Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-22 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A Franoo-paktum merénylet a francia nép ellen Irta: EöRSI BÉLA A nyíltan fasiszta Franco munkásgyilkolás után megtörölte vérző kezét és kezet fogott Uncle Sam-mel. Természetesen a baráti érzést ajándékok is elősegítették: a mi adópénzünket a spanyol fasiszta kormány megrősité- sére fordítják, holott nemrég még a fasizmus ellen küldtük háborúba fiainkat. Pénzünkért katonai bázisokat kapunk. Azonnal elővettük Spanyol- ország térképét és kezdtük tanulmányozni, hogy kerül majd oda az orosz medve és miért kellene nekünk spanyol földön repülőtelep. Akárhogy nézzük is térképet, az feleletet adni nem tud, hisz az orosz határ Európa egyik végén van és Spanyolország a másik végén. Nyilvánvaló, a földrajzi tudásunk itt nem segít. A Wall Street Journal egyik multjieti számában örvendetes hirt olvastunk, hogy kormányunk k é t s z e resre emeli fel az indokinai katonai hatóságok támogatását és közel 1 billió dollár segítséget ígért az ottani katonai hatóságnak. Természetesen kormányunk tudja, bár ez nem nyilvánvaló, hogy Franciaországnak két kormányzata van. Az egyik a tehetetlen, havonta váltakozó kispolgárokra támaszkodó kormányzat, amely az áldemokrácia jellegét viseli magán, amelynek semmi befolyása sincs lényegében a kormányzás igazi kérdéseiben. A másik a francia pénztőke képviselője, a Banque de France (francia Nemzeti Bank) a francia ipari tőkét biró 200 család és a francia hadsereg vezérkara. Ez a szent szövetség dönti el, zárt ajtók mögött Franciaország legfontosabb kérdéseit. Az életszínvonalát védő munkásság, amely közel van az éhséghez, dübörögve használja hangját ez ellen. Az idei városi és járási'választáson a kommunista párt megtartotta régi erej.ét és a fasiszta (Gaulista) párt pedig veszített. Általában Franciaország lakosságának minden ötödik szavazója kommunistákra szavaz; ha ehhez még a felnevelődő ifjúságot is hozzá számítjuk, amelynek hangját és erejét a közeljövőben hallani fogjuk, akkor megértjük, hogy a francia tőkésosztály komoly aggodalommal nézi a jövőt. De nem tétlenül. Amerika és a pápa az ellenforradalom erőszakszerveinek erkölcsi és anyagi alapjait évről-évre erősebbé teszi. Évekkel ezelőtt történt, hogy Spanyolország a demokratikus köztársaságiak kezébe került, de a gyarmatokon állomásozó katonaságnak árulók módjára sikerült kikötni a spanyol partokon és lerohanták az országot. Ez a terv áll készen Franciaország ellen is. Ha a munkásság és elkeseredett kispolgárság át kívánná .venni a francia korínányzatot, egy sikerült választás után, máris történt gondoskodás arra nézve, nehogy ez a kormány békében építse fel Francia- országot* A francia katonai klikkek, a vezérkar teljesen függetlenek még a mai kormánytól is. Az indokinai kérdést még ez az ingadozó kormány is el szeretné intézni, akár reform altján, akár az indokinai kérdés teljes, gyökeres megoldásával, de ez lehetetlen, mert a francia gyarmati uralom katonai és ezért a civil hatóság nem engedelmeskedik, minden kormányintézkedést elszabotál. Könnyű neki, a U. S. kormánynak évi 800—1,000 milliója van költőpénznek, mig a francia kormány szegény és tehetetlen. A francia gyarmati hadseregből fog állni a jövendőbeli francia “törvényes” kormány ellenforradalmi erőszak-szerve és neki van szüksége a spanyol katonai támaszpontokra, repülő bázisokra, hogy ott vegye kézhez az amerikai segítséget. Csak igy helyes a földrajzi tudásunk, mert nem elég csak annyit tudnunk, hogy Franciaország határos Spanyolországgal. ■iiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilBliiliiiiiiliuiiiilimiimiiiiiNaiiiiiiMiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Fogadás a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának negyedik évfordulóján A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának negyedik, évfordulója alkalmából St,efan Heymann rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Német. Demokratikus - Köztársaság bndapesti diplomáciai missziójának vezetője szerdán este fogadást adott a Néphadsereg Központi Tiszti Háza Vorosilov-uti helyiségében. A fogadáson megjelent Rákosi