Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-30 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 30, 1953 A Gyepsor előtt magas hóhegyek vannak. Az északi szél ide sodorta a havat az albakok alá. Kissé kiiigbb hányták a fák tövéig, de aztán megint esett, megint elhányták, majd jött a pusto- lás és felnevelte az ablakokkal szembe, amelyek különben se valami magasan vannak. A jövő-menők belől járnak, közvetlen az ablakok alatt. A szekéruton pipiskék sápitoznak: “két szűrt vigy, két szűrt vigy”, mondja az egyik. “Egyre se telik, egyre se telik”, felel a másik. Ha szekér vagy szánka jön, felugróinak a hóbuckák tetejére és onnan sipitoznak. Akár be is nézhetnének az ablakokon, ha nem volnának jégvirágozva, mint az úri ablakok, hanem keményen, vastagon dérrel-j éggel béleltek. A belül mindig kiolvadó vizet kék rongyokba csavart szalmacsóvák fogják fel, hogy ne folyjon le a falra. A szekérút közepén libák ülnek. Tüzespiros lábukat, hogy ne fázzon, maguk alá húzzák. Ha valami lóganéj elpotyog, odarohannak, nagy ricsajt, veszekedést csapnak, s amikor kiszedték belőle, a- mi érték volt benne, újra leülnek. A mező egy végtelen hósivatag. Éles kis szél hordja a porhavat, fehéres szürke füst til a föld felett a porzó hóból. Itt-ott egy-egy kutágas fe- ketéllik a reménytelenül egy-: hangú tájban. A kunyhók és tanyák azonban már nemi látszanak, elnyelte őket a fehér homály. A csürhe azért kimegy. A szegény* malacok ott kornvi- isoinak a bokáig érő hóban. 3em lefeküdni, sem megállni, sen legelni nem tudnak. Topognak, szaladgálnak, turkálják a havat, némelyik rág s egy kis hóval kevert fa- i ?yos füvet, többen pedig neg-megkisérlik, hogy nem ehetne-e megcsalni a kanászt :s hazaszaladni a jó meleg ilba. Ám ez nemigen ^sikerül, nert a kondás éber, a puli itóléri őket s azonkívül hogy alósággal lefogja és össze- larapdálja a bőrüket — a zájában maradt szőrrel soká esződik a kutya, mig ki bir- a köpni — még a kondás is dasujt a karikással, ahol — rint mondani szokták —- a olha búvik, s a szegény maié keserves fájdalmában a óba dörzsöli a farát. A varjuk tisztes távolból, pp hogy az ostor vagy a gö- ingy ne érje el őket, köve- k a nyájat. Ezt kihasználják Dankó istáék és tőrt, vasból való,1 étfele nyilós patkányfogó irt helyeznek el a hóba. salétkül disznóganéjt tesz- sk, ami jobb, mint a felírni, mert a tapasztalt öreg írjuk tudják már, hogy( jm létezik az, hogy a hó ■tején csak úgy egész cső! ngerik teremjenek és nem ennek lépre. Az ügyesen el- ilyezett disznóganéj azon- in még őket is megtéveszti néha sikerül egyet-egyet gni. S a varjúnak, ezt tud- minden szegény ember, kinő húsa van, csak jól meg 11 főzni és erősebb a leve, int a tyúknak vagy akár a golynak, ha nem túlsók léTÉL A GYEPSORON /■ ' í/r "• ben főzik. A csőrét persze el kell dobni, mert az ganéjos, zedves, undorító ránézni, kivált, ha öreg. A Dankóék háza is alig .átszik ki a hóból. Ue van hó még a padláson is* A lyukakon besutult és takaros kis fuvások vannak a lyukak irányában. Pár zsák csöves tengeri és egy kis nyáron szedett árvaganéj van még fenn, ,ie nem látszik ki a hóból. Az udvaron viszont nincs már semmi. Hátul egy kis dom- oocska behordva hóval. Itt volt a szalma, de már elfogyott. Az van meg belőle, amit az őszi esők trágyává áztattak. Majd, ha a márciusi szelek megfujják, fel .ehet fűteni azt is, de addig hiába minden erőlködés. Hideg van pedig. 