Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-11-19 / 47. szám

Mi újság Magyarországon? AZ ERDŐ UJ URAI — Romániai riport —* Elragadó a természet őszi szinpompája a Görgény völgyben. Blragadó és válto­zatos. A laposnyai körzet fa- kitermelésénél végtelennek tetsző bükkösök húzódnak. Mintha nagy művész válogat­ta volna egyetlen hatalmas csokorrá a sárgazöld, vörhe- nyes, rozsdabarna lombu fá­kat. Helyenként örökzöld fe­nyő nyúlik az ég felé. A ván­dor lábai alatt, mint puha szőnyeg, zizeg a rőt avar. Egy óra járásnyira, a Pos- ványoson már egészen más a táj. Fenyvesek zugnak, a- mint beléjük kapaszkodik az őszi szél. Valahol fejsze csat­tog. Egyre erősebben hallat­szik. Egy égretörő lucfenyő lá­bánál emberek dolgoznak. Váratlanul* harsány kiáltás tölti meg a völgyet: Vi­gyááázz! Dől! A fa mellett dolgozók kiegyenesednek s a büszke fenyő lassan, szinte alázatosan hajlik meg az ember előtt. De ez csak a kezdet. Hosszú ut vezet még addig, amig a fa a bútor­gyárig, az épülő üzemekig, uj lakónegyedekig jut. Sok munka van még a fával, amig a dolgozók jobb életé­nek szolgálatára kényszeri- ~ tik. De ez az ut a múltban nem is oly régen, még sokkal hosszadalmasabb volt. Hosz- szabb és nehezebb. A bútor, a ház nem azoknak készül, a- kik a föld gyomrában, az er­dő mélyén viaskodtak a ter­mészettel. Könnyebb és rövidebb ma a fenyőrönk útja. A traktorvezető visszaül helyére s könnyed modulattal megindítja a forgódobot. A vaskos szálfák engedelmesen helyezkednek el, az ágaskodó traktor csusztatólemezén. Ez ma az utolsó rakodás. Hosz- szan szól a duda. A hivójelre emberek közelednek a ritkás- ból. Erdőmunkások. Elhelyez­kednek a rönkökön, a traktor fedelén. Éjszakára elcsendesedik a Posványos. Megszűnik a fej­szecsattogás, pihennek a haj­nal óta búgó traktorok. Új­ból hallható a Görgény-patak vizének állandó csattogása. Mintha zuhogó eső paskolná a földeb Pedig tiszta az ég. Ezernyi csillag díszíti. A hold fényében sudár fenyő­fák csúcsa rajzolódik csipké­sen a láthatárra. Vacsora után a patak part­ján beszélgetnek az erdő­munkások. Sok mindenről esik szó ilyenkor. Különösen ma. — Végre a második komp­lex brigád is megkezdte a munkát — mondja valaki nyomatékkal. Aztán elhall­gat. Tisztán hallatszik, a- mint, az egyik rakodómunkás pipája szörcsög. A pipa pa­razsának fénye megcsillan az arcán. Sokára szólal meg: — Szaporább is a munka, mint eddig. — De mennyivel szaporább —- kapcsolódik a beszélgetés­be Fejér Simon. Most min­denkinek egyformán érdeke, hogy jól menjen a munka. Ez sokat számit. Azelőtt? Akkor minden egyszerű bri­gád csak a maga dolgával tö­rődött. Nálunk is előfordult, hogy amikor estefelé elsza­kadt a sodrony, másnapra halasztottuk a javítást. Hi­szen a normát olyankor már régen túlhaladtuk. Eszünkbe sem jutott, hogy a rakodókat akadályozzuk. — Másképpen dolgoznak még az ut javítók is, amióta tagjai a brigádnak. Jobbak is azóta az utak. A fuvarosok most, szintén hozzánk tartoz­nak. Láttátok volna, milyen verseny folyt Ferenc Dénes és Pop Vasile fuvaroscsoport­jai között. De ha kellett, se­gítették egymást. Még a ba­rakkgondozó is jobban lát el bennünket,, amióta brigádtag. Ez a közösség ereje. — Az már szent igaz, hogy egyre jobban élünk — szó­lalt meg egy eleveneszü ifjú. Még engem is meglepett, mi­kor augusztusban 1450 lejt kaptam a kezembe. Farkas János, az utánadó, majdnem ezer lejt keresett 18 nap alatt. Nem beszélve arról, hogy az étkezdébe izlet.es, meleg ételeket eszünk, na­ponta megkapjuk a friss la­pokat, könyvtárunk van. Es­te pedig tiszta, fehér lepedős ágyban alszunk. Barakkban. A barakkgondozó vizet hord, fát vág, vacsorát készít. Nagy dolog ez. Fejér Simon felállt és na­gyolt nyuj tódzott. — Térjünk nyugovóra. Holnap is nap van. Holnap se maradhatunk el a tervtelj e- sitéssel. Adrián Miklós. Látogatás Dr. Czapik Gyula egri érseknél Brazília kereskedni akar Magyarországgal A New York Times riode- janeiroi tudósítója, Sam Pope Brewer figyelemreméltó tudósításban számol be lapja november 15-iki számában a brazíliai kormány befolyásos képviselőinek abbeli szándé­káról, hogy minél hamarabb kereskedelmi kapcsolatba kell lépniük Magyarországgal. Brewer idézi a külügymi­nisztérium egy magasrangu tisztviselőjének, Joao Barrios erre vonatkozó kijelentéseit: “Brazília igen előnyös üz­leteket köthetne Magyaor­szággal — hangoztatta Bar­rios.— Mi szállítanánk ká­vét, kakaót és gyapotot, Ma­gyarország viszont küldene nekünk vasutj és villanyfel­szerelést és mezőgazdasági gépeket.” (A Magyar Szó október 29-iki számában közölte Mr. Barrios nyilatkozatát a ma­gyar sajtónak, amelyet még magyarországi látogatása idején tett. Most, hogy a braziliai-magyar kereskede­lem ügye, hogy úgy mondjuk nemzetközi üggyé left —mert Az Országos Béketanács Elnökségének október 9-iki ülésén az Országos Béketa- nárs uj tagjául megválasztot­ták dr. Czapik Gyula egri ér­seket, a magyar katolikus püspöki kar ezidőszerinti el­nökét. Ezzel a választással az elnökség kifejezésre jut­tatta egyrészt azt, hogy a békemozgalom nagyszámú ka­tolikus egyházi és világi hí­vét a legfőbb magyar katoli­kus egyházi tekintély is kép­viseli az Országos Béketa­nácsban, másrészt értékelni kívánta azt a pozitív béke­munkát, amelyet dr. Czapik Gyula érsek eddig is kifej­tett. Köztudomású, hogy messzehangzó beszédeket mondott a III. Magyar Béke­kongresszuson a múlt év no­vember 22-én és a Béke Vi­lágtanács budapesti ülés­szakán. E beszédekben hitet, tett úgy a magyar, mint a nemzetközi békemozgalom magasrendü erkölcsi igazsá­gai, nemes eszméi és úgy a magyar, mint a nemzetközi béketábor egységének, állan­dó erőnövekedésének, kiszéle­sedésének szükségessége mel­lett,. Az Országos Béketanács tagjául történt megválasztá­sa után felkerestük dr. Cza­pik Gyula érseket egri rezi­denciájában. Szivesen foga­dott bennünket úgy is mint házigazda, úgy is mint az Országos Béketanács tagja. Beszélgetésünk központi kérdése természetesen a béke kérdése volt. Szavaiból kiérez- tük azt a nagy felelősséget* amelyet mint ember, mint egyházának főpásztora, mint magyar állampolgár érez ak­kor, amidőn a béke kérdése, a Béke megőrzésének lelkiis­mereti parancsa szóba kerül. A békéről való hitvallása néhány világos tételben jut kifejezésre, amelyet már ki­fejtett a Béke Világtanács budapesti ülésének nagy nemzetközi plénuma előtt. E hitvallás lényegét e két szó fejezi ki: “békét akarok!” Hogy miért akar békét, ezt , is elmondotta. Békét akar az­ért, mert ember. Békevágyát sohasem lehet, megfojtani és kiirtani, mert ez amig em­beri természet lesz és amig áll a föld, annak minden tá­ján. ott szunnyad a becsüle­tes emberek lelkében. Békét akar azért is, mert, keresztény. Szerinte a becsü­letes keresztény lelkületnek világgá kell harsognia: bé­két akarunk! És a béke cselekvő hívéül szegődött Czapik Gyula érsek azért* mert több Ízben is ki­hirdette, hogy a magyar ha­zának hü polgára, mert hü- ségesküt tett'a Magyar Nép- köztársaságnak, mert meg­győződéssel működött, közre a Magyar Népköztársaság kor­mánya és a püspöki kar ál­tal kötött megállapodás létre­jöttében. A békének aktiv szolgálatára kötelezik a múlt háborúk gyászos emlékei és az újjáépítő munka nagysze­rű eredményei. A múlt há­borúi szerinte a halálnak, a pusztulásnak katasztrófáit, leírhatatlan szenvedéseit zú­dították a magyar népre. Iszonyattal kell elfordulnia minden becsületes magyar embernek mindattól, ami elő­segítheti egy uj világháború kirobbantását. A béke tette lehetővé, hogy a mai nemzedék eltakarithat­j ta a romokat és hozzáfogha- i tott az újjáépítéshez és nap- 1 ról napra nagy alkotásokat hoz létre. Az újjáépítés mun­káját hősies erőfeszítésnek, a hazaszeretet legigazibb megnyilvánulásának nevezte. ] Amikor a szives vendéglá- I tást, a váltakozva komoly és j kedélyes eszmecserét, megkö- 'szönve búcsúzom, ezeket mondja Eger érseke: — Mindenki tudja rólam, hogy a béke hive vagyok