Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-17 / 51. szám

December 17, 1953

AMERIKAI MAGYAK száS

James J. Matles, a haladó- szellemű vezetés alatt álló, független UE (villamossági munkások szakszervezete) szervező igazgatója november 25-ikére kihallgatásra volt beidézve McCarthy szenátor bizottsága elé. A kihallgatás zárt volt, sem a közönség, sem a sajtó képviselői nem vehettek részt azon s nyilvánvaló, hogy McCarthy hallgatott róla a sajtó számára kiadott, bőbeszédű nyilatkozataiban. A kihallgatás lefolyását azonban leközölte az UE hivatalos lapja s a cikkből kiderül, hogy miért j hallgatott a máskor tele torokkal kiabáló wiseonsini szenátor a kihallgatásról.

Mint az UE lapja beszámol róla: Matles nem ijedt meg, hanem a vádló szerepét vette fel.

“Mikor ön engem kémkedéssel vádol s mikor Lynn és Schenectady városokban kémkedéssel és szabotázzsal vádol becsületes munkásembereket, akkor ön hazudik McCarthy szenátor. Ön egyszerűen hazug.”

A továbbiakban . ezeket hangoztatta: •

“Ön a General Electric | számára végzi a piszkos mun- j kát, Lynnben és Schenectady-1 ban s felszólítom, hogy szün-| tesse be azt.” ,

Mint az UE lapja részletesen leírja, a kihallgatás a következőképpen folyt le:

McCarthy egyedül vezette a kihallgatást, Roy Cohn, bizottságának fő jogtanácsosa segédletével. Matles követelte, hogy a kihallgatás nyilvános legyen s hogy annak jegyzőkönyvéből adjanak ki egy példányt s hozzák azt nyilvánosságra.

“Ha miattam akarnak zárt kihallgatást tartani,” hangoztatta, “én egyáltalán nem akarom azt.’”

McCarthy megtagadta az engedélyt, hogy a kihallgatás jegyzőkönyvét nyilvánosságra hozzák.

Matles támadásba megy át

McCarthy és Roy Cohn a szokásos módszert akarták alkalmazni, a beidézett tanút meg akarták félemliteni, a- mint azt általában teszik. Matlessel szemben csődöt mondott a taktika. Nem volt hajlandó megijedni, de ő maga volt a támadó. Ez láthatólag meglepte a boszorkányüldözőket. Matles előre elkészített nyilatkozattal indult kihallgatásra, melyben kijelentette, hogy McCarthy boszorkányvadászatának célja ezúttal az, hgy segítségére legyen a General Electric vezetőinek, hogy seg ,se a szakszervezetek láncrveré- sét célzó Butler javaslat keresztülhajt ását s a James B. Carey vezetése alatt álló IUE szervezet javára befolyásolja az Országos Munkaügyi Bizottság által elrendelt üzemi választást. Nyilatkozatában Matle, leszögezte, hogy a McCarthy bizottságnak semmiféle alkotmányos joga nincs arra, hogy beleavatkozzon ügyeibe.

“Mindennek ellenére”, hangoztatta a nyilatkozat, “ön megkísérli, hogy kémkedés és szabotázs hazug vádjával

3

‘Szembenézni az üldözőkkel”

'rÖn hazudik, *'

takarja törvénytelen és becs-i télén segítségét, amit a Ge- j neral Electric társaságnak nyújt s a szakszervezet vezetőit, és tagságát illeti ezekkel a vádakkal.”

Matles kijelentette, hogy sem ő, sem az UE vezetői nem vet,tek részt soha semmiféle kémkedésben s a 18 éve fennálló szakszervezet történetében még nem fordult elő, hogy törvényes vádat emeltek volna egyetlen! vezetője ellen is. 'Minden J munkást, aki az iparban titkos munkán dolgozik, a hadsereg, a tengerészet és az i FBI szigorú vizsgálata alá vetnek, mielőtt a munkára beosztanák.”

