Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-17 / 38. szám

Szeptember 17, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Balatoni pasztell Másfélbillió forintos árleszállítás Egész nap nem dolgoztam semmit, — állapítom meg, a- mikor a nap vörösen lesüly- lyed a Badacsony sötét ba- zalttömbje mögött. A csodá­latos tö ezer színben játszik, virgonc hullámfiókák paskol- ják a part meleg homokját s hátam mögül, Szemesről az esti harangszót lengeti fe­lém a feltámadó könnyű szellő. Az estvéli számvetés bi­zony hatalmas passzívával zárul. Kénytelen vagyok tö­redelmesen beismerni, hogy egész napon át semmi, de ' semmi munkát nem végez­tem. Mert hogyan is telt el ez a hosszú nyári nap? Reg­gel már korán fölkeltett a fiatal jegenyenyár ormán fészkelő vadgalambom sze­relmes bugása, de ahelyett, hogy az ecsethez nyúltam volna, apró faházikóm egyre halogatott festésének meg­kezdése céljából, lustán kihe­vertem a csendes mesét mor­moló tó elé s bámultam a partra gördülő apró hullámo­kat s a végtelen viz csodás hajnali színeit. A partközeli komor szürke a mólón túl már sötétzölddé olvad, még beljebb tengerkékben játszik s a hullámok apró halmainak szegélyén fel-felcsillannak a mélyen lent közelitő nap ró­zsaszínen szétporló sugarai. Szemben, a túlparton vonat Szuszog, valahol Szepezd tá­jékán, tőke-erdőktől sötét he­gyek alatt. Füttyentése úgy száll át a tó fölött, mint könnyű fehér madár. Az idő meg fut s máris fejemre tűz a aap és bokraim tövébe üz. Persze, sorra meg kell cso­dálnom őket újra s aztán nö­vendék fáimat is illik végig­látogatni. A fehérförzsü, len­ge nyíreket egyenkint szere­tettel megsimogatom, a ka­nadai nyár izmos törzsét iri­gyen veszem szemügyre, a tarkalevelü juhar cifra lomb­jában is elgyönyörködöm egy­két percig, mig a visszama­radt, fejletlen hársfiókákra aggódó pillantásokat vetek. Aztán a gyepre dobom ma­gam s talán a fü növésének szelíd hangja az, ami csende­sen elaltat a tűző napban. Délután persze a tó vize vár. Pajkos hullámok emel­getnek s lengetnek fel s le a hintázó víztükör tetején. Súlytalanul lebegek, szállók, pörgők a porzótaraju hullá­mokon s mikor ebbe a játék­ba is belefáradok, uj csodá­kat igér a part, ahol a kigu­ruló ezermester-hullámok ap­ró dünéket építenek a finom homokból s uj világrészek születését látom kicsiben. A parányi homokturzások mind hosszabb árnyékot vetnek és máris a tulparti hegyek fö­lött jár a nap egyre pirosab­ban: eljött az estve ismét... S most itt állok a számve­téssel. egész nap nem dol­goztam semmit. S hogy fel­állítsam a napi mérlegét, fel­teszem magámnak a kérdést: mi volt ez, semmittevés, vagy talán boldogság? Másnap reggel nagy fogad­kozással és gyürkőzéssel fog­tam hozzá a munkához. Még le is kicsinvelhem a feladatot: mi az a csekély 335 négyzet- méter falfelület, ha nem akad 1 mester, bemázolom én ma- gam is. Utóvégre nem olyan ördögi mesterség. Van jó, kemény ecsetem; finom, zsí­ros kencém, majd húzogatom föl-le, jobbra-balra a falon s két nap alatt balatonszinüre zöldül a kis faház. Éppen ki­futja a szabadságom hétvégé­ből. Még alig bujt elő a nap az öszödi halmok mögül, amikor fiatal fecskéim harsány sival- kodása felébresztett. Negyed hat volt, világteremtéses csend ült a tó fölött, a fű­szálakon