Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-01-30 / 5. szám

I 8

BETTY SMITH:

FELHŐKARCOLÓK

ÁRNYÉKÁBAN

(Regény egy amerikai család életéről)

Copyright 1952 Harper Bros.

E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük.

(15)

A persely el volt helyezve. Sissy felvette a hálóingét. Belelett egy féldollárost a takarékba, azután 'visszaüti, jt az ágyba. Katie most a két könyvről mesélt. A másik asszony izgatottan hallgatta. Megígérte testvérének, hogy megszerzi a két könyvet; karácsonyi ajándékul kapja tője a bába.

Francié az első éjszaka anyja és a nagynénje közé szorulva aludt, édes-melegen.

Sissy rögtön másnap meg akarta szerezni a két könyvet. Először bement egy nyilvános könyvtárba. Megkérdezte, hogyan szerezhetne egy bibliát meg egy Shakespearet, örökbe. Bibliát nem tudott adni a könyvtáros, de azt mondta, van a polcon egy elrongyolt Shakespeare, amit ki fognak selejtezni, azt megkaphatja; Sissy megvette a könyvet. Az ócska elnyűtt kötet Shakespeare coszeo színmüveit és a szonnetteket tartalmazta. A lapok alján komplikált jegyzetek és részletes szövegmagyarázatok voltak. A könyv elejét a szerző arcképe díszítette, utána az életrajz következett. A színmüvek egyes jeleneteit rézmetszésű képek illusztrálták. Az apróbettis, vékony papírra nyomott könyv oldalai két hasábra voltak osztva. Sissy 25 centet fizetett ezért a könyvért.

Kissé komplikáltabb volt a bibliához hozzájutni. De kevesebbe került. Az igazat megvallva, fc>.<ssy egy vasat sem adott érte. Ennek a könyvnek az első oldalán az állt: BifiLIATÁRSULAT.

Pár napja volt, hogy a Shakespearet megvette. Sissy reggel egy csöndes családi szállodába» ébredt, az azidőszerinti szeretője mellett, akivel az éjszakát töltötte. Gyöngéden oldalbalökte a férfit:

— John (Johnnynák hívta a barátját, noha igazában Charlie volt a neve), — John, nézd csak, mi az a könyv a szekrényben?

— Biblia.

— Protestáns biblia?

— Eltaláltad.

— El fogom csórni.

— Csak rajta. Azért tették oda.

— Nem igaz!

— De igaz!

— Ne ugrass!

— Dehogy ugratlak. Ez igy szokott történni: a vendég vagy aid vele alszik, elcsórja a bibliát. Hazaviszi, elolvassa. A bibliától megjavulnak az erkölcsei. Az illető megbánja bűneit s jó útra tér. Visszahozza a könyvet, sőt vesz mégegy bibliát és'azt is itthagyja a hotelszobában, hogy egy másik vendég is elcsórhassa. Az is elolvassa, annak is megjavulnak az erkölcsei. A Bibliaterjesztő Társulat, aki ezeket a könyveket a hotelszobákban elhelyezi, természetesen megtalálja a számítását.

— No, ez a könyv ugyan nem kerül vissza

— mondta Sissy és becsavarta a bibliát a szállodai törülközőbe. A törülközőt is elcsórta.

— Sissy! — Johnon végigfutott a hideg.

— Képes vagy és elolvasod! Meg fognak javulni az erkölcseid. Én akkor mehetek vissza a feleségemhez! — A férfi megborzongott. Átölelte Sis- isyt. — ígérd meg, drágám, hogy nem fogsz megjavulni.

— Eszemágában sincs.

— Honnan tudod?

— Nekem beszélhetnek az emberek. Nem hallgatok rájuk. Különben sem tudok olvasni. Én c ak megérzem, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha r assz érzésem van valamivel kapcsolatban, akkor az rossz. Ha jó érzésem van, akkor jó. S úgy érzem, hogy veled lenni jó. — Sissy átölelte a fér- f t és egy csókot cuppantott a fülébe.

— Jó volna, ha összeházasodnánk, Sissy.-— Hát bizony jó volna. Azt hiszem, nagyszerűen meglennénk egymással. Legalább egy darabig — tette hozzá Sissy becsületesen.

— Csakhogy nekem feleségem van. ördög 'ágyé azt a katolikus vallást. Nem lehet elválni.

— Nem tartom helyesnek a válást — mondta Sissy. ő válóper nélkül szokott újból férjhez menni.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

— Mondok valamit, Sissy.

— Tessék?

— Aranyos jó szived van.

— Ugratsz?

— Dehogy ugratlak. — Nézte a nőt, amint vörösselyem harisnyakötőjébe csípte a formás lábszárára simuló vékony selyemharisnyát. — Gyere. Szeress egy kicsit — kérte a férfi hirtelen.

