Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-11-12 / 46. szám

November 12, 1953 AMERIKAI MAGYAK ouó 3 DR. POGÁNY BÉLA ÍRJA NEMZETI HŐS A SZÜRKE ÉLET PORÁBAN Csak Honoré de Balzac, Jókai Mór, Victor Hugo és a világirodalom nagy mesemondói tudtak olyan fantasztikus történeteket kigondolni, mint amilyen Ira Hayes esete, ame­lyet az élet termelt ki magából, a szürke, borzalmas, hét­köznapi élet és itt zajlott le szinte a szemünk előtt. Sokan talán már nem is emlékeznek Ira Hayes nevére. Pedig alakja ott él mindenki szemében, sőt akár nap nap után láthatják, mert hiszen a nemzeti hősiesség jelképévé vált. Ki ne ismerné azt a jelenetet, amelyet képek és szob­rok oly felejthetetlenül a szivekbe véstek arról az esetről, amikor a háború alatt Iwo Jimán, a Szuribácsi-hegyen, hat rohamsisakos amerikai katona egymást támogatva kitűzi a csillagsávos lobogót a csúcsra? Ez a jelenet ezer és millió példányban megismételve vált az amerikai katonai hősies­ség szimbólumává, a demokrácia erőinek a fasizmus ször­nyetegei fölött aratott jelképévé. A zászlót kitűző hat ame­rikai katona közül sorban a harmadik Ira Hayes volt,. A történelmi pillanatról Joe Rosenthal, az Associated Press fotóriportere, mint haditudósító, készített felvételt, megörö­kítve az ünnepélyes s felemelő pillanatot. A szereplők azono­sítását hivatalosan is- megpecsételték. Röviddel ezután hár­man a szereplők közül hősi halált haltak. A fényképfelvétel Pulitzer-dijat nyert. Dicső napok nagy és szent emlékei! A napokban aztán furcsa hir érkezett Chicagóból. A rendőrök egy' mezítlábas, részeg csavargót tartóztattak le, amint végigtántorgott az egyik North Side-i utpán, értel­metlen, összefüggésetelen szavakat mormolva, rongyosan, piszkosan. Behurcolták az őrszobára, lecsukták. A szeren­csétlen emberről csak a napihirek formájában állapították meg, hogy nem más, mint Ira Hayes, Iwo Jima hőse. Ami e két jelenet közt lezajlott,, azt bízvást “amerikai tragédiádnak lehet nevezni. Mi történt az ünnepelt hőssel a világháború óta, hogy idáig züllött? Amikor az Iwo Jimán készült kép az ország minden lapjában az első oldalon megjelent, Roosevelt elnök haza­rendelte; a kormány Ira Hayesnek és az életben maradt nemzeti hősöknek a hősi küzdelmek után könnyebb megbí­zatást adott: országos körútra küldték őket, hogy hadiköt­vényeket adjanak el. Az ismeretlenség homályából a közvélemény rivalda­fényébe dobott fiú, aki még ma is csak 30 éves, nemzeti hősként valóságos diadalutat járt. Még akkor is hazája ér­dekeit szolgálta. Ujjongva ünnepelték, virágesővel szórták be azt a fiatalembert, aki tegnap még az arizonai Gila- folyó melletti indián településen szaladgált mezítláb, mert Ira Hayes — indián volt, a nemzet mostohagyermeke. És talán ebben rejlik a tragédia magva. A kötvényeladás ne­hezebb munkának bizonyult, mint Ígérkezett s ezt Ira Hayes a következőképpen mondja el: “Ahol csak megjelentünk, az emberek itatni kezdtek és azt mondták, hogy hősök vagyunk. Mi tudtuk, hogy nem nagy dolog volt, amit csináltunk, de ezt nem mondhattuk meg nekik. És én, azt hiszem, valamiféle természetellenes teremtmény vagyok,'— indián! Hallani kellett volna, mi­lyen szamárságokat. kérdezgettek azok az