tömött rojtokban | rüggtek a csillogó harmat- ' cseppek és suttyó fáim óriási mely léiekzeteket vettek a kristálytiszta reggelben. — Gyors iemosdás után a huí- íamtaian tóban, megragadtam marok-ecsetemet és neki­fogtam a dolognak. Lázasan járt kezemben-a pemzli, pe­helykönnyűnek éreztem. A ritka, első beeresztésnek szánt kerice simán és gyor­san terült el a deszkákon. Reggeli időre készen is vol­tam az első oldallal. Semmi az egész, hát munka ez is ? —- állapítottam meg maga­biztosan. Reggeli után, amikor újra munkába lendültem, mintha egy pillanatra úgy éreztem j roma, hogy kissé nehezebben emelem a karomat. De nyil­ván'tévedtem, mert a máso­dik ecsetvonás már ismét vi­dáman siklott végig a falon. Az ebédet csak kutyafuttá­ban hajítottam le, mert még két oldal testetlenül hátra, volt. S közben rossz sejtel­mek is gyötörtek. Már ebéd előtt aggodalmasan figyel­tem jobb kezemet, mert gya- j nus dudorodást fedeztem fel mutatóujjam és hüvelykuj­jam között. Mintha apró bü­työk kezdene fejlődni a mu­tatóujj harmadik Ízülete natt. S bizony sűrűn válto­gattam a kezemet, a délután olyamán és estefelé már töb- jet használtam a balt, mint a jobbot.. Mégis azzal a bol­dogító tudattal hajtottam fe­jemet nyugovóra szénaágya­mon, hogy a munka első felét sikerrel befejeztem. Másnap reggel döbbenetes íyilalásokra ébredtem. Jó­ormán mozdulni sem tud- am, derekam nem hajlo.tt, légykézláb másztam le az .gjtról, csuklóm nem mozgott jobb karom erőtlenül zu- ant le, ha emelni próbáltam, -fi lesz itt — rémültem meg — a nehezebb munka, a sü- übb, jbbban takaró kencével, még hátra van, ma meg kell csinálni feltétjenül, hiszen le­jár a két napi szabadság. Nagynehezen kiténferegtem a kertkapuig, óvatosan bele­ereszkedtem a tóba, a viz alatt keményen megmasszi- roztam karomat, kezemet, lá­bamat, derekamat s csak­ugyan javulást éreztem mi­hamar. Elkezdtem a munkát a mézsürü, nehéz kencével, iminek felkenése már alapos zomerőt igényelt. De kínos assusággal ment a dolog: félórai pihenésre volt szük­ség félórai mázolás után s alig-alig fogytak a deszkala­pok. Délután már két kézzel markoltam a pemzlit s egész testem lendületbe vetése kel­lett hozzá, hogy végig tud­tam rántani a, fal hosszán. Kegyetlen munka volt, ma­gam sem tudom, hogy végez­tem el. Csak azt tudom, hogy alig maradt annyi erőm, hogy kiszédelegjek a partra s le­dobjam magamat az első padra... Karjaimat lankadtan leló­gatom két oldalt a föld felé s hagyom: hipnotizáljon a táj és az este. . . Ülök mozdulatlanul s a fá­radságtól szinte öntudatlanul, a szelíd nyárvégi este csend­lében, amely olyan mélysé­ges. hogy afgéle halk zörejek, mint egy megkésve haza- gyekvő gyik tovasiklása lá- oam előtt,, valóságos duvad- rsörtetésnek tűnik, ha pedig feicirpel három-négy vigado- zó tücsök, mintha valami ha­talmas exotikus zenekar har- -anna föl. Hátam mögött a villák sorra elsötét.edtek már, csak a szent jánosbogárkák villantják föl hol itt, hol ott zöldesen vibráló, parányi ámpásaikat. A tó mozdulatlan tükrén :ui, odaát, a szemközti par­don, alszik a magyar Proven­ce s olyan fátyolosán szép, mint a távoli kedves. Szigli- get, Badacsony és Gulács Körvonalait halványan még kirajzolja az egyre halkuló fény, amit a lebukott nap még itthagyott, de