Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-26 / 48. szám
November 26, 1953 AMERIKAI MAGYAK 3 DR. POGÁNY BÉLA ÍRJA NYÚLJUNK A GAZDAGOK HÓNA ALÁ! Ki volt Harry Dexter White Tudom, szerénytelenség a részemről olyan kérdésről elmélkedni, mint, a mezőgazdaság, amikor van nekünk olyan kiváló mezőgazdasági szakértőnk, mint Eörsi Béla. Olvastam azonban a N. Y. Times november 15-iki számában egy mezőgazdasági cikket az üzleti és pénzügyi mellékletben. Ez különféle magyarországi emlékeket ébresztett bennem a Horthy-időkből és ezek indítanak arra, hogy ez alkalommal ezt a kérdést feszegessem. A N. Y. Times mezőgazdasági cikke sok tekintetben meglepett az őszinteségével, noha a lényeget csak egészen futólag érinti. Ismertetve az amerikai mezőgazdaság helyzetét, rámutat arra a szomorú tényre, hogy az elmúlt két, évtizedben 1 millió családi tipusu hagyományos gazdaság (nyilván: kisgazdaság) eltűnt. Felszívta a nagybirtok. Ennek következtében a mezőgazdasági lakosság 6 millió lélekkel, nagyjában 20 százalékkal csökkent. Ezzel szemben az 1000 acre-es vagy még annál is nagyobb földbirtokok (beleértve a 100 ezer acre-eseket is), 80 százalékkal, az 500— 1,000 acre-es birtokok 40 százalékkal gyarapodtak. A nagybirtokok közül sok a nagyvállalatok vagy részvénytársaságok kezében van. A mezőgazdasági termékek eladásából természetesen a legnagyobb földbirtokosok keresnek a legtöbbet, vagyis például 1949-ben az összes farmok 1.9 százaléka kereste meg az összealadások 26 százalékát, a középbirtokok, vagyis az összes farmok 7.1 százaléka az összeladások 24.8 százalékát. Ugyanebben az évben a statisztika szerint az összes földbirtokok 9 százaléka termelte az ország összgabona értékének több mint a felét és többet értékesített, mint a többi 91 százalék együttvéve. A statisztika több, apróbb részletekbe bocsátkozó adata ez alkalommal nem érdekel különösebben, mert voltaképpen arra a mezőgazdasági szubvencióra (állami segítségre) akarok kilukadni, amelyet a szövetségi kormány nyújt a '‘farmerek”-nek. Ezt a szót azért teszem idézőjelbe, mert enélkül megtéveszti a gyanútlan olvasót. A statisztikák farmernek nevezik- azt a gazdát is, akinek egy-két acre-ből áíló törpebirtoka van és azt is (mégha az egy nagyvállalat, vagy bank), akinek 1,000 vagy még annál is több acre-ből áll a földbirtoka. Egyszóval nem tesznek különbséget a •‘koldusok” és a milliomosok között, holott mindennél fontosabb, hogy ezt a különbséget szem előtt tartsuk. Sajnos, még Eörsi Béla is elmulasztotta múlt heti cikkében: “Mi a lényege a mezőgazdasági válságnak” cimu írásában ezt a megkülönböztetést alkalmazni, amikor azt irta, hogy a farmerek panaszkodnak, hogy mig “a farmerek 1 dollár szubvenciót kapnak, az ipar 10 dollárt kap más cimen.” Erre az alábbiakban még rátérünk. A mezőgazdasági termékei áresésének orvoslására ugyanis kormánysegélyt nyújtanak a “farmerek”-nek, ha nem is az állattenyésztőknek. Ez a segély jelenleg a paritás 90 százaléka. Ez azt jelenti, hogy bármily mélyre zuhannak is a mezőgazdasági termékek árai, a kormány kötelezettséget vállal, hogy az alacsony ár és a paritás 90 százaléka közt, levő különbözetet a saját (vagyis az adófizetők) zsebéből kiegészíti a “farmerek”-nek, nehogy a “farmerek” éhenvesz- szenek. Ez juttatta eszembe a Horthy.