és mindenkit pártolok, aki jo­gos eszközökkel küzd az or- 1 szágok és népek közötti bé­kéért, és el akarja kerülni a háború pusztításait. Parragi György. «Iliim 111111111111111 iiiiiiiiiiiiiiiiiaMiiiiiiiiiniiiiiiiiiMiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiii*M8«i mim ŐRSZEM AZ OROSZLÁNYI DOMBOKON Aki néhány évvel ezelőtt Oroszlány vidékén járt és I most ismét arra vezetne út­ja, ugyancsak elcsodálkozna azon a szép, uj városon, ami a munkások kezenyomán nőtt, izmosodott, azóta. A város feletti dombtetőn hatalmas kupolás épület emelkedik. Üvegkupolája őr­szem gyanánt nézi a vidéket* mintha vigyázna az uj vá­rosra — büszkén uralja az őszi tájat. A terv e nagysze­rű alkotása: az ország leg­szebb, legkorszerűbb vájár­tanuló intézete. A 19 és fél méter magas épület (ebben a magasságban nincs benne a kupola) 36 ezer légköbmé­tert tesz ki, felépítése és be­rendezése 9 millió forintba került. Az intézetben 370 vájárta­nuló lakik és tanul. Gyönyörű' tartóoszlopok között lépünk a művészi díszítésű előcsar­nokba, amelynek közepéről feltekinthetünk az üvegkupo­lára. A kupola a csarnoki rész három emeletének belső megvilágítására szolgál. A szép csarnokból a tanulószo­bákba juthatunk. A három emeleten egymás fölött he­lyezkedik el a hat tanuló és a hét korrepetálószoba. A ta­nulószobákkal áfellenben a filmkamrát és az ebédlő-kul- turterem karzatát találjuk. Lent a kultúrteremben mü- márványoszlopok nyújtóznak ' a tetőig — a karzattal együtt 460 néző élvezheti itt a fil­meket, szinielőadásokat. Átvágunk egy hatalmas helyiségen, s máris a kony­hában vagyunk. De milyen konyhában! Itt készítik az intézet lakóinak, tanulóinak naponta négyszer az élelmet. Valóságos kis üzem ez, kü- lön-külön húsfeldolgozó, zöld­ségmosó és raktárhelyiségek, de legszebb a csempézett fő­zőhelyiség, ahol korszerű, gőzfütéses kályhákon főzik a húst, villamos sütőberende­zésből kerül ki a ropogós sü­temény. A konyhából ételfel­vonógép szállítja gyorsan az ételt az ebédlőbe. Felmegyünk az első eme­letre. Itt az egyik oldalon öt tantermet találunk a legkor­szerűbb felszereléssel, a má­sik oldalon az 1200 kötetes könyvtárba jutunk. Az utób­bi mellett van az olvasóte­rem, kicsit arrébb pedig a “zsibongó”-terem, ahol a ta­nítási szünetekben tartózkod­nak a vájártanulók. A “zsi­bongón” túl a tanári szobát s az igazgatói irodát talál­juk. I A második és a harmadik emeleten 16 lakószoba áll a tanulók rendelkezésére, mind­két, emeleten 2—2 csempé­zett mosdóhelyiségben 3 óri­ási körmosdó van. | A hatalmas épület bal­szárnyába visz most az utunk. , Először a bemutatótermet ; nézzük meg, ahol az eredeti nagyságban elkészített vá- 1 gatok, ácsolatok láttán szinte I úgy érzi magát az ember, •mintha bányában járna. It,t tanulmányozzák majd a jövő vájárjai a bányaberendezése­ket, munkahelyeket, megis­merik az ácsolatok elkészíté­sének módjait. Az intézetet már elfoglal­ták gazdáik: a vájártanulók j £« mpo-ke^dték a tanulást. ■iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 1111111111111111111« okoiUSECSÜ lesz az az elismerő oklevél, | amelyet mindenki, aki leg­alább egy uj egyéves előfize­tést, vagy két egyéves meg­újítást szerez a most induló lapépitési kampányunkban. Szerezzen ön is legalább egy uj egészévi előfizetést. Ne maradjon ki “a béke saj- i tójának érdemes építői” disz- gárdájából! Wall Street néni nézi jó szemmel, ha csatlósaik keres­kednek a népi demokráciák­kal — ajánljuk olvasóinknak, hogy. amennyiben meg van az október 29-iki lapszámuk, olvassák, el a, Barrios inter­jút a lap 9-ik oldalán. Szerk.) V-----------------------------------------------------------V rendkívül érdekes dokumentáris film BEMUTATÓJA A MAGYAR HAZBAN (2141 Southern Blvd.) most pénteken, november 20-án este 8 órakor • • “THE QUIET ONF díjnyertes dokumentáris filmet mutatja be a Bronxi Filmklub • KÍSÉRŐ MŰSOR • * | \___________________________________________________r*

Next

/
Thumbnails
Contents