Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-10-01 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 1, 1953 rHarvey O’Connor iró egyike azoknak, akiket beidézett a McCarthy bizottság, . azzal a megokolással, iiogy könyveiket, megvásá- •mca a külügyminisztérium külföldi információs könyvtarai - számára. O’Connor megtagadta a választ McCarthy minden kérdésére, kijelentve, hogy a boszor- .kanyüldöző bizottságnak nem áll jogában, hogy politikái felfogása után szimatoljon. McCarthy ezért “tiszteletlenség” címén vád alá helyeztette. Az alábbiakban O’Connor elmondja: miért nem válaszolt a szenátor kérdéseire. I Még a legjobb esetben is bosszantó valami, ha az embert felvonultatják a McCarthy bizottság előtt„ még akkor is, ha meg van a kielégülése, hogy megmondja Jóénak, hova menjen. Később azonban némi kielégülést adnak a levelek, melyek mindennünen jönnek, dicsér-' V« az embert azért, amiért j azt tete, ami végeredményben gyökeres együttjárója; polgári mivoltának. Az értékelés, amit ezek a levelek tartalmaznak, megmutatja, hogy az utolsó évben milyen messze csúsztunk lefele a szabadság lejtőjén. A régi időkben — legalább Miért mondtam nemet Joe-nak McCarthy is 1910-ig — az amerikaiság gyik sarkalatos pontja volt, ogy az ember politikai felfogása saját magánügye. Most úgy lát,szik, hogy ez minden McCarthy, Jenner és Velde ügye, akik beletúrják az orrukat. Ha az ember várának nevezheti saját hajlékát, akkor az agya is sajátja. Úgy látszik, ezt igen sok amerikai elfeledte. Annál nagyobb tisztelet adassák az uj merikás Albert Einsteinnek, imiért figyelmeztetett bennünket, hogy kötelességünk szembefordulni a könyvége- tőkkel. Egy szép nyári napon teleSzeretettel és tisztelettel hívjuk meg Cleveland és környéke magyarságát a Clevelandi Munkás Dalárda 45-ik évfordulója alkalmából rendezendő amelyet vasárnap, október 18-án pontosan 1 órai kezdettel tartunk ünnepi bankett keretében a SWISS HALL fényes termeiben (2710 WALTON AVENUE, Cleveland, Ohio) Műsor. Tánc.—Beléptijegy ebéddel $2.50, csak a tánchoz 75c yt A Dalárda vegyes kara ez alkalommal fog uj vezetés alatt bemutatkozni. ★ A zenét GYÜRKE FERI kitUnő zenekara szolgáltatja. ★ Pontos megjelenést kér a RENDEZŐ BIZOTTSÁG S_-----------------------------------------------------------------------f THE LITTLE DIGEST Egyes szám ára 15 cent. — Előfizetési ára egy évre $1.50 ' Minden előfizető egy érdekes és értékes angol köny- , vet kap ajándékba — teljesen ingyen. — Fizessen elő családja minden második generációs tagja számára. — Használja az alanti szelvényt Little Digest J 130 East 16th Street 4 PI. New York 3, N. Y. Csatolva küldök...........dollárt..............előfizetésre az ;, l alanti cim(ek)re. Küldjék az ajándékkönyv(ek)et. Küldjék a magazint e címre: ................ i, .................................................... i: Az ön neve és cinre: ....... \.......................j ä | ................ . . : . ................. : ..............................-................................................................. ] fonon hivott egy ember, aki Roy Cohnnak, a szenátus vizsgáló (McCarthy) bizottsága ügyészének nevezte magát és bejelentette, hogy meg kell jelennem a bizottság előtt. Mint a hang mondta, az volt a bűnöm, hogy könyvet Írjam, ami olvasható volt a Küiügyminisztérium külföldi könyvtáraiban. Később táviratot kaptam egy személytől, kinek neve igy volt alá gépelve: “Joe McCarthy” s aki megerősítette a “telefonon keresztül adott, utasítást.” (Remélem megbocsátják. ,iogy ezt az úriembert csak egyszerűen “Jóénak” nevezem, de ő maga igy Írja alá nevét.) Keddre, julius 9-re voltam beidézve Washingtonba. Mint- nogy ezt a dátumot számomra nemlétezőnek tartottam 1953-ban, elhatároztam, hogy nem megyek. Elmúlt kedd és a lapok hírei szerint Joe kijelentette, hogy máris “tiszteletlenséget” követtem el. Később, úgy látszik megváltoztatta véleményét, mert olyan idézést küldött, amit kongresszusi bizottságok normálisnak tartanak, ha be akarnak citálni valakit. Elhatároztam, hogy semmiféle politikai beszélgetésbe nem elegyedem^ Jövel, igy i megjelenésem igen rövid, de velős volt a bizottság előtt. A valóságban azt mondtam: “Semmi köze hozzá!” Politikai hovatartozásom, vagy nemtartozásom megkérdezéséhez sem neki nincs törvényes joga, sem bizottságá-l nak, legalább is akkor, ha an-; nak tagjai, mint választott' tiszt,viselők a köz szolgái, nem pedig parancsoló uraink. Vissza 200 évvel Furcsa valami, hogy az ilyen választ manapság újdonságnak tekintik. Az 1600- as évek Angliájában a kato- dkus királyok és királynők levágatták a protestánsok fejét s a protestáns királyok és királynők a katolikusok fejét, mert voltak kemény nyaku- ak, akik magánügyüknek tekintették vallásukat. Végre tz angolok megegyeztek, hogy íz emberek vallásához semmi köze nincs az államnak. í Az 1700-as években ezt az egyezményt kiterjesztették a politikai felfogásra. Ezt, mint, igen jó elvet, elfogadták az Egyesült Államokban is, legalább is az utolsó évekig. Most úgy látszik harcolnunk kell, hogy visszakapjuk azokat a szabadságjogokat, melyek megvoltak már 200 évvel ezelőtt. A boszorkányüldözők természetesen már a legkorábbi időktől kezdve ott sompolyogtak az ablakok körül, azonban a polgárok rendszerint bátrabbak voltak, mint ők. Voltak azonban olyan idők is, mikor a mérleg megfordult és a Joek felül kerültek. Az első világháború után, az Industrial Workers of the World ezt igy mondta: “A szólásszabadság annyit jelent, hogy mondhatsz, amit, akarsz, de jó lesz, ha befogod a szádat.” Szerencsére ez az idők hullámzása ellenére is csupán irónia, mert a szó szabadságáért folytatott harc kezdettől fogva egyike a nagy amerikai tradícióknak. Hogy állunk a szabad szóval? Az embereknek csak a munkásság történetére keli pkintenie, hogy meglássa, milyen mélyre visszacsúsznunk. Az 1880—1900-as években a munkások olyan szájadon és hévvel beszéltek, iiögy manapság a Smith törvény 20 évre börtönbe küldené őket érte. Eugene Debs nyiit beszéde ma ámulatba ejti az uj geenrációt, melyei a mesterségesen készült közvélemény szedemében nevelnek. A Függetlenségi Nyilatkozat és a Jogok törvényének elvei, melyek még csak harminc évvel ezelőtt is egészen frissnek tetszettek, ma gyanúsak, mint kimondottan felforgatok és Jeffersont, aki létrehozni azokat, Ugyfejü szentimentalizmussal vádolják. ±ia ez a szolgaiság, a fej- bóiintás korszaka, akkor nyíltan proklamáljuk annak. Ültessük a Jogok Törvényének| helyébe a Life-Time-Fortune j 1953-as, beteges bölcselkedé-; seit a “szabad vállalkozás- í ról”, nyilvánítsuk azt az ame- I rikaiság felső fokának s a j Nevinek Írják át történél-1 műnket, hogy a John Rocke-1 felierek szentté váljanak, a-1 kiket imádni kell. Én, a magam részéről nem vagyok hajlandó elhinni,1 hogy a szabadságnak el kell tűnnie. Átformálva Lincolnt azt vallom: egyes embereket! meg lehet félemliteni mindig: és néha az egész népet is meg j lehet néha félemliteni, de a' jelen hisztéria el fog múlni: és az emberek csodálkozni fognak, hogy megtörténhetett annyi ártatlan boszorkány elégetése, olyan kis ok i miatt. Vegyünk példaképpen egy | jelen esetet. A külügyminisz-' térinm megszerzi egy iró! könyveit külföldi könyvtárai számára. A feltevés az, hogy! ezen könyvek után royaltyt, j azaz részesedést kap az iró. A további feltevés McCarthy j szerint az, hogy a részesedés összegének egy részét az iró a “kommunista összeesküvés” céljára adja. Tehát. . . Előfordulhat, mint az én esetemben, hogy semmiféle részesedést nem kap az iró a külügyminisztérium által beszerzett könyvek következtében. Ugyancsak előfordulhat, mint az én esetemben, hogy a nemlétező részesedésből semmit nem fizet az iró a “kommunista összeesküvés” céljaira. Mindennek ellenére az embert beidézhetik a McCarthy bizottság elé, hogy a kérdések egész sorozatára válaszoljon ezen a félkegyelmű vonalon, ami1 a végén idevezet: Mikor ön irta ezeket, a könyveket, melyeket a “régi, Acheson minisztérium vásárolt”, tagja volt ön akkor a' “kommunista összeesküvés- j nek” ? Már mint annak, amit! McCarthy ilyesminek nevez. | Más időkben az iró esetleg büszkeséget érezhetett afö- j lőtt, hogy könyve megtalál- j ható a külföldi könyvtárak-: ban, mint az amerikai élet- orma egyik ismertetője. Manapság, ha Jóénak úgy tetszik, az ilyesmi a szövetségi börtön ajtaját nyitja meg az iró számára. E szégyenletes valami oka az, hogy Joe bizottságának hatalmában áll, hogy felülvizsgálja, helyesen költik-e el a kormány számára megszavazott összegeket. Tekintve az évi 80 billió dolláros költségvetést, egészen bizonyos, hogy történnek dolgok, melyek felülvizsgálása a bizottság törvényes kötelessége volna. Joe azonban a könyvek utáni “nem létező százalék” kutatásával van elfoglalva s azzal, hogy a “nem létező összegből” a “kommunista összeesküvés” számára fizettek. Beszélnek arról, hogy a középkori tudósok voltak elfoglalva a logika hasonló agyoncsapásával, mikor arról vitatkoztak: hány angyal fér el egy tü fokán. Joe azonban emberi lényeket kever bele a uuiügoa es ooidog volna, ha a gombostüvitával elérné, nogy az iró elveszítse kiadóját, szerződését, ha' éhezne egy ideig s még inkább, ha sikerülne egy időre bezáratni a dutyiba. Az majd megtanítja könyvirásra, valamint arra, hogy egyszerű polgári jogait hangoztassa! McCarthyt természetesen a valóságban nem nagyon érdeklik az irók, papok és a közvélemény más épit,ői. ő azzal van elfoglalva, hogy a jövő ellen harcoljon. Ha le tud bennünket foglalni azzal, hogy az alkotmányban 160 évvel ezelőtt leszegezett jogokért harcoljunk, akkor e^zel el tudja vonni figyelmünket attól, hogy saját időnk válságának okait vizsgáljuk. így megakadályozza azt, hogy megvizsgáljuk rothadó alapzatát annak a rendszernek, mely, úgy látszik, csak háborúkkal és az emberi faj kiirtásával tudja fenntartani magát. McCarthy ebben a pillanatban azzal van elfoglalva, hogy bemocskolja történelmünknek egyik legszebb korszakát, a roosevelti 30-as éveket,, mikor az emberek reménnyel ébredtek fel, abban a tudatban, hogy tehetnek valamit életük megjavítására. A népből akarják kiölni a saját tehetségébe és saját vezetőibe fektetett hitet, hogy aztán a McCarthyk maradjanak, mint vezetők. • McCarthy azonban meg fog bukni, mintahogy belebuktak más demagógok is. Meg fog bukni, ha elegen leszünk, akik nem hajlandók megijedni és megbénulni. Ha egy McCarthy tipusu kormány- bürokrata feltételezi, hogy jogában áll politikai felfogásunkról kérdezősködni, a helyes dolog azt válaszolni neki, hogy semmi köze hozzá. Ha a Jogok Törvényéhez való hűségért megbüntetik az embert az ilyen demagógokkal szembeni tiszteletlenségért s ha valaki attól fél, hogy egy hónaptól egy egész évig terjedő börtönre Ítélik, akkor azt mondom én, hogy a szabadságért folyó harcban mindig drága árat kellett fizetni. 7^ mmm bankett
