Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-26 / 48. szám
Mi újság a szakszervezetekben? [ KÖZGAZDASÁGI SZEMLE J “Tervgazdaság” republikánus változatban Egy olyan korszakban, melyben a kapitalizmus világ- viszonylatban hanyatlóban- volt, tele a romboló, mélyen gyökerező ellentmondásokkal, Keynes angol tudós szükségesnek találta a kapitalizmus aranykorában élő, úgynevezett klasszikus közgazdászok, mint Adam Smith és társai elméleteinek átvizsgálását. Ennek alapján kifejlesztett egy tételt, mely szerint a kormány avatkozzon be a közgazdaságba, hogy az időközönkint jelentkező visszaesésekben ellensúlyozza a magánbefektetések visszaesését, igy a kormány költekezésének fokozásával meg lehet akadályozni a depressziót. Keynes tétele lett a New Deal elméleti alapja s elfogadta azt az amerikai munkásmozgalom, valamint a liberális felfogást követők nagy rétege is. A republikánus változat azonban, amivel most próbálkoznak, semmiféle szempontból nem azonos azzal, amit a Roosevelt korszakban alkalmaztak. A Roosevelt korszak tervezőit és közgazdászait az a felfogás vezette, hogy a kormány költekezésével a nép, elsősorban a legkisebb jövedelműek vásárlóerejét kell növelni. Ezért költötték a dollárok milliárdjait a WPA-re és a TVAa hez hasonló intézményekre. Ezekkel sokmillió dolgozót megmentettek a teljes nyomortól s ugyanakkor hasznos célokat szolgáló közmüveket építettek. Keynes közgazdasági elmélete azonban soha nem vált be. A depressziótól nem sikerült megszabadulni mindaddig, amig Európában meg nem indult a második világháború. Milliók voltak munka nélkül mindaddig, mig a gyárakat el nem halmozták a háborús megrendelésekkel. A kormány minden költekezése ellenére sem sikerült betöbni a rést, ami a termelés és a fogyasztás között volt, aminek pedig meg kellett volna történnie, hogy Keynes elmélete beigazolódjék. Minden erőlködés ellenére sem sikerül ezt betömni a profitrendszerben, melyben a munkás soha nem kapja meg termelésének ellenértékét s melyben a profit utáni, telhetetlen ét,vággyal és a kapitalista közgazdaságban mutatkozó anarchiával együtt jár a fölösleg és túltermelés. A Keynes elmélet legnagyobb eredménye az volt, hogy a New Deal alatt sikerült némileg enyhíteni a depresszióval járó szenvedéseket Mint közgazdasági tétel azonban csak késleltetést és nem megoldást jelentett. Igen sok munkás figyelmét elterelte az igazságtól, hogy a közgazdasági biztonság csupán a szocializmus alatt lehetséges. "V Az Eisenhower kormány alatt a Keynes-féle elmélet alkalmazásának még az a korlátolt eredménye sincs meg, hogy valamennyire segítse a legkisebb jövedelmű csoportok vásárlóerejének fenntartását. Meglehet, hogy éppen az ellenkező hatása van. Való az, hogy a Keynest követő republikánusok hisznek a kormány beavatkozásának szükségében. Ennek a beavatkozásnak azonban a legfelsőbb réteg megsegítésére kell történnie s nem a legsegényebbrée. Elképzelésük az, hogy a morzsák majd lehullanak, hogy a kormány költekezése, mely a leggazdagabb, kis réteg érdekeit szolgálja, a feltevés szerint munkások és farmerek számára is hasznot hajt a végső eredményben. A kormány szerepe a profit növelése. Ezt a célt szolgálják a hatalmas arányú ajándékozási programmok, mint a partmelléki olaj odaajándékozása az olajtröszt számára s az erdőségek és kormány tulajdonban lévő erőmüvek tervbevett elajándékozása a magánérdekeltségek számára. Ugyanezen célból a kormány tervébe tartozik az is, hogy kiszorítsák a közgazdaságból az úgynevezett marginális, termelő farmereket, az alsó harmadrészt azok közül, akik a föld megmunkálásából élnek. Ugyancsak e tervet szolgálja a gazdagok adójának csökkentése s a szegények adóterhének súlyosbítása a forgalmi adó bevezetésével s a vásárlóerő csökkentése azátal hogy az az amúgy is igen szegény társadalmi jóléti szolgálatokat még inkább csökkentik. Az eredmény az, hogy a profit élvezői aratnak. A nagyipar lényegesen nagyobb profitot húzott 1953 első