-érabeli mezőgazdasági viszonyokat. A Bethlen-kotmány vezette be, amint, emlékeznek rá, az úgynevezett “boletta-rendszer”-t. A ravasz lófős^ékely gróf miniszterelnök, féldiktátor, beadta a közvéleménynek, hogy enyhíteni kell törpebirtokos kisgazdák fokozódó nyomorán, amelyet a sülyedő mezőgazdasági árak és az emelkedő iparcikk-árak közti különbség, az úgynevezett “agrárolló” okoz a parasztságnak. Ezért hát törvényt hoztak, hogy ha valaki az alacsony terménytőzsdei árak miatt olcsón kénytelen eladni gabonáját, az eladásról ‘bolett,át”, bizonylatot, kell kiállítani amelynek alapján a kincstár kiegészíti majd az árat a paritás meghatározott százaléka erejéig. Bethlent ezért az intézkedésért mint a nemzet megmentőjét, állva megtapsolta a tisztelt Ház. A parasztok azonban nem tapsoltak. A kis gazdák ugyanis parányi földjükön aligha tudtak annyit termelni hogy eladhassák, s ha el is adtak valamicskét, édeskevés hasznot húztak a bolettából. Megette azt többnyire a gazda és családja, igy hát igen gyéren látott bolettát. A bolettákat főképpen a közép- és nagybirtokos urak élvezték s zsebelték be, semmiért. Az ellenzéki sajtó igen helyesen úgy jellemezte ezt a boletta-rendszert, mint “a naybirtokosoknak átnyújtott nemzeti ajándék”-ot, A Horthy-urak persze másféle ajándékokat is kaptak. A kisparasztok például mondjuk 3 vagy 5 vagy 7 pengő földadót fizettek holdanként, már nem emlékszem pontosan, a nagybirtokosok, éppen azért, mert nagybirtokosok voltak, csak 1 pengőt. A különbség 50—100 ezer holdas nagybirtoknál egész kerek summácska volt, de az urak ráadásul még különféle panamával úgynevezett “adótörlés”-eket is kiprotekciózhattak maguknak, mig a parasztok nyakára adóhátralék miatt, egy-kettőre rászabadították a végrehajtó-vérebeket, akik elhajtották a szegény családok legnagyobb kincsét, szemefényét, élete forrását, az egyetlen tehenet, a lovat, elvitték az utolsó párnát, elárverezték a házat, elvették a “fődecskét” és ha a paraszt zokszóra nyitotta ajkát, ráförmedtek a kakastollas csendőrök. De kisgazdának nevezték ott is a nagy földbirtokost, hogy ezzel az osztályok közti különbséget eltitkolják. Ott is A N. Y. Times múlt szombati számában egv érdekes cikk jelent meg Peter Kihss tollából Harry Dexter Winteröl, akit öt évvel halála után, miután nincs rá módja,’hogy védekezzen, azzal vádol Brownell i g a z s á gügyminiszter, hogy “orosz kém” volt. Ezt a vádat egyébként az esküdtszék 1946-ban elvetette. Kihss cikkének nem az a célja, hogy megcáfolja a vádat, amiről egyébként a Times is azt hangoztatta vasárnapi számában, hogy célja uj hisztéria felkavarása, hogy eltereljék a figyelmet az Eisenhower kormány működésével szemben megnyilvánuló, fokozódó elégedetlenségről. Egészen bizonyos azonban, hogy Kihss cikének szerepe volt, ebben a megállapításban. Mert Kihss a különböző oldalakról elhangzó mendemondák helyett Princetonban i utazott és áttanulmányozta Harry Dexter White feljegyzéseit, közöttük egy csomó okiratot, melyeket, az egyetem okirattárának adományozott az 1948-ban meghalt, volt pénzügyi államtitkár és a Nemzetközi Pénzalap amerikai intézője. Az okiratokból kibontakozik Harry Dexter White alakja, de egyáltalán nem aoban a formában, ahogy Brownell és a republikánus vezetők