Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-19 / 47. szám
DR. POGÁNY BÉLA ÍRJA ßmi a hírben van s ami kimaradt belőle Bad Reichenhallból, Németországból, jelenti a N. Y. Times, hogy “nyolcvankét rongyos, magyarszármazásu német fogoly érkezett egy magyarországi táborból, ahonnan hivatalos utón szabadultak ki. November 7-ikén történt megérkezésük alkalmával megszegett ígéretekről és gör- nvesztő munkáról beszéltek. Az orosz fronton estek fogságba, mint a német SS (elitgárda) hadosztályok tagjai. 1950 óta Magyarországon őrizték őket.” Eddig a hir. Vizsgáljuk meg közelebbről. Nyilvánvaló, hogy célja a magyar-ellenes uszítás. Nyilvánvaló a vágy, hogy újabb borzalmak hírével szítsanak hangulatot egy népi demokrácia ellen gyanútlan amerikai olvasók lelkében. Érezni, mennyire szeretnének borzalmat kelteni, de nem tudnak többet mondani, mint hogy “rongyosan” érkeztek meg Bad Reichenhallba, mint,ha a nyugati féltekén nem lehetne rongyos embereket látni s mintha ilyesmi csak odaát fordulhatna elő. Most aztán igen finoman “magyarszármazásu néme- tek”-nek nevezi a levitézlett hadfiakat, nehogy “svábok”-at kelljen mondani, akiknek soraiból verbuválódtak a hitlerista nácik legvadabb magyar nyilasai, lévén leghőbb vágyuk, hogy Magyarországot kiszolgáltassák a náciknak és náci tartománnyá tegyék egy “németszármazásu” Gauleiter vezetésével. Hogy az ilyesmit nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden más nemzetében a legaljasabb hazaárulásnak tekintik, arról nem szól a krónika, de arrgl sem, hogy ezek a történelmi múltban Magyarországba telepi ^ct németek, akik meghíztak a magyar búzán, magyar zsíron és magyar árpából készült sörön, a történelmi hálátlanság émelyítő példái, és az ugyancsak németszármazásu Hóman Bálint történetiró “disszimilációs” elméletének ragyogó bi- zonyitékai. Hóman ugyan zsidókra akarta- rábizonyítani, ' hogy a magyar “faj” agvonmagasztált “asszimilációs” képességét meghazudtolva hálátlanul elkülönítették magukat. Ehhez sem kellett volna nagy megerőltetés, mert a Hóman által alaposan ismert magyar “faj” a korábbi történetírók által megállapított asszimilációs folyamatról áttért a disz- szimilációra. azaz kivetette magából az idegen elemet. Hóman szerint ez a zsidó volt, nem a “németszármazásu magyar”, amely már csak azért, sem lehetett ellenszenves a magyarnak, mert árja vére volt és mert Hóman is ilyen j vérrel dicsekedett. Ezzel szemben az igazság az, hogy a ma- “jgyar zsidók magyarnak vallották magukat. Hősi halottaik százalékos sgárpa sokkal nagyobb volt, mint a született faj magyaroké. Ez a nyolcvankét magyar sváb odáig vitte a Hitler- imádatot, hogy egyenesen SS-emberekké váltak. Az SS-ek,- akiknek gaztetteit már nem nagyon tanácsos hánytorgatni a McCarthyzmus korában és a Wall Street kiskirálvsága idején, a leghirhedtebb nácik voltak, akiknek kegyetlenkedései nyomták rá a náci uralomra a legsötétebb bélyeget. Rémuralmukhoz ártatlan áldozatok megszámlálhatatlan millióinak vére tapadt és éppenséggel vérfürdők rendezésére küldték őket az orosz frontra is. A második világháború történetében az SS-ek nevéhez fűződnek a legállatia- sabb kegyetlenkedések. Ezt a nyolcvankét vérebet nyilván csak azért nem vé-! gezték ki a szovjet hatóságok, mert tárgyi bizonyítékot' nem tudtak felhozni ellenük s ügyük kivizsgálása után nyilván “magyar származásukra” való tekintettel átszolgáltatták a magyar hat,óságoknak, melyek őrizetbe vették őket 1950-ben, majd a nemrég kihirdetett közkegyelem -folytán saját kívánságukra kiengedték az országból és igy„ juthattak Bajorországba, Hitler hazájába. Bizonyára hallották, hogy a nyugatnémetek, bár a fegyveres háborút elvesztették, de azóta gazdaságilag, politikailag és ideológiailag a Wall Street kegyelméből utólag megnyerték.