Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-16 / 29. szám
July 16, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 SPORTHÍREK Magyarország-Svédország 4:2 (1:1) A stockholmi Rasunda-stadi- onban julius 5-én, vasárnap délután 40,000 néző előtt tizennyolcadszor mérkőzött Svédország és Magyarorszag labdaru- góvállogatottja. Két olimpiai bajnokcsapat találkozott ezen a mérkőzésen: a svédek 1948-ban, a londoni olimpián nyertek meg a labdarugótornát. Magyarország válogatottja pedig tavaly, Helsinkiben szerezte meg az elsőséget. Az olimpiai bajnokok mérkőzése a magyar csapat 4:2 (1:1) arányú győzelmével végződött. A svéd fővárosban hatalmas érdeklődés nyilvánult meg a mérkőzés iránt. Az sem vette el a közönség kedvét, hogy vasárnap egész nap zuhogott az eső. A himnuszok eljátszása után igy álltak fel a csapatok: Magyarország: Grosics — Bu- zánszky, Lóránt, Lantos — Bo- zsik, Zakariás — Sándor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Svédország: K. Svenson — Sandbring, Hjertsson, Bergmark — S. O. Svensson, Lindh — Erikson, K. E. Jacobsson, San- dell, A. Jönssen, Sandberg. Az,, első' félidőben változatos, de meglehetősen alacsonyszinvo- nalu játék alakult ki. A magyar csatársor támadásai a legtöbbször nem bontakoztak ki, mert egyrészt az erősen felázott csúszós talaj akadályozta a játékot, másrészt pedig a kitünően játszó svéd védelem állitóttá meg játékosainkat. Több támadás után, végre a 21. percben esett az első gól: Hidegkúti a félpályánál átadta a lábdát Puskásnak, aki egyedül előretört, kicselezte a svéd védőjátékosokat, még a kifutó kapust is, és 15 méterről a hálóba lőtte a lábdát. (1:0). A félidő utolsó perceiben — a közönség harsány biztatása közben — a svédek többször veszélyeztették a magyar kaput. Az egyik alkalommal Lóránt csak szabálytalanul tudta elhárítani a támadást. A szabadrúgásból Sandberg svéd balszélső egyenlített (1:1). Szünet után a magyar csapat változtatott összeállításán: Sándor helyére Budai II. állt be. Ez csakhamar éreztette hatását, jobban gördültek a magyar csapat támadásai. A 8. percben Puskás és Kocsis ragyogó akciója végén Budai Il.-höz került a labda. Budai, nehéz helyzetből, erős lövéssel szerezte meg a magyar csapat újabb vezető bólját. (2:1.) A gól szárnyakat adott a magyar csapatnak, és a szebbnél szebb támadások követték egymást, amelyeket nem egyszer megtapsolt a nagy közönség. Svensson svéd kapusnak mind több dolgo akadt. A 27. percben azonban kapushibából váratlanul ismét egyenlített a -csapat Sandell révén (2:2). Fokozódott a játék lelkesedéssel, szivósággal harcoltak. A 30. percben Buzánszky előrehozta a labdát, a svéd kapu elé ívelte és a jól helyezkedő Kocsis a hálóba fejelte. (3:2.) A magyar csatárok állandó támadása felőrölte a svéd védők erejét: már nem volt kétséges a magyar csapat győzelme. Ismét a kitűnő formában játszó Budai II. vezetett támadást, beadása után Kocsis ritkán látott technikai bravúrral továbbította a labdát Hidegkútihoz, aki a magyar válogatott negyedik gólját lőtte. (4:2.) A hátralévő 13 percben is a magyar csapat támadott. A magyar csapat győzelme Igen kemény küzdelemben született meg. Svédország együttese, amely az utóbbi hónapokban számos értékes győzelmet aratott a francia, a dán és a skót válogatott ellen, ezúttal is jól játszott, különösen az első felidőben. A Stockholmban elért győzelem nagyszerű fegyvertény, ismét bebizonyította a magyar labdarugósport fejlettségét. imiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimiiiiimiiiiiimiiiiuiiimiiiillllllillil Politikai vihart idézett elő Japánban a tapintatlanságáról hires Dulles külügyminiszterünk kijelentése a japán hadsereg felállításáról. Mint tudvalevő, az uj japán alkotmány tiltja a fegyverkezést. De mit jelent egy alkotmány felrúgása egy Wall-streeti ügyvédnek? Saját hazájuk alkotmányát is felrúgják! 