— Van még időnk? — kérdezte Sissy józanul. De azért levetette a harisnyáját.

Az első könyv igy került Francié könyvtárába.

★

Francié hitvány kis csecsemőnek indult; kék volt, csupa csont és bőr, és nemigen gyarapodott. Katie makacsul szoptatta, noha^a szomszéd- asszonyok váltik erősködtek, hogy a teje nem tesz jót a gyermeknek.

Nemsokára mégis csak üveget kellett adni a csecsemőnek: három hét múlva Katienek hirtelen elapadt a teje. Az asszonyka nagyon bánkódott emiatt. Anyjához fordult tanácsért. Mary ránézett a lányára, fölsóhajtott, de semmit sem mondott. Katie elment a bábához, attól kért tanácsot. Az asszonyság ostoba dolgot kérdezett tőle.

— Hol vette pénteken a halat?

— A Paddy-piacon. Miért?

— Ne vegyen ott máskor halat. Nem látott ott egy öreg asszonyt, aki csukafejet vett a macskájának?

— Láttam. Minden héten találkozom vele a piacon.

— Nem megmondtam! Annak köszönheti! Az apasztotta el a tejét!

— Ugyan! Dehogy!

— Szemmel verte magát.

— Dehát miért?

— Féltékeny magára. Hogy olyan boldogan él a csinos fiatal urával.

— Féltékeny? Az az öregasszony? Én rám?

— Az az asszony boszorkány: Ismerem még az óhazából. Úgy bizony. Azzal a hajóval vándorolt ki, amivel én jöttem. Fiatalkorában szerelmes volt egy Kerry-grófságbeli legénybe. A haszontalan fickó megrontotta a lányt, “úgy” lett tőle. Hiába járt utána a lány apja, nem ment vele a paphoz. Éjnek idején elszökött. Följutott egy hajóra és Amerikába ment. A leány gyereke egynapos korában meghalt. Aztán a lány eladta a lelkét az ördögnek és az ördög nagy hatalmat adott neki: el tudta apasztani a tehenek meg a fejőskecskék meg a fiatalasszonyok tejét, akiknek fiatal a férjük.

— Emlékszem, furcsán nézett rám.

— Akkor verte meg szemmel.

— Mit csináljak, hogy megint tejem legyen?

— Megmondom, mit csináljon. Várjon holdtöltéig. Akkor készítse el a boszorkány képmását. Vegyen egy hajfürtöt, vágjon le egy darabkát a körméből, csavarja be egy kis szenteltvízzel, meghintett rongyba. Nevezze el a bábut Nelly Grogannak. így hívják a boszorkányt. Szúrjon belé három rozsdás gombostűt. Ez megtöri a boszorkány hatalmát. Meglátja, fiam, olyan bőven folyik megint a teje, mint a viz. Huszonöt centet kapok, kérem, a tanácsért.

Katie fizetett. Holdtöltekor elkészítette a kis bábot. Megszurkálta, nem is egyszer. De csak nem jött meg a teje. Francié senyvedt az üvegen. A fiatalasszony kétségbeesetten elhívta Sissyt, s most testvérétől kért tanácsot. Elmondta, hogy mit csinált vele a boszorkány.

— Egy frászt csinálta a boszorkány — mondotta Sissy dühösen. — Johnny csinálta. De nem a szemével.

így tudta meg Katie, hogy megint állapotos. Megmondta Johnnynák. Az ura megint bánkódni kezdett. Egy év után szívesen tért vissza a mesterségéhez s mint énekes-pincérnek az utóbbi időben elég sok munkája volt. Összeszedte magát, alig ivott. Keresete javarészét hazahozta. De most, hogy a második gyerek is útban volt, az volt az érzése: kifogtak rajta, csapdába került. Húszéves mindössze, Katie csak tizennyolc. Nagyon fiatalok mindketten. És az élet máris lehengerelte őket. Kétségbeesésében elment hazulról. Leitta magát.

A bába később eljött, érdeklődött, hogy hatott-e a biibájosság. Katie mondta, hogy nem használ, mert állapotos. A boszorkány nem volt hibás a dologban. A bába fölemelte a szoknyáját. Az alsószoknyába varrt hatalmas zseb fenekén kotorászott egv darabig, majd kihalászott egy üvegcsét, valami sötétbarna, gyanús fblyadék- kal.

— Ne búsuljon, nagysádkám — mondta. —

January 30, 1953

Három nap egymásután, reggel és este igyon meg jókora adaggal ebből a folyadékból, meglátja, rendbejön.

— Nem meri megmondani a papnak? — kérdezte az asszonyság. — Attól fél?

— Nem. De nem tudnám megölni.

— .Dehogy öli meg. Ha nem mozog, akkor nem számit. Vagy már mozog? Érzi?

— Nem érzem.

— No látja! — Az asszonyság öklével büszkén az asztalra vágott. — Öt dollár az egész.

