Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-11-19 / 47. szám

November 19, 1953 AMERIKAI MAGYAR sm.6 A Brownell-botrány fejleményei Egészen a múlt, hétig az iparbárókból és bankárokból álló Eisenhower kormány úgynevezett “liberális” men- tegetői azt a látszatot akar­ták kelteni, hogy Eisenho­wer elitéli McCarthy és tár­sainak módszereit, de a re­publikánus párt egységéért megtűri őket, sőt, kormányá­ban is azokat, akik többizber tanúságát tették, hogy azo­nosítják magukat a McCar­thy csoporttal. November 4-én aztán Ei­senhower sajátmaga adta ál dását arra a legújabb manő­verre, ami még túlszárnyal­ja McCarthy eddigi tevé­kenykedését is. Herbert Brownell igazságügyminisz­ter az elnök jóváhagyásával elmondott egy beszédet, mely­ben azzal vádolta Truman volt elnököt, hogy “tudato­san előléptetett” és magas kormányhivatal élére ültetett egy “orosz kémet.” A való­ságban az történt, hogy Brownell szinte hazaárulás­sal vádolta a volt elnököt. Az igazságügyminiszter azt hangoztatta a chicagói üzlet­emberek klubjában elmondott beszédében, hogy Truman 1946-ban a Nemzetközi Pénz­alap élére állította az 1948- ban meghalt Harry Dexter White-et, aki előzőleg a pénz­ügyminisztérium államtitkára t volt, annak ellenére, hogy az FBI hosszú jelentést küldött, White “kémkedési tevékeny­ségéről.” A jelentést állítólag Harry S. Vaughan táborno-j kon, az elnök katonai szárny-1 segédén keresztül juttatták aj Fehér Házba. Brownell azt; hangoztatta továbbá, hogy “az FBI t.udott White kém­kedési tevékenységéről, majd­nem mindjárt azóta, hogy kormányszolgálatba lépett s erről jelentést tett a megfe­lelő, hivatalos hatóságoknál.” Mint köztudomású, White- ről Whittaker Chambers és Elizabeth Bentley, a két fő besúgó állította, hogy “vörö­sökkel” barátkozott, de még ők sem vádolták kémkedés­sel. Kibontakozik a terv Az első, felületes vissz­hang után hamarosan kibon­takozott az egész, jól kidol­gozott terv, annak minden céljaival. Miközben a Tru­man kormány más fő embe­rei kijelentették, hogy sem­miféle tudomásuk nem volt az állítólagos FBI jelentésről, a dixiekrata James F. Byr-. nes volt külügyminiszter (je­lenleg északkarolinai kor­mányzó), aki a választás előtt Eisenhower táborához csatlakozott s akit az UN delegáció tagjává nevezett, ki az elnök, Brownell segítségé­re sietett, azt hangoztatva, hogy ő látta a jelentést és beszélt arról Trumanna], de akkor már White kinevezé­sét jóváhagyta a szenátus. Ezzel szemben Leslie F. Biff- le, á szenátus volt titkára, felszólította Brownellt, hogy mutassa be a jelentést, ha valóban létezik az s kijelen­tette : “Annak ott kell lennie az igazságügyminiszter irattá­rában, ha még nem tüntette Harry Dexter White el azt.” Brownell azzal válaszolt, hogy Biffle “még meg fogja bánni ezt a kijelentését.” Öt nappal a Brownell-féle vád elhangzása után már tel­jes tisztaságban állt, hogy a kormány, a McCarthy mód­szer alkalmazásával egy min­den eddigit felülmúló meg- félemlitési hisztériát akar el­indítani. A hét közepén, a- nélkül, hogy bizottsága tag­jait megkérdezte volna, Ha­rold H. Velde, az Amerika- ellenes Tevékenységeket Vizs­gáló Bizottság előtt péntek reggelre kihallgatásra idézte be Truman, volt elnököt,. Ez volt az első eset, hogy ha­sonló idézést küldtek egy volt elnöknek. Truman csütörtö­kön válaszolt az idézésre, ki­jelentve, hogy nem jelenik meg a kihallgatáson, mert az idézés alkotmányellenes, mi­után a kongresszusi bizott­ságnak nem áll jogában, hogy egy volt elnököt kérdőre vonjanak olyan dologért, ami pusztán az elnök és nem a Kongresszus hatáskörébe tar­tozik. A befejezésben kije­lentette, hogy ha mint ma­gánembert akarják kihallgat­ni, olyan dolgokról, ami