Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-12-10 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 10, 1953 _6_________________________ y. Nagy Pál karcolata, Bukarest Amikor kicsengetnek szü­netre, olyan az iskolaudvar, mint a megbolydult méhkas. Pillanatok alatt három-négy futball-csapat is összeáll s in­dul a játék a sapkákból, fizi­ka könyvekből, orosz szósze­detekből rögtönzőt kapuk kö­zött. Veres Laci támasztja a drótkerítést s nézi a játékot. Alig két hete került be ebbe a rettentő nagy iskolába. Az jstenhátomögötti, kicsi mező­ségi faluban ő volt az iskola legjobb tanulója. És ő volt a legszegényebb is. Miután be­jött a városba, szeretett vol­na a föld alá süllyedni, ami­kor első este a bentlakásban elérkezett a lefekvés ideje. Ő csak lapalt, szipogott a kály- he mellett, mert nem volt ágyneműje. Egy ócska rongy- pokrocot hozott magával mindösze, amivel otthon is takarózott évek óta. Éjfél fe­lé, amikor elcsendesedett a szoba, ebbe csavarta bele ma­gát s úgy aludt el a szalma­zsákon. De mi minden történt vele azóta, úristen! Legelőször is mindjárt másnap reggel hivatta a bentlakás igazgatója s fag­gatni kezdte: honnan, milyen világból került ide, aztán át- küldte a raktárba s ott a ke­zébe nyomtak egy párnát, két pokrócot és két hófehér lepe­dőt; hogy ez az ő ágyneműje, csak év végén vissza kell szolgáltatnia. Aznap este le­fekvés előtt lement az udvar­ra s a sötétben jó félóráig mosta, dörzsölte a lábát, mert hát az még bizony'magán vi­selte a mezőségi sár nyomát. 1 Aztán egyszercsak kihir­dette az osztályvezető, hogy be lehet adni ösztöndíjért a kéréseket, ő is megirt egyet és beadta. “Egyetlen család­fám sem volt kizsákmányoló, amiért kérem a tisztelt veze­tőséget, hogy segítsen raj­tam” — irta benne. Két nap múlva kihirdették az ered­ményt: Veres Laci, VIII. C. egész ösztöndijat kap. Minden napnak megvan a maga érdekessége. Sokszor úgy torlódnak az esemé­nyek, hogy szegényember fia csak kapkodja a fejét jobb- ról-balra. És a tanulás, ami pedig igen komoly dolog! Tanulni - kell, rengeteget tanulni, hogy megállhassa helyét! Veres Laci aztán nekiszegi a nyakát ennek az óriási tudo­mányhegynek s birkózik ve­le konokul — ahogy csei bir- birkóztak évszázadokon át az agyagos mezőségi földdel s annak grófiuraival.... De most éppen szünet van; Veres Laci bámészkodik a a nagy zsivaj közepette; tá­masztja a drótkerítést s nézi a játékot, őt még egyszer sem választották be a csapat­ba. Kicsit irigykedve nézi osztálytársait, akik vidáman rúgják a labdát. Ez a hetyke kis Vig Kari meg egészen magánkívül van, ha valaki nem neki passzol a kapu előtt. Nézi Laci a fiukat s fáj a szive, hogy nem hívják őt is játszani. Pedig tud ő futbal­lozni, hogyne tudna! Otthon Egy.pár cipő I hadd el hadd. A szilvásgom- ' bócok, vagy mit is lehet tud­ni, talán egyéb is. Akkor menj csak át az iro­dába most mindjárt — mond­ebben is a legjobbak közé tartozott. Amikor a szenmi- hálynakat 3:0-ra verték a nyáron, ő volt a jobbfedezet és sok veszélyes helyzetet mentett meg a kapu előtt. Az is igaz, hogy otthon kicsit másképpen ment a játék. Nem voltak olyan szigorúak a szabályik. S ami ugyancsak nagy különbség: otthon leg­többször mezítláb játszottak! Veres Laci ekkor lepillan­tott a lábára s valami, bele­dobbant a szivébe. Nagyon, de nagyon elszégyelte magát. A lábán ugyanis ott éktelen­kedett két kajla, rajlott orrú, rettenetesen rossz bakancs, amit 2 évig hordott otthon is, de még mindig nagyobb volt a kelleténél vagy két szám­mal. Hogy is remélhette, hogy ezzel a bakanccsal beválaszt­ják maguk közé a többiek?! Megszólalt a csengő, Vig Kari gyorsan felkapta a lab­dát, rohantak be az osztály­ba. Magyar óra