Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-05-01 / 18. szám
Május 1, 1053. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hétvégi levél írja: Rev. Gross A. László B. D.,' Th. M. Egy félévszázad emlékei Az igazi amerikai szellemet csuful meghazudtoló Wal- ter-McCarran-féle törvény, amelyet tavaly Karácsonykor “kriszkingli” gyanánt kaptunk a törvényhozástól, tudvalévőig 14,000,000 külföldi születésű amerikai lakosnak a státusát veszélyezteti. E szégyentörvénynek a segítségével a hatóságoknak módjukban áll — mondvacsinált gyanuokok alapján — megtagadni állampolgár-jdőltektől a polgárleve- let és száműzni őket; visszavonni a polgárjogot a már polgárokká vált bevándorlóktól és visszaküldeni őket szülőhazájukban, amelynek sok esetben évtizedekkel ezelőtt örök búcsút mondtak; lehetetlenné tenni a progresszív felfogással gyanúsítható elemek bevándorlását, de ugyanakkor elősegi- teni olyan rétegek beözönlését, amelyeknek az ideológiája zúdította a világra a második világháború minden borzalmát és átkos következményeit — egyszóval: ez a törvény az egykor szabadnak és haladónak ismert Amerika földjén olyan helyzetet teremt, amelyben az igazi, hagyományos amerikai szellem kultiválása veszedelmes bűnnek, viszont az amerikai tradíciók durva felrúgása hazafias erénynek számit. A Walter-McCarran-féle bevándorlási és nemzetiségi törvény lényegében alig különbözik az infámis nürnbergi törvényektől — a kettő között legföljebb fokozati különbségek fedezhetők fel — és ha jól emlékszem: a nürnbergi szellemet az amerikai nép és kormány vagy 12 esztendővel ezelőtt olyan embertelennek és tűrhetetlennek találta, hogy szerzői és hívei ellen a történelem legvéresebb hadjáratát indította meg, még pedig annak a generálisnak a fővezérlete alatt, akit ma elnökünkként tisztelünk . . . Tévedés ne essék: a Walter-McCarran-törvény a Tru- man-adminisztráció idején és demokrata-párti “honatyák” kezdeményezésére született meg, tehát Eisenhowert és pártját eszünk ágában sincs a szerzőséggel vádolni. De ma republikánus adminisztrációnak és törvényhozásnak a gyönyöreit élvezzük és jogunk van elvárni, hogy a hibás demokrata-párti kezdeményezéseket az uj rezsim gyökeresen korrigálja. Eisenhowertól kiváltképen jogunk van ilyen orvoslást követelni, hiszen választási kampánya alatt nem habozott a szóbanforgó törvény “egyes igazságtalanságait” elítélni és megválasztása esetére azoknak eltávolítását megígérni. Nos, háromhavi republikánus uralom után, eddigelé •semmi nyomát sem látjuk annak a szándéknak, hogy ezt a kimondottan fasiszta törvényt kitöröljék az Egyesült Államok törvénytárából. Ez legalább két okból látszik fonáknak: Először azért, mert — amint látom — Eisenhower nem az az ember, aki a korábbi törvényeket és legfelső bírósági döntéseket sérthetetleneknek és megváltozhatatlanoknak tekintené; ha ő helytelennek tart egy törvényt, minden követ megmozgat, hogy azt minél előbb megváltoztassa. Példa erre a tenger- partmelléki olajmezők tulajdonjogának-a kérdése. A demokratapárti kormány kezdeményezésére a korábbi törvényho- . zás kimondta, hogy ezek az olaj mezők nem annak a három államnak a kizárólagos tulajdonát képezik, amelynek a területével történetesen határosak, hanem az egész országot illeti meg azoknak birtokjoga. A Legfelsőbb Bíróság szintén ilyen értelemben döntött. Ám Eisenhower úgy véli, hogy ez a törvény jogtalan; a Supreme Court is nyilván “tévedett” — tehát dacolva az ország közvéleményével, a korábbi törvényhozással és magával a legmagasabb bírósági döntéssel, nagysietve keresztül akarja hajszolni azt a törvényt, amely ezeket a gazdag olaimezőket elvenné az ország népétől és odaajándékozná a három érdekelt államnak. Ilyen sietséget és igyekezetei nem látunk az elnök ur részéről a Walter- McCarranék szégyentörvényének a megváltoztatásával kapcsolatban . . . Igaz viszont, hogy ez esetben mindössze 14,000,000 ember sorsáról és lelkinyugalmáról van szó, mig az olajmezők esetében a nagy olajtársaságok érdekei forognak kockán, már pedig azt a vak is láthatja, hogy a kettő közül az utóbbi a sürgősebb és fontosabb — ugyebár? . . . De van egy másik ok is, amiért felette furcsának találom, hogy az elnök ur még mindig nem tett semmiféle komoly lépést a szörnyszülött McCarran-törvény revíziója érdekében. Eisenhower ugyanis — mint azt uton-utfélen kihangsúlyozni igyekszik — mélységesen vallásos ember. Nos, a szóbanforgó törvény nemcsak az igazi amerikai szabadsággondolattal áll éles ellentétben, de hadilábon áll a vallás legelemibb törvényeivel is. Ha elnökünknek, aki azt állítja, hogy a teljes Bibliát már 18 éves kora előtt kétszer áttanulmányozta, némi kételyei volnának aziránt, hogy a Walter- McCarran-féle törvény valósággal lázadás Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott parancsai ellen, akkor legyen szabad emlékezetébe idéznem a következő szentirási pasz- szusokat: “Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik” (II. Mózes 12:49.) Irta: LOVÁSZ ISTVÁN A múltamat, küzdelmeimet, bizonyos emlékemet, melyek ötven éven át felhalmozódtak, szeretném tömören összefoglalni és leírni. Nagy munka ez egy fáradt munkáskéznek, egy fáradt agynak, de megpróbálkozom lefesteni nagyjából... 1903 május első hetében tapostam, mint a rosszmá- juak mondják, e göröngyás földre. Nem találtam itt sem egyebet, mint a mindennapi küzdelmet, az 56 órás munkahetet és naphosszat, futót-, tam munka után; közben ab- rakolni, erőt szedni, pénzt keresni, hogy az ember tudja kihozatni a családját. Nem találtam egyebet, mint az örökkévaló futást, szaladgálást, a küzdelmes életet, melyet az európai országokban is megkaphattunk. Semmi sem volt úgy, mint- ahogy elképzeltük eljövetelünk előtt. Küldöttünk, mint a legtöbb bevándorolt és kerestük az összekötő kapcsot azokkal az emberekkel, akik nemcsak a mindennapi kenyérért küzdenek, hanem a jövő építését is látják és formálják. 1903 május havában vettem meg a new yorki standen a Népakarat cimü újságot. Jersey Cityben laktam, átrándultunk megtekinteni a világ nagy faluját. Találtam egy pár tucat, nagy palotát, amely díszítette az alsóváros környékét, a Bronx tája puszta erdő és farm volt, a lóvonatot, a többi minden olyan volt, mint az európai városok. A megvásárolt lapom utján kapcsolódtam be a mozgalomba, amelynek a mai napig is jó katonája voltam. Az ötven éveimből nem maradt el egy nap sem, hogy ne lettünk volna a poszton, küzdöttünk, formáltunk, szervezkedtünk, agitáltunk, adakoztunk. Eredményünk az, hogy mozgalmunk ma is életképes. Én meg vagyok elégedve az eredménnyel. Mért is ne volnék megelégedve ? Az ötven év alatt a tudósok feltalálták a repülőgépet, a rádiót, a televíziót, az atombombát. Ezt az utolsót kár volt. feltalálni, mert a gazdagoknak kinyílt a szemük. Az atombombában nemcsak profit van — hanem halálfegyver is a kezükben. Ez a halálfegyver fogja elpusztani azokat» kik emberéletek ellen fogják felhasználni. A sok küzdelem viszontagsága után meg kell emlékeznem arról is, volt-e az ötven évem alatt vig és örömteljes boldgo napom? Azokból is jutott kevés részemre. Résztvettem a mozgalmakban, dalban, zenében, táncban, színdarabokat tanultam, ázokban szerepeltem. Sokszor éjfélután mentünk haza fáradtan, másnap munkába menni, robotolni. Az 1914 és 1918 közötti években az első háború ideje alatt döglésig volt munka a Bethlehem Steelben. New Yorkbóli és vidékéről csoportszámra hozták a munkásokat fegyvert, csinálni. A Bethlehem Steel aratott, a halál is aratott a harcmezőkön — de a sárga újságok dicsőítették a háború rémét. Sok volna leírni mindazt, amire vissza tudok emlékezni, de hadd Írják le mások, kik szebben tudják lefesteni e küzdelmes életet. Az ötven évet, melyet leéltem, hozzát/ehetem a maDEMOKRATA VÁDAK A GOP ELLEN A new yorki demokrata párt Waldorf-Astoriában tartott bankettjén Adam Clayton Powell new yorki képviselő azzal vádolta az Eisenhower kormányt, .hogy “szét akarja rombolni az amerikai munkásosztály minden mozgalmát.” S ugyanakkor olyan üzérkedés folyik, “ami szégyenletesebb, mint a hírhedt republikánus Teapot, botrány.” Powell kijelentette, hogy a Kongresszus a Taft-Hartley törvény megszigorítására irányuló javaslatokban egyáltalán nem veszi figyelembe az Eisenhower által, az AFL konvencióján tartott beszédében tett ígéreteket és azt remélik, hogy az uj törvénynyel szétrombolhatják az amerikai munkásmozgalmat. “Amerikát manapság a nagyipar egy igazgatósági bizottsága irányítja, mely egyáltalán nem törődik azzal, hogy mit akar az Egyesült Államok elnöke, aki csupán a bizottság tiszteletbeli .feje. Csak akkor fogadja el a Fehér Ház kívánságait, ha azokat saját akarata szerint szabják.” Herbert Lehman new yorki demokrata szenátor kijelentette, hogy a McCarthyzmuS terjedő ragálya pusztulással fenyegeti a Jogok törvényét. A GM profitja A General Motors bejelentette, hogy forgalma uj rekordot ért el ez év első 3 hónapjában, 2.5 miliárd dolárt. A tiszta profit 1 dollár 70 cent részvényenként, a multévi 1 dollár 42 cent helyett. “A jövevényen ne hatalmaskodjál.” (II. Mózes 22:21.) “Hogyha jövevény ember bujdosik közöttetek a ti földeteken, bosszúsággal azt ne illessétek. Mint szintén a lakos közületek, olyan legyen közöttetek a jövevény. Szeressed azt, mint magadat.” (III. Mózes 19:33-34.) “Egy rendtartástok legyen néktek; mind jövevénynek, mind a föld lakosának.” (IV. Mózes 9:14.) Ha a mi derék elnökünk olyan jó amerikai és olyán igaz IstenhivÖ, mint amilyennek szeretné, hogy tartsuk őt, itt az idő, hogy ezt az amerikaiatlan és istentelen törvényt örökre száműzze országunk törvénytárából, amely bizonyára nagyon pironkodott, mikor ezt az oda nem illő cikkelyt belé- erőszakolták . . . gyár földön eltöltött 27 évemhez, összeadva ez az életem küzdelmes, fáradságos jussa! Az életem küzdelmei között egy cél vezetett: munkából soha el nem késni. És mégis egyszer velem is megtörtént. A 916 években egy reggel munkába megyek és a gyárkapu előtt rám ordított az istentelen duda, egy kicsit szomorú lettem és fáradt voltam. Megálltam gondolkodni, mivel színesítsem ezt, a napot. Ne legyen csak rossz oldala, lgyen valami boldogság is benne. Szép idő volt Junius elseje. Felmentem a hegyre, ahol Oláh Sándor barátom lakik. Vagy ötszáz méterrel lejebb egy gyönyörű forrásvíz van, a forrástól néhány lépésnyire feljebb szép árnyékos fa van, lefeküdtem, elaludtam. A tehenek ott, legeltek a völgyben, tizenkét órakor jöttek ivóra a forráshoz, azoknak a kolmopjától ébredtem fel. Megettem a luncsomat, ittam reá felséges friss forrásvizet, lefeküdtem, újra elaludtam délután 4 óráig. Lassan összeszedelőzködtem. -4- Gondoltaifi magamban: na, Pista, ez a nap többet, ért, mint életemnek minden pihenése ! Hazamentem jó kedélyes hangulatban, fütyölve, dudorázva. Kérdi a feleségem: Mi van veled, apám, hogy olyan jó hangulatban vagy? Mondom neki: ne kérdezzél semmit, anyám, mert ez a nap volt életemnek a legboldogabb napja; kialudtam magam egy munkanap hosszat ott fent a forrásnál. Sem azelőtt, - sem azóta ilyen felséges pihenő boldog napom nem volt. Még van egy boldog emlékem. Szomorú volna fel nem jegyezni, mert ez is a boldogságomhoz tartozik. A 906-os évben Bridgeporton laktam, akkor ismertem meg Abet munkásköltőt. Páran felkerestük lakásán, közben megajándékozott egy kis könyvvel és egy dafab nyomtatott papirost adott át. Kért, olvassam el figyelmesen; ha jól emlékszem, egy munkás cimü vers volt. Elolvastam kétszer figyelmesen, hozzám fordult s azt kérdezte tőlem: mondjam el őszintén a többi versszakaszokról, melyik ragadta meg a figyelmemet, olvassam fel neki, és felolvastam. íme: Ha eszem vesztve eszmém ; feladom Vagy elvakit fény és vagyon. Ha elvem feladom vagy ! megtagadom, Mint veszett kutyát lőjjeték agyon! Abet munkásköltőnk csakl annyit mondott: Ha betartja, amit, nekem felolvasott, akkor egyuton haladunk. Boldog vagyok, hogy azon az utón haladtam mindég. Poszton voltam és leszek halálomig, ez is egy boldog emlék számomra az ötven évből ! j