— Köszönöm, nem kérem.

— Ne bolondozzék! Ilyen fiatal kis teremtés, épp elég gond magának ez az egy gyerek. Az ura nagyon csinos ember, de nem valami állhatatos.

— Hogy milyen az uram, ahhoz magának semmi köze. A gyerekkel nincs gondom.

— Én csak segíteni akarok magán.

— Köszönöm. Isten megáldja.

A bába visszadugta az alsószoknyája zsebébe az üveget. Fölállt, menni készült. — Aztán ha eljön az ideje, tudja hol lakom. — Az ajtóban mégegyszer visszaszólt: — Fusson sokszor lépcsőn föl, lépcsőn le, attól talán elvetél — biztatta a fiatalasszonyt.

Akkor ősszel, Brooklynban, a vénasszonyok nyarának csalóka napsütésében Katie a kapu előtt ült járdaszélén és beteges'csecsemőjét magához .szorította. Gömbölyödő testében ismét uj élet sarjadt. A szomszédok megálltak előtte. Szánakoztak a szegényen.

— Úgyse neveli föl ezt a gyereket — mondták az asszonykák. — Nagyon rossz a színe, örülhet, ha az Úristen elveszi. Mire jó az ilyen beteges gyerek a szegény népeknek? Túl sok gyerek , van a földön, a gyöngék nem boldogulnak.

— Ne beszéljetek ilyeneket — felelte erre Katie. Magához szorította csecsemőjét. — Nehéz az élet, de meghalni se jó. Ki akar meghalni? ; Mindenki az életéért küzd. Nézzétek azt a fát!

A rács közül nőtt ki. Sosem kap napot, vizet is c csak akkor, ha esik az' eső. Mégis milyen erős! í Tudjátok miért? Mert keményen kell küzdenie : az életért. Az én gyermekeim is ilyen erősek lesznek.

— Ejnye, ejnye, ki kellene vágni innen ezt a fát. Milyen csúnya — mondta ekkor valaki.

— Ha csak egyetlen ilyen fa volna a világon, azt mondanátok: milyen szép! — felelte Katie. — De nagyon sok ilyen fát látni, s ti nem veszitek észre, milyen szép. Mert szép, igazán. Nézzétek csak azokat a gyerekeket! — A fiatalasz- szony az utca porában játszadozó gyerekhadra mutatott. Csak úgy nyüzsgött a sok maszatos gyerek a járdán. — Fogjatok meg egy srácot, mosdassátok meg alaposan, adjatok rá szép ruhát, ültessétek be egy szép lakásba és mindenki azt mondja rá: Gyönyörű gyerek!

— Okosat mondasz, Katie. De a gyereked mégis nagyon beteg — mondták az asszonyok.'— Ez a gyerek élni fog! — makacskodott Katie. — Megmutatom, hogy élni fog!

Francié csakugyan életbenmaradt. Nyöszörögve, fuldokolva vergődött át az első esztendőn.

A kisöccse Francié első születésnapja után egy héttel pillantotta meg a napvilágot.

Katie otthon volt, amikor a szülési fájdalmak kezdődtek. Keményen összeszoritotta fogát, a második gyereknél, nem sikoltozott. Kínlódott, gyötrődött, tehetetlenül. Különös dolog ment végbe a lelkében. Egv' keserűséggel teli, dolgos élet irányát szabta maga elé ezekben az órákban.

Az erős, egészséges Kisfiú üvöltött, mintha tiltakozna az ellenséges világ ellen, amibe beleszületett. Rátették az anyja mellére. Katie szivében vad, szenvedélyes gyöngédség búgott fel. Ágya mellett a bölcsőben a másik kisgyerek nyöszörögni kezdett. Anyja valami megvetés-félét érzett a gyönge gyermek iránt: összehasonlította ezzel az ő szép kisfiával. Milyen hitványka. A fiatal anya szégyelte magát. A kislány, szegény, igazán nem tehet róla. — Vigyáznom kell magamra — gondolta Katie. Én ezt a kisfiút jobban fogom szeretni mint a kislányt. Nem szabad éreztetnem vele. Tudom, az embereknek egyformán kell szeretni a gyermekeit. A fiamat mégis jobban szeretem. Nem tehetek róla.

Sissy megkérte a húgát, keresztelje a fiút az apja után. Katie tiltakozott. Legyen a gyermeknek saját külön neve. Sissy nagyon megharagudott és alaposan megmondta a véleményét. Vé- . gül feldühödött s megvádolta Sissyt, hogy szerelmes Johnnyba, noha tudta, hogy ez nem színtiszta igazság. Sissy csak legyintett. — Meglehet. — Katie erre befogta a száját. Kicsit megijedt: ha tovább veszekednek, végül kiderül, hogy Sissy valóban szerelmes az urába. (Folytatjuk) ^