következett'. Veres Laci leült a helyére s kinyitotta a füzetét Janus Pannoniusra. Ez volt a mai »ecke. Úgy próbálta vigasz­talni magát, hogy elszántan mormogta magában Janus Pannonius életrajzi adatait. Nem akart többé a futballra, az átkozott bakancsokra gon­dolni. Csak úgy, félszemmel pislantott rá a Hoiwáth Tibi elegáns barna félcipőjére. Horváth Tibinek ugyanis az volt a rossz szokása, hogy hosszú lábait kinyújtotta a padok között. Belépett Gere, a magyar tanár, ő egyben a VIII. Cé osztályvezetője is. A fiuk csendben izgultak s várták vájjon ki fog felelni Janus noniusból. Elérkezett a lélekzetelálli- tó pillanat, amikor a tanár utiiMiiiiimiimiiimiiimimiiiiMiiiiiiiimimmiiiiiiiiiiiii kinyitja a naplót s felszólít­ja az első felelőt. — Veres László! Elkészül­tél-e, fiam? Ilyen kérdésre nem is lehet egyebet válaszolni — lega­lábbis gondolatban, — mint­hogy: ‘igenis, elkészültem a iegrosszabbakra”— de Veres Laci, mint akit a villám egy kicsit meglegyintett, szónél- kül feláll s kidöcög a tábla elé. Ott aztán, nehogy elpá­rologjon valami a tudomá­nyából, mindjárt rá is kezdi: — Janus Pannonius, igazi nevén Csezmicei János, a magyar irodalom.... Gere nézi ezt az elszánt fiút, aki úgy aprítja az élet­rajzi adatokat, mintha egész életében a humanista költők­kel foglalkozott volna. Aztán egyszercsak ráesik tekintete a Laci siralmas bakancsára. Int, rogy elég volt a felelés­ből, gyorsan beírja az ötöst, de még mindig nem küldi a helyére. Jól emlékezett a Ve­res Laci lábbelijére s most, amint maga előtt látja az iz­galomban égő, ragyogó sze­mű gyereket, mégis mélyen beledöbben valami. —Órák után gyere be a könyvtárba! — mondja vé­gül, aztán int Lacinak, hogy helyremehet. Laci megy a helyére, de azt sem tudja jóformán, hogy fiu-e, vagy leány! Miért kell neki órák után a könyv­tárba mennie? Végiggondolja mégegyszer Janus Panno- niust: talán itt követett el valami hibát? Nem, ez le­hetetlen, hiszen bele sem szólt a tanár egyszer sem a feleletbe! Vagy valami fe­gyelmi ügyről lenne szó? Gyorsan felidézi emlékezeté­ben azt a két hetet, amióta itt van az iskolában, de most azonkívül, hogy az egyik este a vacsoránál titokban két adagot evett meg a szivás- gombócból, semilyen kihágás “Már vesztettem máskor is kisebb ütközeteket” vigasztalja magát Eisenhower a multhónapi választási vereségek után “Igen ám,” válaszol a republikánus elefánt, “de az még nem fordult elő, hogy nem érezted volna az amerikai népet magad mögött” sem jut eszébe. Izgalmában még azt is elfelejti, hol a he­lye s majdnem beleül a Mol­nár Pali ölébe. A fiuk nevet­nek, mintha még Gere is el­mosolyodott volna.... ...órák után éppen csak, hogy odatalált a könyvtár elé, jött Gere és betessékelte a szekrényekkel teli szűk szo­bába. Laci az első pilanatban arr agondolt, hogy még soha életében nem látott ennyi könyve egy rakáson. Hiszen ezt a rengeteg tudományt nem is lehet mind megtanul­ni ! Gere az egyik székről letet­te a folyóiratokat a sarokba s helyet mutatott Lacinak, de az éppen csak ráereszkedett a szék sarkára. Várta, mi történik most? —Van neked más cipőd is, fiam? — kérdi Gere hirtelen. Laci zavarban van. Azt seih tudja, mit mondjon. —Ni-in-cse-en, — dadogja végül félszegen. Ot.t ül moz­dulatlanul, mert azt hiszi, hogy még csak ezután jön a ja Gere — kapsz az iskolá­tól egy pár cipőt. — Ránéz a fiú piruló arcára s hozzá­teszi: — Nem ajándékba ad­juk: ez jár neked! Másnap, a hosszú szünet­ben Veres Laci az elsők kö­zött siet le az udvarra. Még a folyóson megkéri Vig Palit, hogy őt is válasszák be a csapatba. Amikor aztán ot áll az iz­gatott játékra éhes fiuk kö­zött, csak vár, vár hogy jöj­jön feléje is a labda. Ki­mondhatatlanul