111111111111111111111111111111111 mi 11111111111111111111111111111111111 Pálinkát lopott két clevelandi rendőr, Edward Reinhart és Kenneth Weir. A lopott pálinkát aztán saját italmérésükben árusították. Letartóztatták őket. 15 cent lesz a földalatti viteldij Megtörtént New Yorkban a legújabb támadás a munkások zsebe ellen. A Dewey kormányzó és Impellitteri polgármester összejátszásával megteremtett városi közlekedési hatóság bejelentette, hogy julius 25-ikétől kezdve 15 centre emelik a földalatti vasút és városi autóbuszok viteldiját. A város vezetőinek tanácsában Robert Halley és Robert F. Wagner tiltakoztak a viteldíjemelés ellen, kijelentve, hogy az évi 30—60 dollárral adóztatja meg a new yorki polgárokat, akik kénytelenek igénybevenni a földalatti vasutat s a közlekedés nemhogy javulni fog, de rosszabb lesz s ugyanakkor a viteldíjemelés nem fog megállni 15 céntnél, hanem ez csak a kezdet. Julius 25-ikétől kezdve a földalatti állomásokon árusított 15 centes ér-i : méket kell bedobni az eddigi j 10 cent helyett. iiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii j AZ “EGYLETI ÉLET” HALLGATOTT .. . Az “Egyleti Élet” junius 26-iki, tehát a Rosenberg-há- zaspár kivégzését követő héten megjelent számában — ha hiszik, ha ném — egyetlen szó sem volt a szerencsétlen zsidó házaspár tragikus sorsáról. 'Sem mellettük, sem ellenük. Nyilván az amerikai magyar zsidóság, az amerikai-magyar zsidó egyletek és szervezetek e központi lapja nem tudta sehogysem módját ejteni annak, hogy erről az ország és az egész világ közvéleményét első helyen foglalkoztató kérdésről egy parányi cikket, akárcsak egy apró hirt is megeresz- szen. A dologban csak az a különös, hogy az “Egyleti Élet” törhetetlenül ontja az Izráelt magasztaló cikkeket és ez az Egyleti Élet szempontjából érthető, hisz Izráel a diaspórában élő zsidóság kétezeréves álmának a megvalósulása, ha nem is abban a formában, ahogy azt megálmodták. Mindegy ! Az Egyleti Élet eszményt lát benne és követendő példa gyanánt emlegeti állandóan. Nos hát, Izráel államának húsz rabbija fordult kegyelmi kérvénnyel Eisenhower elnökhöz és a megrázó kérvény alatt a következő izráeli rabbik nevei vannak aláírva: Gerson Lapidoth, Reuben Mengis, Elija Mordekai, Wal- kovsky Jacob, Klimas Isser, Zalman Melzer, Zalman Sorotz- kin, Yehiel Sláger, Ephraim Blum, Israel Walz, Slomo Zalman Zevin, David Sparber, Joseph Adler, Akiba Sopfer, Israel Welz, Haim Joel Duh, Jacob Tavitzky és Michael Ti- kutzinsky. Ezek a rabbik nem átalották odakanyaritani nevüket a kegyelmi kérvény alá. Ezzel valóban példát adtak már rabbiknak, a világ zsidóságának és az Egyleti Életnek. Ez csak dicsőségükre válik, mert bizonyos, hogy akkor is kegyelmet kértek volna, ha az eretneküldözők áldozata nem egy zsidó, hanem keresztényvallásu házaspár lett volna. Az emberiesség érzése nyomta volna kezükbe a tollat. Elvégre itt olyasmi történt, am'ire még nem volt példa az ország s talán a vi- ' lág történetében: egy házaspárt, férjet és feleséget ültettek a villanyszékbe — egyedül egy haragosuk^ vallomása alapján! A katolikus egyház feje, XII. Piusz pápa háromszor is szóvá tette a kegyelmi kérvényt, Francois Mauriac, a Nobel - dijas Katolikus francia regényíró, a reakciósérzelmü Feltin francia bíboros szintén kegyelmet kért, igaz, ezek nem zsidók. Azt még megértjük, hogy az Egyleti Élet nem mindenben követi az Izráelből jövő példát, hanem megválogatja, mit követ. Azt is megértjük, hogy az amerikai fasisztaszellemü reakció által megtévesztett és megfélemlített zsidók egy része sem mert véleményt mondani, állást foglalni, hacsak a hóhérokkal nem egy vonalon. Csak azt nem értjük, hogy a newyorki zsidó egyletek azon tagjai közül, akik meg vannak győződve Rosenbergék ártatlanságáról, senki sem vetette fel a kérdést, miért van az, hogy az itteni zsidóság vezető lapja oly néma csöndbe merült a vértanúhalált halt Rosenbergék ügyében? Nincs más konklúziónk, mint az, hogy EZ A LAP, hallgatott volna a Dreyfuss ügyben, ha történetesen Franciaországban jelent volna meg akkor. Hallgatott volna a tiszaesz- lári vérvád idején. És biztosan hallgatott volna Jézus Krisztus megfeszítése alkalmával is. Ez a lap, úgy látszik, csak akkor nem hallgat, amikor a magyar népköztársaság New Yorkban tartózkodó követéről azt KELLETT neki imi, hogy Budapesten van — letartóztatás alatt. ■■i.S'í-' NÉGY MILLIÓ MUNKANÉLKÜLI VÁRHATÓ 1954-BEN A hivatalos jelentés szerint 1953-ban a munkanélküliek száma 1,634.000 volt az országban. Ebben a számban nem