Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-03 / 36. szám

September 3, 1953

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Magyar mérnökök koreai városokat terveznek

— Magyarországi riport —

Korea földjén elhallgattak a fegyverek és megindult a | lerombolt ország sebeinek I gyógyítása. Elpusztult falvak | es városok heiyén kell uj éle-i tét teremteni, a íöldbevájt | odúkba menekült lakosság számára kell uj, békés otthonokat épiteni, a megsemmisült iskolák, kultúrintézmények helyett újakat, szebbeket, modernebbeket létesíteni. Újjá kell épiteni a sokat szenveuett, ország közlekedési hálózatát, ipari üzemeit, kereskedelmét. A hároméves vérzivatarban kifosztott hős koreai nép segítségére sietnek a béketábor sok százmilliónyi dolgozói, akik nem felejtik el, hogy Korea hősi helytállása biztosította az ö békés munkájukat, békés családi otthonukat. A világ békeszerető emberisége most vállvetve összefog, hogy segítse Koreában az uj, békés élet megalapozását. A Magyar Népköztársaság Minisz-j tertanácsa a napokban hozott határozatot a hős koreai nép megsegítésére. Elhatározta, hogy még ebben az évben gépeket, ipari felsze- i reléseket, műszereket, fo-1 gyasztási iparcikkeket szál-1 lit Koreába és különféle technikai segítséget nyújt a lerombolt városok és falvak felépítéséhez, az ipari üzemek helyreállításához.

Nagy és lelkes visszhangot keltett országszerte a minisztertanács határozata. A magyar dolgozók arról beszélgetnek egymással, hogyan vehetnének részt ők maguk, személy szerint is, Korea megsegítésében. Erről tárgyaltak egymás között a Budapesti Városépítési Tervező Iroda egyik tervező műtermének dolgozói is. Kismarty- Lechner Gyula műteremvezető mérnök igy szólt kartársaihoz :

— Képzelhetitek, mennyi mérnöki munkára lesz ott szükség, azon a letarolt földön. Sok helyen csak térkép jelzi, hol voltak a városok, falvak, emberlakta települések . ..

— Emlékeztek? — vette át a szót Mester Árpád mérnök. — Tavaly itt járt, nálunk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság építésügyi minisztere és meglátogatta a BUVÁTI házkiálli- tasát. Emlékeztek, milyen hosszasan szemlélte a kiállított képeket: a fasiszta dudás, a háború nyomait, a rom- badőlt Budapest, fotográfiáit és milyen figyelemmel és felcsillanó szemmel nézegette az újjáépítés eredményeit. Meg is jegyezte, sohasem felejtem el a szavait, ezt mondta: “Milyen boldogak a munkástársak, hogy már itt tartanak. Nálunk még csak a romok szaporodnak. De remélem, hamarosan elérkezik az idő, amikor mi is hozzákezdhetünk elpusztult országunk újjáépítéséhez.”

A tervezőiroda mérnökei emlékeztek erre a látogatásra és ezekre a szavakra. És ez az emlékezés érlelte meg bennük az elhatározást,, hogy .óként annakidején részesei

voltak Budapest újjáépítésének, most felajánlják munkájukat Korea újjászületéséhez. Mindjárt, meg is alakult egy négytagú brigád: Kismarthy-Lechner Gyula, Pfan- ni Egon, Mester Árpád és Kalata Gyula mérnökök részvéteiével és a brigád kijelentette: Elvállalják és minden részletében kidolgozzák egy újjáépülő koreai város • ren- uezesi tervét.

A BUVÁTI dolgozói körében nagy örömet kelt.ett az elhatározás és mindenki részese akar lenni ennek a szép munkának. Minél előbb érintkezésbe lépnek az illetékes fórumokkal, hogy megszerezzék az újjáépítendő város területének alaparajzát és a tervezéshez szükséges adatokat. A munkába bevonják a Budapesti Műszaki Egyetemen tanuló koreai építészhallgatók egyikét, hogy az a helyi ismeretekkel és tárgyi adatokkal segítségükre legyen a tervezés folyamán. A magyar mérnökök és város- í'endezők a koreai város beépítési módját, közlekedési hálózatát is megtervezik az ottani adottságoknak és szükségleteknek megfelelően. Talán soha nem készültek olyan lelkesen, annyi szeretettel mérnöki feladat megoldásához, mint erre a vállalkozásra. Szivük minden sze- retetét, háláját belerajzolják majd á magyar mérnökök az újjáépülő koreai város terveibe.

A mozgalom magával ragadja a többi tervező válla- at mérnökeit is. A 2. számú PARTERV dolgozói ma reggel röpgyíilésre gyűltek össze i vállalat tanácskozó termé- uen. Róth Zsigmond főmér- íök, Sinkovics Lajos főstatikus,, Bartók Pál technikus és mások felszólalása után a tervezőiroda dolgozói lelkesen elhatározták, hogy Korea újjáépítését a maguk munkájával is támogatják. Mindenekelőtt elküldik Koreába azoknak a tipusépitkezések- nek a terveit, ameiyek a vállalatnál készültek és a gyakorlati kivitelezésben’ jól beváltak. Kétszobás parasztház, iskoia, bölcsőde tervrajzait, különböző mezőgazdasági épületek: istálló, liaztató, tárhá- zak típusterveit küldik el az országát újjáépítő koreai népnek. A tervek mellé koreai nyelven megküldik a műszaki leírást, az építési módszerek ismertetését, a helyi anyagok felhasználásának módozatait ismertető adatokat. A meglévő típustervek és gyakorlati tanácsok átadásán kívül újabb tervezéssel is hozzá akarnak járulni a 2. sz. IPARTERV mérnökei Korea megsegítéséhez. Érdeklődnek, milyen mezőgazdasági, vagy ipari épületek terveire van szükségük és ezeket a terveket társadalmi inunkéval, a rendes munkaidőn kívül, minél gyorsabban elkészítik.

Másutt is készülnek épité- | si tervek Korea számára. Hétfőn délután a Középülettervező Intézet, dolgozói tartanak rendkívüli gyűlést és felajánlják több koreai középület terveinek elkészítését. A MÉLYÉPTERV, az IPARTERV, a Városépítési Tervező Iroda, a KÖZÉPTERV sem késlekedik a mozgalomhoz való csatlakozáshoz. Korea újjáépítését, a magyar mérnökök és tervezőintézeti dolgozók lelkes közreműködése fogja siettetni.

Gárdonyi Jenő.

Ä MAGYAR VELENCE

MmuniiimiimiimiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiimiiiiiiiiiii

Eltemették 3uchinger Manót

BUDAPEST. — Aug. 22-én a farkasréti temetőben nagy nagy részvet mellett temettek el Buchinger Manó orszaggyu- ési képviselőt. A temetésen Bu hinger Manó családtagjai mel ett nagy számban jelentek rnc, cgi szakszervezeti harcostársai

A budapesti pártbizottság nevében Farkas László, a budapesti pártbizottság másodtitkara az országgyűlés nevében Meki József országgyűlési képviselő. Vas- és Fémipari- Dolgozói. Szakszervezetének elnöke mon lőtt búcsúbeszédet a sírnál.

Uj szaküzletek, áruházak Csongrád megyében

A vásárlók igényeinek fokozottabb kielégítését segítik elő Csongrád megyében is az elmúlt hetekben megnyílt, és a közeljövőben létesülő uj szaküzletek, áruházak. Mindszenten nemrég uj ruházati szaküzlet nyílt egymillió 600 ezer forintos árukészlettel és már a nyitás napján 50 ezer forintot forgalmazott a bolt. Földeákon is textilszaküzlet létesült. Készül már a nagytőkéi uj földmüvesszövetke- zeti bolt és a Csongrád-kuta- siuti állami gazdaság fogyasztási szövetkezetének uj üzlete.

Nagyarányú lakásépítkezés

Vidéken is többezer uj lakás építését kezdik meg az j idén. Nagyarányú épitkezé- j >ek indulnak az ipari központokban. Sztálinvárosban 1029, vomlón 500, Diósgyőrött 400. Jebrecenben 260, Győrött l00, Kazinbarcikán 500, Óz-1 Ion 100 lakás építését kezdik meg 1953-ban. Sok szép uj akás épül Salgótarjánban, Veszprémben, Inotán, Pécsett, Székesfehérváron, Rudabá- nyán és az ország sok más városában. Csupán az építésügyi minisztérium több mint tízezer lakást építtet vidéken ebben az évben. Mintegy 3000 paraszt- és 2000 bányász-kislakás építését tervezik, jelentős állami támogatással.

iUiliíjliiliMiiiiiiiiitnitiMiiiiiimitiitititiii inni ii^jiumt

A Dunamelléki erdőkben

gépesítették -a fakitermelés munkamenetét a fa kidöntésétől egészen az uszályokra rakodásáig. A rakodás eddig kézi erővel történt. Kadó Gábor, a síkvidéki erdőgazdaságok műszaki előadója most ügyes újítással meggyorsította a rakodást. Egy motorral üzemeltethető láncos transzportörrel szállítják a‘ rönköket vagy a tűzifát a partról az uszályba.

— SZEGEDI EMLÉK IV. —

Sok mindenfélének elnevezte* Szegedet az iaök folyamán, ixi. tak úgy, h„gy az alföld fővárosa, tiszapartl metropolis, a - paprikás varos meg nas^nio* meg valamiféle szegedi goi,^. latról is szoktak volt beszelni - Horthy-féle köz- és rablóker-se- ti társaság idejében. Azt erae melte meg Szeged városa legko- vesésbbé, hogy az illető akkui i nagy urak valami gondolatic- lével is dicsekedj enea el ve.«, kapcsolatban, mert ha aaani, . mindenféle vegyi anyag az inte kés urak agyvelejeben vizűt, oldott állapotDan — gonuelat nak nevezhető dolog ott semmiképp se fordult elő. Egy bizony-, azonban: azt a 'nevet, melye Szeged legjobban kiérdemeli volna a múltban, soha nem ka*. - ta meg. Senki se nevezte el a magyar Velencének, pedig e- megillette volna.

A monda szerint Velence i III.—IV. századokban úgy kelet kezett, hogy az olasz lombard- sikság lakói az Adriai-tengerpartok mocsaraiba menekülten a síkságon végigvonuló népvándorlás mindent feldúló barbai törzseknek betörései elől. Ezek a mocsarak és közbül a tenger- szinnél nem magasabb szigetes, nádas és hinár, közbül 4—5 láb mélységű sáros tófenék, melyei a dagály kissé megduzzasztou félnaponkint jó búvóhelyük volt a menekülőknek és itt a tenger színének magasságában ar apróka szigetek csoportján, épült meg Velence márványpalotáival és az egykori szigeten között elkanyargó utcáknan használt lagúnáival.

Szeged, a magyar Velence, h- nem is márványból készült ét nem is a tenger partján fekszik, nagyon példázza az iga*. Velencét. Valamikor a régi időkben kis halásztelepülés lehetett. A török uralom alatt a töröl kereskedők igényeivel háziiparok kezdődtek, gyékényfonás, ta- kácsság, cipészség, papucskészi- tés. Ezek az iparosok részben leszerelt és török obsitos katonák ból kerültek ki, akik szolgála. után ott maradtak és elmagya- rosodtak Szegeden.

De az egyre növekvő lakosság legnagyobbrésze a magyar uralom kegyetlen földesurai eloi menekült, szökött jobbágyból került ki, akik a törökök alatt nagyobb biztonságban voltak mint a magyar kényurak keze. alatt. Végül a múlt századba, a jobbágyok felszabadítása utai. következett az a korszak, mely-1 ről röviden csak azt lehet mondani, hogy az egykori jobbágyok utódait szabadította fel a földtől, amikor a rendszer törvényes és törvénytelen eszközökkel kiszorította a földből a par- holdas parasztokat, akik a munkanélküliség, nincstelenség, a nagybirtok nyomása és a magyar királyi csendőrség hordái elől a városba menekültek, ahol a kezdődő és növekvő'gyáripar felszívta őket egyre olcsóbbodó munkaerőnek.