el­nöksége előtt, vagy után tör­tént, akkor engedelmeskedik az idézésnek, de az elnöki hatáskör alá eső dolgokról nem hajlandó beszélni. Az Amerikaellenes Bizott­ság ugyancsak beidézte Byr­nes volt külügyminisztert, aki válaszában bejelentette,! hogy hajlandó együttműköd­ni, de mint kormányzó, jogo­sult arra, hogy őt keresse fel egy albizottság, ahelyett, hogy ő utazzon Washington­ba. Ezt Velde örömmel elfo­gadta. Ugyancsak beidézte a bizottság . Tom Clark volt igazságügyminisztert, akit Truman a Legfelsőbb Bíró­ság tagjává nevezett ki. Clark ugyancsak megtagadta a megjelenést. Velde idézése felháborítot­ta még saját bizottságának demokrata tagjait is. Fran­cis E. Walter képviselő, aki­ről még ellenségei sem állít­hatják, hogy valaha is a New Deal, vagy a Fair Deal támo­gatója volt, kijelentette: ;“Ez a leghihetetlenebb, legfelhá- boritobb valami, amivel csak találkoztam 21 éves kong­resszusi működésem alartt.” Mint lapunkban már ko­rábban beszámoltunk, Clare E. Hoffman, republikánus képviselő volt, az, aki akarata ellenére leleplezte a Brdw- I nell-féle támadás célját, e szavakkal: “Ha Rosenbergéket elitél­ték és kivégezték, mert tit­kos felvilágosítást adtak el­lenségünknek, mi történjen Harry S. Truman volt elnök­kel, aki olyan állásba nevez­te ki Harry Dext.er Whitet, hogy hasonlóan veszedelmes értesüléseket adhatott ugyan­azon ellenségnek ?” November 10-én Brownell a Kate Smith televíziós prog- rammon hasonló, újabb vá­dakkal és a McCarthyzmus teljes hivatalos alkalmazá­sával fenyegetőzött, kijelent­ve, hogy a támadás “csak kezdete egy folytatólagos programúinak, aminek még közelről sincs vége.” Maga McCarthy boldogan Harry S. Truman fogadta a Trumannal kap­csolatos eseményeket, mi­után az elterelte a figyelmet az általa emelt, koholt kém­vádról, a Fort Monmouth- ban lévő katonai mérnöki la­boratóriumban, mely teljes fiaskót szenvedett. Közben Eisenhower elnök is kénytelen volt bekapcso­lódni a dologba szerdai sajtó- értekezletén. Az újságírók elhalmozták kérdéseikkel, melyekből többizben kiérzett, hogy elitélik a McCarthy módszert. Az elnök azt han­goztatta, hogy valóban előre tudott Brownell beszédéről, de nem tudta, hogy az olyan messzire fog elmenni. Az el­nököt láthatólag zavarta a leleplezés, hogy maga a kor­mány nyíltan a McCarthy ' módszert alkalmazza. A vé­gén elveszítette türelmét és sok kérdésre megtagadta a választ. Másnap két napos látogatásra Kanadába _ uta­zott. White és az FBI A halott Harry Dexter White, aki nem tud beszélni többé, közismerten a New Deal hive és egyik vezetője volt. ő volt a Bretton Woods­ban létrejött, nemzetközi pénzügyi egyezmény létreho- | zója és szerzője s később a Nemzetközi Pénzalap igazga­tója, amig-1947-ben' le nem mondott. Olyan programmot dolgozott ki, mely szembehe­lyezkedett a nemzetközi ban­károk célkitűzéseivel s külö­nösen ellenszenves volt, John Foster Dulles számára, kinek ügyvédi irodája a német pénz és kartellérdekeket kép­viselte. A második világhábo­rú alatt White szüntelenül tiltakozott a Svájcban szé­kelő Nemzetközi Bank mű­ködése ellen, melynek élén amerikai állt ugyan: Tho­mas J. McKittrick, a new yorki First National (Mor­gan) Bank igazgatója, me­lyet azonban a valóságban a nácik uraltak s melyen ke­resztül üzleteket bonyolítot­tak le a német és amerikai kartellek, miközben az ame­rikai fiatalok életüket adták a fasizmus elleni harcban. McKittrick 1944-ben kije­lentette, hogy a svájci ban­kot azért tartják fenn, hogy a fegyverszünet után azon­nal megindulhasson az üzlet ! az ellenséges országok kö­zött. Ugyancsak kéznél volt Svájcban Allen Dulles, aki ! az OSS fő embere volt ott, de ugyanakkor őrködött afö­lött, hogy