Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-30 / 5. szám
January 30, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ az anyjának rimánkodik "“anyám, nizze mán, Pista kieszi a ropogóst.” (Egyhangú étrendjükben az ilyen dolgok jelentik a változatosságot, a csemegét.) Most mindjárt veszekedés lenne, de Dankó közbelép: — “az anyádat” és arra néz az ajtó felé, .ahol a beretvafenő szij, egy kiöregedett, reclves nadrág- .szij lóg a szegen és mindjárt rend van. Csak fojtott suttogással egyeznek és gyilkos ^szemeket vetnek egymásra •osztozkodás közben.' Megették, jóllaktak. Na persze, úgy ahogy. Ha próbára tennék őket, hogy mennyi kolbászt, gyümölcsöt és süteményt bírnának megenni, hát .akkor derülne ki, hogy menynyire laktak jól. Mindenesetre máiéból elég. Estefeléig kibírják vele.^Igez, Dankóné eltett egy párat észrevétlenül, hogy déltájban, ha a kicsik megéheznek, tudjon nekik valamit lökni, mert a . kenyér szűkén van és drága. Most aztán Dankó felkészül és megy. Van egy avult birkabőr mellénye, amelyet igaz, a moly már megrágott, helyenként a szőrt is ledurta róla, lyukak is vannak rajta ••de jó a birkabőrnek a darabba is. Csák az a baj ebben a bőrfélében, hogy mindig ősz- szefele megy. — Ez is mái .{annyira össze van zsugorod Va, hogy csak a hátát takarja,, a dereka annál jobban fá- : 5zik, ha besüvit az ujjas alatt . la szél. Ugv néz ki, mikor fel Veszi, mintha púpos volna. A sapkát lehúzza a fülére, var égy pár egyujju kesztyűje áz asszony varrta ócska nadrágszárból, a gyerekek valahonnan házinyúlbőrt csereberéltek, avval meg kibélelte Igaz, hull a szőre, de egészer jó. Csak az a baja, hogy hamar elázik és hamar nyövik 'nem győzi foltozni. Már olyan vastag, alig lehet vele fogni Hóna alá csapja a szárvágót derekára hurkolja a karikáskötelet és megy ki a határba tüzrevalóért. Hajdan ez is könnyebbel ment. Esténként, de akái nappalonként is mentek as uradalom, elsősorban a zsidc nagybérlők szalmájához, meri azok nem küldték mindjárt a Csendőröket és hozták a fü- tenivalót, de ma már nem lehet. Bezárják az embert, de az még hagyján, hanem megverik a csendőrök és meghurcolják, úgyhogy arról koldul Sőt az is megeshetik, hogy a csőszök lelövik, mint a ku tyát. és gyepsori mondás szerint “ráfogják, hogy ugj született.” Nincs más lehetőség, mint bejárni a határi és ahol katlankóró, szamártövis, cigányparéj, sósparéj cigánymogyoró, csudafa éí más ilyen kemény száraz kó ró található, azokat kell felszedni. A laposokon farkas- fog-, sás-, káka-, nád-, gyé- kénycsörmőt, az árokpartokon és dűlőkön meg lícium- és akáccserjét lehet szedegetni. Néha persze a szántóföldekre is bemerészkedik Danko. Itt-ott a sokatölelő gaz- ódáknak van valami kinnma- xadt és tönkrement takarmánycsomója, sőt lábon állc tengericsutkája is, abból if rak hozzá, hogy hamarabb teljen. De ezt csak igen óva| a .1. - tosan, mert csupa irigység bői feljelentenék. Garnácsot azonban mindig szedni kell, nemcsak azért, hogy a csőszök előtt igazolja, hogy miért járja a határt, hanem azért is, mert van otthon a kemence mellett egy kis berakott kályha, tulajdonképpen katlan, amelyiken egy- lyuku kályhalap van, ezen szoktak főzni és abba nem ég meg, csak a jó száraz kóró. A szamártövis kórója például olyan kemény, mint a gally. A nap feljött ugyan, de csak megmutatta magát, szürke, vékony fellegek másznak rá és elveszik az izét. Kegyetlenül