10—25 tok között váltakozik. A* reggeli órákban, napfel jötte előtt, amikor az északi szél a pusztáról megindul, még talán többre is felmenne itt Gyepsor-Szibériában, ahogy a falubeliek elnevezik, ha ugyan volna valakinek hőmérője.-Erre azonban ismeretien szerszám ez, ellenben a reumás és fagyott lábak, vál- ak, derekak nagyon jól helyettesítik ezt a műszert, mert mündig megmondják előre, hogy hideg lesz-e vagy esés. Aminek ugyan kicsi haszna van, mert ha hideg ran, fázunk, ha esés van, izünk, de mégis elégedett az ember, ha bevált a jóslás. Dankó most itthon van. Az íszön hazakerült a sommásságból, azóta nincs semmi iolga. Amikor beállott a fagy, jeget vágott a korcsmárosok jégvermeibe, de aztán, hogy tartós lett a tél, megteltek a vermek és ennek is vége lett. Különben is a gödröket úgy behordta a hó, hogy azt- se ehetne csinálni. A jövő hétre ígérték, hogy az uraságnál körvadászat lesz, ha csak oda be nem fér. Egy kevés búza még van a nyári keresetből, tengeri is a vagyon- váltságföldről, amely felébe volt adva, s amelyért adót és árendét még sohse fizettek. Cukorrépát szedtek az őszön az utakon meg a répaföldeken, krumplit meg a jégvágásból vett egy vékát. Ennivaló hát volna, csak pénz nincs és főleg tüzrevaló nincs. Hajnali két órakor már ?enn van. Hozzászokott, hogy i jószághoz ilyenkor kell felkelni. De amugyis, se tüzre- ;aló, se petróleum, hát ha-; uar le szoktak bújni este., Három kisebb gyerek van a /ackon, kettő a sutban, egy az anyja lábánál az ágyon, ;gy meg már, a legnagyobb iu odavan ingyencselédnek, posztért és ruháért. így el /an helyezve az egész család.1 A dunna kikopott öreg készség. Huzat nincs rajta,' isak tokban van. A pehelyt avaly télen, miután már az isszes párnát eladták, — egy: maradt meg a fejük alatt, az s azért, mert tyuktoll van penne és nem kellett ingyen ie a tollaszsidónak — meg-j opta belőle, s a nyáron nem múlta visszapótolni. Kevés I Irta: Veres Péter van hát benne s az is nedves, galuskás. Dankóné talán tü- dőcsucshurutot vagy tüdő-j vészt hurcol magában, éjje-| lente izzad; ettől is nyersül,j de meg ha Dankó felkél, a: nagyujjast le kell vetni a1 gyerekről és a dunnát kell rájuk tenni, ilyenkor meg-| esik, hogy összenedvesitik, j mert a napközbe mezítláb járkáló gyerekek nem bírják tartani a vizeletet, attól is nedvesedik. Összecsomósodik hát benne a nedves pehely és éjszaka sokat hajolnak vele, hogy egyenletesen osszák el. Dankó, mondom, felébred. A kezével végighuz a nedves dunna tetején, a falfelől olyan dermedt, mintha fagyos volna. Morog magában valamit, de azt csak az Isten értené, az is csak akkor, ha jól odafigyelne. Fehér, vagy inkább piszkos fehér sapká- szivalkodott és megnyúlt a nedvességtől és a fülére sü- nyölődött. Sapkában hál ugyanis részint a hideg miatt, de részint megszokásból is.' Az ágy előtt egy rozoga szék, azon van a gúnyája, az asszonyét fel haj it ja az ágy végére és a kisujjasa zsebéből előkeresi a pipát, azután meg az öngyújtót. A pipát megszortyQgtatja, bagó van) benne, de bennehagyja. Az öngyújtóval csiholni próbál. De nagyon eljárta a nedvesség azt is, nem akar meggyulladni. Végül a kerekét az ágydeszkához