökei ott vannak egy nagy társaság gyárában s a Wall Street Journal szerint egyik munkáskémnek “sikerült magát meghivatnia egy kommunista gyűlésre s felfedeznie 14 vöröst, akiket a gyáros azonnal kidobott a munkából.” A Wall Street, siet biztosítani, hogy a magánügynökségek célja nem az, hogy ellopják a munkát az FBI-tól. Munkájuk abban áll, hogy bizonyítékot találjanak, ahol gyanú van a “vörösök” működésére s azonnal értesítik az FBI-t. 1937-ben a LaFollette-jelentés figyemeztetett: “Világos, hogy az amerikai ipari vezetők általános szokása a munkások elleni kémkedés. Mindaddig, amig ez meg nem szűnik, a munkások szabad szervezkedési és gyülekezési joga, a szólásszabadság értelmét veszíti.” Mint a Wall Street Journal cikkéből kiderül, a szojkás még ma is divatban van' sőt egyre fokozódik. tHMIIIItlIlimmiUlllltlIllllllltlIllilllllIMIIIllllllllllllllllifl A Raytheon televízió gyár elnöke bejelentette, hogy az üzlet igen megcsappant az ősz folyamán. Chicagói gyárukból 400, Newton, Mass.-i gyárukból 650 munkást bocsájtottak el. ! iiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiitmiiiiiiiiiiiiiiifiiiiuiiiiiii A frontvonalban vannak az amerikai városok, mondta Eisenhower elnök a Washingtonba sereglett polgármestereknek. “Hisztéria nélkül” fel kell készülni az atombomba támadás lehetőségére. «IIMtllimilMIIUIMIIIIIIIIIIIiaillllIHinillllllllllltMKIIItin A Chevrolet gyár vezetősége bejelentette, hogy január 11 után még 400 munkásra lesz szükségük a fiinti gyárukban. A Fisher gyár ugyanott 600 munkás fog felvenni. Az automobilipar termelési fölöslegét semmiféle reklámhaj árat, nem tudja megszüntetni. Ámbár az összes társaságok erősen fokozták a reklámot, az elárusítók raktárai tele vannak s 1954 első negyedében a termelés erős csökkentésére számítanak. — Több üzemben már most megkezdték a csökkentést. A Nash automobil társaság bejelentette, hogy december 21- től újévig teljesen lezárja a wisconsini Kenosha városban lévő üzemét, melyben 7—8 ezer ember kiesik a munkából. Még kérdéses, hogy hányat hívnak vissza közülük az üzem újbóli megnyitása után. A Chrysler társaság bejelentette, hogy elbocsátott 3,800 termelő munkást Dodge és Chrysler üzemeiből, a munkások mintegy 10 százalékát. • James P. Griffin, a CIO Ohio állami tanácsának elnöke kijelentette az állami szervezet értekezletén, hogy a McCarthy, Brownell és Jenner-féle elemek “a fasizmus felé akarják vezetni az országot.” Griffin hangsúlyozta a félmillió tagot képviselő 1,200 delegátus előtt, hogy ő maga is szeretné látni a kommunizmus legyőzését, de nem a boszorkányüldöző bizottságok fogják azt elérni, “melyek hazánk szabadságát és demokráciáját veszélyeztetik:” Jack Kroll, a CIO politikai bizottságának országos elnöke, kijelentette: “Van egy elnökünk Washingtonban, aki mézesen beszél és ott vannak mögötte az emberek, a- kik a piszkos munkát végzik.” ben valószinüleg nehezebb lesz eredményt elérni a tárgyalásban, mert addigra súlyosabb lesz á helyzet az egész autóiparban. A határozati javaslat, a delegátusok egyhangú helyeslésével kimondja, hogy a szakszervezet a legerélyesebb politikai akciót fogja kifejteni az 1954-es kongresszusi választásokban és addig is pontosan szemmel tartja a törvényhozók munkáját. A cél az lesz, hogy kibuktassák a munkásellenes képviselőket és szenátorokat. 4