éles-hegyes kis szél csap észak felől. A hó még most áll, mert az éjjel a szél elállt és odafagyott, ahova esett, de tiz óra tájban, hogy erősödik a szél, megindul megint. S ha egy helyen megkezdte, a mozgc hópor feldörzsöli mindenütt, s nemsokára már füstöl a2 egész határ. A gyepi jegeker vígan siklik a hópor, a partokon meg lei'akódik, majc onnan is bomlik és megy tovább. Élvezet volna nézni, de Dankó nem igen törődik vele. Azon töpreng, hogy merre menjen. Ha szélnek megy | messze kell menni és sokáig I kell keresgélni, ha szél alá megy, meg nehéz lesz visszajönni. Csak ez a két irány lehetséges, mert oldalt nen lehet ilyen teherrel menni Lecsavarja a szél az embei hátáról, vagy tengelyen fordítja, da menni nem engedi. Mégis délnek megy. A lapos partján egy darab vá gatlan csutkaszár, a diilőr karnács, abból hamar megrakodik és siet vissza, jnert pustolás lesz. Nagyon nyugtalankodott az este a fagyoe iába, viszketett, zsiborgott, as éjszaka meg fehér gulyává álmodott, az havat jelent. A fellegek különben is alulról délnyugatról tolulnak a napra, aminek nem lesz jó vége mert a szél erősödik és hóvihar lesz. Nemsokára eltűnik a feliéi homályban. Dankóné, ahogy utána néz, már csak halvány körvonalait látja. Otthon pedig folytatódik az élet: a játék és verekedés Pista kirakta a tört a csűrbe után, ámbár összefagyvF érkezett vissza. Most mái egypáran mindig az ablakol lesik, hogy nem fogott-e í tőr. Az ablakon ugyan nerr igen lehetne kilátni, de segi tenek rajta. Felváltva ráhu- hukolnak és a leheletükkel olvasztanak annyi rést, hogy éppen szemmel tarthassák r tőrt. Mindig itt vannak egéss nap, ha az apjuk nincs itthon, mert a tőrön kívül még j más látnivaló is van. Az árok I a gyepszélen kicsapott, sik | viz volt egy jó darabon, mosl jó korcsolyázó, szánkóhely s a fiuk, akiknek csizmájuk van, egész nap ott játszanak ha nincs túlságos hideg. Nekik nincs csizmájuk, hát csak az ablakon lesik, hogy ki milyen, eltaknyosodnak, dí mindegy. Letörlik a kezük- fejével, vagy az ujjas ujjával, a kicsik meg beszivják éf nézelődnek tovább. Lehetnek este meg reggel a sutban, mert ez az ő világuk: a sut ás a lóca az ablaknál. Néha az anyjuk feláll a kemence mellől, ahol foltozni, vagy ha valamelyik szomszédasszony ott van, beszélgetni szokott, s visszazavarja őket, de rövid idő múlva megint viszaszivá- rognak. Pistának különben ügyelni kell a tőrre, mert ha a csiirhe vissza talál térülni, valamelyik disznó belép a tőrbe, ami nem a disznónak lesz nagyobb baj, hanem a tőrnek, illetve Pistának, mert a kondásbojtárok elkobozzák, s ingyen nem adják vissza. De össze is törhetik, s ez sem | kiseb baj, .mert a kovács I pénzért dolgozik, de hol len- j ne Pistának pénze. Jó pedig a varjuhus, a múlt héten is | fogtak, de meg a vadászat se semmi. Hiszen az urak I nem a husért, csak passzióból I vadásznak. ; Az anyjuk hiába veszekedik rájuk, hogy' kitörik az ablak, nem hallgatnak rá. Pedig a lyuk igen kicsi, s lök- dösni kell annak, aki ki akar nézni. Addig folyik ez igy, hogy az az ablakkarika, a- | melyiken a rés van, s ame- | lyik egyébként Is hasadt, csakugyan kiesik. Megriadva futnak a sutba, most az a fő, ki tud leghátulra bújni, hogy ne érje az ütés, és egymásra ! utalnak. Könyörtelenül kikap az egész. Csinál Dankóné egy kis j rozslisztből csirizt és beragasztja a rést egy darab ronggyal — a papír nem jó, mert elázik — vannak