Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-24 / 39. szám

2 AMERIKAI MAC V AR SZÓ- September 24, 1953 Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. m »a 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — AL 4-0397—0398 a ngTssrri LJiPiisMse«0« utak A detroiti konferencián résztvevők csaknem egyhangú megállapitása szerint ez volt a legmagasabb politikai szín­vonalú ilynemű összejövetele olvasótáborunk képviselőinek az elmúlt években, sőt évtizedekben. Nem véletlenség az sem, hogy a konferencia az anyagiak terén is felülmúlt min­den előzőt. Ahol politikailag tisztánlátó munkások és értel­miségiek jönnek össze egy haladószellemü lap ügyeiről tár­gyalni, ott az anyagiak sem maradnak el. A Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala, vala­mint lapunk uj ügy vezetősége hálás mindazoknak, akik ezt- az összejövetelt sikeressé tették. Nehéz volna kiemelni, hogy kiket illet meg az elismerés, mert mindenki tehetsége, tudása, ereje legjavát adta a közös cél érdekében. Mégsem térhetünk ki az elől, hogy meg ne említsük a mi drága de­troiti munkástársnőinket, munkástársakat, a Petőfi Kör vezetőségét és munkásait, azért a nagyszerű forró baráti fogadásért, a minden részletre kiterjedő figyelmességért, amely legkiemelkedőbb, legfeledhetgtlenebb jellegzetessége volt a konferenciának. Forró hálánkat kell kifejeznünk az ország minden részé­ből összesereglfett lapépitőknek, delegátusoknak, akik sok száz és ezer mérföldről költséget, fáradságot nem ismerve jöttek el szeretett lapjuk ügyeit megtárgyalni. És mindezek tetejébe hatalmas készpénzadományokat hoztak és még na­gyobb felelősséget vállaltak a lap további fenntartásának garantálására. Eltekintve a sajtónkat érintő központi határozatoktól, a konferencia felszínre hozta a haladószellemü amerikai ma­gyarság számos égetően fontos problémáját. Hogyan véde­kezzünk a McCarran-McCarthy-féle igazságtalan üldözések ellen? Hogyan vonjuk be magyar testvéreinket a békéért, ■demokratikus jogokért vívott küzdelembe. Hogyan hárítsuk el a reakció nyomását az olyan Munkásotthonok felől, ame­lyek az amerikai demokrácia szellemét hűségesen követve megnyitják, tárva tartják ajtajikat minden amerikai előtt fajra, vallásra, színre való tekintet nélkül? Ezek a kérdések alapvető problémái nemcsak a magyar, ságnak, hanem az amerikai népnek. A konferencia utasítá­saihoz hiven, lapunk mostantól kezdve állandóan napirenden fogja tartani azokat. Szilárd elhatározásunk, hogy a konfe­rencia határozatai ne maradjanak határozatok, hanem vál­janak sajtónk és mozgalmunk szerves részévé. Hissüük, hogy a konferencián.résztvett lapépitők is ez­zel az elhatározással hagyták ott az összejövetelt és tértek vissza lakhelyeikre. Hisszük, hogy az elfogadott határozato­kat és vállalásokat pontosan teljesitik, hogy a konferencia roppant tanulságait személyesen továbbadják olvasóinknak. Nagy hozzájárulás lesz ez ahhoz, hogy maradéktalanul vég­rehajtsuk a konferencia határozatait lapunk fenntartására, további fejlesztésére és ezen keresztül a béke és demokrácia nagy ügyének előmozdítására. Imin in unimii mii mmiiimiiiiiiiii inni minin iiiuiiiiiiMmiiiimimiiiinnmiimimiiimimmiiiimi ii mi iimimii EMLÉKEZETES ÉVFORDULÓ Október havában lesz 100 éve annak, hogy az első nyom­tatott magyarnyelvű folyóirat megjelent Amerikában: a “Számüzöttek Lapja.” Az 1848—49-iki magyar forradalom leverése után Kos­suthtal Amerikába vándorolt magyar szabadsághősök ala­pították ezt a lapot, melynek minden szánna, (sajnos csak hat szám jelent meg) minden sora tiltakozás volt a magyar népet századok óta elnyomó, kizsákmányoló Habsburgok és azok magyar nagyúri szövetségesei ellen. A Számüzöttek Lapját magyar forradalmárok, szabad­ságharcosok, a magyar feudalizmus, a magyar klerikaliz- mus, nagybirtokos rendszer ellen harcoló szabadsághősök szerkesztették. Olyanok, akik 100 évvel ezelőtt éppúgy ki voltak téve a vörösfalásnak és rágalmazásnak, mint a hala­dás hívei a mi napjainkban. A haladás hívei, a haladószellemü amerikai magyarok, joggal és büszkén vallják magukénak a Számüzöttek