a bank akadályta­lanul működhessen. A Bretton Woodsban létre­hozott pénzügyi egyezményt a new yorki bankárok kez­dettől fogva ellenezték és soha nem bocsátották azt meg Whitenek. így aztán most, mikor az Eisenhower kormány újból fel akarja fegyverezni a németeket, mi­után a kartellkapcsolatok teljesen helyreálltak, a ha­lott White meghurcolásával akarják elterelni a figyelmet s ugyanakkor némaságra ijeszteni mindazokat, akik­ben él a New Deal emléke, mert a new yorki és new jerseyi választások bebizo­nyították, hogy a nép több­sége megelégelte a nagy­ipar érdekeit szolgáló hábo­rús és az azzal kapcsolatos ! belpolitikát s meg akarja ál-1 litani azokat, akik a fasiz­mus felé akarják sodorni az! országot. A múlt példái pon­tosan igazolják, hogy a haj-1 szát mindig a kommunisták­kal kezdik, aztán sorra ke­rülnek a végén azok is, akik mint Truman és társai, ma-' guk is teljes hévvel szolgál­ták azt, de volt némi kap-' csolatuk a múltban a nép ér­dekeit szolgáló New Deallel. A Brownell váddal kap­csolatban már egyre többen' vannak úgy az országban, | mint külföldön, akik azt, kér- j dezik: vájjon Eisenhower a\ német Hindenburg szerepét] . akarja megjátszani? 500 FBI ügynök s figyelte White-ot! A Harry Dexter White el­len emelt vádakat, egyéb ként, mint kiderült, már a múltban megvizsgálta a szö- • vetségi esküdtszék, azonban i- alaptalanoknak találta azo- r kát és nem tudott vádat : emelni. Pedig mint egyik- washingtoni tudósitó felfed- i te, az FBI 500 emberrel fi­- gyeltette Harry Dexter Whi- i- tét, mégsem sikerült ellene- semmiféle bizonyítékot sze- i rezni. James Reston, a N.Y. t Times washingtoni rovat­- írója pedig arról számol be,- hogy White telefonját állan­- dóan lehallgatta az FBI, leve- i lezését is felbontotta s mint c a tapasztalat mutatja, J. Ed- t! gar Hoover nem olyan sze- -1 mérmes ember, hogy ne hoz­- j ta. volna nyilvánosságra, ha 1 valóban beigazolódott volna- a vád, mégha a bizonyitéko- -1 kát törvénytelen utón is sze- í' rezték volna be. Herbert Brownell Visszahatás belf öldön és külföldön James Reston ugyancsak beszámol arról, hogy a Brow­nell által emelt vád esetleg az ellenkezőjét, idézheti elő, mint amit kit,ervtzői akar­tak. Reston megjegyzi, hogy Herbert Brownell személyé­ben máris megingott a biza­lom s az egész ügy kezelése kérdésessé tette tárgyilagos­ságát s felveti a kérdést, hogy alkalmas-e a magas hivatalra, melyet betölt. A McCarthyzmus hivata­los alkalmazása azonban nemcsak Brownell személyé­re, de az egész kormányra s Eisenhower elnökre is erős árnyékot vet. Az angol la­pok félelmüket fejezik ki, hogy az Egyesült Államok, mely a múlt hónapban szö­vetséget kötött Francoval, nyíltan a McCarthyzmus út­jára lép. Mint Drew Middle- ton, a N. Y. Times londoni tudósítója beszámol róla, az angol kormányhivatalnokok kritizálják az amerikai fej­leményeket, melyeket ellen­szenvvel fogadnak. Többen rámutatnak arra, hogy vala­hányszor Churchill tárgya­lást javasolt Malenkovval, az amerikai képviselők azt han­goztatták, hogy Eisenhower, mint elnök, nem vállalhatja, hogy elrepüljön egy Malen­kovval folytatott tárgyalásra, mert, az politikai lépés volna s az elnök helyzete olyan, hogy magas hivatalában fe­lül kell, hogy álljon a politi­kán. Ugyanezek most meg­jegyzik, hogy, az elnök úgy látszik mégsem áll felül a po­litikán, ha áldását adja a McCarthy módszer alkalma­zására. William L. Connor, egyik vezető londoni rovatiró tel­jesen környezete foglyának nevezi Eisenhowert, azt han­goztatva, hogy Truman min­den hibája ellenére is “na­gyobb bátorságot” tanúsított az elnöki székben, mint utóda. . 1^.1 -wd —W* mm Hí íüy CHtt&Mté&US a

Next

/
Thumbnails
Contents