szeretné, ha az első rúgása olyan világra­szóló gól lenne, amilyent még nem látott ez a viharvert is­kolaudvar. Egy olyan gól, amiben benne van az ő ki­csi emberi életének minden ereje, győzniakarása. De ami­kor végre odagurul eléje a labda, mintha megbénultak volna lábai. Csak ránéz az uj cipőre, aztán hang nélkül le­ballag a pályáról. Úgy érzi, bűn lenne be- piszkolni az uj cipőt. KÉPSZAVAZÁS A BÉKÉÉRT Országos békeszevezásra szólította fel a népet az ame­rikai békeszervezet novem­ber 15-én a Cornish Arms Hotelben megtartott orszá­gos vezetőségi gyűlésén. A felszólításban azt sürgetik, hogy minden szervezet és egyén “nyilvánítsa ki min­den lehetséges módon azon kívánságát, hogy tárgyalá­sok utján teremtsenek bé­két”, mert csak a béke biz­tosíthatja az amerikaiaknak a munkát, a létfenntartást,, gyermekeink és ifjaink ered­ményes jövőjét. Thomas Richardson, az amerikai békszervezet, az American Peace Crusade társelnöke, kijelentette, hogy a koreai fegyverszünet “ra­gyogóan megvilágítja a nem­Szenátusi vizsgálatot kérnek a Rosenberg ügyben A Morton Sobbell és Rosen- bergék ügyében igazságért har­coló bizottság beadványt inté­zett a szenátus jogügyi bizott­ságához, vizsgálatot kérve Her­bert Brownell igazságügyminisz­ter és hivatala ellen, a Rosen­berg ügyben tanúsított viselke­dése miatt. A bizottság hét pontból álló vádat emelt az igazságügyminisztérium ellen s többek között azzal vádolja, hogy tudatosan segítette és biz­tatta a Rosenberg ügyben sze­replő, hamis tanukat, jutalmat Ígért és adott számukra. Az igazságügyminisztérium kész­akarva kampányt indított, hogy a sajtóban elferdítse a tényál­lást és Rosenbergék, valamint Sobell ellen befolyásolja az ame­rikai közvéleményt s az igazság­ügyminiszter most sem hajlandó nyilvánosságra hozni azokat az okiratokat, melyekből teljesen nyilvánvalóvá válnának a ha­mis tanúskodások. Langer north dakotai szená­tor, aki a jogügyi bizottság el­nöke, Ígéreteit tett, hogy a be­adványt januárban bizottsága elé fogja terjeszteni. zetek közt tárgyalások utján megteremtendő békéhez ve­zető ösvényt és bizonyítja a nemzetek közt felmerülő né­zeteltérések fegyveres erővel való rendezésének céltalan­ságát.” Az ülés során adták át a világbéketanács nemzetközi békediját dr. W. E. B. Du- Boisnak, az amerikai béke­szervezet tiszteletbeli elnö­kének. Az aranyérmet és a díszoklevelet, Shirley Graham Dubois vette át távollevő férje helyett. A gyűlésen 75 delegátus vett részt, akik Georgiából, Massachusetsből, Michigan- ből és Marylandból jöttek össze New Yorkban, textil-, szabóipari, villany-, szállító és mezőgazdasági munkások, valamint, háziasszonyok, ér­telmiségi csoportok és az if­júság képviseltében. Befejeződött a rizs aratása országszerte. Csupán né­hány termelőszövetkezetben aratnak még kisebb, öt,-hat­holdas táblákon, ahol a rizs később érett be. Az idei ter­més kitűnő volt, a kisújszál­lási “Rákóczi” termelőszövet­kezetben 35, a sarkadi “Kis­telek” termelőszövetkezet­ben 27 mázsa volt a holdan- kénti rizstermés. iiiimiiimiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiH 7,500 vasúti alkalmazottat bocsát el a Pennsylvania vas­úttársaság január 15-ig, összes alkalmazottainak 6 százalékát. A munkáselbocsátást a vasúti forgalom visszaesésével magya­rázzák. itiiiiimiiiiiiiiiitfiiiiiMiiiMiiiitiniiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiu A WOL new yorki rádió- állomás kizárt hat rádióbe­mondót és mérnököt. A ki­zárt alkalmazottak követe­lik, hogy a rádiótársaság ugyanannyi időt adjon nekik a válaszra, mint, amennyit sztráj kellenes rádióalkalma­zottak elleni izgatásra hasz­nált fel. /Tüe lost mmw a í SKIRMISH im ft WAR - ••

Next

/
Thumbnails
Contents