Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-24 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 24, 1553 A FÉLELEM VÁROSA Besúgókat keresnek a munkások között A The Dispatcher, a nyugati parti dokkmunkások szak- szervezetének hivatalos lapja multheti számában leírja, hogy az FBI emberei kétizben is megközelitettek szakszervezeti tagokat, pénzt ajánlva fel nekik, amennyiben hajlandók vállalni a besúgó szerepét. Roscoe Owens, a szakszervezet egyik tagja bejelentette, hogy két FBI-ügynök heti 100 dollárt ajánlott fel neki, amennyiben információkat szerez számukra. Valamivel később Willie Morgan, a szakszervezet bizottságának tagja bejelentette, hogy nemrégiben őt is megközelítette két ember, akik az FBI ügynökeinek mondták ma. gukat s hasonló javaslatot tettek neki. A különbség csak az volt, hogy nem neveztek meg határozott összeget, csak annyit mondtak, hogy igen jól fog kifizetődni számára, amennyiben együttműködik velük. ★ Joe Cheal, a CIO automobilipari szakszervezetébe tartozó 3-as számú Dodge lokál elnöke, a michigani Ham- trackban beszélve, a következőket mondta: “Egyik velejá. rója rendszerünknek az, hogy nem lehet prosperitás, ha nincs háború.” A továbbiakban megkérdezte: “Miért nem tud Amerika minden gazdagságával azért dolgozni, hogy béke és prosperitás legyen az egész világ számára?” A női ruhaipari munkások AFL szervezetének vezetősége bejelentette, hogy meg akarja szervezni Porto Ricoban a ruhaipari munkásokat. A Forrest Parkban (Pa.) megtartott vezetőségi gyűlés, mint David Dubinsky, a szakszervezet elnöke nyilvánosságra hozta, felhatalmazást adott arra, hogy részletes tanulmányt készítsenek a portorikói női ruhaipari munkások helyzetéről, hogy annak alapján megkezdjék a szervezési munkát az amerikai vállalatok Porto Rikóba áthelyezett üzemeiben. Ezeket az üzemeket azért nyitották, hogy olcsó, szervezetlen munkaerővel dolgozzanak. ★ A mozdonyvezetők és fűtők szervezetének vezetői gyűlést tartottak Clevelandban, majd bejelentették, hogy a szakszervezet 37 és félcentes béremelést fog követelni az uj szerződésben, miután az eddig érvényben lévő szerződés október 1-én lejáx*. ★ Michael Quill, a newyorki közlekedési munkások CIO- szervezetének elnöke bejelentette, hogy a szakszervezet 25 centes béremelést kér a. földalatti vasút 40,000 alkalmazottja számára. Quill azzal vádolja a Dewey kormányzó és Impellitteri polgármester által felállított Közlekedésügyi Bizottságot, hogy elzárkózik a szakszervezettel való tárgyalás elől s figyelmeztette azt, hogy a földalatti vasút közlekedését lelassítják, amennyiben továbbra is elzárkózik és nem állítják meg a munkatempó fokozását, melyet életbeléptettek a viteldij 15 centre való emelésével egyidőben. ★ Harlow H. Curtice, a General Motors Corp. elnöke nyilvánosságra hozta, hogy 1953 második negyedében a GM al. kalmazottainak száma uj rekordmagasságot ért el. Az év második negyedében a társaság szolgálatában 578,978 ember dolgozott. A társaság ezen idő alatt 708 millió dollárt fizetett ki alkalmazottainak. Az év első hat hónapjában átlagosan 560,000 ember állt a társaság alkalmazásában s a munkabérek és havi fizetések 1 milliárd és 371 millió dollárt tettek ki. Ezen számokban nem foglaltatik benne a GM két külföldi üzeme: Angliában és Németországban. «imiiiiiimiiiimiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiliiililliiiiiiiiiiiimimiimiiiiiiiimiiiiiiii I, ARANYAT VASÉRT... ÉS EGYEBEKÉRT Legalább 20 év óta a Szovjetunió a világ második legnagyobb aranytermelő országa. Mi lesz — kérdi John Fischer a Harper Magazinben megjelenő cikkében, (a- melyre másutt e számban már hivatkoztunk), ha a Szovjetunió kezdi majd felhasználni óriási aranykészletét a nemzetközi kereskedelem megindítására, a Wall Street, által felállított tilalmi vasfüggöny lebontására, “Tegyük fel — elmélkedik Mr. Fischer — hogy a Szovjet kijelenti, hogy kész ARANNYAL fizetni Angliának egy pár ezer millió' dollárnyi rendelésért. A szovjet szívesen vásárolna gépszerszámot, teherautókat, mozdonyokat, olajfúró felszerelést. Egy ilyen ajánlat égből