már rajta ilyen foltok, hát úgyis mindegy. Már elmúlt a dél, a gyerekeknek oda kellett adni a maradék görhét, de Dankó még nem jött. A hó most már esik is, alig látni pár száz méternyire. A csürhe is hazament, s a fehér sivatagon csak a csürhekut ágasa feketéllik. Azon gondolkodik, hogy mit kellene főzni, hogy mire hazajön, egy kis meleg levest j ehessen. Lebbencset nem főzhet. Van ugyan egy kis tésztája, de tojástalan, ki tudja, mikor ér haza, moslékká ázik. A krumpli megmered, egyéb meg nincs. Van ugyan egy kevés köleskása. Dankó hozta a sommásságból, kima- j radt a kommencióból, de ah- ! hoz rántás kellene. És Dankó- i né már sokat próbált, de nem volt se fogoly, se rabszakács, hogy megtanulta volna, hogy kell rántást csinálni zsir nélkül. Különben is egye meg a fene azt a kását, ha még egy csepp paprikás zsir se jut rá. Van egy csepp zsírja, még a jégvágásból vette, dehát azt be kellene osztani, pergeltlevest háromszor is főzhetne abból, amit rántásnak odatesz. Mindegy, ahogyan vadul és telik az idő és aggódni kezd, azonképpen teszi félre a spórolási szempontot, és csakugyan rántást csinál. Kinos volt a főzés, nem égett a ganéj, behordta a hó, kóró meg kevés volt már, de mégis már megfőzött, és Dankó mégse jött. Aggódni kezd. A téli délután mindjárt eltelik, vájjon mi lesz vele, ha rá talál se- tétedni. Elmenne elébe és hátul segítene tolni, mint a- hogy szélbe a hátalókat szokták, de még azt se tudja, merre menjen. A hidegtől ~ - tüSt'-mi mi i aH "**1 nem fél, bár hiszen megfáz- na vékony rongyaiban, de az aggodalom félretétetné vek a íázást. Csak tudná, hog; merre meryen. Jobb idökbei ö is szokott tüzelőért járni még a gyerekek is, ismeri i határt, de most nem tudna ; hóviharban eligazodni. Ki-ki néz az utcaajtón; az ablakon a huhukolás helybe már reménytelenül befagyott me gint, de összeborzongva sza ladt be. Sehol senki. A hó förgetegben különben is csal a gyepszélig látni. A gyerekek a sutban zsi bonganak. Enni ád már ne kik, ne nyügölődjenek, de ( maga nem tud enni. Izgatott fej nélkül jár-kel össze-vissza nem tudja, mit csinál. Meg ijedt. Ekkora mindig házi szokott jönni, vájjon nen. érte-e valami? Kiállott, tufa radt és megfagyott. Farka sokra iietfi gondol, ismeri i .határt, tudja, hogy nincsenek erre, hanem eszébe jut hogy mesélték mások, menynyi embert Írnak az újságok hogy megfagytak az utón. A gyerekek jóllaktak, a verést is elfelejtették, dalol nak és" dancolnák a sutban Böske és Sári éneklik, hogy: Fáj a kutyámnak a lába, megütötte a szalmába.. Pista meg belekontráz: Száraz ágon döglött veréb csirippol... Dankóné jön-megy a ház ban és a kezét tördeli. Izgatja a gyerekek zsivaja is: ‘nem fogjátok be a pofátokat!” kiált rájuk, de azol még nem értik, hogy mi baja az anyjuknak. — Az Istennel kevés baja van, ritkái szokott vele szóbaállni, legfeljebb, ha káromkodásképpen, de az már nem érzésbő és gondolatból, hanem csal úgy megszokásból megy, ezért nem is számos — de mosl hozzáfordult: “Ides jó Iste nem, csak valami baja ni lenne!” Mert mégis csak a: ő embere ez a mord ember, akivel ha évek óta egy j( szavuk sincs is, ha úgy be szélnek is egymáshoz, mint i kondás a disznajához, d( mégis az övé. Mi lenne vek evvel a sok kölyökkel, ha ba ja lenne? Belefagynának f viskóba, mert olyat még nen látott, hogy valaki más gon dolt> volna rájuk. Önző szeretet ez bizony, dehát a má sé talán nem