Révfülöp, Szepezd, m'ég Akaii fehér 1 házai már belevesztek a sö­tétbe s*a lassan égre osonó hold tulvilági fényénél sem tudom már kivenni a tulpar- li öreg présházakat' és pincé­ket, amelyek pedig olyan bő- i ségben ülik meg a lankás hegyoldalakat. Ülök mozdulatlanul, csak a j szemeim élnek s érzem: igen S jó igy,. A hold mind föllebb kúszik, olvadt ezüst önti el a tó sötét vizét és csillámló, re­megő mesehid ivei át Zánka ; és Akaii felé, ahol mélyen al­szik már a sötét sági erdő, a bakonyi betyárok egykori menedéke s alatta Vérkut forrása, amelynek szénsavas savanyuvizével már a római­ak is kurálgatták nyavalyái­kat. Odébb, hogy nagyon megerőltetem a szememet, látni sejtem a tihanyi ormot s Csokonait hallom dalolni a szántódi révcsárdánál. És lá­tom a jó öreg Kazinczyt, a- hogy égő szövétnekek libegő lángja mellett, részeg révész- legények kíséretében, éjnek évadján átkel imbolygó csó­nakon a réven, hogy lássa Pálóczi Horváth legújabb kéziratát... A tó lassan elsötétül s a fáradság is zsongitó, puha hódulattá szelídül bennem. A pihentető sok-sok szépséget, amit a part s a tó küld, me­legen szövi át a jól végzett, munka csendes öröme s az igaz emberi boldogságot Íz­lelem, a tett és a béke teljes boldogságát. Antalffy Gyula. BUDAPEST. — Szeptem­ber 6-án lépett életbe a Ma­gyar Népköztársaság és a Magyar Dolgozók Pártja köz­ponti *vezetőségének határo­zata értelmében elrendelt ál­talános árleszállítás, amely­nek célja a lakosság életszin- ! vonalának emelése. Az árle­szállítás több mint tízezer élelmi- és iparcikkre terjed ki s a lakosságnak, 1 évre számítva, mintegy 1,500 mil­lió forint tiszta megtakarí­tást jelent. Ez az árleszállí­tás a legjelentősebb, amelyet eddig -Magyarországon meg­valósítottak. A kenyér és zsemle árát 12—14—20 százalékkal szál­lították le, a kockacukrot lf százalékkal, a ruházati cikke­ket, kötöttárukat és konfek cionált árukat átlagban 15— 20 százalékkal, a szappant 14, a varrógépet 32, a bútorokat 10—15, a téglát 30 százalék­kal. A szolgáltatások térért? is kiterjedt az árleszállítás: a vendéglátó iparban a vendég­lői árakat 6—15 százalékkal, a fehérnemütisztitást 15, a mozik árát 35 százalékkal csökkentették és a villany­áram díjszabását Budapest- mindazon kerületeiben, ahol magasabb volt a belterületi díjszabásnál— a belterületi díjszabás színvonalára szállí­tották le. unit im iitiTiiiiiiimiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiii mi ni M ii ii ii ni in hím mii ii nini ii ii mii ii A falusi rádióelöfizetök száma egy év alatt csaknem 112,000-rel szaporodott, ami természetesen magával vonta a rádiókészülékek forgalmának növekedését is. A háború előtti | utolsó esztendőben Magyaror­szágon 36,000 rádiókészüléket adtak el, mig a múlt évben 156 ezer darabot vásároltak a dol­gozók. Komárom megyében min­den ötödik 18 éven felüli dol­gozó egyben rádióelőfizető. Az uj előfizetők fele munkás. Az oroszlányi uj kenyérgyárat üzembehe- j lyezték. A korszerű üzemben há­romféle kenyeret és — a szük­séglet szerint — tiz-huszfajta péksüteményt sütnek. A kiskundorozsmai József Attila termelőszövetke- ! zet olyan termést takarított be ! az idén, amilyenre a kiskundo­rozsmai határban még nem volt példa. Búzából 14, * rozsból Iá. ősziárpából 17 