Matles előadta nyilatkozatában, hogy ugyanaz a Roy M. Cohn, aki most a McCarthy bizottság ügyésze, mint helyettes new yorki államügyész, kétizben is megpróbálkozott vele, hogy vád alá helyeztesse, azon az alapon, hogy hamisan irta alá a | Taft-Hartley törvény által előirt nemkommunista nyilatkozatot, azonban az esküdtszék mindkét esetben elvetette a vádat.

“Jó lesz, ha vigyáz, mikor azt mondja, hogy az esküdtszék megtagadta a vád alá helyezést,” mondta Cohn, aki McCarthyval összebújva tanulmányozta Matjes Írásban benyújtott nyilatkozatát.

“Nincs semmi okom óvatosságra,’ vágott vissza Matles. “Hisz kétszer is próbálkozott, de az esküdtszék a fülénél fogva dobta ki. Én csak a tényeket írtam le nyilatkozatomban és helyt állok azért.”

‘Kommunista ?” — kérdezte ezen a pontos McCarthy.

“A nyilatkozatom válaszol erre. Azt mutatja, hogy az utolsó öt évben, öt Ízben Írtam alá a nemkommunista nyilatkozatot. Önök ketten, ön és Cohn már három éve próbálkoznak, hogy engem és az UE más vezetőit hamis vádakkal illessenek s legyen egész nyugodt, hogy nem fogok beleesni a csapdájába.” ,

McCarthy erősködött, hogy' Matles válaszoljon a kérdésekre: kommunista-e. Matles nem volt hajlandó.

“Három alapon tagadom meg a választ,’” hangoztatta: “Elsőnek ott van a Jogok Törvénye, amit, ön meg akar semmisíteni. Az alkotmány első kiegészítő szakasza kimondja, hogy önnek semmi < joga nincs bárki meggyőződéséről, vagy társulásáról kérdezni. Ez a kérdés éppen most van a Legfelsőbb Bíróság előtt, Julius Empsak. az i UE titkárpénztárosának ügyével kapcsolatban. Másodszor, egyáltalán nem tudom sehol megtalálni, hog^ önnek törvényes felhatalmazása volna a szenátustól e vizsgálatra, a szakszervezet ellen. Harmadszor pedig az alkotmány ötödik kiegészítő szakadást, mint önnek.”

McCarthy nem válaszolt. Cohnhoz fordult: “Gyérünk

Cohn, itt csak az' időnket vesztegetjük. Adjunk ennek az embernek egy nyilvános kihallgatást. Behozzuk a bevándorlási hatóságot és deportáltat juk ezt az embert.”

“Az ilyen fenyegetésekkel ijesztette ön meg az embereket Lynnben és Schenecta- dyban,”’ vágott vissza Matles. “Engem nem tud megijeszteni. Én polgár vagyok és senki nem fog innen deportálni. Biztosítom, hogy itt leszek még hosszú ideig.”

Ne válaszoljon, Cohn!

Mielőtt a kihallgatás befejeződött, mint az UE lapjt leírja, Matles lehetőségei adott Cohn-nak, hogy vála szóljon egy kérdésre.

“Mit csinál itt Cohn?” kér dezte. “Látom elveszített* Schinet. Hát magával m lesz?”

(A 25 éves Schine McCar thy rendkívüli segédje voll azonban néhány héttel e2 előtt besorozták katonánál Cohn 26 éves.)

“Én leszolgáltam a magar idejét a hadseregben,” foly tatta Matles, “de mit csínt ön itt?”

‘Azt akarja, hogy mej mondjam?” kérdezte Cohn

McCarthy közbevágott:

“Erre ön nem köteles vál; szólni Cohn,” hangoztatta.

Egy perccel később végért a zárt kihallgatás.

sza megaKaaaiyozza ont, j hogy engem, vagy bárki mást arra kényszeresen, hogy sa- < játmaga ellen tanúskodjon.” ]

<

“ön hazudik”

“Ön körben szaladgál i Schenectadyban és Lynnben,” folytatta Matles, ‘igen sokat kiabál kémkedésről és sza- < botázsról. Meg akarom mon- , dani önnek, hogy sem én, < sem a szakszervezet, más ve- , | zetője nem foglalkozott ilyes- ^ \ mivel s mikor ön bennünket ^ I vádol McCarthy szenátor, akkor ön hazudik. Ön egy ha- i zug alak.” •

McCarthy dühösen ütötte ( az asztalt kalapácsával. Úgy ] ö, mint Roy Cohn levonultak ] a fő asztal mellől, ahol ere- , detileg ültek, mikor a kihall- ; gatás megindult.. Most már teljesen elveszítették a fel- sőbbség látszatát. Cohn Matles asztala mellett ült. McCarthy fel alá járt a terem- ( ben, időközönként meg-meg- , állva Mailestül egyetlen lépésnyi távolságban.