jövő mannának tűnne fel az angolok előtt. Azt jelentené, hogy megoldhatnák állandóan visszatérő pénzügyi válságukat, függetleníthetnék magukat Wall Street.től, véget vethetnének a aszkéta programnak (austerity). Az angol kormány aligha tudna egy ilyen szovjet ajánlatot visszautasítani.” Hát még milyen előnyös volna egy ilyen ajánlat magának a Szovjetuniónak! Az ő számukra az aranynak csak iparilag, mondjuk fogtömés szempontjából van értéke. Szívesen túladnak rajta, ha ezzel szemben óriási mennyiségben importálhatnának cikkeket, ipari felszerelést Kínának, stb. A leghumorosabb a dologban Amerika szerepe lesz. Az angolok tőlünk fogják vásárolni nyersanyaguk nagyrészét, amelyet a szovjetnek és Kínának fognak feldolgozni. Fizetésként elküldik majd a szovjettől kapott aranyat, aNem emlékszem már pontosan, de azt hiszem 1926- ban történt, mikor Bolognában egy agent provokátor merényletet követett el Mussolini ellen. A fasiszta diktátor merénylőjét a helyszínen megölték, de egész Olaszországban megindult a hajsza, hogy megsemmisítsék a fasizmus mindazon ellenségeit, vagy bírálóit, kiket addig megtörtek, miután a feke- teingeseknek néhány évig tartott, amig a hadsereget és rendőrséget á t s z e rvezték, hogy száz százalékosan megbízható legyen. A Mussolini ellen elkövetett álmerénylet után több hónapon keresztül teljes terror tombolt az olasz városokban. Paduában, az egyetem közelében lévő munkásétkezőben, ahova gyakran bejártam, figyelmeztetett a pincér: ne beszéljek hangosan, mert nem tudhatom ki ül a szomszéd asztalnál. Az étkező törzsvendégei közül többen eltűntek, hogy soha többé ne kerüljenek elő. A fasizmussal szembeni ellenállás nem szűnt meg, azonban az emberek elnémultak. A “merénylet”, után szüntették meg végleg a szakszervezeteket, létrehozva a munkások és munkaadók úgynevezett szindikátusát, azaz a munkásfrontot, melyben a munkásságnak semmi szava nem volt. Néhány évvel később Budapesten a Japán kávéházban figyelmeztetett egy barátom: “Halkan beszélj, a szomszédasztalnál egy spicli ül.” Ez a harmincas évek Magyaror- ságában történt, Gömbös Gyula mini szterelnöksége idején, mikor az addig határozatlan magyar fasizmus az első lépéseket tette a tanítványból mesterré lett német, rendszert utánozva. Budapest már akkor a félelem városa volt, ahol a demokrácia hívei csak suttogni mertek nyilvános helyeken, mert mindenki, aki demokráciát hirdetett, veszedelmes “kommunista ügynök” volt. Micsoda fellélekzes volt ezekután a szabad Amerika földjére lépni 1937 végén! Nem mintha Roosevelt New Deal je eloszlatta volna az osztályegyenetlenségeket, de valamennyire m é r s é k élni igyekezett azokat, annyiban, hogy törvényesítette a munkások szabad szervezkedését s a demokrácia jeffersoni és lincolni hagyományait az egész nép szolgálatába igyekezett állítani. ★ Most 1953 van s a tendencia egészen megváltozott. Az 1945-ben legyőzött német mi- litarizmus újra feltámadóban van, amerikai segítséggel, Hitler egykori hívei más elnevezés alatt az uralkodó mit persze azonnal el fogunk ásni Fort Knox mellé az ott eltemetett aranyhalmaz mögé. A szovjet élvezni fogja az ipari cikkeket, az angol nép több tojást és húst fog enni, nekünk pedig több “dead storage”-ünk lesz — aranyban. A New York Times idéz egy kitételt a református pap beszédéből, melyben az rámutat arra, hogy manapság Washington a félelem igazi városa, mint valamikor az európai országok fővárosai voltak: Dr. Bonnell ezeket mondta: “Egy barátom mesélte, hogy Washington Amerika legijedtebb, félelemmel tele városa. Mindenki fél mindenki mástól. Az ember nem beszélhet öt percig anélkül, hogy szóba ne jönne a Nagy Inkvizitor neve és mindenki egyszerre elnémul, megmerevedik a félelemtől. Igen baljóslatú valami, hogy ez a félelem még a magas hivatali állásokban lévő emberek agyát is hatalmában tartja.” A templomi beszéd után, a sajtó képvielői előtt Dr. Bonnell kijelentette, hogy a Nagy Inkvizitor jelzőt a fasiszta Joseph McCarthy wisconsini szenátorra értette. Ezt azonban anélkül is megértette minden hallgatója. H. J amerikai politika első