foglaltatnak bele azok, akik csupán a hét, egy részében dolgoztak, tehát csak részleges alkalmazásban álltak. A jóslat szerint 1954 elejéig közel 4 millió lesz a munkanélküliek száma. Az U. S. News and World Report szerint minden attól függ, hogy létrejön-e Koreában a béke, vagy sem. A Washingtonban megjelenő hetjlap, mely egyike a nagyipar legfőbb szócsöveinek, egyáltalán nem titkolja, hogy a fegyverkezés az, amivel az ipar egy részében munkát teremtenek. A koreai háborúval sikerült megállítani az 1948—40-ben mutatkozó gazdasági visszaesését, il16,500.000 ember dolgozik. Ezek közül körülbelül 425 ezer elveszíti munkáját 1954- ig. Hasonló arányban csökkenni fog az építkezési és szállítási iparban alkalmazottak, valamint a kereskedelmi alkalmazottak száma. Ugyanakkor azonban, mikor a munkaalkalmak száma visszaesik, az ország munkaképes lakosainak száma évenként átlagosan félmillióval gyarapodik. * Ezek a számok nem sok jót ígérnek a jövőre, mégkevésb- bé akkor, ha hozzávesszük azt, hogy a munkanélküliség fokozódása a vásálóerő újabb és újabb zsugorodását jelenti s automatikusan elindít egy ciklust, ami nagyobb és nagyobb visszaesést hoz létre. Természetesen volna megoldás. A békéhez való visszaletve sikerült elhalasztani a depressziót. A béke helyreállításával, mint a lap elismeri, ipari visszaesés várható, mindenekelőtt a hadiiparban, de a visszaesés ezzel párhuzamosan kiterjed jóformán minden ipari és szolgálati ágra. Egyedül a bankiparban jósolja az alkalmazottak számának emelését a, lap, nyilván azzal az elgondolással, hogy nehezebb lesz a rekord- magasságot elért hitel behajtása s több ellenőrre és pénzbehajtóra lesz szükség. Mindazonáltal a nagyipar lapja igyekezik “biztató képet” festeni a jövőről. Azzal vigasztal, hogy 1954-ben a munkanélküliek száma még nem lesz olyan magas, mint 1941-ben volt (közel hat millió), hogy azonban mi következik aztán, arról hallgat. A beszámoló szerint jelenleg 63 millió ember dolgozik az Egyesült Államokban. Ebben a számban benne vannak azok is, akik a hadseregben teljesítenek szolgálatot. A jóslat szerint, 1954 elején már csak 59,9330.000 ember fog dolgozni s a munkanélküliek számára nehezebb lesz munkát találni. A munkanélküliek száma 3,850,000-re fog emelkedni. Visszaesés a mezőgazdaságban térésnek nem kellene visszaesést s a munkanélküliség növekedését jelentenie. Rengeteg uj építkezésre volna szükség, ami a nép érdekét, szolgálná s ami elmaradt a háború, majd a Truman által elindított s az Eisenhower kormány által tovább folytatott hideg és koreai háború miatt. A nagyipar lapja azonban egyetlen szóval sem említi, hogy a kormánynak bármilyen terve is volna, hogy közmunkákkal s békés célokat, a nép életszínvonalát, egészségét és művelődését segítő építkezésekkel biztosítsa a munkát mindenki számára. Ha már békének kell lenni, a cél a régi idők visz- szaállit,ása, mikor a munka- nélküliek többmilliós száma segített a munkabérek' leszorításában. Mint azonban a sorok közül kiolvasható, a nagyipar lapja még mindig reméli, hogy a' világ népeinek minden követelése ellenére létrejöhet valami “csoda”, a- mivel esetleg el lehet kerülni a békét, s nemcsak magasan lehet tartani, de talán még fokozni is lehet a profitot. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliilllf Figyelem, New Brunswick és környéke! A mezőgazdasági iparban, mint a lap kifejti, máris állandó visszaesés mutatkozik a munkások számában. Ha a helyzet igy folytatódik, a jövő évben újabb 254 ezerrel kevesebb lesz a dolgozó mező- gazdasági munkások száma. Mint a statisztikai hivatal kimutatásából kitűnik, ebben az évben elmaradt a szokásos nyári fellendülés a mező- gazdaságban s a munkások száma nem nagyobb, mint a téli és tavaszi hónapokban volt. A gyáriparban jelenleg A Magyar Szó kiadóhivatala felhatalmazta lapunk érdemes Észak New Jersey-i képviselőjét, Veress Jánost, hogy felkeresse a New Brunswick és környéki olvasóinkat előfizetések és esetleges más hozzájárulások kollekfálása végett. Ezúton kérjük fel ottani olvasóinkart, adjanak meg minden támogatást Veress Jánosnak nehéz, felelősségteljes és lapunknak számára oly fontos munkájának végzésében. A MAGYAR SZÓ kiadóhivatala.
