Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-11-19 / 47. szám
November 19, 1953 AMERIKAI MAGYAR sm.6 A Brownell-botrány fejleményei Egészen a múlt, hétig az iparbárókból és bankárokból álló Eisenhower kormány úgynevezett “liberális” men- tegetői azt a látszatot akarták kelteni, hogy Eisenhower elitéli McCarthy és társainak módszereit, de a republikánus párt egységéért megtűri őket, sőt, kormányában is azokat, akik többizber tanúságát tették, hogy azonosítják magukat a McCarthy csoporttal. November 4-én aztán Eisenhower sajátmaga adta ál dását arra a legújabb manőverre, ami még túlszárnyalja McCarthy eddigi tevékenykedését is. Herbert Brownell igazságügyminiszter az elnök jóváhagyásával elmondott egy beszédet, melyben azzal vádolta Truman volt elnököt, hogy “tudatosan előléptetett” és magas kormányhivatal élére ültetett egy “orosz kémet.” A valóságban az történt, hogy Brownell szinte hazaárulással vádolta a volt elnököt. Az igazságügyminiszter azt hangoztatta a chicagói üzletemberek klubjában elmondott beszédében, hogy Truman 1946-ban a Nemzetközi Pénzalap élére állította az 1948- ban meghalt Harry Dexter White-et, aki előzőleg a pénzügyminisztérium államtitkára t volt, annak ellenére, hogy az FBI hosszú jelentést küldött, White “kémkedési tevékenységéről.” A jelentést állítólag Harry S. Vaughan táborno-j kon, az elnök katonai szárny-1 segédén keresztül juttatták aj Fehér Házba. Brownell azt; hangoztatta továbbá, hogy “az FBI t.udott White kémkedési tevékenységéről, majdnem mindjárt azóta, hogy kormányszolgálatba lépett s erről jelentést tett a megfelelő, hivatalos hatóságoknál.” Mint köztudomású, White- ről Whittaker Chambers és Elizabeth Bentley, a két fő besúgó állította, hogy “vörösökkel” barátkozott, de még ők sem vádolták kémkedéssel. Kibontakozik a terv Az első, felületes visszhang után hamarosan kibontakozott az egész, jól kidolgozott terv, annak minden céljaival. Miközben a Truman kormány más fő emberei kijelentették, hogy semmiféle tudomásuk nem volt az állítólagos FBI jelentésről, a dixiekrata James F. Byr-. nes volt külügyminiszter (jelenleg északkarolinai kormányzó), aki a választás előtt Eisenhower táborához csatlakozott s akit az UN delegáció tagjává nevezett, ki az elnök, Brownell segítségére sietett, azt hangoztatva, hogy ő látta a jelentést és beszélt arról Trumanna], de akkor már White kinevezését jóváhagyta a szenátus. Ezzel szemben Leslie F. Biff- le, á szenátus volt titkára, felszólította Brownellt, hogy mutassa be a jelentést, ha valóban létezik az s kijelentette : “Annak ott kell lennie az igazságügyminiszter irattárában, ha még nem tüntette Harry Dexter White el azt.” Brownell azzal válaszolt, hogy Biffle “még meg fogja bánni ezt a kijelentését.” Öt nappal a Brownell-féle vád elhangzása után már teljes tisztaságban állt, hogy a kormány, a McCarthy módszer alkalmazásával egy minden eddigit felülmúló meg- félemlitési hisztériát akar elindítani. A hét közepén, a- nélkül, hogy bizottsága tagjait megkérdezte volna, Harold H. Velde, az Amerika- ellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság előtt péntek reggelre kihallgatásra idézte be Truman, volt elnököt,. Ez volt az első eset, hogy hasonló idézést küldtek egy volt elnöknek. Truman csütörtökön válaszolt az idézésre, kijelentve, hogy nem jelenik meg a kihallgatáson, mert az idézés alkotmányellenes, miután a kongresszusi bizottságnak nem áll jogában, hogy egy volt elnököt kérdőre vonjanak olyan dologért, ami pusztán az elnök és nem a Kongresszus hatáskörébe tartozik. A befejezésben kijelentette, hogy ha mint magánembert akarják kihallgatni, olyan