Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-31 / 31. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZŐ July 30, 1953 Editorial Office: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Subseription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Daily Journal Assoc., Inc. .^*84 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — AL 4-0397—0398 Akik Magyarországból is Koreát akarnak csinálni — VEZÉRCIKK — A nemzetközi élet eseményei azt tanúsítják, hogy azok a célok, amelyeket az imperialista vezetőkörök politi kájukkái el akartak érni, nem valósultak meg, sőt napról- napra egyre inkább távolodnak a megvalósulás lehetőségétől. Nemcsak a koreai kaland nem járt eredménnyel, noha a USA hatalmas katonai erőfeszítést tett, de erős ellentmondások marcangolják magát az atlanti koalíciót is, az erőpolitika főeszközét Európában és világszerte. “Az Egyesült Államok helyzete egész Európában gyengült — állapítja meg keserűen junius 10-i számában a U. S. News and World Report. — Minden nemzet kebelében erős nyomás irányul arra, hogy felbontsák szövetségi kapcsolataikat az Egyesült Államokkal és saját útjukon haladjanak.’’ A folyóirat a továbbiakban ezeket írja: “A háború után Európába ömlött dollár- milliárdokkal és a megígért további dollármilliárdokkal nem sikerült megvásárolni a nyugateurópai népek, vagy a politikai vezetők tartós barátságát.” A Wall Street Journal, a nagytőke lapja, ennél is tovább megy. Nyíltan beismeri, hogy a népek árulóknak minősítik és eltávolítják az ország éléről azokat, akik eladják dollárért az ország függetlenségét. ‘‘Amilyen mértékben a nép azt hiszi, hogy vezetői segélyre támaszkodva veszélyeztetik az ország függetlenségét •— írja a Wall Street Journal — a népek úgy fognak reagálni, mint ahogy az olasz választók tették.” Ha figyelembevesszük az USA és európai “szövetségesei” közötti gazdasági ellentmondások rendkívül fontos szerepét, nincs mit csodálkozni azon, hogy Nyugat-E urópa kormánykörei egyre gyakrabban igyekeznek kitépni magukat abból a gazdasági és politikai függőségből, amelyben vannak s amely ezeket az országokát állandósult gazdasági válságba taszította. A cél: a munkásság megtévesztése Ezzel egyidejűleg a kapitalista országokban a fegyverkezési hajsza, a függőségi politika az USA-val szemben, a gazdasági élet militarizálása, a társadalmi ellentétek erős kiéleződését eredményezte. Az adóterhek, az infláció, a drágaság, a munkanélküliség rendkívül súlyosan érinti a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, a kis- és középpolgárság széles rétegeit. A népi demokratikus országok rágalmazói sztrájkokat, zavargásokat szeretnének felfedezni a népi demokratikus országokban. Mi sem természetesebb ennél. Nem nehéz azonban megérteni, hogy ezeknek a rágalmazó ostobaságoknak a terjesztésével a többi között azt a célt is követik, hogy megtévesszék a kapitalista világban élő munkásosztályt saját helyzetének elbírálásában és eltérítsék figyelmét a kapitalista világot marcangoló belső és külső ellentétekről. A béke és demokrácia erői világszerte rohamosan fejlődnek. Nő a békét követelők tábora Világszerte nő és terebélyesedik a mozgalom a vitás nemzetközi kérdések megoldására tárgyalások utján. E mozgalomnak olyan nagy a hatása, hogy még az Amerikai Egyesült Államok elnöke is megértette: figyelmen kívül hagyni a mozgalmat, egyértelmű a nemzetközi elszigetelődéssel. Ismeretes, hogy Eisenhower a tárgyalásokon való részvételt megfontolatlanul bizonyos előfeltételekhez” kötötte a Szovjetunióval szemben. Churchill angol miniszterelnök azonban tapasztalatai alapján megértette, hogy a Szovjetunió nem az az ország, amelynek diktálni lehetne a vitás kérdésekre vonatkozó megegyezés előfeltételeit, és felhívta az érdekelt feleket, hogy kezdjenek tárgyalásokat minden előzetes kötelezettség nélkül egyik vagy másik ország számára. Churchill kezdeményezését mindenütt kedvezően fogadták — az Egyesült Államok kormánygöreinek kivételével. Ismeretes, hogy ezek a körök megkísérelték ennek a kezdeményezésnek az aláaknázását. Céljukat Eisenhower javaslatával akarták elérni, aki azt ajánlotta az angol és francia kormányok vezetőinek, hogy találkozzanak vele a Bermuda-szigeteken és tűzzék ki megbeszélésük céljául a három hatalom között fennálló nézeteltérések elsimítását, valamint a Szovjetunióval szemben követendő közös vonal megállapítását. A bermudai konferenciát azonban már többizben elhalasztották és úgy látszik, hogy Churchill betegsége miatt nem is fogják megtartani. A bermudai konferencia elmaradását a megkönnyebbülő? érzésével fogadták Nyugat-Európában és az Amerikai (Folytatás a 7-ik oldalon) Szólj igazat: beverik a fejed Egy volt szövetségi biró elmoi Delbert Metzger szövetségi kerületi biró volt Hawaiban. Franklin D. Roosevelt nevezte ki a hivatalra 1939-ben. Metzger biró te; nusa még a Truman korm: -y utolsó hónapjaiban lejárt, de nem újították meg kinevezését, mert nem volt hajlandó a kormány tetszése szerint Ítélkezni a politikai ügyekben. Ez évben a National Lawyers Guild kitüntetésben részesítette Metzger bírót, “Franklin D. Roosevelt ideáljainak kiváló szolgálataiért.” Metzger biró most a Nation cimü folyóiratban elmondja, hogy miért nem újították meg kinevezését, miért nem lehetnek többé bírók a hozzá hasonlók, akik FDR és a demokrácia ideáljait igyekeznek szolgálni és megvédelmezni, hacsak egész életükre ki nem nevezték őket a múltban s a kormány nem mzodithatja el őket a hivatalból. A cikket főbb részleteiben fordításban az alábbiakban közöljük. “Szolgálati időm alatt közeli kapcsolatban álltam igen sok bíróval. Természetesen azok nem voltak mind hasonlók. Ez lehetetlenség volna. A biró, éppen úgy, mint a kormány, az igazságszolgáltatás más eszköze, környezetének és nevelésének terméke, aki nem mentes az előítéletektől. Igen sok biró erősen birótársainak tanácsaira támaszkodik. Természetesen titokban. Szerencsétlenségre jogá- szatunk története a maga teljességében azt célozza, hogy ezeket a tényeket eltakarják, hogy a közönséggel úgy fogadtassák el a bírót, mintha az valamilyen bölcs jogi próféta volna. Időközönként egy-egy biró aztán beismeri, hogy csupán képzeleten alapul a hit, hogy a biró teljesen a törvény személytelen szabályaira összpontosítja figyelmét s hogy döntése ezen szabályokat tükrözi vissza, a szóban forgó ügy tényállásának figyelembe vétele után. Tudjuk azt, hogy ha a törvény teljesen határozott, félre magyarázhatatlan valami volna, akkor a Legfelsőbb Bíróság nem hozhatna olyan döntéseket, melyekben öt biró áll néggyel szemben, vagy hét kettővel szemben. Mint azonban az elhunyt Hughes főbíró hangoztatta: az alkotmány olyan, amilyennek a biró mondja. Hogyan őrizheti meg a biró bátorságát és tisztaságát, hogyan cselekedhetik aszerint az ilyen hisztériás időkben? Ez mindeddig egy olyan probléma, melynek megoldásához ügyvédek ezreinek becsületes törekvésére van szükség. Vannak szövetségi bírók, akiket egész életükre neveznek ki, hogy ezáltal biztosítsák függetlenségüket az alkotmány védelmében. Mégis befolyásolni engedik magukat a félelemtől és hisztériától, éppenugy, mint azok, akiket meghatározott terminusra neveznek ki. Tudjuk azt, hogy mikor az ndja: miért nem nevezték ki alkotmányt létrehozták, a terv egy demokratikus köztársaság megteremtése volt. Mikor az alkotmányt a nép elé terjesztették, annak első kérdése ez volt: ..Mi lesz a mi jogaink garanciájával és védelmével?” Teljes tiz évig tartott, mig keresztül erőszakolták az alkotmány első tiz kiegészítő szakaszát, melyeket a Jogok Törvényének nevezünk. Nehezen ment, de sikerült. Becsületes, szabadságszerető ügyvédek végezték el a munka legnagyobb részét,. Az én hitem szerint az Amerikához való hűség a nép és annak hagyományai iránti hűséget jelent. Megkülönböztetést kell tenni a hatalomban lévő, bizonyos időre megválasztott, tisztviselők, bírók és más hatósági közegek és a nép között, mely az alkotmány szerint minden hatalom birtokosa. Úgy látpm azonban, hogy manapság igen gyakran azt követelik, hogy a hivatalban ülőknek fogadjunk hőséget,. Ha meg akarjuk őrizni a nagyszerű demokratikus közt ársaságot Amerikában, akkor vissza kell térnünk azokhoz a hagyományokhoz, hogy tiszteletben tartsuk a polgárok velük együtt született jogait: jogot ahhoz, hogy kritizálják a kormány tevékenységeit, hogy tetszés szerint olvassanak bármely könyvet, vagy hallgassanak meg bármely szónokot, a szabad tárgyalás, a szabad gondolkodás jogát, a jogot ahhoz, hogy mint intelligens, szabad emberek élhessenek és élvezzék mindazokat a jogokat, melyeket az alkotmány nekik szánt. Vigyük a demokráciát a gyakorlatba először saját, hazánkban, ahelyett, hogy más, idegen népek átreformálása, politikai ideáljai miatt aggódunk. Ma éppenugy, mint a múltban, sürgős szükség van bátor ügyvédekre, akik felszólaljanak a szabadságjogok korlátozása ellen általában. Az 1920-as évek hírhedt Palmer hajszájában sok kiváló ügyvéd és jogász mutatott rá arra, hogy a vörösellenes ke- resztesháboru cégére alatt, a támadások a demokratikus amerikai elvek ellen irányultak. 1920 májusában 12 kiváló ügyvédnek elég bátorsága volt ahhoz, hogy kinyomtasson egy igen jelentőség- teljes, 633 oldalas röpiratot, ezzel a címmel: “Az amerikai néphez! — Jelentés az U. S. igazságügyminisztérium törvényellenes cselekedeteiről.” Az ügyvédek között voltak: Roscoe Pound, a Harward egyetem jogi fakultásának dékánja, Félix Frankfurter, aki akkor a Harward egyetem tanára volt, Zechariach Chaffee, Jr. és Francis Fisher Kane, aki a hajsza elleni tiltakozásul lemondott hivataláról, a philadelphiai szövetségi bíróság kerületi főügyészi tisztéről. Lewis Freeland Post, munkaügyi államtitkárt beidézték a Képviselőház Házszabály újból hivatalába Bizottsága elé, vád ala helyezéssel fenyegették, mert a vizsgálat kiderítette, hogy elrejtett 2,500 vádiratot. Később könyvet irt “Az 1920-as deportálási delirium” címen és ezeket mondja: “Az egész vörösellenes keresztesháboru- ról kiderült, hogy egy hatalmas arányú, gonosz hamisítvány s ha a tényeket, melyek felkeltették figyelmemet, a nép megismerhette volna, igen gyorsan elitélte volna az igazságügyminisztériumot és a vele együttműködő intézményeket.“ Post kimutatta, hogy az egész hajsza a munkásság ellen irányuló célokkal indult. Minden jel szerint ma is ez az alapvető cél. Meg akarják semmisíteni mindazokat a nyereségeket, melyeket az amerikai munkásság Franklin D. Roosevelt alatt vívott ki. A legnagyobb veszély az, hogy a McCarranok, a Mc- Carthyk és a Francis Walte- rek készen állnak arra, hogy mindenkit bemázoljanak, aki a Jogok Törvényének védelmére kel és igen kevés embernek van bátorsága ahhoz, hogy kinyissa a száját. Nem tudok megegyezni Learned Hand bíróval, hogy 30 ezer amerikai kommunista “világos és jelenvaló veszélyt” jelent az amerikai népre, 160 millió amerikai között azáltal, hogy elveit hangoztatja. Ami pedig Hawait illeti, vájjon észszerű annak feltételezése, hogy 60 ember, aki az ortodoxiával szembenálló politikai és közgazdasági elveket vall, “világos és jelenvaló veszélyt” jelent a félmillió embert számláló terület politikai életében? Mindaz, amit itt elmondtam, azt hiszem világossá teszi, hogy miért nem újították meg szövetségi bírói kinevezésemet, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy igen gyorsan előléptetik az olyan bírókat, akik a Smith törvény alapján indított tárgyalásokon elnökölnek és elmarasztaló Ítéletet hoznak és ügyészeket pedig búrévá léptetik elő tliiiiiiiüimiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiH Elzárták a tanút, aki nem akart besúgó lenni A Smith törvény alapján Seattleben (Wash.) folyó tárgyaláson William Lindberg biró elrendelte Dr. Herbert J. Phillips, a washingtoni egyetem volt tanárának letartóztatását, aki beismerte, hogy tagja volt a kommunista pártnak, nem volt hajlandó nevekkel szolgáltatni, hogy kik voltak a pártcsoport vezetői és tagjai, melyhez tartozott. A biró elrendelte, hogy Dr. Philipset tiszteletlenség vádjával fogházban tartsák mindaddig, amig neveket nem szállit, vagy a tárgyalás végéig, amit októberben várnak. ■MMMMillMtuiiiliiliiiiiiiiiiiliiiiiuiiiiniiMinnit miit mit SZERZETT már egy uj olvasót a Magyar Szónak? A Magyar Szó minden száma a felvilágosítás kincsestára. — Adja szomszédja kezébe!
