Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-11-05 / 45. szám

4 AMERIKAI «MAGYAR SZÓ November 5, 1953 Hogyan pazarolja a kormány “adófilléreinket” Irta: EÖRSI BÉLA ' \ Régi közhit, hogy a magyar ember nem szeret adót fizetni. Ez a mondás a Bach-korszakból ered, amikor a magyar nemesség először fizetett, adót és nagyon nem sze­dette. Ismert tény, hogy az amerikai nép sem szereti az adót. Be más okból. Nem szereti azt a módot» ahogyan az adó­pénzt felhasználják. Ismert dolog, hogy Ázsiában nem ölnék Ineg a szegény íöldmivest, ha a mi adópénzünk nem segítené elő. Hisz a napokban emelték fel az indokínai né­pet gyilkoló francia tábornokoknak küldött, segélyt 10 szá­zalékkal. Talán érdekes volna megismerni néhány esetet, amely megvilágítaná kormányunk adófillér kiadásainak politikáját. Háború után kormányunk elhatározta, hogy “megsza­badul” háború alatt szerzett ingatlanaitól. Szerencsés em­berek, akik csodálatosan közel kerültek kormányunkhoz, ép ott voltak a helyes időben és megszabadították a kormányt az ingatlanjaitól. így 1946 februárjában R. G. Le Tourneau ur (Peoria, Illinois) megvette a Hannon Hospital-t, (Longview, Texas) egy dollárért. Ez az épület komplex 25 millió dollárba ke­rült nekünk adófizetőknek és még az állami szakértők is 870 ezer dollárra becsülték az eladáskor az épület értékét. Ezért az 1 dollárért a szerencsés vevő 165 acre földet és 217 épületet, kapott. Az eladás kifogása: a háború veteránjait ott fogják kiképezni a magánipar részére. Ennek természe­tesen a magánipar élvezte hasznát. 1948 áprilisban kormányunk vásárolt 1,000 vasúti va­gon maine-i burgonyát 2.90 dollárjával 100 fontonként és elküldte a középnyugati államokba. Zsákonként fizettek 1 dollár fuvart. Most már a kormány költsége 100 fontonként, 3 dollár 90 cent volt. Eladta a szerencsés vevőknek zsákon- kint 1 centért,. A disznóetetők eladták az üres zsákokat ■másnap 10 centért. Nemhiába szerették a demokrata pártot a farmerek 1948 novemberében. Truman ezért, jutott be megint a Fe­hér Házba. 1950 februárjában. A városi proletárságnak nem volt elég burgonyája. Kanadából kellett importálni burgonyát, hogy legalább ehessen a szegény nép. Egy minnesotai far- j mer eladott ugyanakkor á kormánynak 160 ezer font bur­gonyát 2,336 dollárért, de az eladó át se adta a burgonyát,, mert a kormány meg akart szabadulni a tehertől (nehogy még fuvart kelljen fizetni!) és azonnal eladta a szei’encsés — -eladónak a burgonyát 16 dollárért. Egy újságcikk kiszámi- —hogy a-szerencsés disznók ily módon való etetése 7 dollárba kerül minden egy cent értékű disznóhusért. Nem csoda, hogy ez időben állandó sztrájkok zajlottak á városokban az életminimum fenntartása érdekében? Mi, amerikaiak, nem szeretünk adót fizetni, mert nem tudjuk nézni, hogyan pazarolják el adófillérjeinket. Hogyan fejset kevesebb jövedelmi adót fizetni Egyik Wall Street lap köz- gazdasági rövatirója kioktat­ja olvasóit, hogy miként in­tézhetik úgy, hogy keve­sebb adót fizessenek. A mi olvasóink számára, kiknek ádóját legnagyobbrészben le­vonják a heti fizetésből, a tanácsok nem sokat használ­nak. Mindazonáltal leközöl­jük azokat, részben