Lapja alapítóit, joggal tartják őket a szabad Magyarország korai előfutár jainak. És csak megvetéssel gondolnak azokra a reakciós lova­gokra, akik szemérmetlenül kísérletet tesznek arra, hogy maguknak sajátítsák ki ezt az évfordulót és a Számüzöttek Lapja hős munkásait. Hogy mernek a Számüzöttek Lapja hősei emlékéhez nyúlni Habsburg Ottó és horthyista fullajtárjai, azok, akik­nek elődei és leszármazottai 1849 óta szüntelenül akasztot­ták, üldözték, bebörtönözték vagy kivándorolni kénvszeri- tették a magyar nép legjobbjait? Legyen, és hisszük, lesz is, gondja a haladószellemü amerikai magyarságnak dicsőemlékü szabadságharcos úttö­rőjük, a “Számüzöttek Lapja” megünneplésére. * ■ 1 1 ; ; '.it.. > : ;■ 1 . - - • ‘ I ~ LEGELEK ÉS KmaaiYEk _] Az iOT-iígy ffelal- .iisgúiisáf kérik Országos figyelmet keltett az International Workers Or­der küzdelme, melyet a New York állami biztosítási ügy­osztály politikai élű felszá­molási akciója ellen folytat. Szeptember 13-án ugyanis a rádió és televízió-hálózatok hallgatóinak milliói előtt je­lentette be Walter Winchell azt a szenzációként hat,ó “hirt”, hogy október 4-én nagy washingtoni “felvonu­lást” rendeznek az IWO-ta- gok. Az IWO kötvénytulajdono­sainak védelmi bizottsága már korábban bejelentette a sajtóhoz juttatott híradásá­ban, hogy október 4-én or­szágos szükségkonferenciát rendez Washingtonban. USA valamennyi IWO-kötvény tu­lajdonosát képviselő 100-150 ! delegátus fog találkozni egy washingtoni száll ódában, hogy megbeszélje, hogyan menthetnék meg szervezetü­ket és biztosítási járulékai­kat, beleértve a 100 millió dollárt kitevő érvényes bizto­sításokat és 7 millió dolláros vagyontételeiket. “Nem l<sz ez sem ‘washing- ingtoni felvonulás’, sem tün­tetés a legfelső bíróság ellen, amely most ősszel fog dönte­ni abban a kérdésben: telje- siti-e az IWO-ügy perújításá­ra irányuló felfolyamodást vagy pedig felülvizsgálat nél­kül megengedi a felszámo­lást” — jelenti a kötvénytu­lajdonosok bizottsága, majd igy folytatja: “Amerikaiak gyülekeznek itt össze, hogy a szabad tár­sulásra, tulajdon- és polgár- ] jogaikra vonatkozó, alkot- mánybiztositotta joga ikat megvédjék. Ezek minden amerikai jogai, amelyeket most az IWT0 ellen irányított támadás veszélyeztet.” A washingtoni konferencia tetőpontja lesz annak a kam­pánynak, amelynek során a kötvényesek aláírásait gyűj­tik össze a legfelső bíróság elé terjesztendő s az ügy fel- ltilvizsgálását szorgalmazó be­adványra. A tagok ezrei már aláírták és a bizottság ezúton sürgeti, hogy a kérvényeket október elseje előtt juttas­sák el posta utján a new yorki központi hivatalhoz. A, bizottság egyben felszólítja, az IWO összes osztályaiban! működő kötvény tulajdonosi bizottságokat, minden igyeke­zetükkel azon legyenek, hogy az aláírók maximális számát megszerezzék. ■ iiiiiiiimiiiiiiiiiiitiiimiimiimtiniíjMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHii Az autók számára nincs piac, de a repü­lőgépek jól kelnek Az automobilok kereslete a nép vásárlóerejének csökkenése folytán annyira visszaesett, hogy a termelést csökkentették az üzemekben. Hála azonban az Eisenhower-kormánynak, a re­pülőgépgyárak aratnak. A Doug­las repülőgyár, mely 85 száza­lékban hadirepülőgépeket gyárt több mint 458 milliós forgalmat bonyolított le az év első felében és 2 billió dollár értékű hátra­lékos megrendelése van. Elismerés ßodog Andrásnak A nemrég lezajlott detroiti lapkonferenciánkon alkalmam volt találkozni több derék mun­kástársunkkal, akiket ezideig csak névről ismertem. Ezeknek egyike volt Bódog András, lapunk külmunkatársa. Miután az épp cttlevő Deák Zol­tán főszerkesztőnk bemutatott úgy neki, mint kedves feleségé­nek, hamarosan élénk eszme­cserében találtuk magunkat. — Beszédünk tárgyát nagyon ért­hetően Bódog András eddig megjelent cikkei képezték. Én mint azt szerény bíráló képessé­gem engedi, igyekeztem neki oebizcnyitani, hogy cikkeiben némi hiányosság észlelhető. Meg kell hagynom: ő ezt igen nyugodtan fogadta és nem is igyekezett bírálatomat megcá­folni. Most, hogy visszagondolok er­re az esetre, valami