nyomja erősen, keményen, hogy a festék le- duródik a deszkáról és láng- ralobban a gyújtó. Rágyújt, de a bagó nem akar égni. Dohánya meg most szűkén van, talán már nem is lesz, amig nyulhajtani nem megy. Legfeljebb, ha itt-ott megkínálja valaki egy pipa dohánynyal. Egy darabig igy kínlódik, de mert nem akar égni, ki- ját feltolja, mert nagyon átveri a bagót, összegyűri és beteszi. Dankóné közben j felébred és veszekedik, de 1 ő nem veszi tudomásul. Szívja a bagót és nagyot köp. Azután hanyatt fekszik és hallgat. Mindig igy szokott. Hallgat és nyilván gondolkozik. Hogy mit, azt megint az Isten tudná, ha kiváncsi volná rá. De az Isten, úgy látszik, nem kiváncsi, másnak meg Dankó nem nyilatkozik. Itt- ott ha dolgozik és jobb kedve van, a komái és társai közt elereszt egy-két szót, amelynek ize és súlya van, és amin teleszájjal kacagni lehet, de ez ritka eset. Nem szokott panaszkodni, keseregni, siránkozni, mint némfelyek, különösen a gazdagok, akik szé gyellik, hogy érdemtelenül jé j sorsuk van, mások meg éhez-| nek. így'hallgat niáskor is hajnalonként, órákhosszáig. A j szoba sfirii, gőzös levegőjében;. csak a pipa parázslik. A szürke füst elvegyülve a párával, ■ sugárban áramlik a padlás ; felé, ahol eloszlik a dermedt, . fekete levegőben. A pernye, i sgaz, a dunnára hull és Sári, ! már ha nem is tisztasági : . . - . i , i 111 ;j 111,11 szempontból, — az ilyen kicsinyességeken rég túl van — hanem megszokásból: dör- mög. így telik ßz idő addig, amig az ólomszinü fagyos ablakokon nem dereng a hajnal. Ekkor felkelnek. Dankó felöltözik és kimegy; ha van hó, elhányja, ha nincs, járkál a házban. Dankóné felhúzza a eugos cipőjét — nincs más lábbelije, ha a piacra vagy más fontosabb helyre megy, az ura csizmáját huzza fel, addig Dankó egy ócska bakancsban topog — és kimegy a pitvarba fűteni. Dankó hozott tegnap egy hát garná- csot, avval füt. Az este berakott belőle' gyujtósnak száradni a kemencébe, egy kicsit megszikkadt ugyan, de nem száraz. Száraznak látszott^ pedig csak fagyos volt, a kemencébe kiolvadt, most olyan szívós, kötelet lehetne belőle csavarni. Átkoződik, mert nem ég, csak füstöl. Tele az egész pitar füsttel, lépten- nyojnon ki kell nyitni az ajtót, hogy kieressze. Ilyenkor az udvarról a tiszta hideg levegő rohamosan áramlik a sűrű szénsavas levegő helyére és Dankónén végigszalad a hideg. Köhög és átkozódik. A ház is tele megy füsttel, mert a kemence is hasadt, az ajtó sem jól zár. Megesik, hogy a gyerekek kiszaladnak dolgukra vagy a kemence elé bámészkodni és melegedni, ilyenkor meg éppen beomlik a füst. A kilincs még most is le van törve. Igaz, felkötötte Dankó egy dróttal, de úgy, hogy csak belülről lehet kinyitni, ha kiemelik a reteszt. Kívülről kopogtatni, és ri- mánkodni kell. A gyerekek sokat is incselkednek egymással, ha valamelyik kimegy, a többi nem nyit neki ajtót, hadd dideregjen oda- kinn. Dankó különben azért nem is csinálja máskép a zárat, hogy ne csörtessenek mindig, mert beeresztik a hideget. Yégre sikerül égésre ka- patni a garnácsot és Dankóné bemegy. A kemence tetején van a görhe egy nagy kasz- rolyban. Még az este megön- tÖtte melegvízzel, mert úgy édesebb. A tengeriliszt erjedésnek indul a melegvíztől, és reggelre épp abban az állapotban van, amikor az édes ség már feloldódott, de