azért, hogy rámutassunk: mennyi jó módozata van a nagyjö- yedelmüeknek arra, hogy ke­vesebb adót fizessenek, más­részt mert esetleg mégis akadnak olvasóink között, a- kik hasznát vehetik a taná­csoknak. Minthogy januártól kezdve 10 százalékkal leszállítják a jövedelmi adót, az első fi­gyelmeztetés az, hogy min­den lehető jövedelmet, illet­ve annak felvételét halassza el az adóalany január 1-ig, mert, akkor automatikusan kisebb adót fizet utána. A második tanács az, hogy az év hátralévő hónapjaiban az adófizető egyenlítsen ki minden Olyan számlát, ami levonható az adóból. A jövő évben ugyanis nem lesz szükség annyi levonásra, hogy kisebb legyen az adó­számla. A harmadik tanács: Ha • l ' .-* * ‘ - *** ' valaki eltart egy öreg hozzá- ! tartozóját, szüleit, vagy * nagyszüleit, azok' után auto- I matikusán levonhat 600 dol­lárt. Ha azonban t,öbb test- i vér tartja el azokat, csupán az vonhat le, aki azok eltar­tásának több mint 50 száza­lékát fizeti. így úgy kell i'n- j tézni a dolgot, hogy legyen a ! családban valaki, aki az el- í tartás több mint felét fizeti, ha csak 1 dohárai is többet, hogy az levonhassa az egész 600 dollárt, mert - ellenkező esetben senki nem vonhatja azt le. Akinek részvényei vannak, hívja fel ügynökét és beszél-, je meg azzal, hogy úgy in­tézze jövedelmét, hogy minél kevesebbet kelljen fizetni azok után s ha olyan részvé­nyei vannak, melyeken vesz­teséggel is túl akar adni, ad­ja el azokat most, mert a veszteséget levonhatja jöve­delméből s igy kisebbíti az adót." Aki mint ügynök dolgozik s jutalék alakjában kapja j fizetését, intézze úgy, hogy ; a jutalékból csak januárban j fizessenek ki annyit, ameny- t nyit csak lehetséges. Ha va- (lakinek súlyos orvosi számlái . vannak, melyek jövedelmé- ■ nek több mint 5 százalékát teszik ki, fizesse azokat 'ki 15 EZER ADÓVIZSQÁLÓT KÜLDENEK K9 I ientés számadatokkal bizo-: ■ nyitja, hogy még abban az ■ esetben is, ha csak olyan ■ enyhe visszaesés következne ■ be, mint 1948—49-ben, a kormány évi adóbevétele leg­i alább 14 milliárd dollárral csökkenne. Az 1937—39 évi­, hez hasonló visszaesés az adójövedelmet 26 milliárd ■ dollárral csökkentené. — A­: mennyiben a közgazdasági visszaesés 1954-ben követke­zik be, mint azt várják, a kormány 1955-ös költségve­tése teljesen felborulhat az adók csökkenése miatt. A ke­reskedelmi minisztérium sze­rint, az üzleti forgalom 5 százalékos visszaesése az adó­jövedelem 10 százalékos csök­kenését idézné elő. A pénzügyminisztérium egyáltalán nem vetette el az általános forgalmi adó beve­zetésének tervét, hogy azzal növelje a kormány adóbevé­telét, csupán a formában nem történt még meg a végső megállapodás. A Wisconsin ál­lam 3-ik kerületében lefolyt választás, a demokrata jelölt győzelme egy ősidőktől fogva republikánus kerületben, meg­ijesztette az Eisenhower kor­mányt, mert, bizonyiiitékát adta, hogy a farmerek meg­elégelték a pénzérdekek ér­dekeit szolgáló kormánygaz­dálkodást. A forgalmi adó biztos bukást jelentene úgy a demokrata, mint a republiká­nus képviselők számára, akik rá szavaznak. Ez az adó ugyanis ismét, a munkásság és a legnehezebb helyzetben élő nép ellen irányulna, még