-Odamentek hát, Nyugat-Németországba, és nyilván tudták, hogy a legjobb benyomást keltik ott és a Wall Street tájékán,' ha minél szörnyűségesebb rágalmakkal szórják be szülőhazájukat. De még ezek a sötét hadfiak sem tudtak egyebet mondani,* mint hogy a nekik tett, “ígéreteket megszegték” és “gor- nyesztő munkát” kellett végezniük. A Wall Streeten más történetekhez és beszámolókhoz vannak szokva az emberek. Azokhoz képest ezek semmik, üres szavak. Miféle Ígéretek? Miféle görnyesztő munka ? Ezeknek, akik "hozzá . voltak szokva, hogy ‘úri fajtá”-nak tartsák magukat és minden robotjuk ártatlanok lemészárlása vagy lemészárlásukra kiadott árja parancsok voltak, nehezükre eshetett talán az is, hogy csajkájukat, maguk vigyék oda az ételkiosztáshoz vagy hogy esetleg lapátot, kapát vegyenek kézbe. Másról nem igen lehetett szó, mert hiszen akkor megmondták volna és ha megmondták volna, akkor az itteni kalmársajtó túli piros és hupikék szinekkkel kiszinezte-kicirkalmazta volna. Ha tehát mindezen szempontok latbavetésévek csak “megszegett Ígéretek” és “görnyesztő munka” minden panaszuk, az arra enged következtetni, hegy semmi bajuk sem volt Magyarországon, de ‘árja vérük” hivta-hivta vissza őshazájukba, Hitler Bajorországába. November 19, 1953 ? víERIKÁI MAG\AR S/.u A “kém”’Vádakat már 1947-ben megtervezték *^.cunek, akik azt képzelik, hogy Herbert Brownell igazságügyminiszter világraszóló feltűnést, keltő “haza- árulási” vádja Truman és a tragikussorsu Harry Dexter White ellen csak holmi ötletszerű, hajánál fogva elő- ráncigált, nagy-hirtelen j ében összetákolt mesterkedés. Ezt a fortélyt, már hét éve főzik. Elsőizben még 1947 januárjában jött elő vele a Kereskedelmi Kamarának a - szocializmus és kommunizmus kérdéseivel foglalkozó bizottsága. Előkészületei a US Kereskedelmi Kamara hivatalos helyiségeiben, a nagyvállalati igazgatók bizottsági ülései során peregtek le. A nagyszabású tervet röpirat formájában is megjelentették. A cimé az volt, hogy “Communists Within the Government” (Kommunisták a kormányban). Ezt a könyvecskét használta vezérfonalul szélt,ében-hosszában az or- • szágban a kereskedelmi kamarák messze kiterjedő hálózata. győződve az egész vonalon, hogy a háborút helytelenül fogtuk fel, mert nem a nácik ellen, hanem a nácik oldalán kellett volna harcolnunk. ‘A nácik oldalán kel-1 lett volna harcolnunk A Kereskedelmi Kamara tervezete hangsúlyozta, hogy i a Stat.e Department politikáját “egy tucatnyi ember” állapította meg. Követelte, i hogy ezek ellen indítsák meg j a hüségvizsgálatokat. A do-1 kumentum ezután a követke-; zőképpen folytatja: “A pénzügyminisztérium-' nak egy maroknyi tanácsa: fogalmazta meg a potsdami egyezmény alapvető prog- j rammját Németországban.! Ez a szovjet politika maimá- j ra hajtotta a vizet. Az utóbbi években sok olyan döntés■ történt, amelynek szerzői ellen alapos vizsgálatot kellene indítani. Érdekes volna megtudni azt is. kinejt a tanácsára tagadtuk meg Miháj-1 lovicsof Titóért. (Ez még Tito pálfordulása előtt volt-) “Köztudott dolog, hogy bi-j zonyös elemek a State De- j partmentben a kínai kom- j munisták ügyét támogatják' Kina alkotmányos nemzeti j kormánya ellenében. Ezenkívül még az UNRRA (a há- boruutáni segélyszervezet) 1 ügyét sem ismerjük teljesen. A segélyek igen nagy százaléka szovjet ellenőrzés alatt álló területekre jutott.” És igy tovább, és igy- tovább. A Kereskedelmi Kamara ez iratában már indítványozza, hogy a kormány nyomozzon az “igazi kémek ”1 után, akik nem ewebek. min* i roosevelti politikát irányitó kiválóságok. Akkoriban még nem volt Hiss-, White-, Lattimore-i é- egyéb per, amelybe RoosevW embereit igyekeztek belemártani. Ma már azonban, ami kor már számos ilven'peren * iiiiiiiissuiiim minin immii mi mimuiiimiiiiiiiiiiiuiiiifi ainnminiimmiimniinniiiniiiinmiiiiiimi«imnnnmii>nmiiiininiiii!iiiiiimnmC8uinii mi mm unni imi iiiiiiip ^7FH7PTT MAR KO 1 UJ ÜlAASOT A MAGYAR SZÓNAK? i. t A MAGYAR szó minden szama a felvilágosítás KINCSESTÁRA. — ADJA SZOMS7 DJA KEZÉBE! j A tervezet lényege az volt, hogy miként kell megkaparintani a hatalmat a monopolisták legreakciósabb kiíkk- je számára és miként kell azt kezükben tart,ani örökkön ö~xkké. Az, «mit Brownell jelenleg müvei, nem egyéb, mint az elgondolás ] második szakaszának megin- , I clitása: az ellenzék elhallgattatása és elfojtása, még ak- ; kor is, ha az a demokrata ; párt, — hogy ezzel vegyék elejét a republikánus párt