előre megtervezett, megfélemlítést célzó propaganda- kampánya be akarja állítani. Ellenkezőleg, az derül ki az okiratokból, hogy Whitje egyike volt a kormány legmesszebb látó hivtalnokai- nak, aki minden javaslatával, minden működésével az Egyesült Állaímok érdekeit igyekezett szolgálni, de ugyanakkor békés együttműködést akart a Szovjetunióval, mert ebben az egész világ békéjé- j nek biztosítását látta. A feljegyzésekből kiderül, hogy Harry Dexter White 1939 márciusában egy Mor- genthau pénzügyminiszterhez intézett, beadványban megjósolta, hogy a fasiszta tengelyhatalmak inkább az angol és francia birodalmak ellen indítanak háborút, mint a Szovjetunió ellen. Ugyanakkor “valódi segítséget” javasolt a délamerikai államok részére és 100 millió dolláros kölcsönt Kina számára. . 1945 január 10-én White memorandumot intézett Roosevelt elnökhöz, javasolva, hogy az Egyesült Államok őrizze meg saját nyersanyagforrásait, azáltal, hogy “az i elkövetkező két nemzedéken belül használja a szovjet' nyersanyagokat.” És általában külföldről hozza be az ipar számára szükséges. nyersanyagokat. White, aki súlyos szívbajban szenvedett, 1948-ban ] meghalt, három nappal az-j után, hogy a Kongresszus Amerika-eiienes Bizottsága előtt kijelentette: soha nem volt kommunista és mindig a leghűségesebben szolgálta az Egyesült Államok érdekeit. Kihss megállapítja az okiratokból, hogy Henry Mor- genthau vezetése alatt a pénzügyminisztérium aktiv diplomáciai tevékenységet fejtett ki s a második világháború előtt Harry Dexter többizben azzal vádolta a külügyminisztériumot, hogy semmit nem tesz a náci támadás megakadályozására. White hevesen harcolt a nacionalista Kina pénzügyi és erkölcsi támogatásáért, a japán támadók ellen s errevo- nat.vozólag levelet intézett Roosevelt elnökhöz. Még 1941 májusában, 7 hónappal a Pearl Harbor elleni támadást, megelőzőleg, javasolta, hogy az U. S. egyezzen meg Japánnal, ajánljon fel számára 2 milliárd dolláros hitelt, amennyiben teljesen kivonul Kínából, felszbadit- va azt. Ugyanakkor javasolta, hogy az Egyesült Államok vásárolja meg Japán haditermelésének kétharmad részét, hogy ezzel a lépéssel biztosítsa a távolkeleti békét. Egyik emlékiratból kitűnik, hogy Anthony .Eden angol külügyminiszter teljes egészében támogatta a Mor- genthau és White által kidolgozott tervet, mely a német közgazdaság erős megszorítását javasolta a háború után. A feljegyzés idézi Eden szavait: “igen veszélyes és háborúhoz vezet az a felfogás”, hogy vissza kell állítani Németország erejét, hogy bástya legyen a kommunizmus ellen. 1944-ben egy Mor- genthauval és White-tal folytatott megbeszélésen, mint akkoriban egyik lap beszámolt róla, maga Eisenhower is a legsúlyosabb megszorításokat javasolta a németekkel szemben. White azonban még korábban, a háborút megelőzőleg, javasolta, hogy az Egyesült Államok lépjen szorosabb kereskedelmi kapcsolatba a Szovjetunióval és gyakoroltagadták osztályok létezését* tagadták az osztályharcot, bár az uralkodó ravasz hülyéknek ugyanakkor volt eszük, hogy I szigorú törvényt hozzanak az “osztályellenes izgatás” megbüntetésére, amikor is csak az urakat védték meg vele, ak- í kor volt osztály, máskülönben pedig lehetett ócsárolni, rá- . galmazni a polgárságot, a munkásságot, a