ilyen? Dankó pedig ezalatt viaskodik a széllel és a hóval. A; ég már nem ég, a föld nen föld, a fellegek nem fellegek, köröskörül, alul, felül harsogó hófergeteg az egész vi lág. Szeme, szája tele van, a bajuszáról, a sapka elejém és az álla alatt, a nagyujjasa prémjéről jégycsapok lógnak A hátáról csurog az izadság. de a derekára jeges szél síi vit. A csizma ráfagyott a lá= bára, de az sem fázik, izzadt 1 hogy szinte locsog a lábi , benne. Egyedül az arcát mar t ja a hideg szél, paskolják a keftlény hószemek, és a csuk lója vipi megmerevedve, mer 1 a kesztyű alá és az Ujjká ah j besüvit a szél. Sűrűn le keF I tennie a terhet, pihenni ét ! törülközni, hogy tovább me j hessen. Pedig már fáradt i s éhes is. Jó, hiszen itt hagy hatná s üresen hamar hazaérne, de nem akarja. A tüz- revaló kell, belefagynak s, kölykök a házba, idő meg van, majd csak hazaér. Látott már ő ilyent, csak nem adja meg magát olyan köny- nyen. Csak hát, bizony lassan halad, sőt sokszor hátrafelé is megy, ha azt nem akarja, hogy lecsavarja a hátáról a köteget a szél. Néha ugy-ugy meghöndöriti, hogy megfordul a tengelyén, mert máskülönben lesodorná a hátáról vagy felbuktatná véle. És sokat kell kerülgetnie, mert a nagy Hívásokban nem bir mászni, meg aztán a gyepi jegeket olyan síkosra, csiszolta a hó, hogy lehetetlen rálépni, azQrmia] elkapná a szél. A. iránt ugyan nem látja, de eltévedéstől nem tart. Csak szembe kell mennie a széllel — máskép különben se lehet — és majd csak hazatalál. Roppant nehezen halad, a homlokát törülgeti, ilyenkor talán mond is valamit, vagy káromkodik, de azt itt már csakugyan csak az Isten hallaná. Avvel a. szívóssággal, amellyel osztálya és fajtája a földhöz lapulva él sok ezer ív óta, megyen előre az otthon, a háza felé. Dankóné már magán kívül van. Ki-kiszalad a gyepszélig, de nem lát sémit. Hogy a nyugtalanságát fékezze, eí- elsepri a havat a gádorból meg az ablak alól. Egyszer aztán -— már al- konyodik — mintha zörrenne a kisajtó. Szalad kifelé a gyerekekkel együtt, akikre már, ha nem is átgondolásból, csak úgy öaztönszerüleg átragadt az anyjuk nyugtalansága. Nyitja a pitarajtót, ott áll Dankó, alig látszik ki valamije a hóból. Mellette a kö- teg garnács. “Hozd ki a seprűt” mondja. “Gyere mán, melegedj meg elébb, majd behordom én. .. Jaj Istenem, mán azt hittem, odavesztél”, mondja olyan enyhén-lágyan, ahogyan már évek óta nem szólt hozzá. De Dankó nem megy már be, amig rendbe nem hozza a tüzelőt. Telesodorta a szél hóval, ezért is volt már olyan nehéz, lassan széjjelrázza és az asszony segítségével berakják a pi- tarba. A gyújtásnak valót meg egyenesen a kemencébe. Azután leveri magáról a havat, mert tócsa lenne belőle a házban, úgy megy be. Kicsit járkál a házban, dermedt kezét dörzsölgeti, Dankóné meg sopánkodik. Azután megvacsorál. A maradékból a gyerekek uj sort esznek. Nemsokára lefekszenek. Se petróleum, se tüzelő, a kemen- [ ce is már kihűlt, és Dankón zásimul és testével melegíti, j bár hiszen abban sem sok a | meleg. Lassan mégis felmelegszik az ágy és Dankó ki- most kezd kijönni a hideg. Borzong és fáradt is. Lefekszenek és összebújnak. Dankó hányát fekszik — az asszony már alszik a nagy izgalom után, ő meg hallgat és gondolkozik. Kinn dühöng a hóvihar, a kéményben vonit a szél s Dankó Jáilps ^ gondolatait csak az Isten látja, .hallja és érti. Mert ő hallgat. Vajjcal í meddig hallgat ? • jL
