Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-11-19 / 47. szám

November 19, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ahol elzárják a víztől a sztrájkoló munkásokat Nemrégiben egyik cik- élelmiszereket a szakszerve­Az iparbárók “nagylelküek” a nép pénzéből künkben foglalkoztunk a louisianai cukorültetvények' munkásainak sztrájkjával, mely több mint egy hónap óta folyik. A munkások, akik családjaikkal a legnagyobb nyomorúság közepette élnek,- csatlakoztak a mezőgazdasá­gi munkások AFL-szerveze- téhez és követelik annak el­ismerését s természetesen valamivel magasabb béreket. Mint most egy Louisianá- ból érkezett tudósítás leírja: az ültetvényesek rendelkezé­sére sokféle módszer áll, hogy megpróbálják megtörni a sztrájkot. A sztrájkoló munkásokat kilakoltatják az óriás ültetvények tulajdoná­ban lévő viskókból, a fegyve­res bérencek egyáltalán nem riadnak vissza az erőszaktól, a hatóság minden közege a cukorültetvényesek szolgála­tában áll. Van azonban egy más mód- szer is, amit a sztrájkolok el­len alkalmaznak. Elzárják tőlük és családjaiktól az ivó­vizet. A sztrájkolok úgy segíte­nek magukon, hogy össze­gyűjtik a csatornákból lefo­lyó esővizet. Mások a Missis- sipi-folyó vizét isszák, - amit j azonban elpször fel kell for-í ralni. Hordókban hozzák aj vizet a Mississippiből. Szeren­csésebbek azok a családok, melyek közelében kút van s annak vizét közösen hasz­nálhatják. A környéken sehol nincs! vizbőség. Általános szokás, hogy az esővizet tartályok­ba gyűjtik. A szárazabb év­szakban ezek a tartályok ki­fogynak. Normálisan az ül­tetvények látják el vízzel munkásaikat, hatalmas, ve­zetékkel ellátott víztartálya­ikból. A sztrájkoló munkások azonban nem kapnak vizet. Még a hivatásos vizárusok sem hajlandók vizet eladni a sztrájkolóknak. A Sara nevű ültetvényen a munkások két teljes napon át, nem juthattak semmiféle vízhez. Végre Joe Guidry, aj szakszervezet vezetője, szer- ; zett egy tartályt, melyben: teherautón ivóvizet hozott, j amit az ültetvény mellett vo- j nuló országúton osztott szét,' minthogy a teherautót nemi engedték be a fegyveres őrök. Több ültetvényen már si­került. megtörni a sztrájkot,) de 50 ültetvény munkásai kitartanak. A sztrájkoló munkások egymásután kap­ják az értesítéseket, hogy ezt vagy azt a szolgálatot meg­vonják tőlük. Egy tipikus értesítés az, melyet a Napo- leonsville közelében lévő Little Texas ültetvény szak- szervezeti tagjai kaptak: “Ha nem jelentkezik mun­kába október 30-án reggel 6 óráig, akkor ön hivatalosan el van bocsát.va alkalmazá­sunkból s azonnal megindít­juk ön ellen a kilakoltatási eljárást... Mindaddig, mig a törvényes kilakoltatás végre­hajtható nem lesz, megvonjuk öntől a fűtést és világítást.” . A Labadieviiie melletti ültet­: - vényért ., . a ssítrájkoiá j.fauukáír ■á.'TsT*4'”* ^ÍCr* * ' ' ' Nemrégiben kezembe ke­rült a Bethlehemi Híradó, mely első oldalas, vezető cik­kében számolt be a Bethle­hem Steel Co. nagylelkűségé­ről, ami abban áll, hogy haj­landó 1 millió dollárt ado­mányozni egy műszaki kö- j zépiskola felépítésére a penn­sylvaniai Bethlehem város­ban. Másik félmillió dollárt, ami még szükséges az iskola felépítéséhez, a városnak kell j megfizetnie. ' A bethlehemi magyar lap-, ban, mely a Bethlehefn Glo- ’ be-Timesből vette át a “nagy-j- leíkii adományról“ beszámo­ló cikket, hiába kerestem a folytatást, mely arról szá­molt be, hogy Joseph K. Mangán, az iskolaügyi bi­zottság tagja, aki egyszers­mind egyik helyi szakszerve­zet vezetője is, ellenezte az j ajándék elfogadását, azt han-j goztatva, hogy ahelyett a vá- j ros becsületesen adóztassa j meg az acéltársaságot s ak- ( kor nem lesz szüksége aján­dék elfogadására. Mangan kifejtette, hogy az acéltársa­ság olyan iskolát akar, mely teljesen az ő céljait szolgál­ná, előre kiképezné számára j a jövő munkásait, azoknak! azonban mégis inaskodniuk kellene négy éven át az üzem­ben, mig megkapnák a szak- j képzett munkásokat megil- L lető munkabért. Ugyanakkor