emberek ott a keleti országrészben, mivelhogy még sohasem láttak in­diánt . így azt,án egyre többet ittam és a végén reszketést kaptam. Kértem, hogy inkább helyezzenek vissza csapat­testemhez. . .” A háború befejezése után visszament apja kis farm­jára. Azt remélte, hogy elfelejti majd az ünnnepeltetést, a diadalmenetet, a mámort és a virágesőt és újra egyszerű indián gyerekké válhat, ámde a dicsőség fojtogató Ölelésé­től nem lehetett oly könnyen megszabadulni. Százával kapta a leveleket, tele rajongással, imádattal. Ha autósok hajtot­tak át az indián rezerváción, folyton csak a kérdést hallotta: “Te vagy az az indián, aki Iwonál felemelted a zászlót?’’ Már émelyegtem a zászlóemelés emlegetésétől. Néha már azt kívántam, bárcsak sose fényképezett volna le az a fickó.” Nem birta tovább. Otthagyta az indiántelepülést és kezébe vette a vándorbotot. Alkaljni munkákat vállalt, akár­mit. Aztán a sorsa Hollywoodba sodorta, ahol egy film szá­mára meg kellett ismételnie a zászlókitüzést. Ott, is itat­ták.. Aztán Washingtonba repült a film bemutatójára, ott is leitatták. Megundorodott önmagától is, fovábbvándorolt, dolgozott, itt is, ott is, mig a végén Chicagóba vetődött, ahol az ivás szenvedélyévé lett. Ugylátszik a dicsőség lejtőjén nincs megállás, főleg ha indián az ember. . . így került rendőrkézre. A megkülönböztetés átkát viliágként gondozza a,nacio­nalista szellem, a fehér faji felsőbbrendűség dölyfje. Nem számit érték, kiválóság, becsület, hősiesség. Legjobb esetben is a kimagasló értéknek csak elvont, idealizált képét tudják elismerni, de hordozóját, a valóságos embert semmibe veszik. Ha nagyon iparkodik, lehet belőle istállófiu, irodaszolga, jtsákhordó, cseléd. Esetleg adnak inni neki, ami különben is kétes baráti ge ztus. mert többnyire az, aki kínál, maga akar inni, csak társat,, ürügyet keres hozzá. Szóval inni esetleg igen, de kenyeret, megélhetést adni, tisztes életmódhoz jut­tatni, azt nem! Miért, talán nem lehetett volna felemelni, ki­képezni, hogy neveljen, tanítson másokat is a maga nemes példájával kimélyitve? Nagy a gyanúnk, hogy ez éppenség­gel azért nem történhetett meg, mert Ira Haves—indián! És azt hisszük, nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy ha Ira “Az amerikai nép nem fog hátrafelé mennif> Hangok a választási vihar után A múlt héten lezajlott pol-' gármesteri választások so­rán számszerint, talán keve­sebben szavaztak, legalább is New York városában, mint máskor, — mindamellett rop­pant érdeklődés kisérte az eredményeket. A választá­sokban már a jövő évi vá­lasztások előjátékát és az eredményekben a szavazó testület általános véleményé­nek kifejeződését látták, a- mellyel az Eisenhower-kor- mányt és a republikánus uralmat megítélik. A választásoknak csak­ugyan ez volt a jelentősége. Az átütő demokrata győzel­mek, igy elsősorban ifj. Ro­bert Wagner new yorki pol­gármester jelölt győzelme a szavazó polgárság republiká­nusellenes érzelmeiről tett tanúbizonyságot. De még a választások előtt széltében- hosszában el volt terjedve az a felfogás, hogy különösen a new je^seyi választások ki­menetelét fogják elhatározó­nak tekinteni a következő vá­lasztásokra nézve — és ki­derült, hogy New Jerseyben