bizonytalan­ság fog ei, dacára annak, hogy előbbi nézétemet most is fenn­tartom. Ugyanis azóta alaposan át­néztem a legutóbb megjelent Magyar Velence cimü cikkét, a­melyet beszédünk idején még nem volt alkalmam átolvasni. Ez már igen! Meg kell vallanom: ez érték­álló irás. Nem is szólva a nyel­vezet sima gördülékenységéröl és annak zamatáról, a munka alapos felkészültségről és ugyan­csak alapos tárgyismeretről tesz tanúságot. Ha tehát az amerikai ma­gyarság csekélyszámu munkás- iróiról beszélünk, Bódog And­rás ott már is az elsők között található. Nagyon lehetséges, hogy van­nak mások is, de nem igen je­lentkeznek. Talán kívánatos lenne, hogy időnként megtennénk észrevéte­leinket a lapban megjelenő ily­nemű cikkekre. Ne felejtsük ei, hogy egy Íróra az olvasó érdek­lődésének és esetleges elismeré­sének megnyilvánulása roppant buzditólag hathat. Próbáljuk ösztökélni és bátorítani az ilyen munkásirókat, akik sorainkból kerülnek ki és sajátmagunkénak tekinthetők. Napi munkájuk vé­geztével Írásba fognak, hogy ez­által mozgalmunkat gazdagít­sák, lapunknak ékességet és tartalmat adjanak. Nánásy Dezső A német kötvényekről Tisztelt, Szerkesztőség! A Magyar Szó julius 23-iki számában megjelent egy cikk hogy visszakapja-e az ame- > rikai nép a bankokban elvesz- j tett pénzét. A cikkben arról volt szó, hogy az elértéktele­nedett német kötvények tu­lajdonosai visszakapják pén­züké);. Arra vagyok kiváncsi, hogy más hasonló kötvények tulajdonosai is visszakapják-e a kötvényeiket. A feleségem szülei ugyanis vettek 1925- ben Horthy-féle állami köl­csönöket, amelyeket azok' ha­lála után idehozott a felesé­gem. Szeretném tudni, hogy kormányunk ezeket is visz- szafizeti-e. J. N. (Egyelőre még nem. Wall Street urai egyelőre csak re­akciós diktátoroknak, kormá­nyoknak, renegátoknak, fel­forgatóknak, nemzetközi vi- szálytkeltőknek szórja a dol­lárok százmillióit. Most hoz­záfogtak, hogy azoknak a I zsebét, tömjék, akik annak­idején Hitlernek meg a Hit­lert megelőző német kormá­nyok kötvényeit vásárolták fel. Persze, ha Horthy me­gint belovagolna Budapestre egy fehér lovon, utána meg a nagy f-ek, az ébredővezé­rek, nyilasok és a kunpáter- j elöltek — akikből van itt jónéhány — akkor Wall St. beváltaná a Horthy bondokat, is. Ez azonban nem túlságo­san valószínű. Különben is mi azt mondjuk, óvja meg a végzet Amerika népét attól, hogy valaha a horthykötvé- nyek beváltására jusson itt a helyzet. — Szerk.) A íap tartalmáról Kedves Szerkesztő Munkást,árs! A szeptember 3-iki szám­ban olvastam a hozzászóláso­kat lapunk ügyeihez. Az én véleményem szerint a Magyar Szó a legjobb, ami iehetseges a jelen körülmé­nyek és az adott gazdasági helyzet közepette. Szerkesztőink a legjobb felvilágosító cikkeket adják lapunkban. A Magyar'Szó a munkásság és az egész em­beriség életét biztositó béke szent ügyéért harcol. Ami­kor a nagy üzletesek az ára­kat az égig emelik, a mun­kásságnak béremelést kell kö­vetelnie, ha nem akar éhen veszni nehéz munkája mel­lett. A munkások lapjának elsőrendű feladata ismertetni a munkásokkal az adott hely­zetet és segíteni küzdelmei­ket mindennapi megélheté­sük biztosításáért. Eliismerem, hogy vannak idősebb nyugdíjas magyarok, akiket ma már főleg csak az óhazai dolgok érdekelnek. De az összmunkásság érdekeit nem lehet kizárólag az idő­sebbek ízlése szerint háttér­be szorítani. Gondolják meg az ilyenek, hogy azt is csak az összmunkásság harca tet­te lehetővé, hogy ők most némi nyugdijat élvezhetnek, bármily csekély legyen is az. Volt idő, amikor még annyit sem adott a tulajdonos osz­tály. Az idősebbek legyenek hálásak támogatásukkal a lap iránt, a fiatalok harcol­janak minél jobb és több munkásvédő törvényért. Sze­retettel köszöntőm a Szer­kesztőséget. Kozma Dénes. Methodisták az üldözések ellen , A methodista egyház Louisville, Kentuckyben tar­tott konferenciáján állás fog­lalt az eretneküldözés ellen, egyben kijelentették, hogy sem az USA, sem a Szovjet­unió népe nem akar háborút, ennélfogva túlnyomó többség­gel elfogadták Douglas Mose- ly béke jelentését.

Next

/
Thumbnails
Contents