Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-31 / 31. szám
July 30, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Owaióink íriák .. . Országos lapkonferencia Detroitban Felhívás olvasótáborunkhoz, szervezeteinkhez, fenntartó gárdához Ne szűnjünk meg , bizakodni Tisztelt Szerkesztőség! Közel 60 évem és szívbajom nem engedi meg, hogy részjegyek a lapkonferencián. Ami a lapunkat illeti, kritizálni nem tudom, mivel a lap nézetei nagyban kifejezik az én érzelmeimet is. Nem hiszem, hogy a lapot ennél jobban is lehetne összeállítani. Tanácsom az, hogy ne szűnjünk meg bizakodni, mert sohasem tudni, mit hoz a jövó. Sok szerencsét kívánok további tevékenységükhöz. Munkástársi üdvözlettel: D. D. K., New Jersey Minden rendben van Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm az előfizetésemet a Magyar Szóra. Igen meg vagyok elégedve vele. G. O., Texas • imiiHiHiiiiiiiiiiiiimiiHmiiiiiiiimiiiiiiiHiiiiimmiiiiii Azonos ? Tisztelt Szerkesztőség! Bocsánatot kérek, amiért zavarom önöket, de én a napokban láttam Yorkvilleben kézzel hímzett magyarországi blúzokat, melyek árai 9 dollár körül voltak. Miután a Magyar Szóban hirdetett és az olvasóknak, illetve meguji- tóknak egy dollárért adott blúzok az én szememnek ugyanazok, nagyon hálás lennék a szerkesztőségnek, ha tudatnák velem, hogy ezek a blúzok csak olyanoknak látszanak vagy tényleg ugyanazok anyagra, mintákra és minőségre vonatkozólag. Felvilágosításukért előre is hálás köszönetét mondva, maradok, tisztelettel Nagy Péterné, New York (A szerkesztőség válasza: Tényleg ugyanazok, anyagra, mintákra és minőségre vonatkozólag, sőt a szállító cég is azonos.) Bilit.......................................... | A lap jó — a Dipik rosszak Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm az egyévi előfizetésemet. A hetilappal nagyon meg vagyok elégedve. A lap elég jó. Egypár számot odaadtam másoknak is elolvasni és azok is szeretik. Az itteni Dipik rettenetesen ujjonganak: már októberben gyűlést is tartanak és mennek vissza Magyarországot felszabadítani. Én is megyek velük visz- sza, grófok ökrét hajtani, mert aszongyák: az ottani magyarok mind visszasírják a Horthy- rendszert. A magyar csak akkor lesz boldog, szerintük, ha ők hazamennek Magyarországba és mindpn úgy lesz, ahogy régen volt. Persze azoknak a magyar munkásoknak, akik ma Magyar- országon vannak, jaj azoknak, jaj meg jaj! — óbégatják. J. P., Pittsburgh, Pa. •iiiimiuiiiiiiiiiii mii ii ii inni mi ii iiiii mm in ii in ii mull Egyezkedik a tökésrendszerrel Tisztelt Szerkesztőség! Fordítsák le levelemet és juttassák el a N. Y. Timesnek, bizonyára nagy visszhangja lesz. A kapitalizmus fennállhat, talán örökké, ha elgondolásom szerint szabályozni hajlandók a profitot. Mondjuk, minden állampolgár csinálhat évi 1 millió dollár profitot, beleértve engem is. A többit vegye el az állam éS fordítsa népjólétre, kórházakra, iskolákra, stb. J. P., Bronx LAPUNKÉRT Dalárda, Pa. $5 Özv. Borbás Józsefnétől elhunyt férje emlékére $35 Andrew Petrás, Chicago $3 Anton Balazsity, Bojthwell, Ont. $1.75. John Nagy. Perth Amboy, N. J. Fennt. Gárda $2 Kalmár Gyula, New Brunswick, N. J. $2 Alex Mező, Woodinville, Wash. 3 dollár Stephen Lázár, New Port Beach, Calif. $5 Peter Papp, Whiting, Ind. Ko- szorumegváltás Id. Nagy And- rásné emlékére $2 • Bound Brook, N. J. “Surprise Party” adományai: Egy newjerseyi jóbarát $50 Egy perthamboyi jóbarát $10 N. Pokol, Newark, N. J. $1 L. Indre, Roebling, N. J. $1 “Fidelissimus Ad Mortem” $15 • Mrs. Jos. Mako, Easton, Pa. $1 James Chanda, Mrs. Makó által $1.75 Antal Hilko, Miami, Fia. $3 Egy jóbarát $100. llllll•l•llll•lll•lllllllll•lllltlllllllllllllllllllllMIIIIIIIII•l•ll•l A bíró “igazságot” tesz Mrs. Filomena Claramello Skinner, aki most 29 éves, öt évvel ezelőtt munkaközben leesett és sérüléseket szenvedett, majd rohamosan hízni kezdett. Minthogy munkaképtelen lett, heti 18 dollárt volt kénytelen számára fizetni a biztosító társaság, azonban megunta a “hatalmas összeg” folyósítását. — Providence, R. I. állami bíróságán Perkins biró tárgyalta az ügyet s azonnal elrendelte, hogy a biztositó társaság csak heti 10.63 dollárt fizessen, de azt is csak 10 héten át. Akkorra a 223 fontra hízott asszony, aki sérülése előtt csak 155 font volt, a bírói rendelet szerint köteles legalább 190 fontra lefogyni és munkába állni. Hogy a hízás mennyiben kapcsolatos az asz- szony sérülésével, az nem érdekelte az “igazságos” birót. \iiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiimiiiiiiii Iliim jii Iliim minit min Barátkoznak az “ellenségek” A 8-ik U. S. haderő parancsnoksága szigorú parancsot adott ki az amerikai katonák részére, megtiltva minden barátkozást az északkoreai és kínai katonákkal, a fegyverszünet után. A jelentés szerint a tilalmat nem tartják be a katonák, akik mindkét oldalon kitörő örömmel fogadták a lövöldözés végét és több helyen ajándékokat cseréltek egymással s segédkeztek a halottak összeszedésében azokon a terepeken, ahol meg par nappal ezelőtt véres harcok folytak. Dulles Koreába repül A béke híveit méltán megijeszti John Foster Dulles külügyminiszter bejelentése, hogy vasárnap Koreába repül azzal a céllal, hogy közös tervet dolgozzon ki Syngman Rheevel. Dulles több szenátort visz magával, közöttük Knowlandot, aki a "Kínai Lobby” főszószólója, valamint három másik szenátort, akik mind az ázsiai háború kiterjesztésére irányuló törekvéseket támogatták. Haladószellemü m a g y ar sajtónk az utolsó válságos évek folyamán mindent megtett, hogy életben tartsa, erősítse magyar nyelven irt cikkeivel a demokrácia, fejlődés és előrehaladás gondolatát. Az évek folyamán történt változások, az egyre tornyosuló nehézségek ellenére is büszkén elmondhatjuk, hogy munkánkat, a körülményekhez viszonyítva, jól és becsülettel végeztük. Most az uj idők uj problémáival kell, hogy megbirkózzunk. A háború veszélye még mindig fennáll s ugyanakkor a munkanélküliség jelei mutatkoznak a láthatáron. Országunk vezetői fokozott erőfeszítéssel próbálkoznak, hogy a fasiszta gondolatot bevigyék és otthonossá tegyék az amerikai közéletben. A külföldi születésűek ellen folytatott hajsza állandóan fokozódik. McCarthy és McCarran szenátor fasiszta jellegű eszméinek elfogadását akarják rákényszeríteni az amerikai népre. A demokrácia híveibe megfélemlítéssel és deportá- lási hajszával akarják belefojtani a szót. Hajszát indítottak a Testvériség ellen, hogy megfosszanak bennünket attól a kis biztonságtól, amit kiöregedett és beteg munkástestvéreinknek nyújtott ez a becsületes munkásszervezet. A bennünket, közelről érdeklő problémák feltornyosulnak, köztük az aggkori biztosítás problémája, a szakszervezetek megvédésének problémája, a munkanélküli segély és hasonló kérdések, hozzájuk vetve még azokat, melyek szorosan a haladószellemü amerikai magyar munkásság problémái: szervezetünk és sajtónk munkája, hogy az miképpen veheti ki legjobban szerepét, az amerikai nép általános harcában. Lapkonferenciánkon mérlegelnünk keM az összes kérdéseket, hogy azok gyökeres megvitatása után programot fektessünk le a jövőre. Mérlegelnünk kell a múlt eredményeit és hibáit, hogy azok figyelembevételével építsük meg a jövő alapját. A Magyar Szó országos lapbizottsága ezúton szólít fel minden olvasót, minden kerületi bizottságot, minden osztályt, hogy delegátusokkal, vagy megfigyelőkkel A Standard Oil panaszkodik A Standard Oil Co. kimutatása szerint a társaság tiszta profitja csupán 261 millió dollár lesz az év első felében, 2 százalékkal kevesebb, mint a múlt év első felében. A hadifoglyok kicserélését augusztus 5-én kezdik meg Koreában. Az Északkoreaiak hadifogságában 12,763 hadifogoly van, közöttük 3,313 amerikai. A UN 69,000 északkoreai és kínai hadifoglyot cserél ki ezek helyébe. Az úgynevezett hazatérni nem akaró hadifoglyok a semleges bizottság őrizete ala kerülnek. képviseltessék magukat a lapkonferencián. Minden olvasónk vesse fel az ügyet helyi szervezetében s ha nincs | ilyen, akkor mint megfigyelő vegyen részt ezen az életbevágón fontos értekezleten. Mindenki, aki részt akar venni azon, tudassa kiadóhivatalunkat, hogy gondoskodhassunk számára megfelelő szállásról. Az országos lapkonferenciát szeptember 5-én és 6-án, szombaton és vasárnap tartjuk Detroitban, a Petőfi Club helyiségében, 8124 Bur- deno Street. Lapszemle SZEMELVÉNYEK A “HATIKVA” EGYIK SZÁMÁBÓL. A halotthamvasztó gyárak kazánjait egy napon nem fütötték be. A “személyzet”, a felszabadító csapatok közeledésének hírére, nekiszaladt a nagyvilágnak. A halálra szánt, de még lélekző áldozatok erejüket, megfeszítve csoszogtak megmentőik fogadására. Mohón harapdálták az első tábla csokoládét. Sem foguk,, sem türelmük nem volt ahhoz, hogy alaposan megrágják az ölükbe vetett kon- zerv-sonkákat. -— Egyszerre akartak mindent lenyelni. Egyszerre akarták hónapok és évek óta tartó éhségüket lecsillapítani és megszüntetni. Néhány óra múlva pedig azok, akik túlélték ezt az érthetően mohó falást, arról vitatkoztak, vájjon el kell-e feledni mindazt, ami történt velük, vagy állandóan kötelesek ébren tartaniok önönlel- kükben és a kortársak lelkiismeretében a szörnyű élményeket. A napok, hetek, hónapok múltával az “elhurcoltak” elhagyták a táborokat. A vitaanyagot azonban magukkal vitték mindenhová, ahol hosszabb-rövidebb ideig fészket vertek. A kezdeti érzelmi szempontok mellé, később különböző világnézeti- és pártpolitikai meggondolások kapcsolódtak. A zsidókat szerte a nagyvilágban két táborra oszthatta a kor krónikása: a felej tők és emlékezők tábo- j rára. Ez a vita most véget ért! Az izráeli képviselőház, mint tudjuk, első olvasásban már elfogadta — hatalmas szótöbbséggel — az eléje terjesztett törvényjavsalatot, a- mely törvény-erejű rendelettel kívánja megörökíteni a hitlerizmus hat millió zsidó vértanújának az emlékét. Mindenek előtt nyomatékosan kidomborítja az első ol- ivasásra elfogadott törvény- javaslat, hogy Izráel állama állampolgárságot adományoz hivatalosan a hitlerizmus áldozatának. A héber állam díszpolgárainak tekinti őket. t Az ifjúságnak — ezentúl — az iskolákban, évről-évre, folytatólagosan, úgy mutatják majd be őket, mint akik nem gyökértelenül lebegő, értelmetlenül elpusztult ki sértetek, hanem egy nagy ügy érdekében hősihalált vállaló vértanuk voltak. Izráel állama, ha már életükben nem tudott ezen állampolgárságuktól megfosztott százezerek segítségére sietni, egyszerűen azért, mert akkor még nem létezett Izrá- el állama, most, halálukban, távolítja el róluk a hazátjan- ság, gyökértelenség állam- plogárságnélküliség bélyegét s hivatalosan, törvényekkel szabályozva, szinte szertar- tásszerüen, állampolgárainak nyilvánítja és hirdeti ki tudomásvétel végett az egész világnak, hogy a hitlerista mészárlás hat millió zsidó vértanúja Izráel állampolgárainak tekintendő, s a kormány, a nép, az ország ennek megfelelően gondoskodik arról, hogy emlékük bekerüljön a nemzeti történelembe s a nép által választott, parlament törvényei utján megállapítja a hivatalos gyásznapot, amikor az előirt formáknak megfelelően gyászolja az állam, a nép a vértanúit. Izráel állama t,ehát a mai naptól kezdve, nem kizárólag annak az egy millió hatszázezer polgárának a hazája, aki él, hanem a hat millió vértanúnak is. Súlya és fontossága tehát ennek megfelelően kell hogy növekedjék, a világ szemében. Tudja meg elsősorban minden zsidó, hogy az ő, törvény által hontalannak nyilvánított, s többek között ezért is lemészárolt apját, anyját, testvérét, rokonát,, barátját és ismerősét, unokáját vagy nagyapját, Izráel állama fogadta most törvényerej üen polgárává s tudrriok kell azt is, hogy ezzel a vértanuk hontalansága megszűnt. A közoktatásügyi miniszter,. Dnior professzor, az ismert történetiró, erélyesen síkra szállt amellett, hogy haladék nélkül kezdjenek hozzá egy központi intézet felállításához a fővárosban, Jeruzsálemben, amelybe a világ minden részéről összegyűjti majd a nagy katasztrófa idejére vonatkozó adatokat és emlékeket. Felelősségtől áthatott, kutatók é3 történészek foglal koznak majd az anyag feldolgozásával s a közlemények megjelentetésével. Nem lehet a feledés zsákmánya a világ egyetlen gettójának, műnk a táborának, koncentrációs táborának élete sem.