mázsa termett holdanként. Julius 23-ig telje­sítették a beadást, kifizették a | gépállomásnak a gépi munkák diját s bőven maradt a tagok ! közti szétosztásra. Borbély Ist­ván és felesége 30 _mázsa ke- ' nyérgabonát és 11.7 mázsa ar. i pát' Tóth Mihály 31 mázsa bu- j zát és 9.5 mázsa árpát kap ed­digi munkaegységeire. A szentesi ‘Felszabadulás” termelőszö­vetkezetben 400 libidón kereszt- j sorosan vetettek az idén búzát Érdemes volt alkalmazni a fej­lett agrotechnikát, mert a ke­resztsoros buzavetés holdanként 19 mázsa termést eredménye­zett. A legjobb szomszédos föl­dek 14 mázsánál nem hoztak többet. A keresztsoros vetéshez száz mázsával több vetőmagot használtak fel és 2,000 mázsá­val több búza termett. Ez a terménytöbblet is jelen­tősen emelte a tagok jövedel­mét. Egyre több keskeny- f ilmvetitögépet gyártanak a Telefongyárban , a falu kulturális igényeinek ki- j elégitésére. Export célokra bő- rönd-vetitőgépek i is készülnek. Ez a gép könnyebb, kisebb he­lyet foglal el és könnyen hor­dozható. Ebben az évben — a tavalyi 450 bőrönd-géppel szeri­ben —, 700 bőrönd-vetitőgépet I készítettek exportra. Bereczky Albert kitüntetése A Magyar Népköztársaság Ta- , nácsa Bereczky Albert reformá­tus püspököt,' a Református, Egyetemes Konvent lelkészí el- | I nőkét, 60. születésnapja alkal- . mából — a békéért kifejtett j munkássága elismeréséül “Mun­ka Érdemrenddel” tüntette ki. j A Hortobágyon, a megjavított szikeseken ti­zenötmázsás búzatermést értek el.- Most tovább folytatják a. szik elleni küzdelmet. Megvizs- 1 gáliák a talaj szerkezetét és a.- növény fejlődésének körülmé- I nyeit. A buzatarlót még augusz- ! tusban füvei vetik be, hogy ter- j mőképességét erősítsék. így vá- i lik fokozatosan dúsan termővé a múltban szántóföldi termelés- j re alkalmatlan negyedosztálya !szikes föld. Felavatták a veszprémi tudósotthont A tudományos munka megbe­csülését biztositó alkotmányunk, születésnapjának előestéjén ad ták át rendeltetésének a vesz­prémi tudósotthont. A két vegy­ipari kutatóintézet és a vegy­ipari egyetem közelében, Vesz­prém legszebb részén emelke­dik az uj épület — az első ilyen jellegű —, amely kényelmes, szép otthont nyújt a család nélküli tudományos dolgozók­nak. Uj közúti hidak A közlekedés további ja­vítása érdekében uj közúti hidak építését kezdik meg. Sárospatakon már megkez­dődött az uj Bodrog-hid fel­vonulási munkája. Az ideig­lenes hidat áthelyezik és an­nak helyére 91 méter hosszú vasbetonhid épül. Az év vé gére ~ elkészül a kocsordr Kraszna-hid, amely 50 méter hosszú egynyilásu hid lesz. A legjelentősebb hídépítés a tiszántúli főcsatorna 7 ideig­lenes és 8 végleges hídjának munkája. A 15 hid a jövő év márciusára készül el. A komárom megyei bányászok részére ebben az évben a tatabányai és dorogi szén­medencében 540 kertes csa­ládi ház épül. A bányászok ingyen telket kapnak erre a célra és az építési anyagok árát 'húsz év alatt törleszt hetik. A kertes családi háza kon kívül többszáz Komárom megyei dolgozó is uj lakás­hoz jut még ebben az észtén dobén az állami beruházások­ból épülő emeletes házakban. flMIIIIIIIIIIMIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlirillllllHIMItlt.lMI A MAGYAR SZŐ A BÉKE, HALADAS, DEMOKRÁCIA SZAVA!

Next

/
Thumbnails
Contents