Mátyás, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Gerő Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettese, Farkas Mihály, Ács Lajos, Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Földváry Rudolf, Kristóf István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Boldocz- ki János külügyminiszter, az MDP Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak több más tagja, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége. Résztvett a fogadáson J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és számos tagja. Jelen voltak a fogadáson a Német Demókratikus Köztársaság kulturhetére Magyarországra érkezett német, kul- rális küldöttség tagjai. HEGEDŰS SÁNDOR 66 éves korában jobblétre szen- derült. Biharkereszturon született. Gyászolják fia Sidney és Dósay Antonia, aki hét. éven keresztül hűséggel ápolta a sze- mevilágát vesztett Hegedűs Sándor munkástársát. . ■ 3 . :u:.: ; : , Óctoher 22, 19,53 A garantált évi bér problémája A garantált évi munkabér kérdése ismét előtérbe lépett több szakszervezet programjában, mióta az automobilipari munkások szakszervezetének konvenciója elhatározta, hogy a következő szerződési tárgyalásban erre fogja összpontosítani a hangsúlyt* Az acélmunkások szakszervezete vetette fel elsőnek a garantált évi bér követelését 1943-ban, mint biztosítékot az ideiglenes munkáselbocsátások ellen. A dologból semmi nem lett, miután a háborús évek alatt nem fenyegetett munkanélküliség. 1951- ben a CIO húsipari munkások szervezete évi 3,000 dolláros munkabér biztosítását követelte a szerződési tárgyalásokban, azonban nem tudta elérni. Ez évben az automobilipari munkások értekezletén ilyen felszólalások hangzottak el: “Az embernek 52 héten át kell ennie, miért, ne kapjon fizetést is 52 hétre?” “A garantált évi bér megszüntethetné a depressziótól való félelmet. Az igazgatók egész éven át dolgoznak s nekünk éppen úgy ennünk kell egész évben, mint, nekik.” “Többről van itt szó, mint az évi bérről. Arról van szó, hogy mindenkinek legyen munkája. Senki nem akar semmit ingyen. Azt akarjuk, hogy munka legyen.^ A konvenció nem dolgozott ki semmiféle határozott tervet, azonban a sajtó jelentése szerint a szakszervezet vezetői olyasmit szeretnének, hogy két évi alkalmazás (szenoritás) után mindenki számára biztosit,va legyen az évi munka, vagy a 40 órás alapon vett munkabérnek’ legalább 80 százaléka. Azok számára, akiknek csak 1 éves szenioritása van, 26 heti munkát garantálnak, vagy az átlagos heti bér 80 százalékát, 26 hétre. Akiknek nincs 1 évi szenioritása, azok számára eszerint, nem volna biztosítás. Általában a következőképpen képzelik az évi bér biztosítását : A munkaadók a bérek bizonyos százalékának megfelelő összegből egy tartalékalapot létesítenének. Az alkalmazás hosszúságától, azaz a szenioritjástól függne, hogy kik részesülnének a biztosításában s az abban részesülő munkások rendes bérüknek körülbelül 75 százalékát kapnák azokban a hetekben, mikor a gyár nem tud munkát adni nekik. Úgy tervezik^ hogy az ilyen fizetéseket összekapcsolnák a munkanélküli segéllyel, olyan formában, mint a nyugdíjalapot összekapcsolják az aggkori segéllyel, azaz kiegészítené azt. Pro és kontra A szakszervezetek követelését kezdik komolyan venni a munkaadók szószólói is. A Fortune magazin igy irt a dologról áprilisi számában: “Valószínű a garantált évi bér áz utolsó újítás lesz, amit a szakszervezetek ^kérni fognak az elkövetkező években.” Az amerikai gyárigazgatók előtt beszélve, Waldo R. Fisher, közgazdasági egyetemi tanár, figyelmeztette a jelenlévőket, hogy törvényesen nem utasíthatják el a kérdésről való kollektív tárgyalást s ugyanakkor rámutatott arra, hogy milyen eszközökkel lehet csökkenteni a garantált évi bér költségeit. Egészen bizonyos, hogy többen vannak a jobboldali szak- szervezeti vezetők között, a- kik csak demagóg csaléteknek használják fel a garantált évi bér követelésének hangoztatását, azonban a tagság, mely fél a jövő lehetőségeitől, nagyon is komolyan veszi azt. Az automobilipari munkások szakszervezetének határozata a következőket mondja: “A múltban nem tudtuk megoldani a munkanélküliség és ideiglenes munkanélküliség problémáját, főleg azért, mert azoknak, .kiknek hatalmában állt, hogy megoldják