Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-24 / 39. szám
September 24, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A NÉMETORSZÁGI VÁLASZTÁSOK TANULSÁGAI Az első gondolat, ami a nyugatnémetországi választásokkal kapcsolatban minden józanitéletii emberben felmerül: hogyan képzelik el ezek- után a nyugati hatalmak, hogy a németek előtt hitele legyen az úgynevezett “szabad választásoknak”, amit, a három nyugati hatalom — mint ismeretes — a német egységhez vezető ut első állomásának jelölt meg. Aden- auerék választási módszereiről senkinek sem lehettek illúziói, de feltehető volt, hogy az adot.t nemzetközi helyzetben, amelynek egyik központi kérdése a német kérdés s amelyben a világ figyelme Németország felé fordul, — Adenauerékban legalább lesz annyi politikai józanság, hogy nem kompromittálják ilyen botrányos módon azt az elvet, amelyet a nyugati hatalmak állítottak fel, mint, a német egység megvalósításának alapfeltételét. Feltehető volt, hogy Adenauerék — tekintettel a “szabad választások” elvére — tartózkodni fognak a vesztegetések, csalások, rendőri beavatkozások nyílt és brutális alkalmazásától a mostani nyugatnémet Választásokon. Ezzel szemben az történt, hogy a bonni hatóságok és Wall-streeti hü- béruraik a választási erőszakosságok összes válfajait olyan nyílt és cinikus brutalitással alkalmazták, amire alig van példa. A tények azt bizonyítják, hogy a nyugat- németországi választások kimenetelére döntő hatással ‘ I. volt maga a csaló választójo- gi törvény és a hatóságok terrorja, amely elsősorban a németek közötti megegyezést hirdető pártok elen irányult. Mindennek ellenére a nyugatnémet választók közül annyian szavaztak Adenauer ellen, amennyi egész Magyar- ország lakossága. S ez azt jelenti, hogy hatalmas német tömegek vállalták a harcot a bonni hatóságok és a megszállók egész terrorszervezetével szemben, mert felismerték a veszélyt, amit Adenauer programjának megváló-1 sulása jelent Németországra és egész Európára. Ez a kilencmillió német, aki most Adenauer ellen szavazott, kétségkívül erős támasza a demokráciáért és a békéért folyó harcnak Nvugat-Német- országban. Kétségtelen, hogy ez a kilencmillió ember tudta, hogy miért szavaz Adenauer ellen. Felmerül a kérdés, I hogy a koalíciós pártok listáira leadott szavazatokban is ilyen határozott tudatosság nyilvánult-e meg? Természetesen hiba lenne lebecsülni azoknak a reakciós erőknek nagyságát, és dinamikai hatását, amelyek most felsorakoztak az Adenauer- féle koalíció mögé. De nem lenne kisebb hiba, ha túlbecsülnénk. Az Adenauer-féle választás módszerei, a csaló választási törvény alkalmazása, e törvény bonyolultsága, amely alkalmas volt arra, hogy az egyszerű választók százezreit félrevezesse, a nyugati megszállók megfélemli- tési manőverei, a bonni hatóságok-erőszakoskodásai, a befolyásolási kísérletek, főként a klérus részéről, a csalások és vesztegetések sorozata — rávilágítanak a koalíciós pártok választási sikerének gyenge oldalaira. Az ilyen módszerekkel végrehajtott választások természetéből következik, hogy döntően érvényesül bennük a “tehetetlenségi nyomaték”: az egyszerű emberek igen nagy tömegeinek politikai tájékozatlansága, félelme és nem utolsó sorban a soviniszta és vallási demagógia iránti fogékonysága. Hogy ezek a fényezők ilyen erővel érvényesülhettek a nyugatnémetországi választásokon, minden bizonnyal összefügg a német; kispolgárság jelentős részében még lappangó hitlerista beidegződésekkel, amelyeket a reakciós bonni pártok éveken át módszeresen tápláltak s most igyekeztek felserkenteni. — Nem vitás azonban, hogy a demokratikus pártok íelvilá- gasitó és szervező munkájának hiányosságai, súlyos mulasztásai és tévedései is jelentkeztek most. Nem sikerült a demokratikus erőket szilárd egységfrontba tömöriteni. S ebben igen nagy felelősség terheli a Német Szociáldemokrata Párt vezetőinek kétszínű politikáját. A tömegek nyomására ugyan, az utolsó hetekben a szociáldemokrata vezetők kénytelenek voltak kiállni a német egység megvalósításának helyes irányvonala mellett, de a helyes politikát olyan kétértelműségekkel vizezték fel és állásfoglalásukban annyi volt a homály és a bizonytalanság, hogy nem tudtak bizalmat kelteni. Ezek az igen komoly hibák és 'mulasztások arra figyelmeztetik a német hazafiakat, hogy a demokráciáért, Né-1 metország nemzeti követeié- j seinek békés