két olyan hangos Eisenho- wer-ellenes győzelmet arat­tak, amely csakugyan jelké­pes megnyilatkozása volt, az egész ország elégedetlenségé­nek a republikánus kormány­zattal szemben, óriási több­séggel választották meg New Jerseyben a demokrata Ro­bert B. Meynprt, kormányzó­nak. Ennek folytán az állam egész kormányzati gépezete meg fog változni. Ellenfele, a republikánus Paul L. Troast, megbukott, mert rábizonyí­tották, hgov ő is közbenjárt a fegyháznál a zsarolásért elitéit Joe Fay kiszabditása érdekében. Ugyanakkor győ­zött New Jerseyben Harri­son Williams demokrata kongresszusi képviselőjelölt is a republikánus George Hetfield ellenében, noha ez a választókerület még sosem küldött demokratát a Kong­resszusba. Ez talán még az t előbbinél is nagyobbat köp- pintott a republikánus poli­tika orrára. A demokraták ezenkívül nagy győzelmet arattak New York állam felső részében, Buffalóban, valamint iowai, ohioi és connecticuti városok­ban és községekben. Eisenower elnök, amikor vereségeinek hírét vette, azt mondta sajtófogadásán, hogy ő már azelőtt is szenvedett! vereséget összecsapásoknál, de majd, — tette hozzá, —| majd megváltozik a politika^ j éghajlat,, ha a nép megtudja, i miféle programmot fog ő a Kongresszus elé terjeszteni januárban.. . George Meany, az AFL el­nöke, kijelentette, hogy a re­publikánus párt vereségeit az okozta, hogy ígéreteit nem váltotta be. “Az ameri­kai nép, mondotta, nem fog hátrafelé menni és nem tűri, hogy elveszítse a munkásság által hosszú évek küzdelmei árán kivívott előnyöket.” — Jack Kroll, a CIO politikai akcióbizottságának vezetője, azt mondta, hogy a nép zokon veszi, amiért “nagytőke ön­kényeskedő módszerei meg­kaparintották a kormányza­tot.”— Kansas Cityben Har­ry S. Truman, volt, elnök, ki-1 jelentette: “Ez azt bizonyít- J ja, hogy a demokraták mégi mindig hisznek a New Deal- ben és a Fair Dealben, és ugyanígy érez a nép is.” — Wayn^ Morse független ore­goni szenátor szerint a vá­lasztók kezdik belátni, hogy nagy hibát követtek el, ami­kor Eisenhowert és Nixont Hayes történetesen valamilyen jómódú newyorki családnak sarja lenne, alelnöknek választották volna be valamilyen nagy biztosítóintézetbe, amint nem egy példát láttunk, hogy le- vitézlett tábornokok nagyvállalati igazgatóságok élére kerül­tek szaktudás nélkül. , Az újságolvasók ez alkalommal kimentették Ira Hayest a részegesek és csavargók tömlöcéből, pénzt és munkát kí­náltak neki, hogy uj életet kezdhessen. Milyen munkát?' Takarítást, kifut,ófiui vagy béreslegény állást, nehéz testi munkát, ki tudja? Egyszóval olyasféle alantas robotmunkát, amilyent rendszerint négerekkel, nemzetiségi bevándorol­takkal, indiánokkal, másodrendűvé alázott amerikaiakkal végeztetnek el... . A napokban olvastuk halálhírét egy má­sik nemzeti hősnek, aki még az első világáboruban meg­kapta a kiváló vitézségi kereszt kitüntetést. Ez történetesen zsidó volt, Ábrahámnak hivák, akiből hazatérésekor borbély­legény, majd rongy szedő lett, de igy sem tudta eltartani magát és családját és LaGuardia derék, nemes szive kellett hozzá, hogy nyomorából kiemelje és pártfogásával postahi­vatali alkalmazottá léptesse elő. Ebben a minőségében mor­zsolta le hátralévő napjait