azt, semmit, nem kellett fizetniük azért, amiért elmulasztották. Az évi munkabér gyökerében ragadja meg ezt a problémát. A munkaadókra hárítja a munkanélküliség árának megfizetését, akikre ez valóban tartozik. Egy egészséges terv az évi bér biztosítására fel fogja ébreszteni a társaságok vezetőinek társadalmi lelkiismeretét, azáltal, hogy nyomást gyakorol saját, zsebükkel elfoglalt idegeikre.” Ugyanezen szakszervezet vezetőinek egyik' fő érve az, hogy az általánosított garantált évi bér uj védelmet jelentene a depresszió ellen, mert biztosítaná a munkások vásárlóerejét. A munkaadók részéről viszont a következő érvek hangzottak el: Egyetlen munkaadó sem megy bele a tervbe, anélkül, hogy ellenértéket né kapjon azért. Hogy mi az ellenértek, az kiderül a Proctor and Gamble Co. vezérigazgatójának szavaiból, melyek a gyár- igazgatók gyűlésén hangzottak el: “Úgy találtuk, hogy mihelyt életbe léptettük e tervet, néni volt többé semmi1 zavar, hogy megnyerjük embereink együttműködését a kísérlethez, hogy fontos változásokat dolgozzunk ki a termelésben, mint például azt, hogy négy ember végezze’ a vonalon azt a munkát, amit addig öt végzett* Ez azért volt lehetséges, mert az emberek tudták, hogy nem veszítik el munkájukat, ha a kísérlet sikerrel jár.” Általában a nagyipar képviselői megegyeznek abban, hogy a garantált évi bér biztosítása kevesebbe kerülne, mint gondolják, mert ellenértékűi fokoznák a munkások termelékenységét. Lidércfény A valóáág az, hogy olyan közgazdaságban, mely ben gyakoriak a válságok, minden biztonságra irányuló törekvés csak csalóka lidércfény: Noha a munkaadó esetleg redukálni tudja az időszaki munkáselbocsátásokat, ha ezért megfelelő kárpótlást kap s ha versenytársai is ugyanazon nyomás alatt állnak, nem tud semmit tenni az ellen, hogy megakadályozza az üzleti hullámzásokat. Ennek következtében legfeljebb csak korlátozott kötelezettséget hajlandó vállalni. Mindenekelőtt követelni fogja hogy csak a legtöbb szenio- ritással rendelkező munkásokra terjedjen ki a biztosítás s hogy a garantált évi bér sokkal kisebb legyen, mint, a normáis bér volna. Éppen ezért sokan vannak, akik azt hangoztatják a szak- szervezetekben, hogy jobb volna, ha a munkásság azért harcolna összpontosított erővel, hogy fölemeljék a munkanélküli segélyt, mint hogy a garantált évi bérért harcoljon, mely legjobb esetben—— részbeni biztonságot fog nyuj- . tani kevés ember számára s ugyanakkor a munkások számának csökkentéséhez vezet* Ugyanezek azt hangoztatják, hogy a depressziót nem lehet megakadályozni a vásárlóerő fokozásával, mert annak oka magában a közgazdasági rendszerben gyökerezik. Bár- mint is legyen azonban a dolog, egészen bizonyos az, hogy egyetlen munkaadó sem fog többet kifizetni bérekre, mint amenyit azelőtt fizetett. Azt fogja cselekedni, hogy kevesebb munkásnak fizeti ki ezt, a bért, redukálja munkásainak számát azokra, akiket egész évben alkalmazni tud. Egyes társaságok, mint a Proctor and Gamble, máris bevezették a garantált évi bért, azzal a céllal, hogy távol tartsák üzemeiktől a szakszervezetet, vagy teljesen megszeliditsék azt. így ezekben az üzemekben úgynevezett company unionok “képviselik” a munkásokat* akiket a “garantált évi bérért” teljesen megvásárolnak s akiket természetesen az év végével elbocsátanak, ha már nem bírják a túlfeszített munkairamot. Minden jelenlegi terv sze- rint a fiatal munkások milliói kiesnének a bérgaranciából, ugyancsak kiesnének a néger munkások milliói, akiknek legkisebb szenioritási joga van, miután csak végső esetben alkalmazzák őket. A jelenlegi tervek egy másik hibája az, hogy a garantált évi bért össze akarják kapcsolni a munkanélküli segély- lyel, holott ez á mai törvények értelmében lehetetlen. Munkanélküli segélyt ugyanis csak az húzhat a jelenben, akinek semmiféle más bér jövedelme nincs. így az a munkás, akit ideiglenesen elbocsátanák s aki akkora összeget ^ kapna a gyártól, mely kiegé- szitené munkanélküli segélyét a minimális heti bér 80 százalékára, elvesztené munkanélküli segélye nagyrészét, vagy az egészet. Mindamellett a garantált ; évi bér követelését nem szabad elvetm és pusztán demagógiának tekinteni. Figyelembe kell vennünk azt, hogy ^Folytatás az 5-ik oldalon)