“Tárgyalt ön titkos munkákról a kommunista gyülé- ' seken?” . kérdezte hirtelen McCarthy.

“Ilyen alattomos kérdésekkel próbálgatta tőrbecsalni és megfélemlíteni a munkásokat Lynnben és Schenectadyban” válaszolta Matjes. “Velem hiába próbálkozik ilyen trükkökkel. Megmondtam már, hogy soha nem kaptam felvilágosítást semmiféle titkos munkáról, soha senkinek nem mondtam el titkokat. Ami pedig azt a politikai kérdését illeti, hogy kikkel érintkeztem, arra a kérdésre már megtagadtam a választ és megadtam az okát.

“Szüntesse meg a munkások terrorizálását”

Matles itt visszatért McCarthy Lynnben és Schenectadyban végzett munkájára.

“Felszólítom önt, hogy szüntesse be a" munkásemberek terrorizálását,” hangoztatta “s főleg azért jöttem el ide, hogy ezt megtegyem.” McCarthy itt Cohnnal tanácskozott, majd megszólalt:

“ön becsületes munkásembereknek nevezi a kommu- ’ nista összeesküvés tagjait?;

Válaszoljon igennel, vagy l nemmel.”

: “Minden polgár becsületes,

:. hacsak vád alá nem helyezik,

’ [ bűnösnek találják és elitélik ’ valami bűncselekményért. Ez- éppen úgy vonatkozik a kom- i munistákra, mint a republi- kanosokra.”

1 Most Cohn vette át a kér- í dést. Matlés polgársága fe- lől érdeklődött.

í ‘1934-ben lettem polgár”,

c ‘Esküt t,etc-e arra, hogy- hűséges lesz az U. S. alkot- 1 mányához?” kérdezte Cohn.

c ‘Igen és hűséges polgár- vagyok.”

“Kijelentette-e abban az . időben, hogy nem volt tagja- a kommunista összeesküvés- nek?’” hangzott a következő

kérdés.

“A nyilatkozatom beszél önmagáért ebben a dologban. Hü polgára vagyok az Egyesült Államoknak.”

• “Hol született?” kérdezte most McCarthy.

“Romániában.” “Figyelmeztetni akarom önt ezen a zárt ülésen,” hangoztatta McCarthy, “hogy sok terhelő bizonyítékunk van ön ellen. Alkalmat akartunk adni önnek, hogy tisztázza magát,.”

Matles visszavágott:

“Csakhogy még a legkisebb terhelő bizonvitékuk sincs ellenem. Három éve próbálkoznak ellenes hamis vádakkal, de nincs a kezükben semmi. Az ilyen maszlaggal nem tud engem megijeszteni.”

Áruló ön, McCarthy?

“Bizonyíték van rá, hogy ön kommunista összeesküvő és árulója ennek az országnak.”

“Önök már három éve próbáiknak hamisan vádolni a nemkommunista nyilatkozatom alapján.-Most hadd kérdezzek én egy kérdést: Áruló ön? Nekem éppen annyi jogom van feltenni ezt a kérDulles, Wall Street külügyminisztere megnyerő mosollyal társai a CIO két vezetőjével, Walter Reutherrel és Jacob Potovsky’

mi iiiimiu ii iiiiiiii mi mill i ii iiiiiiiiiiiiiiiiiiillIlillMiiilliillHH lllll Ilii iiMMiHiiiiiin ii »mi ii in iíii unni inn

A Jenner-bizottság — a szenátusi boszorkány vadásza ti U: saság — vizsgálói boldogan szemlélik a kivizsgálásra ' \uró akta kát

mondja az UE szervezője McCarthynak