pedig olyan mértékben, amit semmiféle halandzsával nem lehet szépíteni. így a forgalmi adót rejtett adó formájában tervezi a pénzügyminiszter. A gyárak fizetnék meg azt s hozzáadnák az árakhoz ( ami végeredményben éppenugy a legszegényebb rétegek meg­í rablását jelentené, mint a nyílt forgalmi adó. Kik bújnak ki az adófizetés alól Mint, fentebb megemlítet­tük, az adóhivatali tisztvise­lők által New Englandban le­folytatott próbalátogatások kiderítették, hogy az adóala­nyok 12 százaléka kibújik a jövedelmi adó alól, vagy ke­vesebbet fizet, mint, amit kö­teles volna.. Minthogy a munkások adóját levonják a bérből, azok számára lehetetlen az adófizetés alól való kibújás. Ezzel szemben nagy jövedel­mű egyénekről kiderült, hogy kibújtak az adó alól. Talál­tak egy olyan egyént, aki 7 év óta nem fizetett adót, ho­lott akkora jövedelme volt, hogy több mint 30 ezer dol­lár évi adót kellett volna fi­zetnie. Találtak olyant, aki jövedelméből letagadott 180 ezer dollárt, több olyan sze­mélyre akadtak, akik több mint 100 ezer dollárral keve­sebb jövedelmet vallott be. Hogy ezen személyek el­len megindult-e az eljárás, arról nem szól a jelentés. Egyelőre még a nevüket sem hozták nyilvánosságra. Mint azonban a múlt tapasztala­taiból tudjuk, az adóhivatal általában elnéző a nagy jö­vedelemmel rendelkező adó­csalókkal szemben s kiegye­zik velük a meg nem fizetett adó bizonyos részében, mig a többit elengedi. Az Eisenhower-kormány fél a bejósolt közgazdasági visz- szaesés következményeitől. A jelek szerint semmi tervet nem készített arra vonatko­zólag, hogy a visszaesést leg­inkább megszenvedő néptö­meget megvédje a következ­ményektől, de biztosítani akarja a fegyverkezés hatal­mas költségvetését» !IIIUIIIMIIIIIIimillll|ll||imi|||||I||||||||||||||i||||||||||||||||||m||||||l|||||||||||||mi|,im,||,|llmmm|||||||||||||||i||||||| HERRIOT A NÉMET KÉRDÉSRŐL Mint a Wall Street Journal írja október 30-iki számá­ban, a kormány 15 ezer adó­hivatali ‘alkalmazottat hama­rosan rászabadít az adófize­tőkre, hogy ajtóról ajtóra be­kopogtassanak és “udvarias kérdések” közepette kikutas­sák azokat a személyeket, akik elkerülték az adófize­tést, vagy a valódinál keve­sebb jövedelmet jelentettek be. A megokolás az, hogy egy New Englandban lefolytatott próba szerint az adókötele­sek 12 százaléka nem fizet adót s a számítások szerint az adóhivatalnokok látogatá­sa esetleg 1 milliárd dollár­ral, vagy még nagyobb ösz- szeggel emelné az adóhivatal jöverelmét. A Wall Street lapja felszólítja olvasóit, hogy legyenek elkészülve az adóhivatali vizsgálók látoga­tására, minthogy azonban a látogatás inkább csak formá­lis jellegű lesz, nem kötele­sek azokkal szóbaállni, ha nem akarnak. Ugyanez vo­natkozik természetesen min­denkire, mert a látogatással nemcsak az üzletembereket tisztelik meg, hanem való­színű minden olyan személyt, akinek neve be van jegyezve a telefonkönyvben. Aki azon­ban nem fogadja kellő udva­riassággal a látogatókat és nem mutatja be adóivének másolatát, vagy nem . adja meg a kért felvilágosításo­kat, az hamarosan idézést fog kapnni az adóhivataltól és el lehet rá készülve, hogy különleges figyelemmel