valóraváltásáért j folyó harc most következő és j kétségkívül az eddiginél is! élesebb harci szakaszában, a demokrácia erőinek fokozot-1 tabb koncentrációjára lesz: szükség. A kispolgári törne- j gek úgy fognak elszakadni a j reakció pártjaitól, ahogy a gyakorlatban megismerik és j a saját bőrükön tapasztalják! majd annak a következmé-l nyeit, hogy most a reakciót j srősitették szavazataikkal. Ez j a felismerés keserű lesz, de * NYUGATNÉMET FEGYVERKEZÉS ÉS A SVÁJCI “SEMLEGESSÉG” Vezércikknek régen volt olyan élénk visszhangja a svájci közvéleményben, mint a bázeli National Zeitung augusztus 30-i vezércikkének. A lap a nyugatnémet ujra- felfegyverzés kérdésével foglalkozik és közbe., megírja, hogy “ezidö szerint bizonyos német körök azon fáradoznak, hogy Nyugat-Németor- szág felfegyverzését svájci semleges területen készítsék elő,” A cikkből kiderülnek az “előkészítés” részletei, amelyek már nemcsak a svájci semlegesség kérdését érintik, hanem rávilágítanak a nemzetközi fegyverkezési üzlet kapcsolataira a bonni kormánnyal. A háborús politika és a nemzetközi fegyverkezési üzlet, érdekeltjei a nyugatnémet felfegyverzés kérdésében kész helyzet elé akarják állítani a világot tekintet nélkül arra hogy mi lesz a sorsa az “Európai hadseregnek.” A National Zeitung cikkéből kiderül hogy a semleges területen folyó fegyverkezési “előkészületek” fedezésére felhasználják a Svájcba “menekült” német, tőkét sőt azokat a náci időkből származó “gazdátlan letéteket” is, a- melyeket Hitlerék gázkamráiban elpusztult német zsidók helyeztek el annakidején svájci bankokban. Az üzlet lebonyolítása dr. Hjalmar Schacht nemrégiben gründölt düsseldorfi bankjának kezében van, de úgy látszik, a Hugenberg-csoport egyes tagjai is rész : veszitek benne. Tehát a szálak megint csak azokhoz vezetnek, akik már egyszer bebizonyították a világnak: hová vezet a német fegyverkezéssel f o 1 y tatot.t nagyszabású üzlet. Ami egyébként a szálakat illeti, a National Zeitung azt is megírja, hogy Lichten- steinben is alakult egy tröszt a nyugatnémet, fegyverkezési üzlet céljaira. A tröszt székhelye Schaanban van és részvevői, a National Zeitung szavaival élve: “a hitleri időkből jól ismert alakjai aj nemzetközi fegyverkereske-1 delemnek”, akik élénk kapcsolatot tartanak fenn bonni | kormánykörökkel. Ez a tröszt bonyolítja le a Nyugat-Né- metországba irányuló külföldi, igy a svájci fegyverszállításokat is. Mindez’zel kapcsolatban a bázeli lap emlékeztet arra, hogy az első világháború utáni időkben a j békeszerződéseknek a német repülőgépgyártást korlátozó rendelkezéseit úgy játszották ki, hogy a Bodeni-t,ó mellett svájci területen német repülőgépgyárakat rendeztek be.1 Később ebből a magból haj-* tott ki a Göring-féle Luftwaffe. Érthető, hogy a múltbeli tapasztalatoknak ez az ösz- szekapcsolódása a mai hely-, zet fejleményeivel élénk ag-■, godalmat, kelt az egyszerű svájci polgárok körében, a- mivel kapcsolatban a bázeli lap szükségesnek tartja szerényen megjegyezni: “kétségkívül visszaélés történik Svájc semlegességével, a- melynek oltalma alatt olyan j óhatatlanul e 1 k ö v e.tkezik, mert az Adenauer-kormány, ha programját valóra akarja váltani — s eziránt nincs semmi kétség — a népelnyomó gazdasági és politikai rendszabályok egész sorát fogja bevezetni, ahogy a világon mindenütt* ahol a kormányok bekapcsolódtak a fegyverkezési versenybe és az agresszív politikai rendszerekbe, szükségszerűen bekövetkezett a nemzetgazdaság improduktív kiadásokkal való túlterhelése, a dolgozók fokozatos elnyomorodása és -a demokratikus jogok további megnyirbálása. A fejlődésnek ezzel a szükségszerű irányával természetesen számolnak a nyugatnémet reakciós vezetők is és mindent el fognak követni, hogy a kispolgári tömegeket keményen kézben tartsák. A fasiszta módszerek és jelszavak fokozott alkalmazása, a soviniszta uszítás az eddiginél is nagyobb helyet kap majd a bonni politkában. Erre fel kell készülniök nemcsak Németország demokratikus erőinek, hanem Európa valamennyi népének. Ennek a kérdésnek komolyságát, világosan látják a nyugati országokban is, különösen Adenauer fevánskö- vetelésektől áthatott nyilatkozatainak hatása alatt. Az angol sajtó — mint ahogy a londoni rádió megállapította — valósággal “felhorkant” a nyugatnémet kancellár szeptember 7-i, feltűnően agresz- sziv hangú nyilatkozatára. A francia közvélemény aggodalma