haláláig, amely hatvanéves kó­lában következett be. így kell hát talán kihasználni azokat a kimagasló erényeket, amelyekről valaki a háborúk tüzé- ben-poklában tett tanúbizonyságot? Nem hisszük, hogy az Ira Hayesek számára ez volna a helyes megoldás és gyógymód, amint nem is ez a megoldás tengernyi társadalmi nyomorúságunkra és bajainkra,, de azért azt kívánjuk, hogy Ira Hayes most már essen túl sze rencsésen a nemzeti hős és a dicsőséghordozó ember ke­gyetlen megpróbáltatásain. egy évvel ezelőtt megválasz­tották." Eisenhower elnök a vá­lasztások előtt négy helyen exponálta magát republiká­nus jelöltek érdekében, de mind a négy helyen megbuk­tak a republikánus jelöltek.-— Adlai Stevenson, a tavalyi demokrata elnökjelölt, a de­mokrata diadalokban a nép “érzelmeiben beállt mélyre­ható változást” lát, amennyi­ben a nép minden bizalma ismét a demokraták felé for­dult, A magyarázatot abban találja, hogy a republikánu­sok meg nem tartott ígéretei okozták az elégedetlenséget, a kiábrándulást és a veresé­get Számos republikánus poli­tikus és közéleti nagyság is kénytelen volt lehorgasztott fejjel beismerni, hogy a re­publikánusok vereségét az okozta, hogy nem tartották be ígéretüket, amelyeket az elnökválasztás előtt tettek. Joseph McCarthy szenátor természetesen annak tulajdo­nítja a republikánusok vere­ségeit, hogy a jelöltek nern vörösfalással dolgozták meg a népet,. Ezzel szemben a helyzet az, hogy mindazok a republikánus jelöltek, akik ezzel a politikai demagógiá­val akartak győzni, sorra buktak. Clevelandon például illiaim J. McDermott repub­likánus polgármesterjelölt odáig vitte a vörösfalást, hogy a szószéken a Daily Worker égy példányát lobog­tatta, amelynek cimhirében a McCarthysta jelölt megbuk­tatását sürgetik. A választók eleget is tettek a sürgetés­nek. Mindezekből azt az általá­nos tanulságot, lehet leszűrni, hogy a népnek nem tetszik a republikánus külügyminisz­ter hidegháborús, kihívó po­litikája; nem tetszik a fegy­verkezés és a vele járó nye­részkedés ; nem tetszik a drágaság, amely az ország történetében a csúcspontra hágott; nem tetszik az a kaósz, az a zűrzavar sem, amely a farmerek életét te­szi kétségbeejtővé. Az or­szágos nyugtalanságban és zúgolódásban ezzel szemben örömmel fogadták a New Deal-féle jelszavakat, a roo­sevelti elveket és szólamo­kat. Továbbá egyre nyilván­valóbb lett az is, hogy prog- resszivek, demokraták, libe­rálisok, sőt elégedetlen re­publikánusok is csatlakoztak a munkásokhoz és farmerek- • :hez a republikánusellenes szavazásban s ez a laza, szer­vezetlen, de egységes ellen­állás meg is hozta az ered­ményt. , uniti i!ii)ii un int ■! iiiiiiiiiiiiiiif in iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiP SZKRZETT már egy uj olvasót a Magyar Szónak? \ Magyar Szó minden száma a felvilá­gosítás kincsestára. — Adja szomszédja kezébe! Németország és a világbéke Szónokok: Hon. Nathan Padgug, N. Y. állam volt helyettes államügyésze: Stanley Nowak volt miehígani állatni szenátor, Mrs. Urahbi az Amerika Női Tanács társelnöke, Carl Mar- zani, kiváló iró és mások. — VASÁRNAP, NOVEMBER 22, a Golden Ballroom, 53 W. 66th Street. — Művészi programm. — Beléptidij 75 cent.

Next

/
Thumbnails
Contents