még nem savanyadik. Két nagy verdett öreg tepsit hoz be és formálgatja a görhét. Ez valamikor, a boldogabb időkben, amikor még a, máiét kíváncsiságból és takarékosságból, nem pedig halálos muszájból ették, úgy történt, hogy ott volt az asz- szony mellett egy csupor ki-! olvasztott zsir, a tepsit is megkente, azonkívül, ahogy j formálgatta, hömpörgette a \ görhét, a kezét mindig bele-1 mártotta, hogy ne ragadjon és takarosabb, kerekebb legyen. De most nincs semmi a keze alatt, csak egvszerü- sn vesz egy marékkai, valahogyan meggömbölyiti és teszi a tepsibe sorba. Be is rali mim mi/ínH/in/»/iMimmr«i gad a keze vastagon, úgyhogy Dankónak kell kimenni, a kemencébe dugni. De Dankó nem veszekszik a kemencével sem. Áll előtte, nézi, hogy füstöl és sir a gaz, néha megpiszkálja és hallgat. A gyerekek felébredtek. Különben felébrednek éjszaka is soksior, mert a dirib- darab rongyokat, amikkel takaróznak, le-lerugják-s ilyenkor arra ébrednek, hogy megdermedt a lábuk, vagy a hideg fal — a sarokban a padlásnál még deres i$ — süti a hátuk. Most már zsibongnak és veszekednek. Mindenféle ügyeik vannak egymással, csereüzletek meg csúfolódásokért való bosszuállás, s az ilyesmit akkor lehet elintézni, ha nincs benn az apjuk. Az anyjuk hiába kiabál, nem adnak rá semmit. Különben most úgyis tésztás a keze a görbe göngyölitésétől, hát nem tud verekedni. Sanyi csúfolja Sárit: “Sári sarokra...”, az meg visszamondja: “Sándor,, kenyérhajért táncol...” A hároméves nyafog: “Anyám! anyám! anyám!”, de mindig hangosabban, mert az anyja oda se hallgat. Végül, mikor már nem tűrheti, odaszól: “Mi az anyád. . . akarsz? — “Aggyik kenyirt”. — “Majd adok, a fene ha kieszi a bé- led, majd adok, csak várjál!. . . nem látod, mit csinálok ?. . . ” Böske okoskodva csititja: “Alszik még a kenyér, te bolond. . . N ügyi, anyám, alszik?” Végre valahogyan elkoj- tolt a kemencében a garnács. Dankó bemegy a házba, Sári meg kimegy és berakja a gör- hétí Néhány cukorrépát is belök a tűz mellé, ámbár nem valószínű, hogy megsüljön, mert a répának nagy sülés kell. Mindegy, majd beteszi holnap megint. Különben is csak akkor jó, ha egészen pirosra, malátásra sül, mert fehéren utálatos, émelygős ize van. így a pernyében mindig szokott maradni itt-ott egy féligégett darab és Pista kiugrik, átvizsgálni a pernyét, amit az anyja egy rossz kosárban félretett, hogy nin- csen-e benne sült répa. Ilyenkor, ha jól meghűlt, olyan finom a hegye, mint a jó ége- tett-maláta cukor. Kisült a görhe. Egy rossz lemeztálban megmosdik Dankó — lavór nincs — és a nagyobb gyerekek közül is, a- melyik el nem felejti. Az iskolásoknak muszáj volna, de- hát mióta nagyon hideg van. Viem járnak, mert nincs ruhájuk. A kisebbek csak olyankor szoktak mosdani, ha az anyjuk erőszakkal megmosdatja őket. De erre ritkán kerül sor, mert reggeliben sose ér rá, ha meg már ettek, úgyis mindegy. A görhe bizony rosszul sült meg. Gyengén fült be a kemence. A jobban sülteket kiválogatja és a tepsi sarkába rakja az apjok elé, a többit meg gyors egymásutánban osztogatja a gyerekek között. Pistának van egy rossz bicskája, ahogy az anyja leteszi a tepsit, nekiáll felkaparni, felfeszegetni a leragadt, leégett máiét. Ez nagyon finom, édes, mint a cukor és jó égett-ropogós. A többi uniiutmuuuii'" ti
