Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-07-16 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 17, 1953 Ernest T. Weir, a National Steel' Corporation vezérigazgatója, aki egyike az ország leghirhedtebb u n i onellenes nagyiparosainak, a múlt hónapban tért vissza európai útjáról s tapasztalatai összegezésével kiadott egy röpira- tot, javasolva a külpolitikai vonal megváltoztatását s a béke helyreállítását, a Szovjetunióval. A háború után most járt ötödször Európában Weir s megfigyeléseinek végső következtetése, hogy Európa népei békében akarnak élni, végig szenvedték két háború pusztítását, miközben “mi az Egyesült Államokban csak másodkézből tudunk azokról.’’ Weir élesen elitéli az Eisenhower kormány kül-j politikáját és rámutat arra, hogy az európai népek azo-. nositják a háborús veszélyt; McCarthy szenátorral és más “szélsőséges elemekkel.” A Weir békefelhívását, tartalmazó röpirat már a múlt hónapban jelent meg, de ugyanaz a kalmársajtó, .mely a múltban bőséges helyet adott hasábjain Weir szak- ,szervezetellenes tevékenységeinek, a békef elhívást teljesen elhallgatta. Weir megállapításai a következőkben foglalhatók ösz- sze: 1. Az euhópai országok nem folytathatják tovább a hatalmas fegyverkezési költekezést, mert nincs rá pénzük I és nincs hitelük sem. 2. Az európai nének nem látnak háborús veszélyt. 3. Az a felfogásuk, hogy megérett az idő a béke pozitív megközelítésére. Az európai felfogás az, — Írja Weir, — hogy Oroszországban és a népi demokráciákban ugyanazon erők működnek, mint Nvugateurópá-j ban. A népek tudatában van-j nak, hogy miféle pusztítást I és szenvedést jelent a háború I s hogy a harmadik világhá-j ború még sokkal borzalmasabb volna. Az a feltevés, I hogy ezek a népek hajlandók belemenni egy' újabb öldökEgy amerikai acélbáró békeszózata lésbe, annyit jelent, mint emberteleneknek nyilvánítani őket. Nem lehet feltételezni az orosz vezetőkről azt a butaságot, hogy polgáraikat és más országokat háborúba akarnának vinni, azok akarata ellenére. Ilyen butaságot még soha nem is tanúsítottak. Középutra van szükség “Jobban meg vagyok róla győződve, mint valaha,” irj a ( Weir, “hogy a béke vágya kö-| zös az egész világban. Véleményem szerint ez a kíván-! ság követeléssé változik min-j den népben, hogy kormánya- j ik dolgozzanak ki olyan mód-! szereket, melyek békéhez vezetnek. Ez a követelés túlságosan erős ahhoz, hogy a vezetők elvessék azt,. Az európaiak készek középutas egyezményre. Nem várják azt, hogy a békeegyezmény megadja számukra mindazt, amit ők akarnak, vagy mi akarunk. Tudják, hogy az egyezményben lesznek olyan dolgok, melyeket ők, vagy mi nem szeretünk. De tudják azt, hogy minden tárgyalás természete a kölcsönös engedmény. Meg vannak győződve arról, hogy mi vagyunk azok, kiknek hatalmában van, hogy megszabadítsuk a világot a jelen feszültségtől és hogy megszüntessük a jövő háború fenyegetését.” Negativ gondolkodás “Én részemről teljes egészében rokonszenvezem a jelen európai gondolkodással. Ha a helyzetet meg fogják érteni, meg vagyok róla győződve, hogy az amerikai nép általában rokonszenvezni fog azzal. Vájjon mit is veszíthetünk azáltal, ha megvizsgáljuk a béke lehetőségeit? ... Vannak az U. S.-ben, akik azt mondják, hogy Oroszországban soha nem szabad megbízni, mert valószínű minden tárgyalásban túljár az eszünkön s különben is, az olyan egyezmény, mely az oroszok számára elfogadható, a mi számunkra elfogadhatatlan. Ennélfogva nem teszünk semmit. Ez teljesen negatív gondolkodás. Azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak és a nyugateurópai országoknak évről évre hatalmas összegeket kell költeniük katonai célokra. “A jelen kilátásai igen sötétek és annál sötétebbek, mert ez a politika elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Ha az egyes országok állandóan növelik kat,onai gépezetüket, mindig fennáll a veszély, hogy azt fel is használják, ami' véleményem szerint egészen bizonyos valami. Ha ez (a fegyverkezésre alapuló) gondolkodás politikánk és cselekedeteink alapjává lesz, akkor az U. S. olyan vezető lesz, melynek nem lesznek követői. “Tegyük, fel, hogy folytatjuk azt az utat, melyen most járunk. Pusztán matériális szempontból nézvé, a kilátások tetszetősek. .. (a profit szempontjából.) Összegezve azonban tapasztalataimat és az európai érinntkezésből leszűrt, következtetéseket, gondolkodásom a következő: 1) Egyedül gyengék vagyunk. Erőnk nem volna elegendő a feladathoz. Minden ilyen kísérlet csak összezavarná és elválasztaná a nyugati világot. Egyes országokat arra kényszerítene, hogy a kommunista világ felé orientálódjanak és olyan világhelyzetet teremtene, ami a végén világháborúhoz vezetne. 2) Szövetségeseinket társ gyanánt kell tekintenünk. Még abban az esetben is, ha hatalmunkban áll rájuk erőszakolni akaratunkat., amit én. kétlek, emlékeznünk kell arra, hogy nem sokat várhatunk egy húzódozó partnertől. 3) Tegyük meg a magunkét az Oroszországgal való tárgj alásban. Ez az, amit az európai országok akarnak tenni s ez az, amit elvárnak tőlünk is. Nem kell, hogy előre is lekössük magunkat, bármiben s nem szabad, hogy ilyen lekötöttséget követeljünk Oroszországtól. Nyílt fejjel kell belemennünk a tárgyalásra, a kölcsönös engedékenység szellemében, készen arra, hogy békét hozzunk létre, igazságos és becsületes alapon. Ezekben a napokban a béke a legnagyobb,' alapvető kérdés. Ma és a közeli jövőben lehetőségünk van annak elérésére, de ha nem fogadjuk el, kicsúszhatok kezeink közül. Véleményem szerint minden tettünk aktivan a béke keresésére kell hogy irányuljon. Én magam minden erőmből kitellőt el fogok követni ebből a célból.” Az AMA újabb “emberbaráti” javaslata Többizben foglalkoztunk már az Amerikái Orvosok Szövetségével. Ez a reakciós vezetés alatt álló, igen nagy befolyással rendelkező szervezet az, amely megakadályozta a kötelező egészségügyi biztosítást, “szocializmusnak’’ nevezte azt s mely hatalmas, összegeket fordít propagandára s állandó kijárókat tart Washingtonban, a törvényhozás mellett, hogy megakadályozzon minden olyan jtörvényhozást, ami a nép egészségét szolgálná s lehetővé tenné a megfelelő orvosi kezelést a kiskeresetűek számára. Ezúttal a szervezet a veteránok ingyenes, illetve állami orvosi kezelését akarja beszüntetni, amennyiben azok nem a harctéren szerzett betegségben szenvednek. Eddig ugyanis azok a veteránok, akik nem tudták megfizetni a drága orvosi kezelést, ingyen kezelésben részesültek a veteránok ügyeit intéz* kormánybizottság által fenntartott kórházakban és klinikákon. Az ingyenes kezelés megszüntetését célzó javaslatot már be is terjesztették a Kongresszus elé s annak ügyében most folytat kihallgatást a veteránügyekkel foglalkozó kongresszusi bizottság, melynek első tanúja Dr. Walter P. Martin, az Orvosok Szövetségének elnöke volt. Dr. Martin azon az alapon javasolta az ingyenkezelés megszüntetését, hogy az a kormánynak igen sok pénzébe kerül s újabb kórházakat kellene építeni, mert a veteránok korcsodásával együtt betegségeik is szaporodnak. Lám, mennyire gondoskodó az orvosi szervezet elnöke! Miért kezeljék a kormány által fenntartott kórházakban a veteránokat, az idófizetők pénzéből? Ha betegek, fizessék meg ők maguk a kezelést és a kórházat. Ha pedig nem tudják megfizetni?... Akkor haljanak meg. Ha már a kor- j mány nem szállítja le az adókat, akkor ne fordítsanak abból i sokmilliót orvosi kezelésre, ami versenyt jelent a “szegény” ) orvosok számára, hanem inkább abból is gyártsanak fegyvereket. BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN ■Regény egy amerikai csalán 'letérői) I______________________________ Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows ln Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. ;<88) Francié segített az becsének a fát kicipelni az utcára. A választási nap éjszakáján a két gyermek leadta a körzet legnagyobb örömtüzé- nél az innen-onnan összeszedett tüzelőt. Francié összekapaszkodott a többi gyerekkel s indiánmódra körültáncolta velük a tüzet s a “Tamma- ny”-t énekelte. S amikor már egészen leégett a máglya s csak a parázs maradt meg belőle, a fiuk megrohanták a zsidó árusok zöldséges kocsijait és lelopták róluk a krumplit, hogy megsüssék a párázsban. A ropogósra sült krumpli azonban nem bizonyult elegendőnek: Franciénak már nem jutott. A kislány állt az utcán s leste a választási eredményeket. Az utcasarkon egyik házon két ablak között kifeszitettek egy lepedőt és a szemközti oldalon egy laterna magica vetítette a számokat. Valahányszor egy újabb eredmény futott be s levetítették a fehér lepedőre, Francié a többi gyerekkel torkaszakadtából ordította: — Mégegy kerület! Itt a legújabb eredmény! Mattie óriási arca megjelent időnként a vásznon s ilyenkor a tömeg éljenzett, rekedtre ordította magát. Ebben az esztendőben demokrata lett az elnök s New York állam demokrata kormányzóját is újból megválasztották. Francié ezt azonban nem tudta, ő arról értesült, hogy Mattie Mahony ismét képviselő lett. A választás után a politikusok megfeledkeztek a szép Ígéretekről. Mint akik jól végezték dolgukat, újévig pihentek. Újév után készülődni kezdtek a következő választásra. Január másod’ kán Nőnap volt a párthelyiségben. A nők máskor nem is jelenhettek meg a kizárólag férfiak számára fenntartott termekben. A fogadás alkalmával édes borral s apró köménymagos süteménnyel kínálták meg az asszonyokat. A nap minden órájában jöttek a nők. Mattie Mahony csatlósai roppant előzékenyen fogadták őket. Mattie maga azonban most sem mutatkozott. A hölgyek távozás előtt csinosan díszített kis névkártyákat dobtak az előasztalon elhelyezett csiszolt-üveg tálba. Katie mélységesen megvetette a politikusokat, de azért ő is ellátogatott minden esztendőben a pártszervezetbe. Fölvette frissen vasalt, tisztára kefélt, paszománnyal díszített szürke kosztümjét, fejére tette jáspiszöld bársonykalapját s kissé lehúzta a jobbszemére. A párthelyiség előtt ezen a napon egy tollforgató ember ütötte föl a bódéját. Katie tiz centet adott neki s egy szép névkártyát íratott vele. Az illető leírta a nevét: Mrs. John Nolan, aztán kicifrázta: a kezdőbetűkből pici virágok s angyalkák másztak ki. A tiz centet a perselybe kellett volna dobni, de Katie úgy vélekedett, ő is lehet könnyelmű ember egyszer egy évben. A család alig várta már, hogy hazaérkezzen. Kiváncsiak voltak, hogyan folyt le a fogadás. — Milyen volt az idén? — kérdezte Johnny. — Mint máskor. Most is óriási tolongás volt. A legtöbb asszonyon uj ruha volt: fogadni mernék, a ruhakölcsönzőből vették. Az utcailányok voltak természetesen a legjobban öltözve — mondta szókimondó Kattie. XXV. Johnny elég értelmes ember volt. Idővel rájött, hogy túlságosan nehéz az élete; nem tud vele megbirkózni. Felejteni akarta bajait s még többet ivott. Francié észrevtte a papán, ha többet ivott a rendesnél. Hazafelémenet ilyenkor egyenesebben tartotta magát, óvatosan járt s kissé oldalvást. Olyankor, amikor részeg volt a hangját sem lehetett hallani. Nem ordított, nem is énekelt, nem lágyult el. Töprengővé vált. Akik nem ismerték Johnnvt, részegnek tartották, amikor teljesen józan volt. Józan állapotban csupa izgatottság volt az ember s folyton énekelt. De ha be volt rúgva, az idegenek azt hitték róla, hogy csöndes, gondolkodó ember, aki nem üti bele az orrát mások dolgába. (Folytatjuk) 12