ki- , buktatásának 1954-ben és > 1956-ban. j A magasáílásu személyek ; A Kereskedelmi Kamarának ^ már 1947-ben nem volt eiég-| séges $ “hüségprogramm” ^ elindítása, mert nem volt ' jelég “átölelő”. Már akkor sür- ‘ j gette, hogy a vizsgálatokat;1 | necsak a KP-ra és “társuta- ^ saira” terjesszék ki; hanem azokg-a “a magasáílásu személyekre” is, akik tevékenyen közreműködtek a roosevelti időkben és a trumani tezdeti korszakban követett' tül- és belpolitika kialakításában. A Kamara formulája egy- i szerű volt: a Roosevelt-kor- mány minden intézkedése, a- melyet a Szovjetunióval való:- békés kapcsolatokra alapoz- j >;ak vagy amely ellenséges ■ volt Csang Kái-sekkel vagy asiszta elemekkel szemben, és minden New Deal-intéz- I kedés a belpolitikában, “áru■ ías” számba ment. Ennélfogva az ezekkel az intézkedésekkel azonosított személyeknek “orosz kémeknek” vág; a “kommunista összeesküvés” ügynökeinek kell lenni. Ebbő: üövekezik, hogy olyan kormány, amely ilyen “árulást" uégtür, maga is “hazaáruló.” “Az ebben a jelentésben foglalt programm a cselekvésre ajánlott minta”, mondta a. Kereskedelmi Kamara ! 1947-ben, sürgetve “a széles- fronton folytatandó vizsgá■ atot.” Az üzleti élet e képviselői : eoben az időben meg voltak túlestünk és levonhattuk tanulságait, ma már könnyű megállapítani a Kereskedelmi Kamara tervezetének egyes részleteiből, hogy a pellengért már abban előkészítették ezek számára. Célja az volt, hogy a kiszemelt emberek meghurcolásával a halott Roosevelten üssenek, másfelől viszont, hogy elijesszék azokat, akik még némi hajlandóságot éreznének a roosevelti felfogás hirdetésére, a roosevelti béke- és New Deal-politika folytatására. A republikánusok rájöttek, hogy nem képesek kiirtani a nép szelleméből Roosevelt New Deal-j ének hatását. Most hát a hitleri rendőrterrorhoz folyamodnak olymódon, hogy a “kém” bélyegét sütik Roosevelt bizonyos híveinek homlokára, sőt belerántanak másokat is, fel egészen az elnökig. Ezt a célt szolgálta, hogy nagyfiút csináltak Louis Budenzekből, Elizabeth Bentleykből, Whittaker Chambersekből, hogy velük tanuskodtassanak bárki ellen, akire a republikánus stratégia kiveti hálóját. Bumeráng ’ Most ezek maga Truman | ellen vallanak. Vájjon gondol-e a volt elnök arra, hogy | őmaga indította el a^ Kereskedelmi Kamara mest,erter- vének első szakaszát, amikor még esze ágába se jutott, hogy a második szakaszt már majd a republikánusok hajtják végre és úgy fordulhat a dolog, hogy őrá magára fog rájární a rúd. De persze ne tévesszük el: Brownell és a mögötte álló imperialista irányitó erők -célja nem egy volt elnök meg- hurcolása, hanem a dolgozó nép, elsősorban a szakszervezeti munkásság, a kisfarme- rek, a néger nép s a nemzeti kisebbségek gúzsbakötésé és eitiprasa. “lEoiizMmur §i uirvezetősége gálni. Ez a viselkedés bizonyosan tovább kétségeket fog felidézni a Kongresszusban az Egyesült Nemzetek vezetőségét illetőleg.” Az állítólagos “kommunista kegvet,lensógeket” hangoztató vádnak, melyet a^ U.3. képviselői ~ hangoztattak az Egyesült Nemzetek ülésín, azzal a céllal, hogy azokkal fokozzák a háborús feszültséget, egyáltalán nem volt meg á kívánt hatása, annak ellenére, hogy az UN beiktatta a vádat tárgysorozatába. Vijaya Laksmi asszony, Nehru indiai miniszterelnök nővére, aki az UN elnöki tisztségét tölti be, egyik televíziós program keretében nyíltan kétkedését fejezte ki a váddal szemben, azt hangoztatva, hogy mindkét* felet meg kell ■ hallgatni. Ez a kijelentés, a Wall Street lapja szerint árra fogja késztetni a Kongresszus tagjait, hogy megbízhatatlannak nyilváirt- sák az UN vezetőségét, el- • sősorban annak elnökét, aki i pillanatra is kétkedni mer az I U. S. képviselőinek szavai’ au 7 Vijaya Laksmi ban elkövetett kommunistí atrocitásoknak két oldala vai s mindkettőt meg kell vizs A Wall Street egyik leg- ntosab hetilapja, mely igen izei áll az Eisenhower tá- >rhoz, a következőket írja a ;t legfontosabb eseményeit szefoglaló rovatában: “Vijaya Pandit asszony, az gyesült Nemzetek Általános anácsának elnöke azon a vé- ményen van, hogy az Egye- ilt Nemzetek elleni háború-