parasztságot, főleg a zsidókat. Horthyék szemében rajtuk kívül nem volt osztály, csak valami egy masszát alkotó tpmeg, csőcselék, azt nem védte törvény. Itt is, Amerikában, sokban hasonló a helyzet. A kisfar- mer éhezik, küszködik, tönkremegy, földjét elkótyavetyélik, felszívja a nagybirtok. Annyit nemigen termel, hogy nagyon kivehesse részét a paritás 90 százalékáig terjedő kor- mánysegitségből. A kormánysegitséget a nagybirtokosok, a “farmerek” kapják, többnyire a hasznon felül. Jövedelmük biztos és kellemes, birtokaik gyarapodnak és egyre kevesebb kézbe kerülnek. Itt is ezek a “farmerek” kapják a 1 nemzeti ajándékot, az idézőjel-nélküli farmerek pedig a — i koldusbotot. jón nyomást az angol Chamberlain kormányra, hogy lépjen katonai szövetségre a Szovjetunióval, mert ez megállította volna a támadásra készülő nácikat. A háború vége felé White javasolta, hogy az Egyesült Államok nyújtson 10 milliárd hitelt a Szovjetuniónak, a- mit az 30 éven át fizetett volna vissza, a hitel majdnem dupláját, a kamatokkal együtt. Elképzelése az volt, hogy az összeg fejében az U. S. petróleumot, mangánt, cinket, tungsztent, krómot, platinát, higanyt, grafitot és egyéb nyersanyagokat importálhatott volna, melyekből tartaléka fogytán volt és belső forrásai kiapadóban vannak. White rámutatott arra, , hogy a Szovjetunió nagymennyiségben szállíthatna ezekből az anyagokból, mintegy évi 400 millió dollár értékben. A javaslat elfogadása nemcsak szükséges és értékes nyersanyagokat biztosi- | tott volna az Egyesült Álla- I mok számára, hanem biztosi- ! tot,ta volna a háború utáni közgazdasági virágzást is, a kereskedelmi kapcsolatok fokozódását az egész világgal , és a világbékét. , White ellenezte a hidegháborút. Mindézekután érthető, hogy • miért volt szálka White a < reakció szemében, miért, álli- . tották az Amerikaellenes bizottság elé s miért próbálnak : most uj kémhistóriát felka- ■ várni, nevének felhasználá- sával. lllillllllHtIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMllHlllllllliiilMIHIIIIUIIIIimf Ártatlanságát han- t goztatva kait meg r, Miután négy évig a siralomházban tartották, Okla- homában kivégezték Austin ( De Wolf, 37 éves férfit, akit . egy tulsai rendőr meggyilko- , lásával vádoltak. Wolfot 3 i évvel a gyilkosság után tar- , tóztatták le, betörés miatt s azon az alapon Ítélték halál- ra, hogy birtokában volt. ugyanaz a fegyver, amivel a rendőrt meggyilkolták. Azt állította hogy a fegyvert pár I héttel előtte egy embertől I vásárolta, azonban ez nem I segített rajta. Közvetlenül, kivégzése előtt kijelentette, hogy ártatlan, sósa nem látta a megölt rendőrt. | flIlllimillllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllMHIMIIIIHIIMI A bányászlep támadja Eisenhowert WASHINGTON. — A bányászszakszervezet lapja, a United Mine Workers Journal, vezércikkében az Eisenhower kormányt figyelmezteti, hogy semmiféle politikai agyafúrtsággal és fortéllyal, még Truman elnök megvádolásával sem fogja elérni, hogy az amerikai nép fi- . gyeimét eltereljék valóságos, égető problémáiról, sem a népnek tett Ígéretek meg nem tartásáról. Ez eddig sem sikerült, amit bizonyít, hogy a republikánusok Eisenhower elnöksége alatt ed- digelé hét kongresszusi választáson vesztettek, mert ft szavazók ellene fordultak. t