fog­ják átvizsgálni adóügyeit, ' Bizonyos az, hogy a leg­nagyobb jövedelmekkel ren­delkező pénzemberek és nagy iparosok mindent elkövetnek, hogy leszorítsák adójukat. Ebben a törekvésben segít­ségükre van a törvény, de mint a new englandi tapasz­talatból kitűnik, sokan kö­zülük nem elégesznek meg a törvényes kibúvókkal. A mun­kásság számára lehetetlen­ség kibújni az adófizetés alól, mert az adó összegét le­vonják a heti fizetésből, mi­előtt még kézhez kapnnák azt. Az igazi ok Az adófizetés alóli kibúvá­sokra vissza fogunk térni, azonban ugyancsak a Wall Street Journnal egy másik cikkéből az tűnik ki, hogy a kormány célja nem annyira az adófizetés alóli jelenlegi kibúvók megbüntetése, mint inkább az, hogy a jövőben lehetetlenné tegye az ilyes­mit, mert attól fél, hogy a legkisebb közgazdasági visz- szaesés is az adó jövedelem nagyarányú visszaesését fog­ja jelentjeni. A kormány adó jövedelmé­nek 80 százalékát a rész­vénytársasági adókból kap­ja. A közgazdasági vissza­esés a jövedelmek nagyará­nyú csökkenését jelentené, ami természetesen maga után vonná az adó csökkenését is. A pénzügyminisztérium veze­tői most, tanulmányoznak egy jelentést, melyet Willliam Biggs, a Bank of New York alelnöke készített el. A je­GENF. — A France Pres* se hírügynökség közli annak az interjúnak a szövegét, a- melyet Eduard Herriot, a francia nemzetgyűlés elnöke adott Aix-le-Bainsben a Journal de Génévé munkatár­sának azi európai védelmi kö-- zösség kérdésében elfoglalt álláspontjáról. "Sem gyűlöletet, sem ellen­séges érzelmeket nem táplá­lok Németország iránt, — mondotta Herriot, — inajd hozzátette: — köteles va­gyok azonban tekintetbe ven­ni a történelem tragikus ta­nulságait, hogy lemérhessem azt a veszedelmet, amely Eu­rópát és Franciaországot fe­nyegeti a német imperializ­mus újjászületése esetén. Az európai védelmi közös­ségre vonatkozó szerződés 50 évig érvényes... Ki szava­tolhatja, hogy egy szép na­pon nem bukkan fel “vala­ki”, aki kihasználja az euró­pai Védelmi közösségnek azo­kat az előnyeit, amelyeket Németország számára nyúj­tott és meg akarja valósítani a nagynémet álmokat. Attpl tartok, hogy a szer­ződést helyeslők közül sokan el sem olvasták azt, különö­sen annak hírhedt 2. «szaka­szát, amely engem gondolko­dóba ejtett. Ez a szakasz le­hetőséget nyújt a szerződést, aláíró országoknak arra, hogy szabadon, ellenőrzés, felügyelet, vagy korlátozás nélkül rendelkezzenek a rendőri és csendőri erők fe­lett. , A Journal de Génévé mun­katársának arra a megjegy­zésére, hogy csupán a belföl­di rendőri és csendőri erők­ről van szó, Herriot ezt vá­laszolta: “Jól emlékszem még, hogyan vitatkoztam Gaston Doumergue kabinet­jében André Tardieuvel a német rendőri erőkről, ame­lyeknek feltétlenül meg sze­rettük volna tudni a létszá­mát. Sohasem tudt.uk meg. Meg kellett várnunk a hábo­rút, hogy tiszta képet alkot­hassunk magunknak erről a létszámról. Akkor ismertük meg a Gestapót, és az SS-t. Nem szeretném, ha ez meg­ismétlődnék1 Erre figyelem­mel kell lenni és nem szabad alkalmat nyújtanunk Német­országnak arra, hogy visz- szatérjen hagyományos hege- móniás álmához.”

Next

/
Thumbnails
Contents