i kimutatta Mangan, hogy az) acéltársaág helyi üzemének j értéke legalább 100 »millió j dollár, azonban az adóhivatal j mindössze 22 millió dollárra I becsülte fel, tehát ezen ősz- j szeg után fizet adót, mig az | egyszerű polgárok házaik, j vagy üzleteik piaci értékének 33 százaléka után kell, hogy adót fizessenek. így az acél- j társaság sok millió dollárt megtakarított, amit adó alak­jában kellett volna befizetnie, tehát a valóságban nem sa­ját, hanem a nép pénzéből “nagylelkű” s ugyanakkor a köz érdeke helyett teljesen saját érdekeit akarja szol­gáltatni az iskola felépítésé­vel. Jellemző az, hogy a 12 tagú bizottság között Mangan egyedül állt,, ami természe­tes, miután a bizottságban, mint a város vezetőségében az acéltársaság emberei ül­nek, közöttük 'azok, akik készakarva alábecsülik va­gyonát, hogy az adó elenge­désével növeljék profitját. A bethlehemi eset nem áll egyedül. Az úgynevezett I “szabad vállalkozás” hamis, prófétái a tőkés rendszer vé-1 delmében egyik fő érvként í hangoztatják azt, hogy a. pénz és a nagyipar urai mi-j lyen nagylelküek, mennyire aj köz javát tekintik a nem sa-! ját érdekeiket. A Wall Street) sajtója tele van ezen “nagy­lelkűség” dicséretével s gon­doskodik róla, hogy nagybe­tűs címekkel világgá kürtöl­je az adományokat, melyeket a kultúrintézmények, főleg az egyetemek kapnak a mo­nopóliumok társaságaitól. — Természetesen; hallgatnak ar­ról, hogy mindezek az ado­mányok .elsősorban ;az> adako­zók érdekűit szolgálják, akik v*aá­•:*&**' zettol, de igen nagy nehéz­séget okoz számukra azok el­készítése. Az élelmiszerek egy részét a déli katolikus jó­léti akció adományozta éy Walter Reuther 5,000 dollárt adományozott arra a CIO pénztárából. A családok ri­zsét, babot, szalonnát és lisz­tet kapnak, valamint kanna- tejei, a családtagok számá­nak megfelelő arányban. • Annak ellenére, hogy a kalmársajtó legnagyobb része majdnem teljesen elhallgatja a sztrájkot, mégsem sikerült a valóságot, teljesen elrejte­ni az amerikai nép elől s egyre többen figyelnek fel arra a nyomorúságra, mely­ben a hatalmas cukorültetvé­nyek munkásai tengődnek.' Még a sztrájk megindu­lása előtt, a szervezési- kam­pány megindulásakor a szak- szervezet kérdőíveket osztott szét a munkások között, a különböző ültetvényeken. A válaszokból kiderül, hogy a munkások nem kapták meg sem a törvény által elrendelt minimális béreket, sem az orvosi kezelést, melyre a cu­korültetvényesek kötelezték magukat, annak ellenében, hogy a kormány 1 centes szubvenciót ad számukra minden font cukor után. — Egyetlen ültetvényen sem kapnak a munkások ingyenes orvosi szolgálatot s a tple- pektől általában 5—15 mér- földnyi távolságban van or­vos. Az orvosi látogatásért minimálisan 5 dollárt kell fi­zetniük, de sok esetben 17 dollárt, att,ól függ, hogy mek­kora utat kell megtennie az orvosnak. A munkások, akik­nek évi bére ritkán haladja meg az 1,000 dollárt, sok esetben még akkor sem hív­hatják az orvost, ha valaki halálos beteg a családban. íme igy fest a cukorültef- vények munkásainak élete 1953-ban, mikor a statisztika büszkén hangoztatja, hogy az amerikai életszínvonal to­ronymagasságban áll minden más országé fölött. ui in mi i mini mu mit uit un ni mim im min m limit mii RÖVIDEN ALABAMA a 14-ik állam mely­nek kormányzója aláirta a csalárd “right to work” (a mun­kához való jog)-nak csúfolt tör­vényt, amely első lépés a szak- szervezetek teljes kiküszöbölé- sére. Ezt a törvényt bizvást a sztrájktörők munkajoga bizto­sításának lehet nevezni. ★ NEM elégedhetünk meg, hogy vészjeleket adunk le arról, hogy mi következik reánk, ha a dol­gok továbbra is igy folynak. Cselekednünk kell. Hogy mit te­het bárki? Szerzett már egy uj előfizetőt a “Magyar Szónak?” Tartozik munkásszervezethez? Ha polgár, irt már kerülete sze­nátorának, hogy kövessen el mindent a Taft-Hartley, a Mc- Carran és hasonló törvények el­törlésére, vagy legalább meg­változtatására? Ha állandó olvasója, a “Ma­gyar Szónak”,, akkor Ismeri