számú, barátai és védencei lettek, helyre állt teljesen a régi' kartellszövetség a két, ország trösztjei között. ★ 1953 szeptember 20-án a Fifth Avenue és 55-ik utca sarkán lévő református templomban, mely a város legnagyobb ilyen temploma, az amerikai demokráciáért aggódó lelkész, Dr. John Sutherland Bonnell első beszédét tartotta nyári szabadsága után. Dr. Bonnell a félelemről beszélt, mely belopózik az amerikai életbe s melynek célja megsemmisíteni a demokratikus ideálokat,. A sajtó, a rádió, a televízió, az összes újságok ezt a félelmet terjesztik, hangoztatta s nincs az országban többé egyetlen olyan terület sem, ahova ez a félelem be ne hatolt volna. A megfélemlítés “elérte azt a pontot, hogy már a keresztény templomok sem kivételek.” ( munkásmozgalom] jL_ A McCARRAN-TÖRVÉNY UJ BOTRÁNYA A múlt szerdán párisi látogatásról visszaérkezett az Egyesült Államokba Dr. German Arciniegas, aki a mulban Colombia köztársaság nevelésügyi minisztere volt s a jelenben délamerikai irodalmat tanít a Columbia-egyetemen. A long islandi ídlewild repülőtéren, mikor a professzor kiszállt a Párisból érkező repülőgépből, a bevándorlási hivatal emberei azonnal őrizetbe vették és Ellis Islandra vitték. Minthogy a professzor nagy népszerűségnek örvend úgy tudományos, mint irodalmi s általában egyetemi körökben, a letartóztatás nagy port vert fel. A bevándorlási hatóság azonban megtagadott minden felvilágosítást a sajtó képviselői előtt s csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy a letartóztatás “biztonsági okból” történt, amiről azonban nem lehet beszélni. Másnap a professzort, aki 1942 óta az Egyesült Államokban él, ahova a Columbia-egyetem meghívására jött, miután lemondott miniszteri hivataláról, minden feltétel nél_ kül szabadlábra helyezték, beléphetett újból az Egyesült Államokba. Közben azonban kiderültek olyan dolgok, melyek még a boszorkányhajszát általában támogató New York Timest is arra késztették, hogy vezércikkben 'foglalkozzék az üggyel és Amerika szégyenének nevezve azt, követelje a McCarran-Walter féle bevándorlási törvény megváltoztatását. Arciniegas professzor azért él az Egyesült Államokban, mert ellensége a délamerikai diktatúráknak, liberális- demokrata felfogású, aki többizben kritizálta a külügyminisztérium diktátorokat segítő politikáját és McCarthy szenátor tevékenységét. Dr. Arciniegas, mint a Times Írja, a demokrácia harcosa, aki harcolt hazájában Laurenzo Gomez fasiszta diktátor ellen s minthogy ellenzi a hasonló diktatúrákat Venezuelában, Nicaraguában, San Domingoban, Peruban, a Trujilok és társaik szerint “kommunista, vagy legalább is radikális felforgató.” A Times kénytelen megállapítani, hogy éppenugy ‘felforgató” a “McCarranok, McCarthyk, McLeadek” számára, “mert következetesen kritizálta a külügyminisztérium politikáját ezekkel a diktátorokkal szemben.” Kiderül a vezércikk sorai közül, hogy a délamerikai professzort egy titokzatos személy feljelentése alapján vették őrizetbe Ellis Islandon s hogy bármily névtelen feljelentés elegendő ahhoz, hogy a legtiszteletreméltóbb személyeket hasonlóan őrizetbe vegyék s megakadályozzák azok belépését az Egyesült Államokba, demokratikus felfogásuk miatt. A Times felfedezi, amit mi és a haladószellemü sajtó általában már kezdettől fogva hangoztattunk, hogy a McCarran törvény nemcsak a kommunisták ellen irányul, de mindenki ellen, akiről feltehető, hogy demokratikus felfo. gásu és elitéli a fasiszta törekvéseket. Természetesen a Times hallgat erről, miután összeférhetetlen volna, hogy egyik oldalán megírja nyíltan a valóságot, a másikon pedig szitsa a hisztériát s támogassa a kongresszusi és egyéb boszorkányüldözést, ami lényegében pontosan ugyanazt célozza, amit a McCarran törvény. A lap nem elvi szempontból javasolja a McCarran-Walter törvény megváltoztatását, hanem azért, mert az a boszorkányhajsza egyik legkiütközőbb pontja, mely a külföld előtt felfedi, hogy mi is történik az országban s az idegen népek előtt hitelét veszíti minden propaganda, amit a “demokrácia és szabadság” védelméről hangoztatnak. ■ ■, h»; ..
