Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-11-19 / 47. szám

AMERIKAI MAGYAR SZŐ November 19, 1953 _4— Mi újság a szakszervezetekben? A Tafl-Kartley-icrvény “megváltoztatása” Nemrégiben Martin P. Durkin volt munkaügyi mi­niszter azzal okolta meg le­mondását, hogy Eisenhower nem volt hajlandó támogatni a Taft-Hartley-törvény meg­változtatására irányuló ja­vaslatát, amit korábban meg­ígért. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az Eisenho- wer-kormány nem akar vál­toztatásokat a T-H törvény­ben. A valóság az, hogy bi­zonyos változtatások már most is történnek, még mi­előtt a Kongresszus megsza­vazta volna azokat s ezek a változások, valamint a vár­ható javaslatok még sokkal rosszabbá teszik a Taft-Hárt- ley-törvényt. Guy Farmer, akit nemré­giben Eisenhower az Orszá­gos Munkaügyi Bizottság el­nökévé nevezett ki, máris megmutatta, hogy nincs szük­sége törvényhozásra, mert a T-H törvényt, anélkül is pon­tosan úgy alkalmazhatja a munkások ellen, ahogy a nagy ipar kívánja. Farmernek az a törekvése, hogy leegyesze- rüsitett formában alkalmaz­za a törvény leggonoszabb szakaszait, — saját magya­rázata szerint, — hamarosan teljesülni fog. Eisenhower ugyanis most fogja kinevez­ni az Országos Munkaügyi Bizottság ötödik tagját, s a cél az, hogy Farmernek hár­mas többsége legyen a bizott­ságban, hogy igy akadály nélkül végrehajthassa min­den akaratát. Hirek szerint Eisenhower két hírhedten re­akciós nagyipari ember kö­zött akar választani, de a cél annyira átlátszó, hogy Mit­chell munkaügyi miniszter, aki maga is a Blumingdale társaság alelnöke volt, egy­előre még habozik, hogy ja­vasolni merje-e azokat, vagy egy harmadikat keressenek, akinek munkásellenes felfo­gása kevésbbé közismert. ★ Guy Farmer, az Országos Munkaügyi Bizottság elnöké­nek politikája az, hogy a tör­vényhozás intézkedése nélkül is alkalmazza a gyakorlatban á valódi szakszervezetek imegsemmisitésére irányuló törekvést, amit, a Butler-féle javaslat tartalmaz, mely a szenátus előtt fekszik. Far­mer terve az, hogy megta­gadja a kollektiv tárgyalást azoktól a szakszervezetektől, melyeknek egyetlen tisztvi­selőjét is azzal vádolják, hogy hamisan irta alá a Taft-Hartley nemkommunis­ta nyilatkozatot. Erre a célra elegendő számára a vád, még mielőtt az esküdtszék ítéle­tet mondott volna, Elképzelhetjük, milyen biz­tonságban érezheti magát igen sok szakszervezeti tiszt­viselő most, mikor már ott tartunk, hogy Truman volt elnököt is állítólagos "orosz férnek védelmezésével’* * vá­dolják. Igen könnyen meg- lörténhetik, hogy még a leg­nagyobb s z a-k szervezetek, Iránt, az automobil, vagy acél- jfcari munkások é$ mások tisztviselői közül is vádat emelhetnek legalább egy el­len s ha nem is ítélik el, a vádat fenntarthatják annyi ideig, hogy a szakszervezet­nek nagy károkat okozzanak. Ebben az irányban Farmer még csupán az első kísérle­teket tette, azonban kemény ellenállásra talált a haladó- szellemű vezetés alatt álló szakszervezetekben, melyek bíróság elé vitték a dolgot. Farmer azonban máris át­ültette a gyakorlatba a kö­vetkező rendelkezéseket: Mielőtt az Országos Mun­kaügyi Bizottság belemegy abba, hogy választást rendel­jen el valamelyik1 üzemben, követeli, hogy a szakszerve­zet a munkások által aláirt tagsági jegyekkel bizonyítsa, hogy az üzem munkásainak legalább 30 százaléka már belépett tagjai közé. A gyári őröknek, mégha félidőben termelési munkát végeznek, megtiltották, hogy a termelést végző munkások szakszervezetébe tartozza­nak. A rendelet célja nyil­vánvalóan az, hogy a gyári őröket szembeállítsák a mun­kássággal és visszaállítsák azok régi, szakszervezetelle­nes szerepét. Az Országos Munkaügyi Bizottság az egyes államok hatásköre alá helyezi a kis üzemeket. így sok millió munkás elveszíti az országos törvény védelmét és ki van­nak téve az egyes állami tör­vényeknek, melyek nyíltan megengedik és támogatják a sztrájktörést. Ugyanakkor Farmer visz- szavonta az Országos Munka­ügyi Bizottság korábbi ha­tározatát, mely megtiltotta, hogy a munkaadók szakszer­vezetellenes beszédeket in­tézhessenek a munkásokhoz a gyár idejében és kötelezzék azokat a beszédek meghall­gatására. ★ így Guy Farmer máris uj arculatot adott a Taft-Hart- ley-törvénynek, illetve “Válto­zásokat” eszközölt abban. Azonban a Wall Street Jour­nal, mely nagy elégedetlen­séggel számol be Farmer munkájáról, rámutat arra, hogy a "legnagyobb változá­sok még ezután jönnek”, te­kintet nélkül arra, hogy a Kongresszus tárgyalni fogja-e a törvényt, vagy sem. Megtörténhetik k ö z b en, hogy Eisenhower követni fogja elődje példáját s valób­ban átiratot intéz a Kong­resszushoz, melyben változ­tatásokat javasol, hogy al­kalmat adjon George Meany és Walter Reuther számára elégedettségük,’ illetve he­lyeslésük kifejezésére s hogy azt hangoztathassák: "‘lépé­sek történtek a helyes irány­ba”, amint azt a múltban tették. Azonban éppenugy, mint Truman átirataival tör­tént, melyeket “megértéssel” fogadtak, de soha nem vittek keresztül, fezzel is ugyanaz történhetik, miközben Guy Farmer szép csendben vég­rehajtja a “változásokat“. | Pittsburghban 12 szakszer- j 1 vezeti vezetőt idézett be ki- j j hallgatásra a szenátus Butler ! bizottsága. A beidézett Szak- szervezeti vezetők azzal vá­dolják a bizottságot, hogy boszorkányüídözéssel Butler takarni akarja az általa be­nyújtott törvényjavaslat iga­zi célját, mely a szakszerve­zetek teljes gúzsbakötése, a náci munkásfront megte­remtése. A Butler javaslat a felforgatókat ellenőrző bi­zottság hatásköre alá akarja helyezni a szakszervezeteket. Természetesen a Butler bi­zottság pittsburghi kirándu­lásán Matthew Cvetiket, a sokszor felhasznált, hivatá­sos besúgót állította be, mint fő szakértőt. ★ A vád szerint a múlt hé­ten tört,ént bostoni hajórob­banásban a hajótulajdono­sok gondatlansága okozta hét dokkmunkás halálát. A ha- J jóstár saság egyáltalán nem hajtotta végre a törvény ál­tal előirt védelmi intézkedé­seket. A vádat, David J. Do­novan, a dokkmunkások szer­vezetének alelnöke emelte. A dokkmunkások robbanóanya­got raktak ki, ami kirakodás közben felrobbant, miután a törvény rendelkezésével el­lentétben a forró kazáh köze­lében raktározták fel. ★ John Shelley, demokrata képviselő, kaliforniai AFL vezető beszédet tartott a san franciscoi újságírók szakszer­vezetében, rámutatva arra, hogy a szakszervezeteknek és a polgároknak együttes erővel mindent el kell követ­niük, hogy a Kongresszust megtisztítsák a McCarthv- féle emberektől, akik megta­gadják a bizottságok elé be­idézett tanuktól az alkotmá­nyos jogokat. Shelley kije­lentette, hogy ‘"az amerikai polgároknak ugyanolyan jo­guk kell legyen a kongresz- szusi bizottságok előtt, mint a bíróságok előtt, vagy tel­jesen egy fejbólintó ország­gá leszünk, Hitler mintájára.” Shelley ugyanakkor kije­lentette, hogy a kormány ál­tal tervezett, a gyárosokra kivetendő forgalmi adó töb­be fog kerülni Amerika né­pének, mintha nyilt forgalmi adót vetnének ki rá. Az adó­javaslatot, mint hangoztatta, bizonyosan be fogják terjesz­teni a Kongresszus legköze­lebbi ülésén. ★ A mezőgazdasági gépgyári és villamossági munkások U. E. szervezete 16 tagú delegá­ciót küldött Stratton, Illinois állami kormányzóhoz, azzal a céllal, hogy tárgyalást foly­tasson vele a munkanélküliek egyre növekvő táborának megsegítésére. A középnyu­NAGYHATALMI BÉKEÉRTEKEZLETET SÜRGET A CIO VEZETŐK JELENTÉSE Az Eisenhower kormán}7 “a nagyipar alárendelt szövetsé­gese”, hangoztatta Reuther megnyitó beszédében Hétszáz delegátus jelenlé­tében hétfőn nyilt meg Cle­velandiban a CIO országos ér­tekezlete. A megnyitó ülésen Walter Reuther felolvasta az országos vezetőség jelenté­sét, mely a nagyhatalmak vezetőinek tárgyalását sür­geti, hogy “becsületes békét hozzanak létre az egész vi­lágon.” | “Reméljük,” hangoztatta Reuther, “hogy a koreai béke kezdet lesz uj, eredményes törekvésben a világbéke meg­teremtésére s hogy valóban létrejön a béke, amit az em­berek százmilliói akarnak, akik benépesítik ezt a zava­rokkal tele világot.” A Marshall-terv elindítása óta ez az első eset, hogy a CIO vezetősége hivatalosan a béke mellett foglalt állást, rámutatva, hogy az ellenfél­lel való tárgyalás nem jelent “megbékítést”, mint