e törvények mibenlétét és biztos lehet abban, hoajr'iöínden egyes tilfáifózas -a nép” Ttép*iielőinél Igen la szómit »■ tópvlsalö slha- tárosáe&as. mtokrtt -a twil ói ■bÁsenló A Bound Brooki Washington Magyar Kultúrotthon ! tisztelettel meghívja a magyarságot a szezon e*$ö j nagyszabású | ; DISZNÓTOROS BÉBIÉRE VASÁRNAP, DECEMBER Hó 6-ÁN Elsőrangú italok —- Tóth Béla zenekara muzsikál j Beléptidij nincs----------------------------­A Bronxi Női Csoport a new yorki || magyarokkal egyetemben NOVEMBER Hó 29-ÉN, VASÁRNAP jj délután 2 óra 30 perces kezdettel ünnepli a NŐK VILÁGA | 19-ib éves évfordulóját = A BRONXI MAGYAR HÁZ BAN 2141 So. Boulevard (182-ik utca közelében) SZÍNRE KERÜL , j MORZSA MARI | egyfelvonásos színdarab kitűnő szereposztásban. 2 V. ' . S3 .... Nagyszerű nmgánszámoj^jelsőrepdü szónok. ' 2 BELÉPŐDÍJ 99 CENT. J • ­megvonásával fenyegetik az egyetemeket, ha azok nem követik pontosan az általuk megkívánt feltételeket, más­részt igen nagy reklámot je­lentenek számukra, amit in­gyen kapnak, nem beszélve arról, hogy minden alapít­vány az egész kapitalista rendszer propagálását szol­gálja. A Rockefeller, Ford és Carnegie alapítványok, me­lyeket munkások verejtékén szerzett profitból alapítottak, | a kldt,uVális intézmények tá- j Riogatásánál sokkal fonto-1 sabbnak tartják a reakciós! politikai érdekek támogatá­sát, .Ami legtöbb esetben búr-; koltan, néha nyíltan történik, j Ugyanakkor, ha mélyebben megvizsgáljuk ezeket az ala­pítványokat, kiderül, hogy ai “nagylelkűség” . legnagyobb- részben a nép pénzéből, a j valóságban az elengedett i adókból' történik. Újabban, különösen a pro-j fittpbbleti adó létezése óta; erősen megnövekedett a | nagyipar “nagylelkűsége.” í Ebben az évben például, a-1 mint az egyik Well-streeti lap beszámol róla, félmilliárd dollárt adományoznak egye-: térni alapítványok, iskolák és egyéb kulturális intézmények céljaira. Ugyanaz a lap azon-. ban, melyet az amerikai tö­megek nem olvasnak, beszá­mol arról is, hogy a valóság­ban a részvénytársaságok számára csak 18 cent kiadást jelent minden elajándékozott ■ dollár, mert a többit levon­hatják az adóból. így példá­ul egy 100 ezer dolláros ala­pítványból 18 ezer dollárt fi­zet az adakozó nagyiparos s 82 ezer dollárt a kormány, mely annyival kevesebb adót, kap. A lap, hogy a kapitalis­ta, illetve reakciós propagan­dát szolgáló adakozásra ösz­tönözze a nagyiparosokat, megállapítja, hogy ez igen kis összeg azért a reklámért és jóakaratért, amit a “nagy­lelkűség” fejében kapnak. Ugyanakkor beszámol a lap arról is, hogy a profittpbble- ti adó megszüntetése után, ami januárban megtörténik, valószínű csökkenni fognak az ajándékozások, _ mint a- hogy azt megelőzőleg kisebb bek voltak, mert akkor már nem 18 centbe, hanem többe I kerül minden ajándékozott ; dollár, de még a legrosszabb esetben sem fog 50 centnél többe kerülni, mert a többit j levonhatják majd a normális profitadóból. / íme, ez van a “nagylelkű­ség” hátterében. Az “ember­barát” Rockefellerek, Fordv- ok és társaik könnyen ada> kozhatnak. Legnagyobb rész- I ben a nép pénzéből teszik. Ha adóba fizetnék be az ösZ- | szeget, akkor azon sokkal | nagyobb intézményeket le- | hetne építeni, melyek való- ! ban az egész nép érdekeit j szolgálják. így azonban a nép | és a kultúra szolgálata in­kább csak palást. Az igazi cél a profitérdekek és a pro­fitrendszer szolgálata, annak minden tartozékával, melyek között első helyen áll a sfco- j cializmus és a népi demokrá­ciák elleni “keresztesháboru.” Természetesen a kormány, mely az adójövedelem visz!- szaesésétől fél, nem sajnálja az adóból ilyen alakban ei- , vont összeget. Eisenhowéír elnök nemrégiben levelet in­tézett Harold R. Harris-hoz, a Northwest Airlines vezér- igazgatójához, dicséretét fe­jezve ki az amerikai rész- : vénytársaságok “nagylelkű­ségéért”, akik ezzel, “helye­sen és törvényesen segítik az amerikai hit propagandá­ját.” H.; _5_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents