Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-10-01 / 40. szám

October 1, 195u AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1HX0N CSÚFOS FELSÜLÉSE AZ AFL ELŐTT A múlt héten lezajlott AFL konvenciónak p o li t ikailag egyik legfontosabb mozzana­ta volt Nixon alelnök megje­lenése. A reakció számára tett szolgálataiért alelnök- séggel jutalmazott Nixon, Ei­senhower elnök képviseleté­ben jelent meg. Küldetésének célja az let,t volna, hogy az AFL-t megbékítse a Fehér Házzal, illetve kiengesztelje annak fővezetőit, akik a ko­rábbi barátkozás után meg- orroltak, miután Eisenhower nem teljesítette a Taft-Hart- ley törvény megváltoztatásá­ra tett ígéretét, ami Martin P. Durkin munkaügyi mi­niszter lemondásához veze­tett s- visszavonulását az AFL bádogosipari munkások szakszervezetének elnöki szé­kébe. Nixon küldetésének második, fontosabb, de be nem hirdetet célja az volt, hogy az AFL vezetők kien­gesztelésével politikai szaka­dást idézzen elő a szakszer­vezeti mozgalomban, miután a CIO kezdettől fogva kriti­záló állásfoglalást mutatott a kormánnyal szemben s jelen­legi vezetőségét a demokrata párt kiegészítő szárnyának tekintik. „ Nixon egész megjelenése balul ütött ki, annyira, hogy utólag-a. Wall Street Journal helytelenítette, hogy éppen a munkásellenességéről közis­mert Nixont küldték ki meg- békitőnek, akiről köztudomá­sú, hogy a Taft-Hartley tör­vény és minden reakciós in­tézkedés egyik fő támogató­ja. Az AFL delegátusainak többsége nem is akarta meg­hallgatni Nixont, hanem ki akart vonulni a teremből, mikor bejelentették az alel­nök érkezését s csupán a ve­zetők kérésére, udvariasság­ból maradt a helyén. A ven­dégszónokokat megillető, szo­kásos taps azonban elma­radt, sőt mikor Nixon kije­lentette, hogy Eisenhower nem szegte meg ígéretét, a- mint, Durkin hangoztatta, ha­nem “félreértés történt” . a két ember között, az egész terem hahotában tört ki. Mindössze egyetlen egyszer tapsolták meg Nixont, mikor aid, hangoztatta, hogy ha a kormányról négy évi műkö­dése után bebizonyul, hogy valóban a “kapzsi kevesek” érdekét szolgálta, akkor a következő választásban meg fog bukni és meg is érdemli azt. Nixon bizonyítékul szánta a kijelentést, azt hangoztat­va, hogy a kormány politiká­ja nem munkásellenes, azon­ban a- demagógia csődöt mon­dott az AFL delegátusaival szemben, akik nagyrésze köz­vetlenül a gyárakban dolgo­zók millióiból és nem a hi­vatali vezetőkből került ki. Az AFL szerint a kormány máris megérdemli a bukást. Még azzal sem ért el hatást Nixon, hogy az AFL vezetőit dicsérte a kommunizmus el­leni harcban végzett munká­jukért s az egész szervezetet a vörösfalásért. A végén a hallgatóság többszörös neve­tése és hidegsége annyira za­varba hozta, hogy — mint a New York Times is kényte­len volt megjegyezni — ro­hamlépésben hozzákezdett az elnök üzenetének felolvasásá­hoz és olyan gyorsan hadarta azt el, hogy a hallgatóság egyáltalán nem értette meg. Elolvasás után azonban ki­derült, hogy az elnök üzene­tében azt hangoztatta, hogy teljes egészében hasznosnak és helyesnek tartja a Taft- Hartley törvényt s csak ki­sebb változtatásokat akar azon eszközöltetni. Nixon kijelentésében, hogy “valószínű félreértés történt” Eisenhower és Durkin kö­zött és az elnök üzenetében olyan ellentmondás van, hogy arra még a Wall Street Jour­nal is rámutatott, melynek főleg az fáj, hogy Eisenho­wer a gyakorlatban és mun­kások számára ellenszenves Nixont küldte követéül. A lap rámutat arra, hogy az elnöki üzenet azt hangoztat­ja, hogy a Taft-Hartley tör­vény megváltoztatására irá­nyuló, 19 pontból álló javas­lat, melyet Eisenhower visz- szavont, csak információs cé­lokat szolgált, azonban Nixon önmagát védve kijelentette, hogy ő csak azért ellenezte a változtatást, mert időszerűt­lennek tartotta. Ezzel a kije­lentéssel hivatalosan beis­merte, hogy a javaslatot üze­net alakjában az elnök át,- küldte a szenátusba, majd visszavonta, miután a nagy­ipart képviselő, reakciós tör­vényhozók követelték azt. Nixon beszédének befeje­zése után a leggyérebb tap­sot kapta, ami valaha is el­hangzott, egy szakszervezeti konvención, sőt a delegátu­sok kétharmadrésze ülve ma­radt helyén s nem volt haj­landó felállással megtisztelni az Egyesült Államok alelnö- két. A megjelenés, mint máris kitűnik a Wall Street Journal kritizáló kitételeiből, semmi­esetre sem fogja növelni Nixon politikai tekintélyét. A harmadrangú, könyöklő politikus, aki teljesen a vö- rösfalásnak köszönheti emel­kedését, ami csupán a mes­terséges hisztériától átita­tott Amerikában történhetett meg, bebizonyította tehetség- tefenseget, mikor kiderült, hogy egyáltalán nem tudja megállni helyét, miíTelyt a legkisebb kritikával áll szem­ben. Nixon szereplése az AFL előtt, újabb bizonyítéka annak, hogy miféle embere­ket emelnek a nép fölé a re­akciós pénzérdekek. Az alel­nök, akit egyetlen szivdobba- nás választ eL az elnöki szék­től, bebizonyította, hogy csu­pán a McCarthyk és hason­lók táborában állja meg he­lyét, akik elismeréssel és tapssal adóznak neki, mint hasonlónak. Nixon kinevetése azonban nem jelenti azt, hogy az AFL bármilyen eredményt is ért volna el azzal a munkásság számára. A valóság az, hoy az alelnök megjelenése a konvención s az “engesztelni” akaró elnöki üzenet keztyü- dobás volt a munkásság felé, bejelentése annak, hogy ezen­túl már semmmi kétség nem lehet aziránt, hogy az Eisen­hower kormány a profitérde­keket akarja és fogja szol­gálni. A republikánus párt szószólói gyakran és nyíltan hangoztatták, hogy pártjuk a “munkások szavazata ellené­re” ért el győzelmet, tehát azokkal szemben nincs sem­mi adóssága. A kormány és a Kongresszus tevékenységét annyira ez a felfogás vezette, hogy még az AFL munkás­arisztokratái is kénytelenek állást foglalrti, mert számíta­nak rá, hogy a jövőben még erősebb rúgásokat terveznek a szakszervezetek ellen. E felismerés egyelőre abban nyilvánul meg, hogy James L. McDewitt, az AFL úgyne­vezett politkai ligájának ve­zetője kijelentette: a szak- szervezetnek minden erejével azon kell lennie, hogy a vá­lasztások előtt felvilágosítsa tagjait és minden elérhető személyt vonalba állítson a reakció ellen. Mindez azonban egyelőre csak szó s keveset jelent mindaddig, mig az A- FL önálló akciókat hirdet, ahelyett, hogy a valódi és teljes munkásegységre töre­kedne, s amig maga is tá­mogatja a pénzérdeket szol­gáló, háborús politikát. HAJSZA DR. WORTIS LÉLEKGYÓGYÁSZ ELLEN WASHINGTON; — Dr. Wortis, eímegyógyász, aki húsz évig asszisztensként dol­gozott a Bellevue Hospital- ben, néhány évvel ezelőtt óriási feltünéstkeltő könyvet irt “The Soviet Psychiatry” címmel, amelyben tárgyilago­san ismertette a lélekgyógyá­szat kérdéseit, úgy amint azok a szovjet tudományos J irodalomban szerepelnek. Dr.! Wortis könyvét amerikai egyetemek, kórházak és gya­korlóorvosok egyaránt hasz­nálták. Megjelenésekor az amerikai sajtó, igy többek közt a “Journal of the Ame­rican Medical Association” nagy elismeréssel fogadta s ez ut,óbbi orvosi szaklap a kö­vetkezőket irta róla: “Azok, akik tudnak oro- j szül, akik végiglátogatták a kórházakat és beszélgettek a könyvben említett vezető el­megyógyászokkal, bizonysá­got t.esznek arról, hogy Wor­tis taglalása pontosan meg­felel a tényeknek. Csodálni kell annak az embernek a szorgalmát, akinek türelme és igyekezete volt egy nem­zedék tudományos irodalmá­nak összegezéséhez oly sza-' pora tudomány terén, mint az ideggyógyászat és ebből oly hasznos müvet alko­tott.” Most a szenátus belső biz­tonsági albizottsága hajszát indított dr. Wortis ellen és azzal vádolja, hogy könyve túlnyomórészt “kommunista propaganda.” Junius 2-án maga elé idézte a bizottság és vallatóra fogta. Dr. Wortis kijelentette, hogy nem kom­munista s az alkotmány vé­delmére hivatkozva, megta­gadta a választ különféle kérdésekre. William E. Jen­ner elnök és jogi főtanácsosa, lipbert, Morris, dr. Michael Miscsenkó lélekgyógyászt hív­ta be, aki egy orvoshoz és lélekgyógyászhoz nem méltó módon kritizálta a könyvet, tagadta tárgyilagosságát é$ elvakult politikai gyűlölettel ócsárolta a Szovjetuniót és intézményeit. Ez volt a “koronatanú/’ Nyilván ennek megállapítá­saira alapitoták a dr. Wort,is ellen emelt vádat, mert Jen­ner a szemére lobbantotta dr. Wortisnek, hogy az amerikai és a szovjet lélekgyógyászát összehasonlításánál a szovjet felfogást helyeselte. Dr. Wor­tis kijelentette, hogy az ame­rikai sajtó kritikája a köny. vet “monumentális”-nak ne­vezte, őmaga pedig a köny­véhez irt bevezetésében a következőket irta: “Nem fo­gadom el mindazt, amit a szovjet, pszihiáterek monda­nak, akik különben sem egyeznek meg mindenben egymással.” íme, a tanárok után igy kerül a sor a tudósokra, akik­nek megállapításait a tanin­tézetekben tanítják. “Bűnül’ róják fel azt is egy tudós­nak, ha nem ellenségesen ér­tékeli a szovjet tudomány célkitűzéseit. Hamis tanút rángatnak elő ellene s a ki­hallgatások furfangos politi­kai és jogi csapdáiba igye-' keznek beugratni, hogy meg­torolják tudományos pártat­lanságát. A tudóst kipellen­gérezik, müveit máglyám Ítélik, ha nem a fasizmus vo­nalán mozog s ha nem áll be a háborús uszít,ók falkájába. A tudománytól megvonják a tárgyilagosság jogát s ezzel lehetetlenné teszik a tudo­mányokat. Az értelmiségiek tervszerű elfojtása, bebörtüii- zése, megbélyegzése a fa­siszta törekiíések égik legki­rívóbb "Ismertető vonása, a- mint ezt Hitler idején a ná­cik művelték. , Az amerikai nép nem ülhet ölhetett kézzel. Nem szabad tűrnie a tudománynak és művelőinek eltiprását, Ezt az országot többek közt, az tette naggyá, hogy szabad utat en­gedett a tudományok művelé­sének és -értékelte tudósai eredményeit. Ha a Wall-st.-i imperialist-ák ma már retteg­nek a tudományok szabadsá­gától, a nép, amelynek érde­kei homlokegyenest ellenkez­nek a Wall Street érdekeivel, nem engedheti meg. hogy polgári jogaival együtt a tu­dományok sza Iságjogait is letapossák. > ... . .’-cc-v a Árleszállítás Csehszlovákiában Mint Becsből jelentik, a cseh­szlovák kormány rendeletileg leszállította a fogyasztási cikkek és élelmiszerek árát. Az árle- szállitás 5—40 százalékos s ok­tóber 1-én lép életbe. A U. S. Rubber Co. uj szerződése A U. S. Rubber Co. és a CIO gumiüzemi munkások szervezete között létrejött egyezmény alap­ján a társaság 19 üzemének; munkásai ß centes órabéremé-1 lést kapnak. IIIIIIIIIIIIIIIMIIII Q7ER7PTT MAR EGY UJ 0LVASÓT A magyar szónak? : dlCssLu I I A magyar szó minden szama a felvila- i GOSITÄS KINCSESTÁRA. - ADJA SZOMSZÉDJA KEZEBE! I > . au > i ji-OJ WiiX-i i ifOkc.r. n.i-.L, í .ni: --■»•i (íi>ia .iU>íai|t •> JL L amit mindenkinek tudni kell! A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSRÓL I Kikre r.esii vonatkozik a biztosítási {örvény? Még akkor is, ha egymagunkban dolgozunk, a követke-: zők nem állnak a törvény védőszárnyai alatt: Farmerek, orvosok, természetesen gyógymódokkal (or­vosság nélkül) kezelő orvosok (osteopath, naturopath, chiro­practor), a látási élesség meghatározásával foglalkozó szem- üvegkészitők,‘fogorvosok, teljes munkaidővel dolgozó, vagy hites vagy hatósági engedéllyel működő könyvszakértők,! ügyvédek, temetkezési vállalkozók, lelkészek. Mindazonáltal a fent elsoroltak közül mindazok, akik fix fizetésért másoknak dolgoznak, a társadalombiztosítási törvény fedezte alatt állnak, kivéve a lelkészeket. Továbbá azok is, akik részidőben dolgoznak és bérüket fedezi a tör­vény, noha közben saját foglalkozásaikat iizik. Egy orvos például dolgozhat, mint alkalmazott, egy ipari cégnél az alkalmazottak megvizsgálása és kezelése dolgában, közben azonban orvosi gyakorlatot folytat saját orvosirendelőjében. ■ Vagy részidős alkalmazott lehet fix fizetésért valamely cég: orvosi munkájának elvégzésére. Hasonlóképpen ügyvédek és más értelmiségiek alkalmazást találhatnak mellékesen, amiért védi őket a társadalombiztosítási törvény. E tekin­tetben legközelebbi számunkban rátérünk a kérdés- és. fe-' lelet alapján történő részletesebb ismertetésre. Social Securitv-számot kell szerezni Az önmagában dolgozó egyén, akinek sohasem volt még eddig társadalombiztosítási igazolványa és száma, menjen el I azonnal a legközelebbi társadalombiztosítási hivatalba és i töltse ki az SS-5-ös jelzésű űrlapot, hogy számot kapjon.! Rendelkeznie kell ezzel a számmal, mielőtt kitöltené adó- j bevallási és társadalombiztosítási kombinált ivét. Ha -nincs j a közelében ilyen hivatal, akkor a körzeti postahivataltól is beszerezhet ilyen űrlapot. Ha előzőleg valaki mint bérmunkás dolgozott és volt j már társadalombiztosítási igazolványszáma, továbbra is ezt j a számot, kell használnia. Ha valaki elveszti régi igazolvá­nyát és elfelejtette a számát, töltse ki és küldje be az SS-5 jelzésű űrlapot. Ne kerülje el figyelmét különösen az SS-5 jelzésű űrlapra vonatkozó 11. kérdés, amely arra vonatko-. rik, volt-e már azelőtt társadalombiztosítási száma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents