Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-02-06 / 6. szám
r 4 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. (16) Katie Corneliusnak nevezte el a fiát, egy nemesjellemü drámai hős után, akit a színpadon egy csinos színész alakított. Később azután a brooklyni dialektus Neelyre rövidítette a gyerek nevét: ezen a néven szólitották. A fiú Katie számára az egész világot jelentette. Katie nem okoskodott, nem elemezte az érzelmeit: ez igy volt. Johnny második helyre került. Francié pedig egészen hátraszorult az anyja szivében. Katie szerette a kisfiút, mert a gyerek teljesen, egészen az övé volt; sokkal‘inkább az övé mint Johnny vagy Francié. Neely szakasztott mása az apjának. Katié olyan férfit akart nevelni belőle, amilyennek Johnnyt szerette volna. Johnny összes jótulajdonságai meglesznek a kisfiúban, erre vigyáz az anyja. Ha a fiában is megmutatkoznak Johnny rossz hajlamai, kiirtja belőle. A fiú felnő és az anyja büszke lesz rá és a gyerek öreg napjaira gondját fogja viselni. Ka-_ tie mindig mellette áll, vigyázni fog rá. Francié meg Johnny majd csak boldogulnak valahogy. A fiúra nagyon kell vigyázni. Azon lesz minden erejéből, hogy a fiú necsak boldoguljon valahogy, de vigye is valamire az életben. A gyerekek lassankint felnőttek, s ez évek alatt Katiéból a gyöngédség, a melegség fokról- fokra kihalt; de annál jobban megizmosodott a jelleme. Erélyes, kemény, előrelátó asszony lett belőle. Szívből szerette az urát, de a régi, szenvedélyes imádat elfakult. Katie szerette a kislányát, mert sajnálta a gyereket. Inkább szánalom s kötelességérzés fűzte hozzá, mint vszeretet. Az apa és a kislány megérezték az asszonyban végbemenő változást. A kisfiú erősödött, egyre szépült. Johnny egyre gyöngébb lett. Egyre mélyebbre csúszott a lejtőn. Francié megérezte, hogy az anyja mint gondolkodik róla. A gyermekből ez valami keménységet váltott ki az anyjával szemben. Ez a keménység, noha paradoxnak hangzik, kissé közelebbhozta kettejüket, mert anya és leánya ebben hasonlítottak egymáshoz. Neely egyesztendős lett. Katie akkor már tudta, hogy nem számíthat Johnnyra. Johnny sokat ivott. Dolgozott, de csak egy-egy éjszakai munkát vállalt. A bérét ugyan hazahozta, de a borravalókat megtartotta italra. Túl gyors iramú volt Johnny számára az élet. Még szavazati joggal sem birt, s felesége volt és két kis gyereke. El sem kezdett élni és már vége mindennek, már nincs mit remélnie az élettől. Sorsa kiszabva: Johnny Nolan ezt mindenkinél világosabban látta. Katie ugyanazokkal a nehézségekkel küszködött mint az ura. Tizennyolc esztendős volt, két évvel fiatalabb Johnnynál. Mondhatjuk: az ő sorsa is ki volt szabva, ő sem élt még s ő sem remélhetett már semmit az élettől. S a következtetés? Ez a lényeges. A két ifjú ember más-más .következtetésre jutott. Johnny tudta, hogy sorsa ki van szabva és beletörődött. Katie nem akarta elfogadni végzetét. Uj életet kezdett, midőn a régi élete végétért. Az asszony kiirtott magából minden gyöngéd érzést. Erélyes lett. Lemondott álmairól s az élet kemény valóságát vállalta helyettük. Katie vad, szenvedélyes életösztönével küzdött a fennmaradásért, a maga folytatásáért. Johnny halhatatlanság után sóvárgott: igy lett haszontalan álmodozóvá. Ez volt a nagy különbség a két fiatal ember között, kik egykor oly nagyon szerették egymást. XL Johnny huszadik születésnapján nyert szavazójogot. Azzal ünnepelte meg, Hogy három nap egymás után ivott. Mikor hazajött, Katie rázárta a hálószobát, hogy ne jusson több italhoz. Ez sem józanitotta ki. Idült részegségi rohamot kapott. Sirt, könyörgött, adjanak neki italt. Jajgatott, hogy rettentően szenved. Katie nem engedett. Nagyon helyes, mondta, csak szenvedjen, ettől megedződik, jó lecke, legalább leszokik az italról. Szegény Johnny ettől bizony nem edződött meg, JPityergett, sikoltozott, összeesett mint AMERIKAI MAGYAR SZÓ egy rongy. A szomszédok végül megunták a dolgot. Dörömböltek az ajtón, hogy tegyen már valamit Katie ezzel a szegény emberrel. Az asszonyka kegyetlenül összeharapta a száját: kikiáltott, törődjenek a saját dolgukkal. Szembeszállt a szomszédokkal, de tudta, hogy a hónap végén el kell költözniök innen. Nem maradhatnak a környéken. Johnny szégyent hozott rájuk. Estefelé már Katienek is az idegeire ment ez a gyötrelmes sikoltozás. Belegyömöszölte a két kicsinyt a gyerekkocsiba és elment a gyárba. A jóindulatú munkavezető elhívta Sissyt a gép mellől. Katie elmondta a testvérének, mi történt Johnnyval. Sissy megígérte, hogy amint szabadul, átmegy hozzájuk és rendbehozza Johnnyt. Sissy előbb megkérdezte a barátját, mit tegyen a sógorával. A fiatalember kioktatta. Tanácsára vett félpint jó whiskyt. Az italt keblébe rejtette. Befűzte telt mellén az alsóderekat s rágombolta a ruhát. Azután elment Katiehez. Azt mondta a húgának, hagyja őt egyedül Johnnyval, akkor rendbe tudja hozni. Katie összezárta őket a hálószobába, ő pedig visszament a konyhába. Két karjára hajtotta a fejét az asztalon, igy töltötte az éjszakát. Várt. Johnny szegény, ködös agya kitisztult egy pillanatra, amint Sissyt megpillantotta. Megragadta a karját. — Te jóbarátom vagy, Sissy. Testvérem vagy. Az Isten szerelmére, adj innom. — Türelem, Johnny, türelem — mondta az asszony lágyan, vigasztalóan. — Hoztam italt. Kigombolta az alsóderekat. Habfehér, hímzett fodrok buggyantak ki s egy rózsaszínű szalag. A szoba megtelt Sissy erős illatszerének édes, meleg szagával. Johnny csak bámulta, tágranyilt szemmel, amint az asszony kicsomózta a szalagot s meglazította az alsóderekat. — Ne, ne, Sissy! Kérlek! — nyögött fel az ember. —< Ne hülyéskedj, Johnny. Mindennek megvan a maga helye és a maga ideje. Nem erről van szó. — S az asszony kihúzta kebléből az üveget. A férfi utánakapott. Az üveg meleg volt az asszony testétől. Sissy hagyta, hogy egy nagyot húzzon belőle, de aztán kicsavarta az üveget a görcsösen szorító ujjak közül. A férfi az ital után megnyugodott. Elálmosodott. Kérte az asszonyt, ne menjen el. Sissy megígérte, hogy mellette marad. Nem sokat teketóriázott, meg sem kötötte fehérneműjén a szalagokat, nyitott alsóderékkal lefeküdt az ágyra az ember mellé. Karját a válla alá csúsztatta s a fiú az asszony jószagu, csupasz mellére fektette arcát. Elaludt. Lehunyt pillái alól kiszivárgó könnyei ráhullottak az asszony keblére, s könnye forróbb volt mint a meleg asz- szonyi test. Sissy nyitott szemmel feküdt mellette. Belebámult a sötétbe. Az volt az érzése, mintha valamelyik gyermekét tartaná a karjaiban. Egyik gyermeke sem maradt életben, egyik sem érezte az ő meleg szeretetét. Nagyon-nagyon szelíden simogatni kezdte a fiú göndör haját, az arcát. Johnny álmában néha felnyögött, akkor kedves szavakkal csittitotta, mintha a gyermekéhez beszélne. Görcs állt a karjába, próbálta kihúzni a fiú válla alól. Az egy pillanatra fölébredt, magához szorította az asszonyt, könyörgött, ne hagyja el. Úgy szólította őt: anyám. Johnny föl-fölriadt s ilyenkor elfogta a rémület. Sissy egy korty whiskit adott neki. Hajnal felé Johnny egészen magához tért. Az agya tiszta volt, de panaszkodott, hogy fáj a feje. EI- fészkelődött az asszony mellől s nyögni kezdett. — Gyere vissza a mamához — súgta lágyan, szelíden az asszony. Két karját szélesre kitárta $ a férfi megint hozzábujt s arca az asszony jóságos keblén pihent. Csöndesen sirt. Elzokogta minden félelmét, gondjait, hogy retteg a szörnyű élettől. Az asz- szony hagyta: hadd beszéljen, hadd sírja ki magát: Úgy tartotta karjában, mint ahogyan gyermekkorában az édesanyjának kellett volna magához ölelni. Az anyja sosem volt gyöngéd hozzá. Sissy veie sirt. Amikor a fiú már jól kibeszélte magát, odaadta neki a maradék whiskit s John-, ny végre kimerültén mély álomba merült. Az asszony sokáig feküdt mellette. Egész csöndesen. Ne érezze a fiú, hogy elhúzódik tőle. Reggel felé Johnny keze, amivel az asszony kezét szorította, elernyedt. Arca megbékült, kamasznak látszott megint. Sissy a vánkosra csúsztatta fejét. Ügyesen levetkőztette és jó melegen betakarta. Az üres whiskys üveget kihajította a szeí- lőztéiőaknába. Úgy okoskodott: fölösleges a húgát ezzel izgatni. Gondosan csokorra kötötte feFebruary 6, 1953 hérnemüjen a rózsaszín szalagokat, megigazította a derekat. Kiment a szobából. Nagyon halkan becsukta maga mögött az ajtót. Sissynek két gyöngéje volt. A szerelem és az anyaság. Határtalan odaadás a szerelemben és az anyaságban. Tele volt gyöngédséggel, oda akarta adni magát mindenkinek*, akinek szüksége volt rá: a pénzére, az idejére, az utolsó szál ingére, vagy az irgalmára, megértésére, barátságára, a társaságára, a szerelmére. Anyja volt mindenkinek, aki útjába került. Szerette a férfiakat, igen. Szerette az asszonyokat is, az öregeket, de legjobban a gyermekeket. - Ó, hogy szedette a gyermekeket. Szerette a szomorúakat, a kisemmizetteket. Boldoggá akart tenni mindenkit. A jó papot, akihez hébe-hóba gyónni ment, el akarta csábítani, mert megsajnálta, hogy a szegény ember egész életére nőtlenségre van kárhoztatva és. nem ismerheti meg a legnagyobb örömöt az életben. Szerette a rühös, kóbor kutyákat. Sirt, ha meglátott girhes macskát vastag oldallal a brooklyni utcasarok körül sompolyogni, valami odút keresve, hol megkölykezzen. Szerette a kormos verbeket. Sissy szemében az üres telkeken növő fü is szép volt. Lóherét szedett a telkeken, csokorba kötötte a kis fehér virágokat s azt hitte, a jó Isten szebb virágot nem teremtett. Egyszer egy egeret látott otthon a szobájában. Másnap éjjel kis dobozt készített neki és sajtot morzsolt belé. Igen, Sissy mindenkinek meghallgatta a panaszát: de az ő bajaival senki sem törődött. így volt ez rendben: Sissy mindig csak adott, adott és nem várta, hogy az embertársai neki adjanak. Sissy belépett a konyhaajtón. Húga duzzadt szemmel, gyanakvó pillantással nézte rendetlen ruháját. , — A testvérem vagy — mondta szánalmas gőggel. — Remélem nem feledkeztél meg róla. — Marha! Te ostoba szamár! — felelte Sissy. Tudta, hogy a húga mire céloz. Mélyen belenézett Katie szemébe s mosolygott. Az asszonyka egyszeriben megnyugodott. — Hogy van Johnny? — Kialussza magát, s nem lesz kutyabaja. De az Isten szerelmére kérlek, ne veszekedj vele, ha fölébred. Ne veszekedj vele, Katié. — Azt- mégis meg fogom mondani neki, hogy... .cC;;v!h ttftu — Vigyázz, Katie. Ha meghallom, hogy zsörtölődsz vele, elveszem tőled. Esküszöm, hogy elr veszem a Johnnydat. Pedig a testvérem vagy. Katie tudta, mire céloz a nénje s kicsit megijedt. — Jó, hát nem zsörtölődöm — mormolta. — Most nem. — No, ugylátszik, idővel mégis asszonnyá növöd ki magad — helyeselt Sissy s megcsókolta a húga arcát. A húgát is sajnálta, nemcsak a sógorát. Katie egyszerre összetört. Keservesen sirva- fakadt. Csúnya, kemény hangok bugyborékoltak ki a torkán, mert vissza akarta tartani a sírást. Nagyon szégyelte, hogy nem bírja türtőztetni magát. Sissynek most ugyanazt kellett végighallgatnia, amit Johnny az éjjel már elpanaszolt neki. A húga természetesen más szempontból nézte a dolgokat. S az asszony másként kezelte Katiét mint a sógorát. Johnnyval szelíden, anyásán bánt: a fiúnak erre volt szüksége. A húga acélos karakter. Sissy becsülte ezért. Hagyta Katiét, hadd fejezze be a mondókáját. Addigra maga is acélossá keményedett. — Most mindent tudsz, Sissy. Johnny iszákos. — Hát kedvesem, mindenkinek van valami csúf hibája vagy gyöngéje. Végy csak engem: életemben nem nyúltam italhoz. Tudod-e, mondta az asszony becsületes, elképesztő naivitással — hogy mit mondanak rólam az emberek? Azt beszélik, hogy én rossz nő vagyok. Hát el tudod te képzelni ezt? Bevallom, itt-ott elszívok egy cigarettát, de hogy én rossz nő volnék... , — Hát ahogy te a férfiakkal viselkedsz, az emberek azt hiszik. . . — Katie! Ne veszekedj! Mindenki olyan, amilyennek született. S úgy él, amilyen a természete. A te urad jó ember. — Iszik. — Nem is fog leszokni róla. Soha. Ezen nem tudsz változtatni. Iszik, hát iszik. Fogadd el ezt is, mint a többit. A jótulajdonságával a rosszakat is. J 4 — Micsodát? Hogy nem dolgozik? Hogy éjszaka kimaradt? A korhely barátait? — Hozzámentél. Tetszett neked. Erre gondolj, a többit felejtsd el. (Folytatjuk)
