Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-02-06 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 6, 1958 Szebenyei József rovata Ammondó vagyok ... A BOLÍVIAI ÓN, az iráni olaj komoly fejfájást OKOZ AZ UJ EISENHOWER KORMÁNYNAK — Nem fogadnak szót az olvasók — Ugye könyörögtem önöknek, kedves munkástársak, a két előző rovatomban, hogy vasárnap menjenek a templomba imádkozni, nehogy az uj elnökünk ránk szabadítson még egy háborút a koreai mellé? Biztosan nem mentek el és^nem fogadták meg a tanácsom, mert mit tesz Isten ? Láthatják, hogy már meg is csinálta a Wall Street tanácsára vagy,a generálisai, McArthur mfcg Taft admirális, McCarran és McCarthy vezérezredesek javaslatára a második frontot, ahol a Csang Kaj-sek-et ráuszítja a Kínai Köztársaságra és ha azok letiporják Csángót, akkor mehetnek a mi fiaink Formózába is verekedni meg meghalni. Kis változatosság nem árt a halottaknak meg a sebesülteknek, gondolja Taft barátunk, meg gondolják a republikánus képviselők, szenátorok, meg a velük egyivásu demokraták is. Az első beszédében, amit a Kongresszushoz intézett az j i uj elnökünk, bejelentette, hogy hadd verekedjenek a kínaiak egymás között, kivonja az eddig “elválasztó” hadihajókat a szorosból; bejelentette, hogy az árak ellenőrzését meg kell j szüntetni, hadd kérjen minden boltos annyit, amennyit akar a portékájáért; a munkás meg vesse le az ingét és adja oda ,a gyárosoknak; aztán bejelentette, hogy a háziurak hadd emeljék a lakbéreket és a tilalom bedöglik, ha lejár a határidő április végén; az adót nem szállítja le, mert addig nem lehet, mig a költségvetés egyenlő nem lesz a kiadásokkal; szóval amit beigért a jó asszonyoknak a választás előtt, r hogy béke lesz, elmegy7 Koreába békét teremteni, adóleszálli- tás lesz, mert nagy a szegény emberen a teher, vigyáz majd arra, hogy az életstandard magasabb legyen és jól keressen minden dolgozó. Most azonban az ellenkezőjét sorolta fel. * mint a kormánya terveit a jövőre nézve. Igazam volt-e mikor azt javasoltam, hogy gyerünk a templomba imádkozni? Én ugyan nem vagyok katona szakértő, de annyit minden félig értelmes ember is tud, hogy a Csang-féle “nemzeti” hadseregnek alig van némi kis felszerelése, alig van néhány bombázó gépje, ha" egyáltalán van, Formózában nem terem se puskapor, se gépfegyver, azt majd nekünk kell szállítani. így érthető ugyanis, hogy az a, republikánus kormány, amelynek tagjai a General Motorsból meg a General Elec-' tricből, meg a teherautó-gyárosok igazgatóiból kerültek ki, szívesen látnák, ha az egész Csang-bandát mi látnánk el fegyverrel, ágyúval, tankokkal meg ezernyi ezer teherautóval, hisz azt a republikánus párt főmoguljai gyártják és mit árt az, ha egyik 500, a másik ezermillió dolláros megrendelést kap, nehogy a szegény Csang ott álljon megfürödve. . Azt is tudom, — igédig csak tartalékos hadnagyocska vol- r tam — hogy a 400 milliós Kina Népköztársaság többet tud termelni «nemcsak katonaságban, hanem bombákban meg r bombázó gépekben is, mint a Csang pár százezer, rongyokban járó katonája, akiket a Formóza pár millió népe kell, ■ hogy eltartson étellel, ruhával, már évek óta; azt is tudom, hogy ha a Kínai Köztársaság át akar menni Formózába, van neki hajója, amivel átmenjen, hogy van nekik (most jelentették a nagy lapok) négyezer és ötszáz repülőgépjük pont szemben Formózával, tehát ha kell, le tudnak ejteni negyvenezer katonát minden két órában Formóza szigetén ' és akkor majd kézzel-lábbal integet Csang bácsi át Koreába, ! hogy “gyertek hamar, mert bajban vagyok.” Vagy me- 1 gyünk, vagy nem megyünk, de valószínű, hogy megyünk és akkor már kész a világháború. Mert mit dobna rájuk Eisenhower tábornok? Kis atomot, aprót, de hatásosat. Mire mi következik, mit gondolnak? — Nincs olyan hülye kis tartalékos hadnagyocska, aki ne tudná, hogy Csangnak annyi esélye sincs, mint volt a nagy . segítség idején benn a kínai hazában, amikor még Truman nyomta beléjük a milliókat, ő tudta tapasztalatból, hogy Csang csak pénzbe kerül, de soha le nem tudja verni a kizsákmányolt, agyonéheztetett kínai népet, akiknek elég volt az ő uralmából, tehát szétválasztotta őket, nehogy újra nekünk kerüljön pénzbe, repülőgépbe, tankba meg ágyúba. Ezeknek a republikánus ágyugyárosoknak azonban más a felfogásuk, amikor arról van szó, hogy felszerelést szállítsanak Ázsiába. A haszon a fontos és nem az, hogy a Mrs. Smith fia ott vész és az amerikai nép belesápad az egyszerű tervbe is, amit az uj elnökünk olyan szárazon bejelentett i hétfőn délben. A kongresszusi képviselők meg tapsoltak neki. í. Ezzel szemben az angolok meg a franciák “megrendülve” hallották az uj intézkedést. Churchill kijelentette a kép- visclőházban, hogy a múlt héten, mikor Washingtonban tanácskozott Eisenhowerrel, az nem is említette előtte ezt a tervet. Nem tudott róla. Az angol munkáspárt tagjait ép ng^Yhégdöbbentette a hir, mint a francia kormányt meg a képviselőket. Ezek nem akarnak újabb háborút. Nekik elé' volt, mert ők kapták a hitleri bombákat a nyakukba, ner a Mr. Taft meg a társai. És még a tetejében ezt a hirt ak A sok probléma között, a- mit az Eisenhower kormány örökölt Trumantól, nem kis -jzerepet játszik a bolíviai ón es az iráni olaj, melyeket nemzeti tulajdonba vettek. Mig a bolíviai ón az amerikai monopólium tulajdona volt a múltban, az iráni olaj az Angol-Iráni Olajtársaságé. Washington, mely természetesen ellenezte a bolíviai bányák nacionalizását, kénytelen továbbra is megvásárolni az azokból kitermelt ón nagyrészét, hogy azzal uralomban tartsa Victor Paz Estenssoro elnök ingadozó kormányát, noha ez, a kormány rendelte el a nép nyomása alatt az idegen tulajdonban lévő bányák nacionalizását. A helyzet ugyanis az, hogy Bolivia közgazdasági összeomlás előtt áll s Estenssoro bukása után egészen biztosan népi koalíciós kormány kerülne htalomba, éppenugy, mint Guatemalában. Washington célja nem az, hogy megsegítse Bolíviát hanem inkább az, hogy kiéheztesse és igy megadásra bírja. Az ónbányák exportja jelenti az ország'legfőbb jövedelmét, azonban az U. S. csak éppen annyi ónt vásárol, hogy az ország valamiképpen eltengődjön s a jelen kormány hatalomban maradhasson. Közben, mint az U. S. News and World Report Írja: “A külügyminisztérium reméli, hogy egyezményt ér el, melynek alapján kártalanítják a bányák amerikai részvényeseit.” Minthogy Bolivia megkötött helyzetben van és a mai körülmények között nehezen tudná elszállítani az ónt, Washington fenn tudja tartani nyomását, azáltal, hogy vásárol egy keveset (5,000 tonnát), azonban Bolíviának nagyobb exportra, azaz több dollárra van szüksége. Washington egyelőre hazárdjátékot űz Bolíviával," legalább addig, amíg Európában elintézi az Atlanti paktumot fenyegető egyenetlenséget, aztán valószínűleg más eszközökhöz folyamodik. Azt reméli, hogy az apró vásárlásokkal addig sikerül hatalomban tartani a jobboldal felé hajlamos kormányt. Minthogy azonban fennáll az eshetőség, hogy népkormány kerül hatalomba, a kommunisták bevonásával, mint John Foster Dulles külügyminiszter jelezte kedd esti beszédében, az Eisenhower kormány ellenlépésre készül. Az iráni helyzet Iránban ugyancsak az a helyzet, hogy az angol kormány teljes kárpótlást akar íz Angol-Iráni Olajtársaság számára a nemzeti tulajdonba vett olajért. A Churchill kormány angol tulajdonnak tekinti az iráni olajat és halihaj óival zárta körül Irán kikötőjét, nehogy abból el- szállitsanak valamit. Eddig mindössze egyetlen olasz hajónak sikerült áttörni a blo- xádot, valószínű az angol kormány beleegyezésével, illetve szemhunyásával. Minthogy Irán és Anglia között megszakadt minden kapcsolat, az U. S. vette át a vezető szerepet a Mossadegh kormánnyal folytatott tárgyalásban. Mint azonban az U. S. kénytelen volt ólmot vásárolni Bolíviától, hogy fenntartsa a jobboldali kormányt, kénytelen lesz igen hamar olyan egyezményt létrehozni Iránnal is, természetesen angol beleegyezéssel, hogy az iráni olajat is kiszállíthassák, még mielőtt egyezmény jönne létre a kártéri tést illetőleg. Az iráni népfront ugyanis szintén erős és Mossadegh bukásával köny- nyen kormányra kerülhet, így az angol kormány nyilvánvalóan beleegyezett Washington nyomására, hogy olyan egyezmény jöjjön létre, melynek alapján eladhatják az iráni olajat, feltéve, hogy a Mossadegh kormány hajlandó lesz elfogadni, hogy nemzetközi bizottság döntsön az angol olajtársaságnak fizetendő kártérítés fölött. Az iráni olajat a nemzetközi olajtársaságok vásárolnák fel s U. S. előlegképpen kölcsönt folyósítana a megszorult Mossadegh kormány számára. Ugyanakkor beszélnek arról is, hogy egyik amerikai olaj- társaság venné át az iráni olaj kitermelését. Mindezek természetesen ellenőrizhetetlen hírek. Az egyetlen bizonyos valami az(/ hogy Washington sietteti a dolgot, mert ideges, hogy Irán gazdasági összeomlása esetén a ba oldal kerülne kormányra. A monopóliumok dilemr iája A Wall Street monopóliumaiban igen nagy nyugtalanságot keltett az Egyesült Nemzetek Általános Tanácsának decemberben hozott határozata, mely felhatalmazza az egyes országokat, hogy nemzeti tulajdonba vegyék nyersanyagforrásaikat és iparukat. A határozat egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy a nemzeti tulajdonba vett üzemekért kártérítést kell fizetni az idegen tőke- befektetőknek, akik soha nem tekintették szem előtt az egyes országok jólétét, hanem saját profitjuk érdekében kizsákmányolták azokat, amennyire csak lehetséges. Mindössze négy ország: az Egyesült Államok, Anglia, Délafrika és Uj Zeeland szavazott a határozat ellen, 20 ország nem vett részt a szavazásban, de 36 ország megszavazta azt. Természetesen az összes kizsákmányolt ország a javaslat mellett szavazott, úgyszintén a Szovjetunió és szövetségesei. A Wall Street tőkései most azt hangoztatják, hogy a hátramaradt országoknak biztosítaniuk kell a tőkebefektetők jogait, ha azt akarják, hogy “megkockáztassák a befektetéssel az üzleti veszteséget.” A valóság az, hogy az amerikai tőkebefektetőknek nincs ilyen kockázata, mert a kormány a nép által fizetett adókból amugyis biztosítja őket a veszteség ellen. AZ IRÁNI OLAJ ÉS KAVIÁR A nuilthéten a New York Times és a Wall Street Journal lapjai beszámoltak arról, hogy a Kaspi tenger kaviárjának kitermelésére kötött szerződés lejárt -a Szovjetunió és Irán között. Vájjon mit fog tenni a Szovjetunió, mely a világ kaviárfogyasztásának 90 százalékát szállította s azt “monopolizálta”? kérdezték ezek a lapok, majd folytatták: Belemegy abba, hogy feladja a jövedelmező üzletet, vagy utánozni fogja az angolokat? Hogy a két ország közötti hasonlat még nagyobb legyen, azt hangoztatták a lapok, hogy a kaviárból eredő profitnak Irán csupán 10—15 százalékát kapta s a többit a Szovjetunió. így az imperializmus ellen leghangosabban tiltakozó ország maga is imperialista kizsákmányolást folyt atott Iránban1 Mint a New York Times február 3-iki számában jelenti, a teheráni szovjet követ megjelent Mohammed Mossadegh miniszterelnök hivatalában s bejelentette, hogy a. Szovjetunió háromtagú bizottságot nevez ki, hogy felszámolják a szövjet,-iráni ka- viár-kitermelő társaság vagyonát s felszólította az iráni kormányt, hogy cselekedjen iiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiimiaimHüiiiiiiiuiiniiiiiiiiingiBisginiíiíSEiuiiiiiímmiminitifiiiiniuMimiiiiHiiiimiiMiiiin ar tépte és ezer embert ölt meg, mig százezer más élet törött nagy veszélyben. Pedig azok biztosan voltak templomban az elmúlt két hasonlóan. Semmiféle szovjet kifogás nem hangzott el, hogy Irán sajátmaga vegye át„ azaz állami tulajdonba vegye a kaviár kitermelését, amint azt az olajjal cselekedte. Ennek következtében az iráni lapok eyhangulag elismeréssel írtak a szovjet előzékenységről. írja a Times teheráni tudósítója s bejelenti azt is, hogy tévedés volt azt hangoztatni, _ hogy Irán a múltban csak a kaviárból eredő haszon 10—15 százalékát kapta, mprt A. A. Sepher, a kaviárt kitermelő társaság iráni elnöke kijelentette, hogy Irán a profit 65 százalékát kapta s a Szovjetunió csak 35 százalékát. Természetesen a Times ezt nem Írhatja meg minden megjegyzés nélkül s igy hozzáteszi, hogy a szovjet “elő- • zékenység csak azért történt, hogy még inkább fokozzák azzal az iráni nép ellenszenvét a nyugati országokkal szemben s szemükre veti az' iráni lapoknak, hogy elhallgatták azt, hogy a szovjetiráni szerződés lejárt, de az Angol-Iráni Olajt ársaság szerződése nem járt le. (Valószínű, hogy az iráni kormány megvárta volna ennek a szerződésnek lejártát is, ha a profit 65 százalékát is megkapta volna Irán, mint a ka viár profitját. A Times valószínűnek tartja, hogy továbbra is a Szovjetunió fogja szállítani a kaviárt, mert a legmagasabb ajánlatot fog’ 'JL