dolgokról, ami elnöksége előtt, vagy után történt, akkor engedelmeskedik az idézésnek, de az elnöki hatáskör alá eső dolgokról nem hajlandó beszélni. Az Amerikaellenes Bizottság ugyancsak beidézte Byrnes volt külügyminisztert, aki válaszában bejelentette,! hogy hajlandó együttműködni, de mint kormányzó, jogosult arra, hogy őt keresse fel egy albizottság, ahelyett, hogy ő utazzon Washingtonba. Ezt Velde örömmel elfogadta. Ugyancsak beidézte a bizottság . Tom Clark volt igazságügyminisztert, akit Truman a Legfelsőbb Bíróság tagjává nevezett ki. Clark ugyancsak megtagadta a megjelenést. Velde idézése felháborította még saját bizottságának demokrata tagjait is. Francis E. Walter képviselő, akiről még ellenségei sem állíthatják, hogy valaha is a New Deal, vagy a Fair Deal támogatója volt, kijelentette: ;“Ez a leghihetetlenebb, legfelhá- boritobb valami, amivel csak találkoztam 21 éves kongresszusi működésem alartt.” Mint lapunkban már korábban beszámoltunk, Clare E. Hoffman, republikánus képviselő volt, az, aki akarata ellenére leleplezte a Brdw- I nell-féle támadás célját, e szavakkal: “Ha Rosenbergéket elitélték és kivégezték, mert titkos felvilágosítást adtak ellenségünknek, mi történjen Harry S. Truman volt elnökkel, aki olyan állásba nevezte ki Harry Dext.er Whitet, hogy hasonlóan veszedelmes értesüléseket adhatott ugyanazon ellenségnek ?” November 10-én Brownell a Kate Smith televíziós prog- rammon hasonló, újabb vádakkal és a McCarthyzmus teljes hivatalos alkalmazásával fenyegetőzött, kijelentve, hogy a támadás “csak kezdete egy folytatólagos programúinak, aminek még közelről sincs vége.” Maga McCarthy boldogan Harry S. Truman fogadta a Trumannal kapcsolatos eseményeket, miután az elterelte a figyelmet az általa emelt, koholt kémvádról, a Fort Monmouth- ban lévő katonai mérnöki laboratóriumban, mely teljes fiaskót szenvedett. Közben Eisenhower elnök is kénytelen volt bekapcsolódni a dologba szerdai sajtó- értekezletén. Az újságírók elhalmozták kérdéseikkel, melyekből többizben kiérzett, hogy elitélik a McCarthy módszert. Az elnök azt hangoztatta, hogy valóban előre tudott Brownell beszédéről, de nem tudta, hogy az olyan messzire fog elmenni. Az elnököt láthatólag zavarta a leleplezés, hogy maga a kormány nyíltan a McCarthy ' módszert alkalmazza. A végén elveszítette türelmét és sok kérdésre megtagadta a választ. Másnap két napos látogatásra Kanadába _ utazott. White és az FBI A halott Harry Dexter White, aki nem tud beszélni többé, közismerten a New Deal hive és egyik vezetője volt. ő volt a Bretton Woodsban létrejött, nemzetközi pénzügyi egyezmény létreho- | zója és szerzője s később a Nemzetközi Pénzalap igazgatója, amig-1947-ben' le nem mondott. Olyan programmot dolgozott ki, mely szembehelyezkedett a nemzetközi bankárok célkitűzéseivel s különösen ellenszenves volt, John Foster Dulles számára, kinek ügyvédi irodája a német pénz és kartellérdekeket képviselte. A második világháború alatt White szüntelenül tiltakozott a Svájcban székelő Nemzetközi Bank működése ellen, melynek élén amerikai állt ugyan: Thomas J. McKittrick, a new yorki First National (Morgan) Bank igazgatója, melyet azonban a valóságban a nácik uraltak s melyen keresztül üzleteket bonyolítottak le a német és amerikai kartellek, miközben az amerikai fiatalok életüket adták a fasizmus elleni harcban. McKittrick 1944-ben kijelentette, hogy a svájci bankot azért tartják fenn, hogy a fegyverszünet után azonnal megindulhasson az üzlet ! az ellenséges országok között. Ugyancsak kéznél volt Svájcban Allen Dulles, aki ! az OSS fő embere volt ott, de ugyanakkor őrködött afölött, hogy a bank akadálytalanul működhessen. A Bretton Woodsban létrehozott pénzügyi egyezményt a new yorki bankárok kezdettől fogva ellenezték és soha nem bocsátották azt meg Whitenek. így aztán most, mikor az Eisenhower kormány újból fel akarja fegyverezni a németeket, miután a kartellkapcsolatok teljesen helyreálltak, a halott White meghurcolásával akarják elterelni a figyelmet s ugyanakkor némaságra ijeszteni mindazokat, akikben él a New Deal emléke, mert a new yorki és new jerseyi választások bebizonyították, hogy a nép többsége megelégelte a nagyipar érdekeit szolgáló háborús és az azzal kapcsolatos ! belpolitikát s meg akarja ál-1 litani azokat, akik a fasizmus felé akarják sodorni az! országot. A múlt példái pontosan igazolják, hogy a haj-1 szát mindig a kommunistákkal kezdik, aztán sorra kerülnek a végén azok is, akik mint Truman és társai, ma-' guk is teljes hévvel szolgálták azt, de volt némi kap-' csolatuk a múltban a nép érdekeit szolgáló New Deallel. A Brownell váddal kapcsolatban már egyre többen' vannak úgy az országban, | mint külföldön, akik azt, kér- j dezik: vájjon Eisenhower a\ német Hindenburg szerepét] . akarja megjátszani? 500 FBI ügynök s figyelte White-ot! A Harry Dexter White ellen emelt vádakat, egyéb ként, mint kiderült, már a múltban megvizsgálta a szö- • vetségi esküdtszék, azonban i- alaptalanoknak találta azo- r kát és nem tudott vádat : emelni. Pedig mint egyik- washingtoni tudósitó felfed- i te, az FBI 500 emberrel fi- gyeltette Harry Dexter Whi- i- tét, mégsem sikerült ellene- semmiféle bizonyítékot sze- i rezni. James Reston, a N.Y. t Times washingtoni rovat- írója pedig arról számol be,- hogy White telefonját állan- dóan lehallgatta az FBI, leve- i lezését is felbontotta s mint c a tapasztalat mutatja, J. Ed- t! gar Hoover nem olyan sze- -1 mérmes ember, hogy ne hoz- j ta. volna nyilvánosságra, ha 1 valóban beigazolódott volna- a vád, mégha a bizonyitéko- -1 kát törvénytelen utón is sze- í' rezték volna be. Herbert Brownell Visszahatás belf öldön és külföldön James Reston ugyancsak beszámol arról, hogy a Brownell által emelt vád esetleg az ellenkezőjét, idézheti elő, mint amit kit,ervtzői akartak. Reston megjegyzi, hogy Herbert Brownell személyében máris megingott a bizalom s az egész ügy kezelése kérdésessé tette tárgyilagosságát s felveti a kérdést, hogy alkalmas-e a magas hivatalra, melyet betölt. A McCarthyzmus hivatalos alkalmazása azonban nemcsak Brownell személyére, de az egész kormányra s Eisenhower elnökre is erős árnyékot vet. Az angol lapok félelmüket fejezik ki, hogy az Egyesült Államok, mely a múlt hónapban szövetséget kötött Francoval, nyíltan a McCarthyzmus útjára lép. Mint Drew Middle- ton, a N. Y. Times londoni tudósítója beszámol róla, az angol kormányhivatalnokok kritizálják az amerikai fejleményeket, melyeket ellenszenvvel fogadnak. Többen rámutatnak arra, hogy valahányszor Churchill tárgyalást javasolt Malenkovval, az amerikai képviselők azt hangoztatták, hogy Eisenhower, mint elnök, nem vállalhatja, hogy elrepüljön egy Malenkovval folytatott tárgyalásra, mert, az politikai lépés volna s az elnök helyzete olyan, hogy magas hivatalában felül kell, hogy álljon a politikán. Ugyanezek most megjegyzik, hogy, az elnök úgy látszik mégsem áll felül a politikán, ha áldását adja a McCarthy módszer alkalmazására. William L. Connor, egyik vezető londoni rovatiró teljesen környezete foglyának nevezi Eisenhowert, azt hangoztatva, hogy Truman minden hibája ellenére is “nagyobb bátorságot” tanúsított az elnöki székben, mint utóda. . 1^.1 -wd —W* mm Hí íüy CHtt&Mté&US a
