Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-11-19 / 47. szám

in........................................................................................................................................................... .................................................. «.V.-! UKHTÜ. FKHEiHK Most vasárnap minden new ywrki lapépiíénket elvárjuk | a bronxi Magyar Házba délelőtt 1» óra 30 perekor. Minden lehetőségünk meg van afra, hogy Bronx be- , töltse a lapépitési kvótát. A most vasárnapi gyülekezésre j ELVÁRJUK mindazon barátainkat, akik tettekkel akarják bizonyítani, hogy megértik lapunk fontosságát. A KAMRÁNYBIZOTTSÁG. Vök 11. No. 47. Thursday, Nov. 19, 1953 New York, N. Y. Egyes szám ára 15 cent Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3. N. Y. Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 2, 187ÍI. Az amerikai demokráciá^fálsága (Egyre magasabb, tarajosabb hullámokat vet­nek az úgynevezett BrowneU-Truman ügy fejle­ményei. A republikánus párt vezetői által in­dított rágalomhadjárat túlnőtt azokon a kere­teken, amelyekben az ügy elején látszott bele- illeni: a választási politikai manőver keretein. Az amerikai imperializmus legreakciósabb ele­mei úgy látszik általános támadásba mentek az amerikai demokráciának a háborús hisztéria és vörösfalás által aláásott és megrongált teljes építménye ellen. Az események oly rohamos egymásutánban zajlanak le', hogy lehetetlenség minden uj fejle­ményt — mint például Brownell és J. Edgar Hoover — legújabb nyilatkozatait érdemei sze­rint elemezni és .magyarázni. Ily körülmények között keresve sem találhat­tunk volna drámaibb és a véleményünket telje­sebben fedő összegezését az egész ügynek, mint azt a megrázó erejű vezércikket, amely a Na­tion cimü liberális hetilap legújabb számában jelent meg H. H. Wilson tollából. Rendkívüli je­lentőségére való tekintettel itt hozzuk azt bő szemelvényekben és némileg ^összevont formá­ban. A hangsúlyozások a mieink. — Szerk.) Truman volt elnök elleni támadásával Brow­nell igazságügyminiszter komoly válságba hozta az amerikai demokráciát. Nyilvánvalóvá tette, mily közel jutottunk a meredekhez. A támadás­nak többféle jelentősége van: valamennyi rávi­lágít arra,.hogy mennyire elrothadtak demokra­tikus módszereink. Ez a romlottság nyilvánvaló mindenekelőtt abban a cinikus megvetésben, amelyen az igaz­ságügyminiszter részesíti a demokratikus társa­dalom alapvető értékét: az egyén méltóságát és jogait. A mi rendszerünk ezen az alapzaton nyugszik. Göbbelsre emlékeztető cinizmussal ássa ezt alá Mr. Brownell. Feltétel nélkül kije­lentette, hogy Harry Dexter White ‘orosz kém’ volt. Ez pusztító vád volna White ellen még ak­kor is, ha élne, de egy halottat bevádolni, aki­nek él az özvegye, élnek gyermekei és akit a nagyesküdtszék tulajdonképpen felmentett, ami­dőn nem talált alapot bevádlására, ez egy olyan brutális tett, amelyet csak a demokráciák'* leg­rosszabb ellenségeitől vár el az ember. Harry .Dexter White-ot sohasem ítélték el ab­ban a vádban, amellyel most illetik és amelyre már nem tud válaszolni. Az Egyesült Államok igazságügyminisztere nem ítélhet el egyéneket, élőket vagy halottakat egyszerűen azzal a kije­lentéssel, hogy átnézte a bizonyítékokat ellene és bűnösnek találta őket. Ez a lincstörvény egy formája és az a tény, hogy a kormány elsőszámú törvény végrehajtó közege' próbálta meg, alá­húzza a demokratikus elvekkel szemben elköve­tett bűn rpppant méreteit. A bizonyítékok, ame­lyekre Mr. Brownell hivatkozott, nagyrészt két önvallomást tett áruló Bentley és Chambers nyilatkozatain nyugszanak. Egy olyan kormányzat, amely helyben hagy ilyen eljárást, a végletekig fog menni, hogy ha­talmon maradjon. Az amerfkai népnek tudomá­sul xell venni, hogy ma ez a republikánus párt hivatalos stratégiája, nemcsak Mr. Brownell szeszélye. Ez nyilvánvaló abból is, hogy a Re­publikánus Párt Országos Bizottsága néhány hét­tel ezelőtt bejelentette: alkalmazni fogják Mc­Carthy szenátort az 1954-iki választásokban. Meg kell értenünk: pusztító taktikával állunk szemben: méreg ez az ország politikai életében. A demokratikus módszerek rothadása nyil­vánvaló a Truman elleni vádban is. Kertelés nél­kül kifejelve: Mr. Brownell azzal vádolta Tru­man t, hogy tudatosan tűrt kémeket és árulókat a kormányban. Egy ilyen vádat emelni egy volt elnök ellen, a tények kivizsgálása, a kihallga­tásnak még a látszata nélkül is, nem más, mint szabotázs az elnöki hivatal méltósága és a nép beléje vetett bizalma ellen. Képviseleti kormány­zat, nem létezhet ilyen elvek alapján. . . A demokratikus eljárás rothadása világlik ki abból is, amit ez az ügy felszínre hozott az FBI rendkívüli hatalmáról, amely úgy néz ki, mint egy sötét hatalom a kormán}' mögött, eg}' olyan szerv, amely nem felelős senkinek, amely bitorolja a kormány végrehajtó szervének ha­talmát azáltal, hogy vétójogot alkalmazhat a ki­nevezésekkel szemben. Itt a legfőbb ideje an­nak, hogy az amerikai nép alaposan beletekint­sen ebbe a szervezetbe, amelyet Norris szenátor óta senki sem mert szemügyre venni. Elfogadott elvnek kellene lenni, hogy a kormánynak s az elnöknek ki kell értékelni, nem pedig fenntartás nélkül elfogadni az FBI jelentéseit a kineve­zendő tisztviselőkről. Amikor rendőrügynöksé­gek politikai megfigyelésekre adják magukat, akkor gyakran elvesztik logikai tisztánlátásu­kat, amely a közönséges bűnügyben jellemzi az okszerű nyomozást.. . FBI ügynökok nem na­gyon híresek szellemi tehetségeikről, vagy po­litikai bölcseletben való képzettségükről. Jo­gunk van feltételezni azt is, hogy tagjait nem azok közül toborozzák, akik leginkább hívei a politikai demokráciának. Akármi is a tény, *azt FBI iratai tele vannak minden elképzelhető in­formációval és félrevezetéssel egyénekről, név­telen besúgók leveleivel, pletykákkal, félbolon­dok őrjöngéseivel, hivatásos volt-kommunisták emlékeivel — a komolyabb vádanyagok mellett... Ez az úgynevezett bizonyíték az FBI irattá­rából, amely nem volt elég ahhoz, hogy vádat emelhessenek White ellen, most már elég ah-« hoz, hogy az Egyesült Államok igazságügymi­nisztere kijelentse, miszérint a politikái rend­őrség a legfelsőbb biróság, amely eldönti egy amerikai képesítését állami állásokba. Ha ez elvet elfogadják, és úgy látszik a Fehér Ház már elfogadta, akkor a kormány végrehajtó hatalma gyülőhelye lesz a romlottaknak, a reakciósok­nak, az aljasodnak és a fanatikusoknak, mert csak ilyenek fogják megütni a “megbízhatóság” ama mértékeit, melyeket Hoover és szövetségesei Jenner és McCarthy állitanak össze. Most már csak egy teljes vizsgálat derítheti ki, hogy mily mértékben vált az FBI, J. Edgar Hoover veze­tése alatt egy olyan hatalommá, amply végez, miután az Elnök tervezett Most már annyira nyilvánvaló, mint a nap az égen, hogy a McCarthyak, Veldék, Jcímerek, Bröwnellek nem korlátozzák támadásaikat a kommunisták ellen. Nem is tehetik. Nem is akarják. Ez egv tudatos kísérlet az amerikai társadalom liberális hagyományainak lebecslé- sére és elpusztítására, arra, hogy kitöröljék a ma élő emberek leikéből a New Deal teljesítmé­nyeit és Franklin D. Roosevelt emlékét, mint az amerikai nép reményének és jövőbevetett bizal­mának jelképét. Nyilvánvaló az is, hogy Eisenho­wer elvesztette a hatalmat saját adminisztá- ciója fölött, ö most Brownell foglya, aki viszont - kiadta az elnököt a McCarthyaknak, Veld'ek- nek és Jennereknek. Most miután már nyilvánvalóvá vált mindenki előtt az úgynevezett hüségvizsgálatok igazi célja: támadás a demokrata párt ellen és min­denféle politikai ellenzék ellen, itt az alakom- hogy józanul beszéljünk a kommunizmus ve­szélyéről az Egyesült Államokban. Mostanáig számos egyént megtámadtak, rá­galmaztak. Nagyrészt egyedül álltak az ilyenek, bár eléggé nyivánvaló volt, hogy ezek csak jel­képek az igazi célpontok helyén. Brownell vád­jainak korbácsa nyomán most már