azt a háborús uszítok és egyes AFL vezetők is hangoztat­ták. Ugyanakkor azonban, mi­kor Reuther egyik mondatá­ban az amerikai nép által kö­vetelt, béke reményéről be­szélt, a másikban bejelentet­te, hogy a CIO külpolitikai álláspontja nem változik és továbbra is támogatja a hi­deg háborút, azt hangoztat­va azonban, hogy a Nyugat­nak már elég ereje van ah­hoz, hogy “az erő alapján kezdjen tárgyalást/’ Reuther elpanaszolta, hogy mint az AFL emberei, a CIO-é is kiestek legnagyobb- részben a külpolitikai szol­gálatból, vagy menesztették őket, vagy azzal próbálkoz­nak Európában,, hogy egy “fejletlen káoszban” dolgoz­zanak. Bejelentette, hogy a CIO európai hivatalát, január 1-én teljesen lezárják. A 115 oldalas jelentés leg­nagyobb részét az Eisenho­gati gépgyárak 46,677 mun­kást bocsátottak el az elmúlt hat, hónapban s az összes munkáselbocsátások fele * II- linoisban történt. A szakszer­vezet képviselői felszólították a kormányzót, hogy a se­gély kérdésében rendkívüli ülésre hívja össze az állami törvényhozást. ★ A new yorki cafeteriák munkásai tiz napos sztrájk után megegyeztek a munka­adókkal. Az egyezmény alap­ján 5 dolláros heti béremelést kapnak, azonban a béremelés az év folyamán, három rész­letben történik. wer kormány, valamint a törvényhozás munkásellenes tevékenységének, kritizálása és a McCarthyzmus vesze­delmének elemzése foglalja le. Reuther próbálta szépíte­ni Eisenhower személyét, mi­közben ezt hangoztatta: “Fel­ismerjük az elnök látható vágyát, hogy ellenálljon a Republikánus Párt szélsősé­ges szárnyának, azonban vi­lágos az is, hogy az elnök “igen gyakran ingadozik.” Az Eisenhower kormány ha­talomraj utása óta “veszedel­mesen meggyorsították a hajszát a hagyományos ame­rikai szabadságjogok ellen”, és “ez az, amit MeCarthyz- musnak neveznek.” Rámuta­tott Reuther, hogy ebben a törekvésben egymással ver­senyeznek McCarthy, Jenner és McCarran szenátorok, va­lamint Velde képviselő és társaik, akik a kommuniz­mus elleni harcot eszközül használják fel, hogy megfé­lemlítsék a liberálisokat és megsemmisítsék az alkot­mány jogokat biztosi tó sza­kaszait. McCarthy és társai “nem tudnak” megkülönböz­tetést tenni a “kommunista összeesküvés” és a “becsüle­tes liberalizmus” között, — hangoztatta — s “vizsgála­taikban, melyek teljesen ha­sonlítanak az inkvizícióhoz, felelősségre vonják az ellen- véleményen lévőket, akik nem fogadják el a McCarthy által hirdetett és igazolt el­veket.” A jelentés nagyrésze is­merteti a kormány működé­sét, hangsúlyozva, hogy az teljesen a nagyipar érdekeit szolgálja, “alárendelt szövet­séges” a Generál Motors és társai szolgálatában. A CIO, mint a jelentés hangoztatja, nem vár jobbat a 83-ik Kong­resszus második ülésszakától sem. “Nyilt titok Washing­tonban,” mondja a jelentés, “hogy a legerősebb hajszát fogják indítani mindannak aláásására, ami még meg­maradt, a New Dealből és a Fair Dealből.” A reakció ellensúlyozására és megbuktatására, a CIO vezetősége fokozott politikai tevékenységre szólítja az összes szakszervezeteket és a tagságot. A jelentés kritikai állás- foglalását nagyrészben meg­semmisíti az, hogy a vendég­szónokok listáján a kritizált Eisenhower kormány több tagja szerepel, köztük John Foster Dulles külügyminisz­ter. Ezzel egyszerre kettős célt érnének el: még rosszabbá tennék a törvényt, amint a nagyipar kívánja és ugyan­akkor tisztáznák Eisenho- wert, úgy tüntetve fel, hogy eleget tett ígéretének és nem vájta múlt, hogy a Kóngresz- szfts‘ nem teljesített« kíván­ságait. ■ ’ A haladószellemü vezetés alatt álló szakszervezetek még Truman idejében rámu­tattak erre a játékra, azon- ben a jobboldali szakszerve­zeti vezetők, ahelyett, hogy valóban, militáns fellépéssel követelték volna az egész tör­vény "visszavonását, annak ápró, sók esetben ‘ lényegtelen pontjai megváltoztatásával akarták elütni a dolgot, el­terelve tagságuk figyelmét a lényegtől. Az eredmény, mint látjuk, az lett, hogy a nagy­ipar, a kormány segítségével egyre inkább fokozza a szak- szervezetek és a munkás­mozgalom Tnegsemmisitéeére irányuló támadásait. ?

Next

/
Thumbnails
Contents