kilenc hónapjában, mint a megelőző év ugyanazon időszakában. A morzsák azonban nem hullottak lefele. A fogyasztók vásárlóereje csökken, ahelyett, hogy növekedne. S miközben a profit bőségesen hull, itt, is, ott is mutatkozni kezd a munkanélküliség és egyre nagyobb arányokat ölt. ★ “Eisenhower magáévá teszi a tervezés elvét”, írja az U.S. News and World Report. “Biztosította a népet, hogy a cormány, melynek ő áll az élén, nem fog tétlenül ülni, ha az izleti életben visszaesés mutatkozik.” Valóban nem ül tétlenül. A kormány adakozással s ka- onai költekezéssel segíti a nagyipart. Ez utóbbi egyik fő oka annak, hogy mindent elkövetek, hogy felélesszék a “szovjet, veszély” meséjét s fenn- artsák a háborús feszültséget, mely láthatólag csökkent, fost a szovjet atom- és hidrogénbombával való ijesztge- ; US depressziót jósol Colin Clark, egyik legismertebb angol közgazdász 1954-ben 6—7 millió munka- nélkülivel. Hwiiiiii«imiinmiiiiiHiMiiiimiiiimiiiiiniiiu»imni»iim Az erőmű társaságok közös kezelésben akarják a kormánnyal a létesítendő, uj erőmüveket. Nyilván a kormány fizetné a költséget és a magántársaságok húznák a profitot. iimmimiiiiiiiHMMiiifíMiiiiiiiimiiiuHHHiiiiiniiiiiiiiiii A munkáselbocsátások folytatódnak a televíziós iparban. Az RCA lezái'ta Cincinnatiban lévő üzemét, elbocsátva 1200 munkást. Camdeni üzeméből és indianapolisi üzeméből 750 munkást menesztett. A GE 350 munkást bocsátott el syracusei és auburni TV üzemeiből, a Crosley gyár 500 munkást, a Sylvania kétszázat buffaloi üzeméből. A Muntz TV társaság teljesen lezárta Los Angelesben lévő gyárát. Az AFL villamossági munkások szervezete hatezerre becsüli a televíziós iparban elbocsátott munkások számát. ★ Joseph Ryan hosszú királysága a dokkmunkások fölött befejeződött. Ryan, akit vád alá helyeztek a szakszervezetek pénzének elsikkasz- tásáért, benyújtotta lemondását a Philadelphiában tartott konvención, mely évi 10,000 dolláros nyugdijat szavazott meg neki életfogytiglan. Hugh Bradleyt választották megj elnöknek. A változás egyál- j talán nem jelenti azt, hogy aj szakszervezet megtisztult az alVilági alakoktól. Az AFL dokkmunkások szervezetének bejelentése szerint a Ryan szervezet tagságának több mint fele kérte az uj szervezetbe való felvételét. MIKOR AZ UNI0NYEZÉR EGY TÁLBÓL GSERESZNYÉZIK A TRÖSZTVEZÉRREL azt kerdezte, hogy mint tudják egyetlen nap alatt, 6 üzemben megismerni a helyzetet, Fairless válasz helyett megkérdezte a kérdezőtől, hogy tud-e valami jó módszert ajánlani. Kiderült, hogy a munkásokkal egyáltalán nem vették tervbe a találkozást, hanem az üzemekben előre felkészítették a pallérokat és a bizalmiakat a látogatásra, hogy készen legyenek a főnökök inspekciójára. Kiderült az is a válaszokból hogy a látogatással azt akarják bebizonyítani, amit. Philip Murray hangoztatott, hogy “Amerikában nincs osztályharc” — legalább is a következő sztrájkig. • Mikor McDonaldtól megkérdezték: miként magyarázza meg azt, hogy reggel a CIO emelvényen ült, ahol Reuther támadta a nagyipar uralmát, és este “partnerségről” beszél, azt válaszolta, hogy el volt foglalva s igy nem hallotta Reuther beszédét. Persze van egy más, sokkal logikusabb magyarázat, ami teljesen kézenfekvő. A “partnerség” szinjátékát azért rendezték pontosan egy- időben a CIO konvenciójával, hogy azzal a munkásság és a nagyipar együttműködésének lehetőségét hangoztassák és bizonyítsák, ahelyett, hogy a munkásság együttes erejét a nagyipar és annak törekvései ellen összpontosítsa. A színjátékban a főszereplők az ország legnagyobb munkaadója és egyik leghatalmasabb szakszervezetének vezetője volt. Vájjon véletlen volt, hogy a bejelentés éppen a CIO konvenciójával esett egybe ? Ugyanakkor a két, egymással versenyző mutatvány visszatükrözi McDonald és Reuther közötti versengést. Az utóbbi demagógiája közismert. Miközben ma rr.ilitán- san beszel, holnap esetleg hasonló “partnerséget” ajánl fel a General Motorsnak, vagy a Fordnak, amint a múltban már meg is tette. Azonban akarva, nem akarva, kénytelen hangot adni beszédében a munkások elégedetlenségének az Eisenhower kormánnyal szemben. McDonald, úgy látszik a “szocializmust ellenző” kampánynyal akar Reutherrel versenyezni a vezérségért, mert, az ő szemében Reuther egy- időben tagja volt a szocialista pártnak s igy a “szocializmust” képviseli a, CIO-ban. Természetesen mindez személyes harc. Lényegében nincs különbség McDonald és Reuther közt, s az egész szin- szakszervezeti vezetőket. Miközben McDonald és Fairless együt.t látogatják az U.S. Steel üzemeit, mint “partnerek”, a CIO konvenciója határozatokat hoz, melyekben a nagyipar uralmát ellenző harcba szólít. « -■( t: J í > , A J .„ I *• 2 -L * J 1 » • i I .( . I £ i» r. ;.J George Meany, az AFL elnöke beszédet tartott, a National Grange szervezet értekezletén s a farmerek és munkások együttes harcára szólított a depresszió ellen. Ez volt az első eset, hogy egy országos szakszervezeti vezetőt meghívott vendégszónoknak a farmerek szervezete. ★ A CIO kaliforniai szervezete kidolgozott egy aktiv politikai programmot. A Programm alapja az, hogy a szak- szervezetek minden vonalon teljes együttműködést folytassanak a polgári csoportokkal, a reakciós jelöltek megbuktatására. Ugyanakkor a CIO felszólította az állami szervezeteket, hogy teljesen függetlenül, de párhuzamosan működjenek a demokrata párttal. Ugyanaznap, mikor a CIO konvencióját megnyitották, Benjamin E. Fairless, az U. S. Steel elnöke és David J. McDonald, az acélmunkások CIO szervezetének elnöke bejelentették, hogy mint “partnerek” körútra indulnak, hogy tanulmányozzák, mint lehet nagyobb összhangot teremteni az üzemek vezetői és a munkások között. David J. McDonald reggel a CIO konvencióján ült, az emelvényen, végighallgatva Walter Reuther beszédét, melyben kifejtette, hogy a kormány minden tevékenységét a nagyipar érdekében irányítják s Washington a milliomosok uralma alá került. Délután 4 órakor elnapolták a CIO ülését és egy órával később az újságírók, fényképészek átvonultak a Sfat- ler szálló egyik termébe, ahol már fel voltak állitva a televíziós és filmfelvevő gépek, hogy az amerikai nép millióinak tudtára adják a nagy eseményt: az acéltröszt fővezérének és a szakszervezet elnökének közös bejelentését. A színjátékon jelen voltak Fairlessen kívül az U. S, Steel alvezérei, mig McDonald mellett a szakszervezet vezetői álltak. A bejelentés után az újságírók kérdései következtek. Az U. S. Steel alelnöke, aki a sajtóértekezletet vezette bejelentette, hogy már Philip Murray javasolta 1947 I ben a szakszervezet és az U, í S. Steel vezetői negyedévenkénti megbeszélését, azzal a céllal, hogy simábban történjen az üzemekben mutatkozó zavarok elintézése. Valahogy sohasem jutottak hozzá, hogy megfogadják Murray tanácsát, hangoztatta s most McDonald ugyanazt javasolta. Természetesen arról hallgatott, hogy időközben két nagy sztrájk volt, melyek egyike hat hétig, a másika 56 napig tartott. McDonald előadta, hogy a látogatást úgy tekinti, mint “partnerség” kezdetét a munkaadókkal, melynek célja “harmonikus kapcsolat” megteremtése. Arra a kérdésre, hogy részletezzék, mit, akarnak tenni az üzemekben, Fairless és McDonald azt válaszolták, hogy beszélni fognak az üzemvezetőkkel és a helyi szakszervezeti vezetőkkel, hogy megtudják tőlük a panaszok okát. Körüljárták az U. S. Steel összes üzemeit, az első napon a clevelandi körzetben lévő 5 üzemet és a 30 mérföldnyire lévő National Tube üzemet, Lorain városban. Mikor egyik újságíró téssel akarják azt fokozni. Ez a Keynes elmélet republikánus változata. t Az eredmény természetesen nem a depresszió csökkentése lesz, hanem a közgazdaság ellentmondásainak még fokozottabb kiélezése, a vásárlóerő csökkentése és a depresszió súlyosbítása, hacsak a kormány tervét nem ellensúlyozzák egy olyannal, ami a nép érdekeit tartja szem előtt, ahelyett, hogy a monopóliumok és iparbárók profitérdekét, szolgálja.