a demokrata párt van közvetlen támadás alatt, most már a demokrata párt legmagasabbrangu vezetői ellen folyi ka vörösfalás a republikánus párt legma­gasabb vezetősége részéről. A demokrata párt ezzel megkapta az 1956-iki választási harc központi kérdését, ha van elég becsületérzékük, jellemük és eszük felhasználni azt. Nehogy rosszul ítéljék meg a helyzetet! álért ha nem mernek a kérdéssel szembenézni saját politikai halálos ítéletüket írják alá! A legvadabb republikánusok, Brownell, McCarthy. Jenner hívei vérre vágynak! Legelőször is a de­mokraták fejbőrét akarják. Clare Hof imán re­publikánus képviselő Michiganból már feltette a kérdést, hogy a Rosenberg ügy szemszögéből nézve a dolgot, mitévők legyenek Ilar y Tru- mannal, aki előlcpttetett egy szovjet kémet! Tragikus tény, hogy a vérszomjas republiká­nusok igazi célpontjai, a demokraták még min­dig el vannak kábítva a kommunista veszély csalárd jelszavaitól. Meg van-e a demokrata pántban, amely elindította a Smith törv .íny alap­ján a politikai üldözéseket, amely lét Chozta a hüségprogrammot, amely először ültette a tanú- székbe a bSritleyket, a chamberseket (és a lautnerokat), meg van-e ebben a pár'ban az akarat, az ész és a bátorság, hogy IIARCBA- SZÁLLJON SAJÁT ÉLETÉÉRT? A demokrata párt főszószólója, Mitchell bá­tortalan megjegyzése, hogy a republikánus vád csal: politikai trükk, azt mutatja, hogy a demok­raták nem értik meg, itt nem babra megy a já­ték. Itt nem taktikáról van szó. hanem a de­mokratikus rendszer elleni általános támadás­iéi. Félő, hogy a demokrata párt, amely ma az egyedüli szervezett csoport az országban, amely elég felelősségteljes, hogy meghallgassák, eléggé független, hogy lépéseket tegyen és elegendő anyagiakkal rendelkezik, hogy meghallgassák, hogy ez a párt annyira beleszédült a kommunis- taellenes propagandába, hogy nem veszi észre, miszerint a méreg már az ő ereiben kering! A demokraták vegyék tudomásul, hogy ha a vö- riisfslásban akarják túllicitálni a republikánuso­ké akkor vesztett ügyük van, mert az amerikai s/avazópolgárok a republikánusokat jobb vörös­falóknak tartják, mint őket. 11a eszük lesz, ak- Vmr a demokraták arra összpontosítják minden erejüket, hogy kijózanítsák a szavazókat abból a hitükből, hogy még mindig vannak boszor­kányok. __ V “kommunista összeesküvés meséje”, amely .1916—18-ban egy kis kéménytüz volt, ma már egy tomboló tűzvész. Lehet, hogy a demokrata párt máglyájává válik. Ha a demokraták úgy fognak dönteni, hogy egyesülnek a republikánusokkal a további bo­szorkány hajszíjban, akkor a White ügy az ame­rikai politika nagy tragédiájává fog válni. Az amerikai demokrácia már túlélte a nép kö­zönyét, a bírói hatalom tultengését, kongresz- szusi korupciót, gyenge elnököket, de nem fogja .túlélni azt, ha besúgók, politikai rendőrség és 'bűnözők veszik át a tényleges uralmat. A de­mokráciának vége van ott, ahol a gyanú egyér­telmű a váddal és a vád az elítéléssel. ötezer ember tiltakozott az IWO kötvényesek gyűlésén Közel ötezer IWO kötvényes töltötte meg hétfőn -este a new yorki St. Nicholas Aréna termét, hogy tiltakozzon a testvériségi szervese}* megsemmisitése ellen, miután a New York állami^biróság elrendelte felszámolását s hogy az IWO válféátott vezetői hagy­ják el a központi székházat. Russ Nixorí, a villamossági munkások TJE szerveze­tének vezetője nagyszerű beszédben rámutatott arra. hogy az IWO feloszlatását azok követelték, akik nem szeretik látni, hogy az IWO “becsületes, csalásnél­küli biztosítást” adott ICO ezer amerikai számára. Nixon felszólította az egész szervezett munkásságot, hogy siessen az IWO támogatására, rámutatva, hogy a szervezet elleni hajszát ugyanazok irányítják, akik a munkásság jólétét növelő szakszervezeteket szeret­nék megsemmisíteni. Dr. DuBois, a világhírű történelemtudós vázolta a monopóliumba tömörült biztosítási társaságok szere­pét az IWO elleni hajszában.

Next

/
Thumbnails
Contents