így nőtt fel a századok menekültjeiből Szeged, a magyar Ve- j lence közel százezres várossá a Tisza partjának homok- és agyag színén. Itt a tenger nem a város mellett terül el, hanem a város alatt és azt a csúnya nevet viselte, hogy talajviz. Ha az olasz Velence mocsarainak és csatornáinak vizét a tenger dagálya frissíti fel kétszer napjában, a magyar Velence alatti téngér dagálya csak kétszer cserél évenkint: télen és tavasszal feljött és nyárára lement.

Irta: BÓDOG ANDRÁS

A talajviz feiszine még nyáron is ott van csak pár lábbal a iola színe aíau. A késő ősiá esők felhozták azt a homokon keresztül, a fagy megkapta, megfogta és a *ora tavasz felhozta a vizet az embeii lakásokba. Az egykori szökött jobbágyok dédunokái annyira vitték Szegeden, hegy nem keileit nekik költséges tengeri fürdőhelyekre utazni, eljött a tenger ohozzá- juk a konyhába, ahol ott helyben papirhaj ókázhattak benne, vagy ami ugyancsak nem volt utolsó mulatság, halászgathat- tak kedvükre az ágy szélerői.

Hiszen mondhatni, hogy ki tehetett arról, hogy a város oly mélyen fekszik és a talajviz olyan magas. A talajvíznek talán még Ferenc Jóska vagy á lovastengerész admirális se parancsolhatott. Ámde voltak Szegednek olyan részei, amelyek csatornázva voltak, szép díszes házakkal és utcákkal. Csakhogy csudák csudája, a szegény népek, munkások, napszámosok, kis emberek még erőszakkal sé lettek volna hajlandók ezekre a helyekre hurcolkodni. ök ragaszkodtak a legalacsonyabban fekvő városrészekhez. Es azt hinné az ember, hogy ha kü!- városrészbe is laktak, hajlandók lettek volna magas, tágas, vízmentes téglaházakban lakást bérelni. Szó sincs róla. így hat á munkás és egyéb szegény nép lakta részekben, Móraváros, Rókus, Alsóváros utcái hosszan eV húzódó vályogtéglás, földszintes egyemeletes pincelakásos házak temérdek soraiból állott, teü egyszobakonyhás, ritkábban két- szobakonyhás bérlakásokkal. A vályogfalakon felszívódik a viz, se vakolat, se mész meg nem maradt rajtuk. Az utcákon feneketlen sártenger minden eső után. Jó, hogy az ottani lakosok nem szoktak volt se autózni, se kocsizni. A gyalogjárók téglákból kirakott hepehupás, keskeny utak a házak mentében, aki szerencsés, nem botlott meg sokszor rajtuk, vagy ha megbotlott, el is esett, nem törté ki kezét-lábát a téglán, hanem az ut melletti mély szennyvfc - árokba esett és bele se fulladt, ha tudott úszni. Mert majd elfelejtettem mondani, hogy a magyar Velence lepipálta az olaszokat abban, hogy olyan nagy és mély csatornák húzódtak el az utcák két oldalán, amilyet még a velencei polgár- mester se látott.

A látvány rendkívüli volt. A téglás gyalogjárókra a házakból pincelakások kis ablakocskái néztek fel és aki bekukucskált, láthatta, hogy féllábas vízben állnak az ágyak és ha volt ilyen is, a tükrös szekrény. A szennyvizes csatorna ott vezetett ki a kapuk mellett nyitottan a gyalogjárón keresztül és ömlött bele az utmenti árokbr amely 'szinültig teli volt szeny- nyes vízzel. Hogy milyen mély lehetett, azt csak jó úszó merte volna kipróbálni. Minden sarkon pallóhidak vezették az árkon által a merészszivüeket. akik át mertek kelni a kocsiút sártengerén, amelyről nehéz volt megítélni, meddig süiyed az ember lába bele, térdig-e avagy csak. nadrágszárig.

A szegedi lagúnák partjain nem nehézpénzü külföldi utazók, hanem mezítlábas gyerekek nyüzsögtek tucatszám, a vízen pedig gondolák helyett a gyerekek mosóteknőkben csónakáá- gat.tak fel és alá. Amelyiknek (Folytatás a 10-ik oldalon)