csendül ki a Le Monde cikkéből, amely Adenauer nyilatkozatát a bonni politika “legjellegzetesebb és legnyugtalanítóbb” megnyilatkozásának nevezi. A nyugatnémetországi választások eredménye “meglehetősen feszült” hangulatot teremtett Franciaországban. Ezeknek az aggodalmaknak az eloszlatására Adenauer — jellegzetes náci tapintattal — sietett kijelenteni, hogy “Nyugat-Németország nem törekszik vezető szerepre. Európában.” Csakhogy u. franciáknak bőséges történelmi tapasztalatok állnak rendelkezésükre ahhoz, hogy felismerjék a német imperializmus újjászületésének várható következményeit,. Francia vélemény a németországi választásról militarista hatalommá, a re- vanspolitika zászlóvivőjévé és Európa csendőrévé akarja tenni. A francia burzsoázia vezető körei — hogy leplezzék árulásukat — megkísérlik a soviniszta német katonai klikk győzelmét Európa győzelmeként feltüntetni. Hitlerhez hasonlóan — aki szintén európainak mondotta magát — a német és amerikai militaristák arra használják fel az “európai” hazugságokat, hogy bomlasztani próbálják a nemzeti érzést azokban az országokban, amelyeket uralmuk alá akarnak hajtani. Fel akarják támasztani az uj Wehrmachtot az “európai hadsereg” köntösében. A párisi L'Humanité az alantiakat írja Adenauerék választási győzelméről: A nyugatnémetországi vá- lasztások után, a katonai klikk és a revansvágyó Adenauer győzelme után fokozódott az Európát és az egész világot fenyegető háború veszélye. Ez a választási győzelem komolyan veszélyezteti Franciaország biztonságát, mégis vannak francia politikusok, akik habozás nélkül magasztalják Franciaország legelkeseredettebb ellenségeinek győzelmét. Az MRP vezetői — Adenauer franciaországi pártja — nyíltan üd- vözlik annak a politikának sikerét, amely Németországot fegyverüzleteket bonyolítanak le, amelyek a legnagyobb aggodalommal töltenek el bennünket.” Ebben az aggodalomban természetesen nem osztozik a svájci nagytőke, jellemző, hogy amikor ugy- ! szólván az egész svájci sajtót élénken foglalkoztatja a j bázeii lap cikke és a lapok a jSzövetségi Tanácsot határo- I zott állásfoglalására szólítják fel a nyilvánosságra került té- ! nyekkel kapcsolatban, a svájci : nagytőke vezető lapja, a ; Neue Zürcher Zeitung egy I sort sem ir a botrányos esetről, ellenben egészoldalas cikket szentel a svájci nyugatnémet clearing-egvezmény- nek és'a svájci tőkések előtt megcsillogtatja azokat a "fényes lehetőségeket”, amelyeket az egyezmény nyújt a nyugatnémet és a svájci monopolisták együttműködésére, tekintet nélkül arra, hogy ezeknek “fényes lehetőségeknek” kiaknázása milyen hatással lesz Svájc biztonságára. A svájci Szövetségi Tanács etfdig még nem foglalt állást, ellenben Lichtenstein hercegség kormánya nyilatkozatot tett közzé, amelyben “kétségbe vonja a sajtójelentések valódiságát.” A bonni kormány is kiadott valami dadogást arról, hogy nincs tudomása az egész ügyről. Ezzel szemben a nyugatnémetországi F r a nkf űrt er Rundschau munkatársa megállapította, hogy bonni kormánykörökben nemcsak tájékozva voltak Schachték svájci s lichtensteíni fegyver- üzletéről, hanem több ízben beható tárgyalásokat folytattak "az érdekeit svájci személyiségekkel”, sőt a bonni kormány megbízottai is több Ízben jártuk ez ' ügyben Svájcban és Liehtenstein- ben, A lap megírja azt is, hogy kik azok a "svájci és külföldi személyiségek”, akikkel a fegyverkezési üzlet semleges területen való lebonyolításáról a bonni kormány illetékesei tárgyaltak. A nyugatnémet lap közlése szerint a fegyverkezési üzlet lebonyolítására Lichtensteinben alakult úgynevezett Octogon- tröszt vezetői: a Hispano- Suiza-cég egyik igazgatója, továbbá Rudolf Ruscheey lichtensteíni üzletember és bizonyos luzerni - Klein ur, aki nem más, mint von Seekt tábornok sógora és Schacht bankjának svájci képviselője. Erről a Klein úrról a Frankfurter Rundschau azt is tudja, hogy annakidején Csang Kai-sek gazdasági tanácsadója és fegvverszállitó- ja volt és 1945-ben jelentős német, tőkéket sikerült Csang Kai-sekék segítségével kivonnia a washingtoni egyezmény hatálya alól és svájci területre menteni. A lap megállapította azt is, hogy a bonni kormány nemcsak tud a svájci és lichtensteíni vállalkozásról, hanem az Octo- gon-tröszt, élére nyugatnémet bizalmi embert állított, aki nem más, mint Oster őrnagy, Blank nyugatnémet fegyverkezési miniszter hivatalának tagja. , 4 . I
